Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-05 / 128. szám
m SZALON ■ 2021. JUNIUS 5. www.ujszo.com Ficsku Pál Gyereknap „Jegyezd meg, Pali, a gyerekolvasókból lesznek a felnőttolvasók.” „Janikovszky Éva intelme, amikor a Berlin-Lipcse autópályán a gyerekévé fogadott” (2021. május 30. gyereknap. Szeptember vége óta nem fordult elő, hogy egy nap tíznél kevesebb halálos áldozata legyen a járványnak. Vasárnap, gyereknapon, öt áldozatot regisztráltak Magyarországon. Talán CovidUr is fejet hajtott a gyerekek előtt. De gondoljunk az árvákra is.) Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom. Élj boldogan örök szerelmemben. Drága gyermekeim! Jók legyetek! Olvassatok sokat. Akár Tégemet is. Szeressétek egymást! Örök életetekben. Drága gyerekeim! Lara Réka és Máté Pál. Ezeket a sorokat írtam le nektek a kivégzésem után, kétezerhét karácsonyán. A kiságyaitokban aludtatok ártatlanul, nem tudva a világ gonoszságáról, nem tudva bűnről és bűnbeesésről, rettegésről és gonoszságról, fájdalomról és halálról, nem tudtatok Heródesről és a gyerekgyilkosságokról, nem tudtatok a Szuzai menyegzőről, a világ legnagyobb gruppenszexéről, és nem tudtatok semmit az életről, ami vár majd rátok. Jézuskáról már tudtatok, aki ajándékot hozott nektek. A derengő fényben mintha a svéd fenyves tükröződött volna az arcotokon, az a hely, ahová apátok tizenévesen kirándulni járt, szarvasok, őzek, vaddisznók, bujálkodó vadnyulak, szitakötők, ciripelő tücskök, vadkaticák nyomait keresve a Blikkben, de nem a svéd fenyves volt, csak a kertben álló óriás fenyő tűlevelei. Drága gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! Örök életetekben. Néztelek benneteket. Nem volt toliam, papírom. A levegőbe írtam nektek a hajnali derengésben. Tudjátok, hogy milyen nehéz a levegőbe írni? Csöndben pontot rakni a felkiáltójel aljára, amikor az ember legszívesebben ordítana lélekfájdalmában? Ne tudjátok meg soha, örök életetekben. Boldog voltam, mert éltetek. Lara összegömbölyödve aludt, mint a kisütésre váró nyers cipó, Máté, te meg forgolódtál, fickándozott benned a vacsorára megevett sellő, harapdálta, nyaldosta a tiramisut. És boldog voltam, négy évvel korábban is, amikor megszülettetek. A legszebb ajándék, ha megszületik az áldva várt gyermek. Hát még, ha kettő van belőle. Amikor megszülettetek, sztereóban bőgtetek. Segítettem a műtősnek lemosni rólatok a hártyát, aztán a kezembe adtak benneteket. Tara üvöltött a bal fiilembe, Máté meg a jobba. Lara, te üvöltötted, hogy oááá! Máté, te meg, hogy euuuu! Már akkor jós voltál. A következő évben beléptünk az EU-ba. Ti meg cumibetyárok lettetek. És azt se tudtam, hogy létezik ikerinkubátor. Nem sokáig tarthattalak a kezeimben, mentetek az inkubátorba, aztán mentővel a Corába, a koraszülött osztályra. Megengedték, hogy én vigyelek, legalább én is egy kicsit kihordtalak benneteket. Zokogva mentem vissza a szülészetre. Anya álmát nagymamátok vigyázta. Anya mellé feküdtem, és mint előtte évekig minden este, belé lehellettem utolsó sóhajtásomat. Ha karácsony előtt megszületik egy gyermek, főleg, ha kettő, a legszebb dolog, hogy a meleg otthonban, fenyőillat, gyertyafény mellett, az anya- és apaölben ülnek a gyermekek. Sajnos, nem így volt. Nektek apa- és anyaöl helyett az inkubátor jutott. És nem is a jászol. Karácsony volt, és anya sírt, hogy még nem látott benneteket. Álmában születtetek. Talán az én