Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-08 / 80. szám

NŐI SZEMMEL Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód XV. ÉVFOLYAM, IV. SZÁM, 2021. ÁPRILIS Magyar-német szakon végez­tél, műfordító­ként mintegy két tucat könyvet ültettél át magyar nyelvre. Az iroda­lom iránti vonzalmad mikor és hogyan kezdődött? Amióta megtanultam sza­vakká összeolvasni a be­tűket, azóta szenvedélyes olvasó vagyok. Nem telik el úgy nap, hogy ne vegyek könyvet a kezembe.. Az iro­dalom szeretete erős moti­váció volt számomra a pá­lyaválasztásnál, amikor ma­gyar-német szakos böl­csészdiplomát szereztem, majd azt követően szer­kesztőként, újságíróként dolgoztam. Most pedig a magyar-iskola.sk online ok­tatásügyi lapnak írok, mert szívemen viselem a ma­gyar iskolák sorsát, az ok­tatásfejlesztés, az innovatív tudásátadás témáját, vala­mint a gyerekek olvasóvá nevelésének felelősségtel­jes feladatát. Ritka, ha gyerekként az ember műfordítónak ké­szül. Olyan idős korodban, mint most a kislányod, mi­lyen jövőről, hivatásról ál­modtál? Állatorvos szerettem vol­na lenni, erre tisztán em­lékszem. Épp a napokban jutott eszembe, mennyi­re másképp alakult volna az életem, ha követem a gyerekkori álmaimat. Az állatszeretetem a mai na­pig megmaradt, van két kutyám, az egyik egy men­tett kutyus. Nagyon hamar megtanultam olvasni, a szü­leimtől is azt láttam, hogy sokat olvasnak, valahogy rám ragadt, ellestem tőlük, és ezért hálás vagyok ne­kik, mert ez nagyon komoly erőforrás. Talán nyolcéves lehettem, amikor eldöntöt­tem, regényt fogok írni, per­sze kutyákról. Fel is osztot­tam egy füzetet fejezetekre, és írtam is pár oldalt, de aztán elvesztettem a lelke­sedésemet. KÖNYVEKET FORDÍT, irodalommal gyógyít Háromévesen a vásárúti szőlő gyökerein ájfóa anat, amikor úgy érezted, ko­molyabban akarsz ve­le foglalkozni? Amikor Pozsonyban Tóth Ildikó fordításóráira jártam az egyetemen, nagyon meg­tetszett ez a szövegekkel bí­­belődés, a sokféle megoldá­si lehetőség, Frissen végzett egyetemistaként annak idején az Új Szóban kezd­te pályafutását. Laza, jó humorú kollégának ismertem meg, iga­zi társasági embernek. Amikor viszont munkáról van szó, ra­cionális, céltudatos. Az állóvíz nem az ő világa, szeret mindig továbblépni, fejlődni. Fordító­ként - szlovák, cseh és német irodalomból - mintegy 20 kötetet jegyez, 2020-ban ő kapta a fordí­tói Madách-díjat. Most pedig „új szerelem" van az életében: az irodalomterápia. Vályi Horváth Erikával beszélgettünk. az olvasat, a megfelelő hang dítsak, igazi mentorként áll kiválasztása. Ildikó nagyon mögöttem még ma is, pedig támogatott abban, hogy for- azóta eltelt húsz év. Mik azok a kin­csek, amiket gyerekko­rodból őrzői, amiket a szü­lői házból hoztál magaddal útravalóként? Az összetartást és a család fontosságát, hogy bárhol vagyunk, ha baj van, össze­zárunk. Emellett a kultúra szeretetét, édesapám a mai napig kórusban énekel, szereti a! közösséget, anyukám pedig csupa szív asszony, imádja a vi­rágokat, olyan csokrok szü­letnek a kezei között, amit bármelyik virágkötő megiri­gyelhetne. A szőlő, a kert, a Duna-part, ezek voltak kora gyerekkorom helyszínei. Egyik interjúdban emlí­tetted, hogy a műfordítás ujjgyakorlatként indult ná­lad. Mikor jött el az a pil-Ha jól tudom, legutóbbi fordításköteted Svetlana Zuchovától a Tolvajok és tanúk, amely a Phoenix Polgári Társulás kiadásá­ban jelent meg, s a borítón műfordítóként a te neved is szerepel. Gondolom, annak jegyében, hogy á műfor­dítókat is egy kicsit reflek­torfénybe állítsa, hiszen ők azok, akikről sok esetben . valahogy megfeledkeznek... Az utóbbi pár évben a ne­vesebb kiadók már ráteszik a műfordítók nevét a borítóra. Tavaly a Kalligramnál megje­lent Rankov-regényen és a Median által kiadott Brezná­­köteten is ott a nevem. Örü­lök ennek a trendnek, így 5 percre ránk, műfordítókra is vetül némi reflektorfény. Melyik fordításodra vagy a legbüszkébb? Mindig épp arra, ami meg­jelent. De a legkedvesebb könyvem Irena Brezná A há­látlan idegen című regénye. Nagyon örülök, hogy idén talán megjelenik a folytatá­sa is magyarul a Woman­­pressnél. Min dolgozol most? Pillanatnyilag épp a szak­­dolgozatomon, amelynek témája a gyerekek hátrányos helyzet iránti érzékenyítése irodalommal. Emellett még olvasgatom a Brezná-fordí­­tásom, és dolgozom Pavol Rankov Somorján játszódó regényén. Őszre két köny­vet vállaltam, Jana Juránová A semmirekellő és Etela Far­­kasová A repülés órái című regényét fogom fordítani. Volt olyan könyv, amely­nek a fordítása során álmat­lan éjszakáid voltak? Sok álmatlan éjszakám van a fordítások miatt, mert álta­lában akkor tudok dolgozni, amikor a gyerekeim már alszanak. Voltak szövegek, amelyek kizsigereltek, mire lefordítottam, konkrétan ket­tő. De inkább nem nevezem meg őket. Viszont ma már az irodalomterápiának kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom