Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-10 / 57. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. MÁRCIUS 10. INTERJÚ 25 A 105 éves Nemecz Gizellával könnyen megtalálni a közös hangot: módfelett fürge, aktív és jó­kedvű. Az 1917. április 14-én, Karcagon született, de már négy évtizede a legfiatalabb gyerme­kével, Árpáddal és a menyével, Edittel egy békásmegyeri panel­házi lakásban élő Gizi néni azt mondja, nem érzi magán az élet­korát. Általában kézimunkázik, rejtvényt fejt és olvas. Gyakran trécsel a barátnőivel telefonon, és néha számítógéphez ül. Három apró kis emberke áll a békásmegyeri panelház előszobá­jában. Gizella, Árpád és Edit élete már végérvényesen összefonódott egymással. Nemecz Gizella, a csa­lád mátriárkája 43 évvel ezelőtt költözött legkisebb gyermekéhez és menyéhez. Miután az újságírót, a fotóst és a szervezőt is megkérik, hogy kanyarítsák be a nevüket a vendégkönyvbe, Gizi néni bevezet minket a nappaliba. Hármójuk közül ő a legidősebb és a legstram­­mabb: módfelett fiirge, árad belő­le a jókedv, és idejét megpróbálja hasznosan tölteni. Folyékonyan beszél, mívesen, pontos részletis­merettel. Meg van róla győződve, hogy nemcsak a gének, nemcsak a hit, hanem az aktív élet is hozzá­járult ahhoz, hogy ilyen hosszúra nyúlt az élete. Eddig csak egyszer adott interjút, Vadas Henrietta, a Képmás havilap online kiadásának szerzője keres­te fel egy riport erejéig, az év első napjaiban. Áz 1917. április 14-én, Karcagon született matróna térdén járatja a folyamatosan mozgó, gesz­tikuláló kezeit, és jóízű nevetéssel kérdi: „Most akkor miről fogunk beszélni? A kolléganőjének már el­mondtam mindent.” Milyen érzés 105 évesnek lenni? Nagyon jó! - vágja rá nevetve, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne centenáriusnak lenni. Hallgatunk, nézzük egymást. Ala­nyom egy másodpercnyi gondol­kodás után hozzáteszi: -Részemről nem érzem. Le tudná írni? Nem hinném, nem tudnám meg­mondani, hogy milyen 105 éves­nek lenni. Olyan különös érzés... Vannak fajdalmai? Soha! Milyen gyógyszereket szed? Nem sokat. Szívre valamit, meg Cavintont, hogy rendben legyen a fejem. Néha van vérnyomásmérés is, ha magasabb az érték a kelleté­nél, akkor vérnyomáscsökkentőt is beveszek. Szívügyi panaszai vannak? Nem, legalábbis semmi számotte­vő. Skarlátos voltam tízéves korom­ban, és akkor kaptam egy szívelég­telenséget, ami tízéves korom óta - vagyis már kilencvenöt esztendeje - fennáll. Attól fuggedenül, semmi rossz érzetem nincs. Jól vagyok, lát­hatja! - mondja, és bizonyítandó széttárja a karjait, és játékosan hát­radől egy kicsit a fotelben. Milyen gyakran látja orvos? Tulajdonképpen havonta, de csak a gyógyszerfelírás miatt. Egész évben egyszer szoktam „EKG-zni”, most voltam, éppen a múlt héten, külön gratulált is a főorvos úr. Negatív volt a leletem. Hány éves kort élt meg az édes­anyja? Édesanyám 103 lett volna, az öreg­apám pedig 96 évesen hunyt el. Ö volt az édesapám nevelőapja, mert édesapámék árva gyerekek voltak. Édesapám hároméves volt, a bátyja pedig hatéves, amikor az édesany­juk és édesapjuk meghalt. Jól viselték a magas életkort a szépkorú ősök? Ugyanúgy, mint