Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-26 / 71. szám

www.ujszo.com SZALON 2022. MÁRCIUS 26. 17 K edves Olvasók! Ez az utolsó tárca, amit írok. Megtiszteltetés volt a Szalonba írni. Életem egyik legszebb és legfáj­dalmasabb írását biggyesztettem alább. A gyerekeimnek írtam, most március tizenötödikén újraírtam. Anno a kivégzésem után keletkezett. Amikor elrabolták a gyerekeimet. A lombikreket, Larát és Mátét. Lombikbékik voltak, de én csak lombikreknek hívom őket. Amikor a feleségem elrabolta őket, meghal­tam. A klinikai halál állapotából hoztak vissza. 80/0 volt a vérnyo­másom. Egy hónapig feküdtem a kórházban, hárman haltak meg a mellettem levő ágyon. Néha sétál­tam az infúziós állvánnyal, és azon gondolkodtam, hogyan válik a sze­relem gyűlöletté. Aztán arra jutot­tam, hogy erről nem írok. Inkább arról, hogy mi az igazi apai szeretet. Olvassák szeretettel. Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom. Élj boldogan örök sze­relmemben. Drága gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! Örök életetekben. Drága gyerekeim! Lara Réka és Máté Pál. Ezeket a sorokat ír­tam le nektek a kivégzésem után, kétezerhét karácsonyán. A kiságya­itokban aludtatok ártadanul, nem tudva a világ gonoszságáról, nem tudva bűnről és bűnbeesésről, ret­tegésről és gonoszságról, fájdalom­ról és halálról, nem tudtatok Heró­­desről és a gyerekgyilkosságokról, és nem tudtatok semmit az életről, ami vár majd rátok. Jézuskáról már tudtatok, aki ajándékot hozott nek­tek. A derengő fényben mintha a Svéd-fenyves tükröződött volna az arcotokon, az a hely, ahová apátok tizenévesen kirándulni járt, szarva­sok, őzek, vaddisznók, bujálkodó vadnyulak, szitakötők, ciripelő tücskök, vadkaticák nyomait keres­ve a Blikkben, de nem a Svéd-feny­ves volt, csak a kertben álló óriás fenyő tűlevelei. Drága gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! Örök életetekben. Néztelek bennete­ket. Nem volt toliam, papírom. A levegőbe írtam nektek a hajnali de­rengésben. Tudjátok, hogy milyen nehéz a levegőbe írni? Csöndben pontot rakni a felkiáltójel aljára, TARCAASZALONBAN Ficsku Pál Az utolsó szó jogán amikor az ember legszívesebben ordítana lélekfájdalmában? Ne tud­játok meg soha, örök életetekben. Boldog voltam, mert éltetek. Lara összegömbölyödve aludt, mint a kisütésre váró nyers cipó, Máté, te meg forgolódtál, fickán­­dozott benned a vacsorára mege­vett sellő, ahogy te a süllőt nevezed, harapdálta, nyaldosta a tiramisut. És boldog voltam, négy évvel ko­rábban is, amikor megszülettetek. A legszebb ajándék karácsonyra, ha megszületik az áldva várt gyer­mek. Hát még, ha kettő van belőle. Amikor megszülettetek sztereóban bőgtetek. Segítettem a műtősnek lemosni rólatok a hártyát, aztán a kezembe adtak benneteket. Lara üvöltött a bal fülembe, Máté meg a jobba. Lara, te üvöltötted, hogy oááá! Máté, te meg, hogy euuuu! Már akkor jós voltál. A következő évben beléptünk az EU-ba. Ti meg cumibetyárok lettetek. És azt se tudtam, hogy létezik ikerinkubátor. Nem sokáig tart­hattalak a kezemben, mentetek az inkubátorba, aztán mentővel a Corába, a koraszülöttosztályra. Megengedték, hogy én vigyelek, legalább én is egy kicsit kihordta­­lak benneteket. Zokogva mentem vissza a szülészetre. Anya álmát nagymamátok vigyázta. Anya mel­lé feküdtem, és mint előtte évekig minden este, belé lehellettem utol­só sóhajtásomat. Ha karácsony előtt megszüle­tik egy gyermek, főleg, ha kettő, a legszebb dolog, hogy a meleg otthonban, fenyőillat, gyertyafény mellett, az anya- és apaölben ülnek a gyermekek. Sajnos nem így volt. Nektek apa- és anyaöl helyett az inkubátor jutott. És nem is a jászol. Karácsony volt, és anya sírt, hogy még nem látott benneteket. Almá­ban születtetek Talán az én szégye­nem, hogy nem gondoltam erre. Rohangáltam a Cora és a szülészet között, néztem a ti arcotokat, fog­talak benneteket a kezemben, csó­koltam anya arcát, segítettem neki a műtét után járni, de nem gon­doltam arra, hogy hiányzik valami. Az anyaiét. Karácsony volt. Éppen nem szült senki. Talán a János kór­házban nem volt várandós Mária. Bementem a műtőbe, és loptam egy kerekesszéket. Beleültettem anyát, aztán a hóesésben elindultunk hoz­zátok Ha létezik olyan, hogy áldott állapotban legyen egy apa, az az volt. Nyaltam az édesanyátok arcát, nem tudom mi volt rajta, boldog könny vagy hóesés. Rakhatok be egy kis fenyőgaly­­lyat? Apuka! Ez egy inkubátor. Ez az első karácsonyuk! Akkor két szaloncukrot? Apuka! Ez egy inkubátor! És, ha rajzolnék nekik két kará­csonyfát? És ha véletlenül a szájukba gyű­rik? Meghalnak Akkor rajzolnék nekik a levegő­be. Ne törődjön vele, a férjem író, mondta anya a nővérnek Anya mindent így intézett el. A férjem író. Azért titokban rajzoltam nektek kisangyalokat is a levegőbe, amikor visszatoltam gpyát a szülészetre. Máté! Szeress már tégemet! Ezt kislányom te mondtad a test­vérednek. Tégemet. Drága gyermekeim! Nincs pénzem, nincs vagyonom, nincs hatalmam, nincs semmim, csak ti vagytok nekem meg az édes­anyám, meg az édes anyanyelvem. Azaz mindenem megvan, még ha nem velem nőttetek is fel. Nem tudok mást adni nektek, mint az általam használt apanyelvet. És azt a szót, amit naponta elmormolok. Tégemet. Lara! Azt szeretted volna monda­ni a testvérednek, hogy szeressen téged. Mivel ikrek vagytok, arra gondoltam, hogy anya méhében, születésetek előtt már megbeszélte­tek mindent, de ezek szerint nem. Most már itt van az ideje. „Drága gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! Örök életetekben.” Ezt Lázár Vilmos ezredes írta feleségének, Máriának, és két gyermekének 1849. október 5-én éjszaka, a kivégzése előtt az aradi várbörtönben. Hogy miért írtam ezt nektek? Nem tudom. Talán azért, hogy életetekben legyetek szerények, hűségesek, igazságosak és szerelmesek, mint Lázár Vilmos volt. Mielőtt megszülettetek vol­na, egy regényt kellett befejeznem, a Szakbarbárokat. Az aradi vérta­núk börtönben írt leveleit olvas­tam hozzá. Anya aludt az ágyban, amikor a világ legszebb szerelmes mondata gázolt belém: Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásomat. Anyába lehellettem... Mindenemet. Lázár Vilmos mindössze har­minckét éves volt, amikor kivégez­ték. Örmény-magyar származású csóró nemes volt. 1834 és 1844 között volt katona. 1847-ben az Első Magyar Központi Vasútnál volt főpénztáros. Bárcsak küldött volna egy jegyet Haynaunak a pokolba. Helyette jelentkezett negyvennyolcban hazát védeni. Ö volt az egyeben nemtábomok, csak ezredes, akit kivégeztek. Amikor ezt a levelet írta Marimnak , ak­kor még reménykedett, hogy nem akasztják fel. Nem is akasztották. Arra való tekintettel, hogy nem a cáriaknak, hanem a császáriaknak adta meg négyezerhatszáz katoná­jával együtt magát, Ernst és Moser hadbíró javaslatára az ítéletet Hay­­nau kegyeletből főbelövésre vál­toztatta. Nem akasztották. Csupán főbe­lőtték. Drága gyermekeim! Vigyázzatok egymásra! Örök életetekben. Amikor ezeket a sorokat írom, március tizenötödike van. Egyedül ülök Pesten az inkubátor lakásban. Várok rátok. Nem nagyon tudok járni, pedig szeretnék elmenni vele­tek egyszer még a Svéd-fenyvesbe. Vadkaticákat keresni. Szeretnék sírni. Szeretném, ha omlanának a könnyeim, mint Lillafüreden az ódon vízesés. Szeretnék sími, mint ahogy Jó­zsef Attila sírt, hajdanán a vízesés alatt. De nem tudok. Elfolytak az évek alatt a köny­­nyeim. Olyan a szemem, mint nyáron a Száraz Szinva-völgy. Kiszáradt. Rögös. Teli aszalt szarvasszarral. Szeressétek Tégemet! Vasárnap-előzetes: A magyar költő, akit kopaszra nyírtak és agyonlőttek A Vasárnap Parnasszus­­rovatában a magyar irodalom nagy alak­jaival találkozhatnak a kulisszák mögött, ezúttal Radnóti Miklóssal, a Nyu­gat utáni nemzedék egyik legjelen­tősebb költőjével, aki 37 éves volt, amikor magyar katonák meggyil­kolták. Milyen rokoni szálak fűzték Radnótit Rimaszombat környé­kéhez? Mikor tartottak nála de­tektívek házkutatást, s mely versei miatt vádolták meg „vallás elleni kihágással” és „szemérem elleni vétséggel”? Feleségével, Gyarmati Fannival mikor tért át a római ka­tolikus hitre? Hogyan érintették őket a zsidótörvények? Miért nem mert Radnóti kimenni az utcára? Mi volt az az incidens, amely után a naplóírást is abbahagyta? Kik vol­tak a munkaszolgálatosok? Hogyan reagált a katonatiszt, amikor Rad­nóti a lágerben magyar költőnek nevezte magát? Mikor és hogyan szerzett tudomást Gyarmati Fanni arról, hogy Radnóti már nem él? Mit lehet tudni halálának körül­ményeiről? Mi volt Márai Sándor véleménye Radnóti posztumusz megjelent verseskötetéről? Ami a tankönyvekből kima­radt - Gazdag József rendhagyó portréja Radnóti Miklósról a Vasárnap következő számában, amely március 29-én, kedden je­lenik meg! A Március idusa mellékletben megjelent játék, Petőfi-kvíz nyertesei: Gútai Béla, Nagyudvamok; Kácsor Gábor, Hőlak (Trencianska Teplá); Kovác Agnes, Baka

Next

/
Oldalképek
Tartalom