Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-05 / 53. szám
Hizsnyai Tóth Ildikó tárcája a Szalonban 2022. március 5., szombat, 16. évfolyam, 9. szám A háború - itt van, pedig senki sem hívta Az orosz-ukrán háború hatodik napján meghatározó véleményformálóktól, elemzőktől, politológusoktól gyűjtöttünk össze néhány fontos reakciót, gondolatmenetet. E urópában véget ért a béke korszaka - állítja Ivan Krasztev, az ismert bolgár politológus, aki a Die Pressének adott interjút. Krasztev szerint egy KGB-s nemzedék nem bocsátotta meg magának, hogy a rendszerváltás idején nem tett meg mindent azért, hogy megmentse a Szovjetuniót. Úgy vélik, a történelem és a Nyugat rosszul bánt Oroszországgal. Több okot is felsorakoztat a politológus, miért most kerülhetett sor a cselekvésre: Putyin nem bízik abban, hogy az utódok ezt meglépik, Ukrajna idővel tovább erősödik, a Nyugat most gyengébb, az Egyesült Államok megosztott, a járvány kimerítette a társadalmakat, ezért kisebb ellenállásra számíthat. Mégis nagyon elszámította magát az orosz elnök, mert nem olyan könnyű egy 44 milliós nemzetet leigázni. Milyen következtetéseket lehet levonni néhány nappal a háború kitörése után? Erre a kérdésre keresi a választ Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének elemzője a Válasz Online-on megjelent véleménycikkében. Új világ jön, amely sem kiszámíthatóbb, sem biztonságosabb nem lesz. Az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió olyan tett, amilyenre Európában a második világháború óta nem volt példa. A Krím félsziget 2014-es megszállása korlátozott háború volt, az intenzitása alacsony volt, földrajzilag korlátozott térben játszódott le. 2022. február 24-én Oroszország a rendelkezésére álló katonai és nem katonai eszközzel megtámadta Ukrajnát. Rácz arra is fölhívja a figyelmet, hogy Putyin valójában nem kereste a megegyezést az új európai biztonsági rendszerről. Nem lehet azonban csodákban reménykedni az elemző szerint: „(...) annak ellenére, hogy meg tudták hiúsítani Oroszország kezdeti, villámháborús győzelmet remélő terveit, Ukrajnának arra nincs esélye, hogy katonai értelemben legyőzze Oroszországot. Ahhoz túl nagy az orosz erők számbeli és technikai fölénye. Ukrán oldalról a reális cél az, hogy megakadályozzák Moszkvát a saját céljai elérésében, és kifárasszák az orosz haderőt, abban bízva, hogy a növekvő orosz hazai felháborodás és a minden korábbinál súlyosabb nemzetközi szankciók megtörik majd a Kreml elszántságát, és így a háború valamiféle, mindkét fél számára vállalható politikai megoldással záruljon.” Határozottan fogalmazott a Guardianben a neves filozófus, történész Yuval Noah Harari, aki szerint Putyin ukrajnai háborúja vesztésre van ítélve. Az orosz elnök birodalmi terveit arra alapozta, hogy az ukrán állam nem igazi állam. Harari úgy véli, Putyin roszszul kockáztatott, az ukrán ellenállás a támadás első napjától kezdve fokozatosan növekedett, egyre elszántabbak és bátrabbak. „Nem Mihail Gorbacsov neve lesz felírva az orosz birodalom halotti bizonyítványán, hanem Putyiné” - írja a történész, aki emlékeztet arra, hogy a nemzeteket a történeteik tartják össze. A következő generációk történetei az orosz támadásról és a bátor ukrán elnökről, a hős civilekről szólnak majd. Magyar pávatánc Most az látható, hogy Orbán Viktor 12 éves Oroszország-politikája kudarcnak bizonyult, mondja Hegedűs Dániel politológus, a