Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-06 / 231. szám
vww.ujszo.com I 2022. október 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A győzelem következményei /ERES STVÁN ppen megtámadta a repcét a csíkos káposztabolha, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy jön a felmelegedés. A Homályos tekintetű homárról elnevezett nagyvárosi kiskocsmában ültek volna épp, de nem ott ültek, hanem a járási székhelyre igyekeztek. SMS-t kaptak ugyanis a belügyminisztériumtól, hogy elkészült az útlevelük. Túraszerető emberek lévén gyalogosan próbálták megközelíteni a lakhelyüktől tizenhárom kilométerre fekvő járási székhelyet. Mezőgazdasági területeken keresztül vezetett az útjuk, és kénytelenek voltak megállapítani, hogy a repcét közben már nemcsak a csíkos, hanem a fekete káposztabolha is megtámadta. Épp hogy csak sikerült feldolgozniuk a fejleményeket, amikor Ervin bejelentette, hogy megfigyelései szerint a támadók sorához a feketelábú földibolha is csatlakozott. Bandika nem bírta tovább, bánatában bekapcsolta a zsebében pihenő tranzisztoros rádiót. Megtudta, hogy már szavaztak Igor Matovic pénzügyminiszter leváltásáról a parlamentben. Kit akatnak leszavazni? - érdeklődött Ervin, miközben megállapította, hogy a repcét a változatosság kedvéért megtámadta a kis káposztalégy is. Semmi, csak valami uniós izé szerintem — tekerte tovább a kis fekete tekerőt Bandika, mígnem megszólalt a messze földön híres rádiós műsorvezető, Tomaggio, és felkonferálta a Clash nevű egykori rockzenekar ismert slágerét, amely arról szól, hogy az énekes nem tudja eldönteni, maradjon, vagy menjen. Perceken belül kiderült az is, hogy október 3-án indult az ország legújabb rádiója, a Rádió Rock. Már a Whole Lotta Love című Led Zeppelin-dal javította a járási székhelyre igyekvők hangulatát, amikor Bandika arról kezdett beszélni, hogy a minap érdekes újságcikk került a látókörébe. Ma ugyebár csütörtök van. A Független Magyarország című lap hétfői számában pedig azt olvastam, idézem: „Ma egy éve indult meg a szovjetellenes hadjárat. A világtörténelemben páratlan méretű mérkőzés kezdődött. A német hadsereg, szövetségeseivel karöltve, hatalmas sikereket ért el ez alatt az egy esztendő alatt. A birodalmi főváros vasárnapi lapjai behatóan foglalkoznak az első évfordulóval. Megállapítják, hogy a német katona kimagaslóan kitüntette magát. A keleti háború első éve a charkovi csatával kezdődött, amely szerencsés bevezetője volt a szovjet hadsereget megsemmisítő eljövendő csatáknak. A győzelem következményei kiszámíthatatlanok.” Már látszottak a távolban a járási székhely kéményei, amikor Ervin megkérdezte, mikori ez az idézett újság. 1942. június, felelte Bandika, aki emlékezett a cikk címére is: Tobruk és Bardia elesett. Ervin megköszönte a választ, majd rövid időn belül megállapította, hogy a repcét megtámadta a közönséges földibolha és a mustárdarázs is. Mit akar ezzel mondani? - kapta fel a vizet Bandika. Semmit, csak hogy a győzelem következményei tényleg kiszámíthatatlanok, felelte Érvin. Ezt úgy érti, hogy a győzelem egyik következménye lehet például a vereség is? Ervin erre már nem felelt, ugyanis épp akkor vette észre, hogy a tormalevélbolha egyedei hamarosan szintén rárontanak a repcére. A szerző a Vasárnap munkatársa SOFŐRÖKNEK NEM CSAPOLOK! Berlin diszkréten szabotálja az EU-t FELEDY BOTOND urópa eddig sem állt jól. Régóta súlyán alul vesz részt a globális politikában. A szomszédjában folyó háborúkat már a kilencvenes években sem volt képes egyedül kezelni. Nincs ez máshogy az ukrán-orosz fronton sem. Egészen döbbenetes, szimbolikus döntés született a hétvégén. Nem Brüsszelben, hanem újfent Berlinben. A német kormány - bizonyára soksok koalíciós egyeztetés után - úgy döntött, hogy a német lakosság és ipar energiaszámláinak enyhítésére 200 milliárd eurót kölcsönöz a nemzetközi pénzpiacról. Miért is súlyos ez az elsőre csupán tűzoltásnak tűnő lépés? Hogy ez az összeg a német ipar szempontjából nem is lesz tartós mentőöv és ahhoz képest pont akkora, mint a teljes olasz újjáépítési csomag az EU- tól, az egy dolog. Ez már most irritál többeket. Hogy nem egy fenntartható megoldásba öli a forrást, hanem elégeti az energiaszámlákon és rövid távú politikai népszerűséget vásárol, hát nem az első ilyen döntés lesz a történelemben. Arról viszont, hogy mindezt az európai uniós többi tagállammal szemben hogyan lehet felvállalni, nem szól a fáma. A gond a következő. A német ellenállás a közös európai