szégyenem, hogy nem gondoltam erre. Rohangáltam a Cora és a szülészet között, néztem a ti arcotokat, fogtalak benneteket a kezemben, csókoltam anya arcát, segítettem neki a műtét után járni, de nem gondoltam arra, hogy hiányzik valami. Az anyaiét. Karácsony volt. Éppen nem szült senki. Talán a János kórházban nem volt Mária. Bementem a műtőbe, és loptam egy kerekesszéket. Beleültettem anyát, aztán a hóesésben elindultunk hozzátok. Ha létezik olyan, hogy áldott állapotban legyen egy apa, az az volt. Nyaltam az édesanyátok arcát, nem tudom, mi volt rajta, boldog könny vagy hóesés. Rakhatok be egy kis fenyőgalylyat? Apuka! Ez inkubátor. Ez az első karácsonyuk! Akkor két szaloncukrot? Apuka! Ez inkubátor! És, ha rajzolnék nekik két karácsonyfát? És ha véledenül a szájukba gyűrik? Meghalnak. Akkor rajzolnék nekik a levegőbe. Ne törődjön vele, a férjem író, mondta anya a nővérnek. Anya mindent így intézett el. A férjem író. Azért titokban rajzoltam nektek kisangyalokat is a levegőbe, amikor visszatoltam anyát a szülészetre. Máté! Szeress már tégemet! Ezt kislányom te mondtad a testvérednek. Tégemet. Drága gyermekeim! Nincs pénzem, nincs vagyonom, nincs hatalmam, nincs semmim, csak ti vagytok nekem meg az édesanyám, meg az édes anyanyelvem. Még ha pöszén beszélem is. De pöszén nem lehet írni. Azaz mindenem megvan, még ha nem velem nőttetek is fel. Nem tudok mást adni nektek Gyereknapra, mint az általam használt apanyelvet. És azt a szót, amit naponta elmormolok. Tégemet. Lara! Azt szeretted volna mondani a testvérednek, hogy szeressen téged. Mivel ikrek vagytok, arra gondoltam, hogy anya méhében, születésetek előtt már megbeszéltetek mindent, de ezek szerint nem. Most már itt van az ideje. Drága gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! Örök életetekben. Ezt Lázár Vilmos ezredes írta feleségének, Máriának és két gyermekének 1849. október 5-én éjszaka, a kivégzése előtt az aradi várbörtönben. Hogy miért írtam ezt nektek most, nem tudom. Talán azért, hogy életetekben legyetek szerények, hűségesek, igazságosak és szerelmesek, mint Lázár Vilmos. Mielőtt megszülettetek volna, egy könyvet kellett befejeznem, az aradi vértanúk börtönben írt leveleit olvastam. Anya aludt az ágyban, amikor a világ legszebb szerelmes mondata gázolt belém: Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásomat. Anyába lehellettem... Mindenemet. Lázár Vilmos mindössze harminckét éves volt, amikor kivégezték. Örmény-magyar származású csóró nemes volt. 1834 és 1844 között volt katona. 1847-ben az Első Magyar Központi Vasútnál volt főpénztáros, bárcsak küldött volna egy jegyet Haynaunak a pokolba. Helyette jelentkezett negyvennyolcban hazát védeni. Ő volt az egyeden nemtábomok, csak ezredes, akit kivégeztek. Amikor ezt a levelet írta Marimnak, akkor még reménykedett, hogy nem akasztják fel. Nem is akasztották. Arra való tekintettel, hogy nem a cáriaknak, hanem a császáriaknak adta meg négyezerhatszáz katonájával együtt magát, Ernst és Moser hadbírók javaslatára az ítéletet Haynau kegyeletből főbelövésre változtatta. Drága gyermekeim! Vigyázzatok egymásra! Örök életetekben. Egyedül vagyok, pedig Pünkösdkor még együtt voltunk. Szeretnék sími. Szeretném, ha omlanának a könnyeim, mint Lillafüreden az ódón vízesés. De nem tudok. Elfolytak az évek alatt a könynyeim. Olyan a szemem, mint nyáron a Száraz Szinva-völgy. Kiszáradt. Rögös. Teli aszalt