berlini German Marshall Fund munkatársa. A politológus a HVG-nek elmondta, a magyar külpolitikai változás nem az orosz támadáskor következett be, hanem korábban, Orbán moszkvai látogatását követően: „Orbán először érzékelhette úgy, hogy teljesen félreértette a saját mozgásterét, és amit ő valós külpolitikai autonómiának gondolt, az az oroszok által fenntartott és megengedett illúzió volt, nem pedig egy olyan kapcsolatrendszer, ahol ő saját súlyánál fogva tud eredményeket felmutatni.” Oroszország nem a kölcsönös előnyök politizálását művelte, hanem szüksége volt az Európai Unióban valakire, akit kihasználhat. Hegedűs arról is beszélt, hogy Orbán Viktort morális történelmi felelősség terheli, amiért blokkolta a NATO-Ukrán Tanács működését, valamint hatalmas befolyást engedett egy EU- és NATO-tagállamban az orosz és a kínai geopolitikai törekvéseknek. Török Gábor elemző szerint roppant kellemeden Orbán Viktor és a magyar kormány számára, hogy hibásan mérték fel a háború kockázatát, a Fidesz véleményvezérei is hangoztatták, elképzelheteden a háború. Orbán nehéz helyzetbe került otthon, hiszen a ▲ Kijevben a metróállomások jelentik a menedéket az orosz támadások elől ◄ Február elsején tartott közös sajtótájékoztatót Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. Azóta sok minden megváltozott parlamenti választás előtt egyben kell tartania a Fidesz-tábort, amely megosztott az oroszbarát politikát illetően, valamint nehéz a nemzetközi porondon is manőverezni, lassabban reagál Magyarország, mint a környező országok, kénytelen az EU és a NATO általi vonalat képviselni, amit a korábban másra kondicionált szavazótábor egy része nehezen fogad el. Orbán és Putyin ideológiai szövetséget kötött egymással, írja Dezső András oknyomozó újságíró, aki szerint a magyar kormány oroszpolitikája mögött nem csupán üzleti, gazdasági kérdések húzódnak meg. Dezső a 2014-es Tusnádfurdőn elmondott Orbánbeszédet tartja vízválasztónak, mivel a magyar miniszterelnök ott fogalmazta meg, hogy Magyarországon újra kell szervezni az államot, a liberális demokráciát az illiberális államnak kell felváltania. A cikkíró kiemeli, a Fidesz szavazóinak átprogramozása olyannyira sikeres volt, hogy egy 2018-as Medián-felmérés már azt mutatta, a kormánypárt támogatói a legkevésbé Nyugat-barát választói csoport. Az, hogy az orosz-magyar szövetség mennyiben marad fenn, nagyban attól is függ, hogy a háborút kirobbantó Putyin meddig megy el, milyen áldozatokat követel a háború. Putyin fejében Figyelve Putyin viselkedését, kitöréseit, felfúvódott arcát, talán érdemes átértékelni a hidegvérű, taktikus államférfi képét, állítja Paul Taylor, a Politico külső munkatársa. Egyre többen próbálják megérteni, hogy mi lehet Putyin fejében, és egyre többen aggódnak azért, hogy mentálisan milyen állapotban van. Milos Zeman cseh elnök őrültnek nevezte, egy francia politikus paranoidnak az orosz elnököt. Szemjon Gluzman ukrán pszichiáter, volt Gulág-lakó úgy véli: „(...) Putyin szadisztikus, aki nem gondol más emberekre, még az oroszokra sem, csak magára.” Egészen félelmetes, hogy nukleáris fegyverekkel fenyeget a Kreml vezetője. Kérdés, hogy hallgat-e még a körülötte lévőkre, vagy teljesen elszigetelődött, és egészen eltávolodott a valóságtól. Az orosz-ukrán háború kedveződen alakulása nem készteti-e őrült lépésekre? (ssz) A távolságtartó. Putyin híres asztala. (TASR/AP-felvételek)
