Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-16 / 137. szám
12 KÖNYVESPOLC ■ 2021. JUNIUS 16. www.ujszo.com „Ha lát egy falat, azonnal nekimegy” Egy anyát három gyerekével (a legidősebb az akkor hét és fél éves Komoróczy Géza), a hátukon egy-egy kis csomaggal nyitott platójú teherautón szállítanak el Kassáról Hidasnémetibe, s ott kiteszik őket a határon. A háború végén, miután Kassa újra hivatalosan Csehszlovákiához került, így jártak az „anyásoknak” nevezett, korábban az anyaországból a visszacsatolt területekre kihelyezett hivatalnokok családtagjai. Mikor a lakosságcsere-egyezmény tárgyalásai idején visszatérhettek ingóságaikért, egykori lakásukban már egy szlovák család lakott, s egy-két apróságon, emléken kívül semmit nem kaptak vissza. Komoróczy édesapja, akit 1940-ben neveztek ki Abaúj- Torna vármegye főlevéltárosának, a háború utolsó napjaiban szovjet fogságba esett. A történelem-latin szakot végzett, háromgyerekes édesanya volt cselédjük göncruszkai rokonainál húzódott meg, majd tanárnő lett a helyi népiskolában, ahová egy ideig saját gyerekei is jártak. Ennek a gyerekkornak a megidézésével kezdődik Komoróczy nagyívű visszaemlékezése. A Hargittai István ödete alapján született beszélgetőkönyv címében Jeremiás prófétát idézi meg, aki Komoróczy megfogalmazása szerint olyan személyiség volt, „aki, ha lát egy falat, azonnal nekimegy”. Ezekről a falakról, az igazságként láttatott mítoszokról, azok lerombolásának igényéről, következetességről, szakmai és emberi kiállásról sok szó esik a könyvben. Egymásra rakódnak az életpálya elemei. A család költözéseiből adódóan a gyermek Komoróczy gyakran váltogatja iskoláit (Sárospatak, Miskolc, Debrecen), míg meg nem állapodik Budapesten, ahol az orosz tannyelvű, szovjet szellemben megszervezett, Gorkijról elnevezett középiskolában, majd az ELTE-n tanul. Az idegen nyelvek iránti érdeklődése korán elkezdődött, de ódzkodott attól, hogy latinista szülei nyomdokain induljon el: az orientalisztika, az ókori Kelet történelme és a héber nyelv felé fordult (igaz, később, ahogy a könyv zárlatában említi, a magyarországi zsidó történelem kutatójaként önkéntelenül is visszakanyarodott édesapja magyar történelmi témái felé). A magyarországi zsidóság iránti érdeklődését véleden, de meghatározó találkozások indították el. A Gorkij Iskolában például magyartanára, Györgyi néni, mielőtt kivándorolt Izraelbe, szétosztotta könyvtárát kedves tanítványai között, s elmesélte nekik, hogy férjét 1944-ben megölték. Komoróczy ókori keleti történelem és görög tanári szakon szerzett diplomát, később önköltségesként folytatott kiegészítő sumér, hettita, arámi és héber tanulmányokat Prágában, majd ösztöndíjas utak során (főként a Közel-Keleten) és az Egyesült Államokban meghívott vendégprofeszszorként építette ki kiterjedt nemzetközi kapcsolatait és gyarapította tovább tudását. Korunkra a múlt hosszú árnya vetül, az okosan kérdező, a témákat ügyesen egymásba fűző, az egyes tematikus területek közötti arányokat jól beosztó Hargittai István és beszélgetőtársa egyaránt a múlttal való szembenézést szorgalmazza. A beszélgetőkönyv nyílt és őszinte beszámoló egy sokoldalú, eredményekkel teli életpályáról, tudományos és közéleti szerepről. Név szerint szerepelnek az életpályát befolyásoló vagy valamilyen tekintetben keresztező személyek, köztük több ismert tudós, politikus, író. Komoróczy elbeszéléseiből remek portrék kerekednek ki, például a hebraista Hahn Istvánról, a kiváló tudósról, aki rabbiképzős múltját titkolva tüntetőleg szombatonként tartott különórákat Komoróczynak. A portrékban az emberi értékek és gyengeségek, a szakmai magaslatok és a kor ártó hatása egyaránt ki van domborítva, egy-egy epizód néha novellaszerű-' en kikerekedik. Hargittai rákérdez jelentős személyiséggel (Gergely Felmerül a kérdés: lehet-e, érdemes-e judaisztikdval kívülről, nem zsidóként foglalkozni? Agnes, Heller Ágnes, Kertész Imre, Konrád György, Szilágyi János György) és a zsidó intézményekkel való kapcsolatára, tudományos anyaggyűjtésének, kutatásának módszertanára, szakmai vitákra, identitáskérdésekre. Komoróczy mindig nyíltan kiállt a humán énékek mellett, felszólalt a nemzeti hagyományba bezárkózás, az ideológiai befolyásolás ellen. Nyíltan elmondja véleményét a mai magyarországi politika visszásságairól is, nem leplezve a judaisztikai kutatások intézményes visszaszorítása miatt érzett csalódását. ,Az MTA Judaisztikai Kutatócsoport mint név és mint intézmény megszűnt. Az Akadémián nincs többé judaisztikai kutatás.” Rámutat a megemlékezések apologetikus és propagandisztikus jellegére, a Trefon-kerti emlékszalag, a „láthatadan emlékmű” kapcsán például hangoztatja (ahogy ezt korábbi bátor felszólalásában is megtette), hogy „a nyilas terror 2014-ben csak ürügy volt az Orbán-kormány számára, hogy a második világháborúra emlékezzen, a