Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-10-01 / 5. szám

sőt ma már németek járják a falukat és tanyákat is, hogy élelmiszereket rekviráljanak. Az elégedetlenség nagyobb, mint valaha. A szociális elnyomás a háború leple alatt egyre fokozódik és ráadásul nemzetiségi elnyomás is kíséri magyar részről a kisebbségek és zsidók ellen (Kárpátalján a lakosságnak csak 15%-a magyar!), német részről pedig az ország egész lakossága ellen (mindkét esetben kivéve a svábokat). És ha hozzáveszük, hogy az elégedetlenséget rendöruralommal, az áruhiányt mammutbürokráciával, a munkanélküliséget munkáskamarák felállításával és a szakszervezetek eltörlésével orvosolják, könnyen megérthetjük, hogy a pár hete lefolyt tokaji zendülés, melynek folyamán az eladósodott parasztok, egy végrehajtásra kivezényelt csendörszakaszt megsemmisítettek, nem egyéb, mint az általános hangulatnak idő előtt való sporadikus kirobbanása. Ilyen körülmények között könnyű elképzelni, hogy a magyar hadsereg nem rendelkezik olyan «Hinterlanddal», mely egy hoszura nyúló háború folytatását lehetővé tenné.

Mint említettük, Magyarország csak három hadosztállyal/50.000 ember/kezdte meg a háborút, mely kezdetben propaganda háborúnak Ígérkezett. Mikor azonban a németek nemvárt ellenállásra bukkantak, a magyar divíziók számat állítólag tízre emeltették, majd komoly mozgósítást követeltek. A magyar csapatok eleinte saját tisztjeik vezetése alatt harcoltak később azonban és bizonyára nem ok nélkül, a német csapatok kötelékébe osztották be őket. Ezzel a magyar szuvcrénitás utolsó nyoma is eltűnt és Magyarország ugyanarra a sorsra jutott, mint pl. a Szlovákiának csúfolt német tartomány. Több hir bizonyítja, hogy a magyar csapatok beolvasztása nem ment egészen simán: igy pl. egy ukrán faluban—orosz jelentés szerint nyolc, a németek által felakasztott magyar katona holttestét találták meg; bünük az volt, hogy nem akarták élelmiszer-készletüket a németeknek átengedni. Állandó súrlódás, sőt komoly összetűzések enyeget veszélye is a magyar és román ill. szlovák Csapatok közt. A németek, mig egyrészt a fegyveres összecsapásokat igyekeznek elhárítani, állandóan szítják az ellentéteket mert ez felel meg legjobban a Habsburg-időkből átvett és a Duna-medencében kitünően bevált «divide et impera» politikának.

A magyar külpolitika, amennyiben ilyenről egyáltalában még beszélni lehet, elsősorban a Románia elleni kampányra összpontosul. A németek ugyanis úgy Magyarországot, mint Romániát egymás rovására tett területi Ígéretekkel rántották be a háborúba. Magyarországnak felajánlották' egész Erdélyt, a románoknak pedig a régi trianoni határokat Ígérték. Miután ez a kétszínű játék nyilvánosságra került, a két ország sajtója egymásnak esett és a rágalmak özönével halmozzák el egymást. Mindkét hadsereg csak német vezetés mellett bizonyult használhatónak, sajtójukban azonban Hári Jánost megszégyenítő hirelc vannak. Mindkét ország a saját érdemeit akarja kihangsúlyozni az eddigi oroszországi harcokban, természetesen a másik rovására. így pl. mindkét ország magának tulajdonítja az Odessza elleni támadás oroszlánrészét. Ezzel akarják a német szim- 8 -