Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR KIRÁLYSÁG TERMÉSZETI VISZONYAI A 15–16. SZÁZADBAN

a szalonnáját fogyasztották rendszeresen, de azt is inkább a kevésbé gazdag réteg. Oláh Miklós szerint például Munkács környékén folyt jelentó's disznótenyésztés.

A tartott állatokon kívül az erdőkben, mezőkben kisebb-nagyobb vadak éltek, amelyeket Oláh állítása szerint mindenki szabadon vadászhatott, ami annak volt köszönhető, hogy az országot bőséges vadállomány is jellemezte. Valójában a nagyvadak vadászata főúri mulatságnak számított és a királyok maguk is vadásztak. Ezenkívül vadaskerteket alakítottak ki, méghozzá úgy, hogy vadban gazdag területeket elkerítettek, majd vadbefogással bővítették az ottani állományt. Mátyás király még oroszlánt is tartott vadaskertjeiben. A királyi udvart a királynék birtokában lévő Csepel-sziget vadjaiból, ahol „fáczán, fogoly, rigó, fájd, szarvas, dámgím, nyúl, vaddisznó stb. bőven tenyészik”,117 illetve a budanyéki vadaskertból látták el vadhússal. Budanyéken II. Ulászló még vadászkastélyt is építetett. Oláh Miklós a szárnyas állatok közül a fácánt, erdei és mezei fogolymadarat, a rigót, fajdot említi. A tájegységek közül Temesvár környéke kapcsán írja, hogy nagy „szarvas-, őz- és dámgímcsordák" élnek ott, de a 16. század elején portyázó csapatok miatt már veszélyes volt ott vadászni.118

A halon és húson kívül természeten fogyasztottak zöldségeket: már ekkor a káposzta az egyik legfontosabb zöldség, de a hüvelyesek (borsó, lencse, bab) is fontos szerepet játszottak a korabeli táplálkozási rendben. Oláh Miklós a szántóföldek terményei közül a dinnyét és a tököt emeli ki mint amiből sok termett a Magyar Királyságban.119 Több tájegység kapcsán hangsúlyozza annak termékenységét: például Csallóköz, Csepel-sziget és környéke.

117 Oláh, 1536. 519. p.

ll8Szamota, 1891. 549. p.

1I9Szamota, 1891. 551. p.

34