szarvasszarral. Szeressétek Tégemet! Örök életig. nővérekrákfenéje ha megviccelt a május | a legjobb fémalakítás Los Angelesben A nógrádi egykék rákfenéj egykés család a múltban sem / 1 r jjf ment tájain/ % M kon ritkaság-JL m ti számba, és a felvilágosult elmék már akkor is ag. gódtak a nemzet fennmaradásáért. Ján Alác, a rimaszombati székhelyű Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa a Titkos gyilkosok című kötetbe írt tanulmányt a Gömör, Kishont és Nógrád területén a 19. század közepétől eluralkodó egygyermekes családmodellről. Ez a tehetős evangélikus és kálvinista családokat jellemezte, ahol a szorgalmas munka és a vagyon gyarapítása volt az élet értelme. Ebbe a képbe nem fért bele, hogy a földeket több örökös között aprózzák el, a sok gyermek a szegénység és oktalanság szinonimája, megvetés tárgya volt. Ján Alácot régóta foglalkoztatta, miért olyan elnéptelenedett az országnak e része, miért annyi itt az elhagyatott porta. ,A választ a temetőkben és a régióban szolgáló lelkészek feljegyzéseiben találtam meg. Nógrátiban és a honti régióban is nagyon sok, a múlt század húszas-harmincas éveiben emelt sírkő árulkodik arról, hogy az elhunyt nő alig töltötte be a húszat. A legtöbbön fénykép is van népviseletbe öltöztetett szomorú tekintetű asszonyokról, akik jóval idősebbnek látszanak a koruknál. Ezek a nők többnyire a borzasztó körülmények között, tanulatlan bábák és kuruzslók által végzett terhességmegszakításokba haltak bele.” Föld a földdel házasodik Akiknél nem volt végzetes a drasztikus beavatkozás, azoknál gyakran meddőséget okozott, és az esetben sem tudtak már szülni, ha az egyeden gyermekük meghalt, ami nem ment ritkaságszámba, így haltak ki egész nemzetségek anélkül, hogy valaki okult volna a tragédiájukból, mert mindenki természetesnek vette, hogy a jómódú evangélikus és kálvinista családokban vagy egy gyermek van, vagy egy sincs. Az „egykék pestise”, ahogy a lelkészek nevezték, sokak szerint Magyarországról, a kálvinisták lakta Baranya és Tolna megyéből terjedt át a Gömör-Nógrádi térségbe. Alác szerint ez nem volt teljesen igaz, de a magyarázat beleillett a szlovák-magyar ellentét képébe. Vagyonnal, de jövő nélkül ,A rimaszécsi vásárban figyeltem meg, hogy mint a múmiák bolyonganak a fiatal asszonyok. Alig 22 évesek. Egyikük sem nevet. Fekete ruhájuk még jobban kirajzolja a magzatelhajtás degenerációs következményeit. Nem láttam Dél-Gömörben egyetlen asszonyt sem, aki úgy tudott volna nevetni, mint a szlovák anyák A magyar falvakkal határos szlovák falvak is átveszik ezt a rossz szokást. ..” (Elő Sándor, 1944) Vrabec Mária A folytatásban választ találnak például arra is, milyen találóan fogalmazta meg evangélikusok hozzáállását egy pozsonyi lelkész. Hogyan került meny és anyós egy ágyba? Mi volt az oka a késleltetett házasodásaládnak saját testében nak? Milyen fogamzásgátló praktikákban hittek, milyen babonák terjedtek el azokban azt időkben? Ha a bűbájok és óvintézkedések ellenére mégis megfogant a nem kívánatos magzat, milyen módszerek léteztek arra, hogy megszabaduljanak tőle? Mihez folyamodtak, amikor elfogytak a vagyonos egykék? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap keddtől, június 8-ától kapható számában. A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd, E-mail: szllard.sant3@ujszo.com , Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0, BOX 222, 830 00 Bratislava 3
