Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

A visszacsatolás és annak ára - A zálogbirtokok visszacsatolása

terházy Miklós grófnak mint a magyarországi belpolitika irányítójának, egyébként is nagy szerepe volt.

381 Ezen a véleményen van Hiller István is, aki Esterházy diplomáciai tevékenységét elemezte.'

82 Ezeknek az országgyűlési bizottságoknak az első igazi sikere Fraknó és Kabold visszacsatolásának levezénylése volt. Ezután láttak hozzá a négy megmaradt uradalom ügyéinek elrendezéséhez. A döntési szint nem változott, a végrehajtás viszont a rendek feladata lett. Az egyik ilyen bizottságban kapott helyet Batthyány Ádám gróf, a rohonc-szalónaki uradalom ura is.

583 Annak ellenére, hogy a 15. századi szerződések nem kérdőjelezték meg a győri püspökség tizedjogát, az országgyűlésnek újra és újra be kellett cikkelyezni azt. Egyszerűen azért, mert a tized felhasználásával a zálogszerződéstől függetlenül is állandósultak a problémák. Az országgyűlési bizottságoknak azzal is szembesülni kellett, hogy munkájukat olykor halasztást szenvedett. Például azért, mert a Kanizsai család csaknem 200 év múltán jelentette be Szarvkő várára a visszaváltás jogát.'

84 Amikor az 1647. évi 71. te. a zálogon maradt, utolsó négy uradalom visszacsatolásáról is intézkedett, azt a rendek a saját sikerüknek tulajdonították. Ez azonban bonyolultabb kérdés volt, ennek illusztrálására szükséges elemezni e folyamatot. A 15. századi szerződésekben fenntartott Habsburgkövetelések közül ugyanis a magyar korona és a magyar trón ügyét ekkor már nem veszélyeztették, így okafogyottá vált a szerződések harmadik kitétele, a nyugat-magyarországi zálogterületek Habsburg-kezelése. Ezzel megnyílt az út visszaadásuk előtt. A zálogbirtokok visszacsatolása Ebben a folyamatban először Fraknó és Kabold uradalma került vissza. 1626. január 19-én Kismartonban pecsét került arra a szerződésre, amelynek értelmében Fraknó és Kabold uradalmait a - az osztrák történeti irodalom szerint - zálogösszegek megtérítése nélkül csatolták vissza Magyarországhoz.'

83 Fraknó esetében azonban ennek előzménye az volt, hogy II. Ferdinánd kérésére Esterházy Miklós 1622-ben lemondott Munkács váráról és uradalmáról, cserében Fraknó és Kismarton uradalmához jutott. Sőt, uralkodó 1626. szeptember 15-én Esterházynak a „frahnói gróf czímével együtt örökjogon adományozta"^

86 a várat és uradalmat. Tehát maga a visszacsatolás közjogi aktus volt, a zálogösszeg megfizetése pedig magánjogi ügylet, nevezetesen birtokcsere kérdése. Ez az, amit a rendek az 1625. évi 37. te.-ben II. Ferdinándnak megköszöntek. Ekkor ugyanis a fenti két uradalom visszacsatolásának biztosait is megnevezték, sőt 1626. január 6-ra, az „uradalmaknak a dézsmákkal és a negyedekkel együttes"

587 átadását is végre kellett hajtani. A rendek Fraknó és Kabold visszacsatolásának befejezéséért azzal a ki581 Péter, 1985. 161. p. 582 Hiller, 1992.94-100. p. 5S3 II. Ferdinánd 1635. évi decretuma. 60. te. MT, 1608-1657. 336-337. p. 584 III. Ferdinánd 1638. évi decretuma. 38. te. MT, 1608-1657. 392-393. p. 585 Ernst, 1987. 107-108. p. 586 Bubics - Merényi, 1895. 34- p. 587 II. Ferdinánd 1625. évi decretuma. 37. te. MT, 1608-1657. 258-259. p. 137