én. Édesanyám sem volt beteg. Itt éltünk, ebben a lakásban. Kilencvenöt éves koráig egyedül élt Karcagon, aztán felköl­töztettük ide. Tarlós István polgár­­mester fel is köszöntötte 100 éves korában, fotó is van róla. Mind­végig aktív volt, 100 évesen még pulóvereket kötött. Gizi néni, hány évesnek érzi ma­gát? Mennyinek nézek ki? Nem érzem, hogy 105 éves lennék Gizi néni módfelett fürge, árad be­lőle a jókedv, és idejét megpróbálja hasznosan tölteni Gábor Zsazsa nem a szíve csücske 1917-ben született egy másik, különleges életű asszony is: Gábor Zsa­zsa, hollywoodi magyar színésznő. Gizi néni azonban nincs róla túl jó vélemény­nyel: „Semmi jót nem tudok róla mondani, elég nagy­­kurtizán volt, szegénykém. Szerette a férfiakat. Én egy­szerű, polgári életet éltem, nálunk polgári vonatkozásra rendezkedett be az egész család. Családszerető volt Nyitray nagyapa, az orvos is. Édesanyámék is négyen voltak testvérek. Számomra is természetes, hogy a fiam családjával élek. Mivel tölti az idejét? Kézimunkázom, gobelineket készí­tek, felvételek is vannak róla, mert szeretem, ha fotó készül róluk. Most is olvasok, jelenleg Erzsébet királyné, vagyis a mi Sisink valódi életét. Káli-Rozmis Barbara, egy magyar hölgy írta meg, hogy mi­lyen volt az uralkodó feleségének a kapcsolata a magyarokkal. Na­ponta keresztrejtvényt fejtek, tévét nézek, számítógépezem. Kilencve­nedik születésnapomra kaptam; ha van olyan a rejtvényben, amit nem tudok megfejteni, megkeresem a számítógépen. Fent van a közösségi médián is? Nem! Tudom, mi az, de szeretek az én kis magányomban, a családi fészkemben lenni. Kártyázni szok­tam még a számítógépen. Mobilte­lefont sem használok, nem hallom. Házi telefonom van. Hébe-hóba használja? Igen, végighívom a rokonságot. Az unokahúgomat hívom rend­szeresen. A barátnőimet. Van két barátnőm is: mindketten Balaton­szepezden élnek, oda - meg Tisza­­kécskére - szoktam lejárni nyáron, Piroskához és Marához. Még a dédnagymamámtól származik a rokonság, mert a dédnagyma­mámnak az ő dédnagymamájuk volt a barátnője. Évről-évre így fo­kozódott az ismeretség. A mostani barátnőm nyolcvanéves, tehát má­sik korosztály, mint én, de nagyon jól kijövünk. Nem érzi a generációs szakadé­kot? Nem, de őneki az édesanyja volt az én gyerekkori barátnőm. Számtalan foglalkozása volt eb­ben a hosszú életben. Melyik volt a legkedvesebb munkahelye? Legkedvesebb munkabeosztásom a posta volt. Hány évet töltött ott? Változatos volt, mert a második világháború előtt kerültem a kar­cagi postahivatalhoz. Aztán a há­ború miatt, ’44-ben mindenkinek el kellett hagynia a várost. Ősszel kiürítették Karcagot, hadi zónává minősítették, minket pedig felirá­nyítottak Komáromba, de amikor megérkeztünk Pestre, éjszaka a komáromi hidat felrobbantották, így a fővárosban maradtunk. A Fő utcai postánál kaptam beosztást. A háború alatt hadifoglyok leveleit is továbbítottam, segítettem, ahol tudtam. El is bocsátottak, osztály­idegen, klerikális, minden voltam. Ezután sokáig csak fizikai munkát végeztem. Takarítottam szállo­dában, dolgoztam a faiparban is, targoncával léceket szállítottam egy asztalosműhelybe, bűvész mellett asszisztáltam, de