Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
Hamis sáfár - hűséges szolga? Az Egyháznak ma választania kell a hamis sáfár és a hűséges szolga helyzete között. Az igaz Egyház nem írhat le gazdája megbízásából. Az egyház nem mondhatja, hogy nem szeretne keresztyén Európát, mert Krisztus azt szeretne, hiszen ő mondta: »Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket (Mt 28,18) és lesztek nékem tanúim ... a földnek végső határáig« (Csel 1,8). Ezt a tanúságot vállalni kell. Ezért az egyház nem mondhatja, hogy nem szeretne keresztyén világot, mert Krisztus azt mondta: »Elmenvén széles e világra, hirdessétek az Evangéliumot« (Mk 16,15) és ezért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy megtartassák a világ általa (Jn 3,17). Ezekből a Krisztusi igényekből az egyháznak nem szabad leírni semmit. Emellett még az is igaz, hogy a szekularizálódott világot egy alacsonyabbrendűségi érzéssel küzdő, isteni küldetéséből óvatosan leírogató egyház nem tudja sohasem megnyerni. Más oldalról el kell határolni magunkat az egyház hatalmi uralkodásának kisértésétől is. Nem egy keresztyén diktatúra bevezetésének álmáról van itt szó. Ennek határozottan ellene mondunk. Az igazi keresztyénségnek az ártana a legtöbbet. A lelkeket csak a lélek fegyvereivel lehet meghódítani. A szekularizált világ felé világi, hatalmi szóval nem lehet és nem szabad fordulnia az egyháznak. De a szeretet hatalmával meg kell keresnünk és meg kell találnunk azt, aki elveszett. Az Atya nem küldött csendőröket a tékozló fiú után, de elébe futott és átölelte, mikor jönni látta, hogy ne féljen belépni a házba; a példázatbeli pásztor az elveszett egynek is utána ment, a vállára vette és hazahozta (Lk 15,6). Részlet Csiha Kálmánnak, a budapesti Európai Evangéliumi Egyházak Konferenciáján elmondott beszédéből. 3______ + + + + + + + + + + + + + + Olvasólevél Az »Útitárs« 1992.évi 2.számában megjelent »Harmadik nyelven« című közlemény Terray László Ordass Lajosról írt könyve német nyelvű kiadásának általam megjelentetett recenzióját (Theologische Literaturzeitung, Lipcse 1991, 11.sz.) sajnos csak említi, de nem idézi és a recenzió egy másodrendű kritikáját kritizálja (módszertani kérdések). így sajnálatos módon figyelmen kívül hagyja a Terray által alkotott Ordass-kép szelíd, de félreérthetetlen kritikai vizsgálatát, ami az említett recenzió tulajdonképpeni célja és tartalma. Az »Útitárs« természetesen nem lehet hoszszabb és tudományos jellegű véleménycsere fóruma. Fónyad Pál A barcasági tíz csángó egyházközség története ____________ ÚT/TÉRSm Erdélyben az idők folyamán három nemzet - a magyar, a székely és a szász élt együtt politikai egyenrangúságban (a románságnak nem volt külön nemzeti joga). A protestantizmus terjedésével e három nemzet négy felekezetbe csoportosult: református, evangélikus, unitárius és római katolikus. (A görög-keleti és a görög-katolikus egyházaknak külön helyzetük volt, a reformálási kísérletek ellenére is.) - E négy felekezet egyenjogúságát nem csak a törvényben mondták ki, hanem egyenesen az állam alkotmányának alapfeltételévé vált. Ha csak vallási kérdésekről volt szó, két felekezet mindig a kizárólagosság álláspontjára helyezkedett, de a protestantizmus soha sem jutott ellentétbe a hazafisággal. Mindig több volt benne a hazaszeretet, a nemzeti ügy iránt való lelkesedés, mint a más felekezetiekkel szembeni gyűlölködés. Mivel a Barcaságon ez a felekezet hódított, most csak az ágostai hitvallású evangélikus egyházat emelem ki. Az evangélikus egyház Erdélyben, a barcasági csángó falvak lakóit kivéve, kizárólag a német ajkú szász