energiapolitikában évtizedes. Ha hagyták volna, talán már lett volna közös beszerzés, több nemzeti vezetékhálózatot összekötő ún. interkonnektor, jobb mechanizmus a nemzeti tározók uniós szintű szolidáris kihasználására. Ehhez képest most a vihar elején jövünk már rá, hogy meztelenek vagyunk. A német kormányzatok - ideológiára való tekintet nélkül - az északi áramlat hívei voltak. Építették milliárdokért a vezetéket, ami kikerülve minden más országot, a víz alatt hozza az orosz gázt a német iparnak. Érthető kapitalista megfontolás, de nemzetbiztonsági szempontból az első perctől nem állt meg. (Ahogy a magyar gázfuggőség tetézése az orosz atommal sem.) Hogy erre Berlin sorra lekapcsolja az atomerőműveket, az annyira hihetetlen, hogy már tényleg a lábonlövés példája. Mindezt úgy, hogy az orosz szolgálatok láthatólag jöttek-mentek az országban, a berlini Tiergartenben végeztek ki expatot, ha úgy kívánta a helyzet. A Bundestagot már hét éve törték fel, nem romlottak meg a kapcsolatok ennek ellenére sem. Az orosz érdekbe bevásárolt németek a legmagasabb polcokra kerültek. Ezért is lehetett, hogy a német önérdek felismerése, a saját immunrendszerük működtetése gondba ütközött. Erről még kis keretes írások lesznek a későbbi történelemkönyvekben, | hogy hogyan sikerülhetett ez az önsorsrontás. Most pedig, a katarzis pillanatában ezt a rengeteg tanulságot nem arra használják fel, hogy végre a közös európai ellenállást szignifikánsan megerősítsék, és ha kell, német-francia vezetéssel Európát visszategyék a geopolitika térképére. Nem. Ahogy a német ipar megújulási képessége is valahol elhalványult, úgy a közös védelem is gondolat maradt csupán. Nem egy európai megoldást hoztak össze, hanem mint az egyik leggazdagabb tagállam, azt üzenik a 200 milliárdos német csomaggal, hogy mi magunknak még valahogy megoldjuk, ti meg boldoguljatok, ahogy tudtok. Nem csoda ezek után, ha euroszkeptikus erők nőnek ki, és még a mainstream oldalak is óvatosak a közös befektetéssel a kisebb országokban. Kár. Vagy ahogy odaát mondták nemrégiben, „too bad!”. FIGYELŐ Navalnij kaphatja a Nobel-békedíjat Holnap adják át a Nobel-békedíjat, és egyre hangosabbak azok a vélemények, melyek szerint idén elsősorban az ukrajnai háborúra kellene felhívni a figyelmet. Az Oslói Békekutató Intézet (Peace Research Institute Oslo, PRIO) igazgatója, Henrik Urdal szerint a díjat a fehérorosz ellenzék vezetőjének, Szvjatlana Cihanouszkajának és az orosz ellenzéki vezérnek, Alekszej Navalnijnak kellene, adni, megosztottan. Urdal szerint saját országukban mindketten „az erőszakmentes, demokráciapárti akciók bajnokai”, és mindketten nagyon erős ellenzői az Ukrajnában zajló háborúnak. (hvg.hu) Az aradi vértanúk napja - magyar nemzeti gyásznap A magyar kormány 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította október hatodikát arra emlákezve, hogy 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. Batthyány Lajost 1849. augusztus 30-án a haditörvényszék koncepciós eljárásban, felsőbb utasításra, felségárulás miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 3ö-án hagyta jóvá, de Gáspár András (Ferenc József egykori lovaglómestere) büntetését az utolsó pillanatban börtönre változtatták. A kivégzéseket október 6-ra, az egy évvel korábbi bécsi felkelés és Latour osztrák hadügyminiszter meglincselésének évfordulójára időzítették. A börtöneként szolgáló pesti Újépületben Batthyány éjszaka egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és emiatt nem lehetett végrehajtani a megbecstelenítőnek számító, jobbára köztörvényeseknél alkalmazott akasztást. Mivel a kivégzésnek meg kellett történnie, a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést „porra és golyóra” változtatta - ennek hallatán Haynau később idegrohamot kapott. Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai állítólag így hangzottak: „Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!” Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe, a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye lett. Batthyány hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyánymauzóleumban nyugszanak. Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a tizenhárom honvéd főtisztet: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor, Zala György munkája őrzi. A kormány 2001. november 24- én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbócra eresztik, a középületekre pedig kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak. (MTI)