még a debreceni dohánygyárban is munkát kaptam. Onnan azért küldtek el, mert heve­sen elleneztem Mindszenty bíboros halálos ítéletét. A fiától tudom: 1917. április 14-én, pénteken 17 órakor, Kar­cagon született Ön pedig koráb­ban elmesélte, Kolozsváron éltek hároméves koráig. Mit tekint az igazi szülőföldjének? Karcagot szeretem, ott születtem. Édesapám ügyvéd volt, édesanyám tanítónő. Apám Kolozsvárott volt katona, ezért kerültünk oda. Rózsáspusztán született, Nádudvar környékén. Édesanyám karcagi volt. Most már budapesti vagyok. Átélte az egész múlt századot: születésekor még IV. Károly volt az uralkodó, aztán véget ért a monarchia, és jött a trianoni bé­­keediktum, a Horthy-korszak, a kommunista diktatúra, a „gu­lyásszocializmus”, majd a rend­szerváltás... Igen, hároméves koromig Kolozs­,.Szemüveg nélkül kézimunkázom, de az egyik szememre vak vagyok, volt egy retinaleválásom 1995-ben" (Fotók: Hatházi Tamás) Nagyon elzüllött a világ váron laktam, mert apám ott volt hadbíró. Hogy monarchista volt-e, azt nem tudom, de kormánypárti­ak voltunk. Igazi hazafiak. Le kel­lett tenni a román esküt, de apám nem volt hajlandó rá. Azt mondta, inkább otthagyja a katonaságot, így tért vissza az ügyvédi pályára. IV. Károly ellen a családomnak nem volt kifogása. Békét akart, fiatal és bölcs vezető volt. Az én dédnagy­­apám, Lukács Dénes a Habsburg­­rendszer ellen harcolt, ő lett volna a „tizennegyedik aradi vértanú”, de a dédnagyanyám, Bekker Mária el­ment Ferenc Józsefhez audienciára, és mivel Lukács volt Ferenc József nevelőtisztje, így 15 év börtönbün­tetésre ítélték. Öt év után felmen­tették, és Nádudvarra került, ott volt szolgálatban, árva gyámként: Foglalkoztat az élete: sok prospek-Családi örökség tusom, könyvem, feljegyzésem van róla. Tavaly lett is volna egy ünnep­ség, amit a vírus miatt nem tudtak megtartani. Foglalkoztatja a politika? Igen, de nem beszélek róla. Szok­tam tévét nézni, újságot is olvasok. Jó a látása? Szemüveg nélkül kézimunkázom, de az egyik szememre vak vagyok, volt egy retinaleválásom 1995-ben. Árpit, a legkisebb fiamat kellene megkérdeznie, hogy egész ponto­san, mikor, mert ő betéve tud min­dent. Napra pontosan - teszi hozzá, és Árpi már sorolja is:,Árpád Géza­ként, 1954. június 25-én, pénteken déli tizenkettőkor születtem, 1951. október 1-jén a bátyám, Attila Antal, aki artista, a felesége pedig Néha számítógéphez ül Parányi előszobából kanyarodunk be a nappaliba. A két helyiséget elválasztó falfelületen megszürkült újságki­vágás, rózsaszín hátlapon, fakeretben. Száz év - magány nél­kül, ez Fazekas Erzsébet előadóművész írásának címe. Gyor­san átfutom: Berta néniről van benne szó, akivel 1986-ban ismerkedett meg a szerző. Egyfajta csodálatos szupernagyi, akinek az egyik „kisonokája", a bűvészként és bohócként is­mertetett Attila a szeme fénye. Attila művésztársaival turnéra indul, a Hősök teréről mennek vidékre, gyermekműsorral fellépni. A fiatal srác pedig mindenkit elkápráztat, mert a kora reggeli órában egy rakás, még langyos és ínycsiklandozó pa­lacsintával száll fel a buszra, amelyet a nagymamája, dr. Nemecz Vilmosné, szüle­tett Nyitray Berta készített, alig