nemzetiségre szorítkozik. A városi élet kifejtésén, az ipar és a kereskedelem fejlesztésén túl e nemzetiségnek alig van szerepe a magyar nemzeti művelődés történetében. A német lakta területek közvetlen magyar szomszédai is követték Luther tanításait. Ma 32 evangélikus gyülekezet van Romániában, 30-32.000 lelket számlálva. A legnagyobb evangélikus tömbnek számít a brassai és a barcasági tíz csángó egyházközség. A barcaság magyar lakói eredetileg (feltételezhetően) székelyek voltak, akiknek hivatásuk a Barcaság négy szorosának őrizete volt. II. Géza király idejében bevándorolnak az első szászok, ami csak egy 1224-ből származó okiratból, az Andreanum-ból derül ki. Az Andreanum, II. András királytól származó privilégium, a szász nép igazi aranybullája. András király megerősíti őket korábbi jogaikban. Két legfontosabb intézkedése: az egyházi és világi tisztviselők szabad választása, és az egyházi és világi ügyekben való saját bíráskodás. Ez a nép egyéni jellemvonásainak megőrzéséhez szabad kifejtéséhez, az egész népnek egy politikai nemzetté alakulásához, és mint ilyennek, politikai és társadalmi nagy súlyához szilárd alapokat rakott le. A lelkészeknek fizetett tized pedig, mely ezen szabadalomlevélnek nem utolsó fontosságú engedménye, a közművelődési viszonyok nagyfokú fejlődését vonta maga után. A két szabadalom mentessé tette a népet a klérus nyomásától és nagyobb szabadságot biztosított neki egyházi téren is, mint amilyennel a magyarok vagy a székelyek bírtak. És e szabadság mellett, ugyancsak az Andreanum alapján, községeikben és városaikban polgári társadalmi élet fejlődött ki, illetve kifejlődött az a polgári középosztály, melynek társadalmi irányzatával a protestanizmus vallásos elvei is olyan nagy mértékben megegyeztek, a társadalomra ható tényezői pedig egyenesen annak tovább vitelére munkáltak. Luther tételei és könyvei azonnal eljutottak a német területekre. Először Nagyszenbenben tanítottak Luther értelmében, majd 1522-ben megjelentek az első szász diákok Wittenbergben. 1542- ben Johannes Hontems teljesen keresztülvitte a Barcaság reformációját. A Barcaság csángómagyar lakossága ebben az időben már minden jogától megfosztott nép volt; a korábbi adóbeszedőkből adófizetők lettek. A csángó községek Brassó zálogát képezték és e tény fokról-fokra jobbágyi sorba süllyesztette az önálló csángó községek szabad népét, így a reformáció, az evangélikus hit elfogadása ugyanolyan gyorsan es megrázkódtatás nélkül ment végbe, mint maguknál a szászoknál. A reformáció tulajdonképpen áldás volt a csángók számára, hisz a domonkosrendi szerzetesek elhanyagolták lelkigondozásukat, misét csak nagy ritkán hallhattak; így az akkori vallás inkább babonaságból állott. Az evangélium tiszta tanai mérhetetlen vigasztalást nyújtottak az elgyötört népnek és nemsokára megjelent az első iskola. Némely hírforrás szerint, nem sokkal a Lutheri elvek felvétele után, a csángó nép a helvét hitvalláshoz csatlakozott, s az erdélyi kálvinista püspökséghez tartozott, de a XVIII. sz. végén Brassó nyomására ismét az ágostai evangélikus hitvallást fogadták el, bár istentiszteleti rendjük némileg eltér a szászokétól. Abban az időben a Brassó megyei magyar anyanyelvű evangélikusok csak kötelességeket ismertek, jogok nélkül. Lelkészeiket, akik egyébként a lelkész nevet sem használhatták, hanem őket a brassói szász pap káplánjainak tekintették, a városi tanács nevezte ki, helyezte át, vagy csapta el kényekedve szerint. Ezért egyes egyházközségekben néha esztendőről esztendőre változtak a lelkészek. Nem---------> Ünnepi ökumenikus gyülekezet Stuttgartban. \