Horthy-kor és a háborús kormányok felelőssége helyett a német megszállást állítva előtérbe”. Felmerül számtalan nehezen megválaszolható, elgondolkodtató kérdés, például: lehet-e, érdemes-e judaisztikával kívülről, nem zsidóként foglalkozni? Komoróczy zsidó tárgyú alapozó munkái (A zsidó Budapest vagy A zsidók története Magyarországon), az MTA Judaisztikai Kutatócsoport és az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékének megalapítása, a kiterjedt nemzetközi kapcsolatok, tanítványok sora igazolja, hogy érdemes - a beszélgetőkönyvben felidézett történetekből azonban az is kiderül, hogy ennek bizonyítása, a gyanakvások megcáfolása nem mindig volt magától értetődő. A téma személyes, családi vitaként is felmerül, egyebek közt héber identitásúvá lett, szintén jelentős judaisztikai munkássággal rendelkező lánya, Komoróczy Szonja Ráhel kapcsán. Komoróczy felidéz egy családi beszélgetést, melyben ő elválasztotta a tudományos kutatást és a zsidó vallásgyakorlatot, Szonja viszont azzal érvelt, hogy „ezt csak belülről lehet csinálni”. Identitása meghatározásaként a református gyökerű, ősi magyar nemesi családból származó, a zsidósághoz erősen kötődő Komoróczy (akit gyakran értek antiszemita támadások is) egy egyedi, nem a vallásból, nem a nemzetből, nem a származásból kiinduló definíciót ad meg: „Arra a kérdésre, hogy mi az önmeghatározásom, azt mondom: a tudományos kutatás, az egyetem. Ez az én identitásom.” A könyvben a fő témák (származás, identitás, kutatás, emlékezet és politika, zsidóellenesség és magyar nemzeti hagyomány, az értelmiség szerepe) mellett számtalan olyan érdekesség is felmerül, melyekre a szlovákiai magyar olvasók külön is felfigyelhetnek. Az említett kassai kötődés és a kitelepítés mellett egy későbbi meghatározó élményről is tudomást szerzünk: Judittal, a német-norvég-történelem szakot végzett volt tanítványával, aki ma már több mint ötven éve a felesége, az 1966/1967-es tanév végén éppen egy szlovákiai szemináriumi tanulmányi kiránduláson kerültek közel egymáshoz. Publikációiról beszélve Komoróczy külön kiemeli a Kalligram Kiadó és Szigeti László pozitív, támogató viszonyulását. A további tervek között szó van egy még nem teljesen lezárt, terjedelmes kéziratról, egy átfogó Mezopotámia-történelemről, mely remélhetőleg szintén a Kalligramnál fog megjelenni. Polgár Anikó Hargittai István: Jeremiás nyomában. Beszélgetések Komoróczy Gézával Magvető, 2021, 672 oldal Trxnicné námestie 4810, Komárno Tel: 035 7701 152, mobil: +421 908 165 852 Nem utazhat? A könyv - biztos siker a kellemes időtöltéshez, a nyári szórakozáshoz. Hasznos ajándék a jó bizonyítványért is. Böngésszen kínálatunkban! könyvesbolt Lehet-e ma trendi Jókai: JÉ igazság való/1 __ színűleg vala-LJ rW hol középen / 1 M van. Jókai JL m m J Mórt hoszszú ideig — jóval halála után is - a legnagyobb magyar íróként könyvelte el a köztudat, akinek egy-két műve még a nem igazán könyves háztartásokban is fellelhető volt. Aztán azon vettük észre magunkat, hogy a nagy mesemondóból rágós, szikkadt tananyag lett, akinek „kötelező regényeivel” egyre nehezebben képes megbarátkozni a fiatalabb korosztály. Ezzel párhuzamosan pedig időről időre felmerül a kérdés: hol is van Jókai helye a magyar irodalomban, az irodalom tanításban? Hansági Agnes irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, elismert Jókai-szakértő a mai tizenévesekre, a szerző műveivel először találkozókra összpontosított, amikor újragondolta az önmagában is regényes Jókai-életrajz és a páradanul gazdag Jókai-életmű fókuszpontjait. Ezzel együtt a vékonyka, mindössze 70 oldalas kiadvány mind a benne foglalt tények, mind pedig a gazdag képanyag tekintetében tartogat felfedeznivalót a felnőtt olvasók számára is. Hogy példaként csak egy izgalmas epizódot említsünk: a tananyagból nemzedékeken át kimaradt az 1974-es Bismarck-interjú históriája. A Német Birodalom kancellárja kerülte a sajtót, „Herr von Jókaival” mégis kivételt tett, Hansági Agnes Móric, Mór, Maorns: Jókai mert olvasta és szerette a műveit; ez a párját ritkító interjú aztán fordításban bejárta a világsajtót. A szerző arra törekszik, hogy mai értelemben is izgalmas figurává tegye tárgyát, Jókait, az embert, a forradalmárt, az írót, a politikust, egyebek mellett azzal is, hogy kiemeli Jókai nemzetközi súlyát, tekintélyét, sztárságát. (Részben erre, illetve az író életében, életművében fontos játékosságra, utal a könyv címe is - Móric, Mór, Maurus: Jókai.) És ez sikerül is neki. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy erről a pontról minél többen lépnek tovább a könyvespolcok felé, hogy megértsék, mekkora szerepe volt Jókainak a modern magyar irodalom, a modern magyar irodalmi nyelv megteremtésében, (as) Hansági Agnes: Móric, Mór, Maurus: Jókai Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2020 70 oldal DP210347