egy órával az indulás előtt. Berta néni kilencvenöt éves ekkor, de a cikk meg­jelenésekor - még százegy évesen is - kiváló egészség­nek örvend. „Békásmegyeren lakik családjával, lányával, Gizi nénivel (aki szintén elmúlt már 70 éves, és még mindig két műszakban dolgozik a közeli SZTK-ban), két unokájával, Attilával, Árpáddal és annak feleségé­vel" - áll a szövegben. kötélbalettos. Anyunak két nevelt , gyermeke is volt, akik már nem él­nek: Levente 1940. október 29-én, csütörtökön, Csongor 1942. június 16-án, szerdán született. Mindket­ten tavaly haltak meg.” Gizi néni, hogyan vészelte át ezt a hatalmas fájdalmat? Az volt a helyzet, hogy ők vidéken voltak és nagyon ritkán találkoz­tunk, de az unokákkal és déduno­kákkal tartjuk a kapcsolatot. Mé­lyen érintett az elvesztésük, de ez a világ rendje. Tett valaha különbséget a négy gyermek között? Nem! Ugyanúgy szerettem őket. Tulajdonképpen nem szerelmi há­zasság volt, egyáltalán nem, de attól még a férjem két gyerekét, és a tőle született két sajátomat is szerettem. Miközben megkérdezném az édes­anyjától, hogy egyszer volt-e csak férjnél, Árpád már a háttérben csóválja a fejét: egyszer, elég is volt neki. „Sajnos az apuka sokat ivott, nem szerette a gyerekeket. Öt gye­reke volt, egyiket sem, teszi hozzá. Mi viszont nagyon összetartunk, mondja, és átkarolja az édesanyját.” Ha nem fejt rejtvényt, nem olvas és nem számítógépezik, mivel töl­ti a napjait? Főzni szoktam, például pörköltöt, csülköt, körmöt. Sütök is, teg­napelőtt zserbót, de általában költ tésztát. Mit gondol, hova tart most a világ? Nagyon elzüllött a világ. Odalett az erkölcs. Megváltozott a maiak gon­dolkodása. Hvesztették az istenhez való hozzáállásukat. Édesapám római katolikus volt, édesanyám református. Vastagnyakú kálvinis­ta vagyok, de emellett - édesapám biztatására - ugyanúgy megtanul­tam a katolikus vallást is. Milyen lesz a jövő? Kiábrándító. A vallás hiánya, ame­lyért alapvetően a kommunista időszakot hibáztatom, amikor betiltották a vallásgyakorlást, nem vezet jóra. Mi még a polgári isko­lában az órák előtt imádkoztunk Sajnálom, hogy ez ma már nem így van, mert nem szabad a hitet feladni. Én például minden este imádkozom, Bibliát olvasok. Erős hit dolgozik bennem. Vannak tervei? A második világháború alatt min­denünk, ami volt, odaveszett. Az oroszok kihordták az összes köny­vet, iratot az udvarra, márpedig édesapámnak rengeteg könyve, idegen nyelvű szótára, latin fel­jegyzése volt. Szeretnék többet megtudni az őseimről, ezek a könyvek talán segítenénk ebben. Most elkezdtem magamnak írni: az önéletrajzomat. Kézzel írok, fü­zetekbe. Még nincs kész, mondja, mert sok időt emészt fel a kézi­­munkázás és a rejtvényfejtés is. Hol tart most? A polgári iskolánál. Öt szakasz­ra tudom osztani az életemet. Az őseimmel kell indítanom, mert a legfontosabb mégiscsak az, hogy honnan eredtünk. Van bennünk lengyel, német, kun, örmény és magyar ős is. Itt, ezen a ponton megemlíti a nagyszüleit ábrázoló fotográfiákat, a dédszülei képmását. Megmuta­tom, mondja, és már fel is pattan. A fotós alig ér a nyomába. Navarrai Mészáros Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalom