Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-10 / 286. szám
HIRDETÉS ■ DP200038 Interjú UJSZO.COM ■ UJSZO^UJSZO.COM Durica Katarina ^ író, újságíró 1983-ban született, Somorján nőtt fel, a helyi magyar gimnáziumban érettségizett. A Nagyszombati Egyetemen művészettörténetet tanult. Húszéves korától több évet dolgozott arab országokban jjj idegenvezetőként és utazási irodák telepített képviselőjeként. Újságíróként írt egyebek WTf!, mellett a Kitekintő.hu, Index.hu, .tyzden lapoknak, valamint napilapunknak, az Új Szónak, de jelentek meg írásai az ELLE ma- 1B gazin, a National Geographic, a WMN, az Új Nő és a Vasárnap hasábjain is. Férjével, Feledy Botond külpolitikai szakértővel és három ^jjíímu gyermekükkel jelenleg Brüsszelben él. Námestiedetí 1610/2,924 01 Galanta, tel.: 031 780 2937, fax: 031 780 2561, www.nabytokaafik.sk bepakolták a könyvet, vitték a kisboltba, nagyboltba, és ezt imádtam csinálni. Miért van szükségünk a 21. század elején jó történetekre, jó könyvekre? Ha találkozunk valakivel, rögtön van valamilyen benyomásunk róla: a ruhája, a magatartása, a frizurája, a cipője alapján. Ha olcsó a cipője, akkor biztos igénytelen, meg silány a munkája. Gyártjuk magunkban az egyszerű válaszokat, holott ha feltennénk pár kérdést, és megismernénk a történetét, sokkal empatikusabbá válnánk. A történet az, ami nyit, ez az, ami egy embert egy másik emberrel sokkal jobban összehoz. Hogy nem fogom ledudálni az előttem bénázó sofőrt, ha tudom, hogy Budán a Kékgolyó környékén lassan vezetnek az autók, mert rákos beteget szállítanak. Fontos, hogy megismerjük egymás történeteit, fontos, hogy olvassunk róla, hiszen számos kutatás bizonyítja, hogy empatikusabbá válunk általa. íróként mi tölt el elégedettséggel, mikor mondod azt, hogy „ezért érdemes volt"? Az olvasói visszajelzések nagyon fontosak számomra. Akkor az ember úgy érzi, nem hiába töltött hetekethónapokat a gép előtt, amikor írt, átírt,. kihúzott, újraírt. Magányos munka ez, és az ember sok mindenből kimarad. Van három gyerekem, a családom, meg van az írás, ami szenvedély, munka, harc, megszállottság egyben. Próbáljuk a munka és magánélet egyensúlyát tartani, ez mindkettőnknek a férjemmel nagy kihívás. Három gyerek mellett nem lehet mindig egyszerű elvonulni írni. Hogyan hangolod össze az írást a családi életeddel? Amikor kiköltöztünk Brüszszelbe,ésaférjem sokat utazott, ott voltam három kicsi gyerekkel úgy, hogy nem beszéltem franciául, és a legkisebb még szopizott, a fiamat francia iskolába, a lányomat óvodába kellett vinni, azt hittem, ennyi, kész, nem bírom, bele fogok roskadni. De aztán lett segítségünk a házimunkára. Nem akarok szupernőként hősködni, hogy mindent győzök. Igazából minden anyukának kellene ilyen segítség, valaki, akiben megbízik, akire támaszkodhat. Kinek a támogatásáért, a segítségéért vagy a leghálásabb? A férjeméért. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy egymásra találtunk. Botond ilyen szempontból nem egy tipikus kelet-európai férfi. Nagyon sok időt töltött külföldön, és nem egy tipikus családban nótt fel. Sokat jelent számomra, hogy mellettem egy olyan férfi van, akinek ha elmondom, milyen terveim vannak, akkor biztat, hogy „remek, csináld". És ez abszolút nem alapfelállás. A tágabb ismerősi körömben nagyon sok nő megkapja, hogy „ugyan, már, _ anyukám, neked mit kell ugrálni, elősz-ör a háztartás meg a gyerekek, és amikor az rendben van, akkor ugrálj majd". Közeledik a karácsony. Hogyan ünnepeltek? Brüsszelben szépen kidíszítjük a házat, fényen úszik. De az „igazi" kaácsonyt Somorján töltjük, ha minden jól megy, és ha a miniszterelnök is úgy akarja... Attól pedig még szebb lesz az ünnep, hogy a kicsi gyerekeink vesznek majd bennünket körül. Nagyszerű érzés megteremteni nekik a varázslatos karácsonyi hangulatot. Alig várom, hogy visszajöjjek a húgomékhoz meg a szüléimhez, itthon legyünk, és együtt legyen az egész család. Mi hiányzik a legjobban itthonról? Maga az „itthon". Brüsszelben is nagyon sok magyar él, van egy erős magyar közösség, ott is már sok a barátunk, ismerősünk. De most két év brüsszeli, tíz év budapesti meg számos hosszabb külföldi tartózkodás után arra jöttem rá, hogy nem vagyok kozmopolita, sőt kifejezetten szeretem a kisvárost. Szeretem, hogy elindulok Somorján a város felé, elviszem a csizmámat a cipészhez, aki ismer, sőt a nagymamámat is ismerte, útközben pedig lépten-nyomon ismerős arcokkal, gyerekkori barátokkal találkozom. Mislay Edit Uilla Rosa - panzió és étterem Dunaszerdahely, Jesensky u. 6., tel.: 031/590 27 70 Nagyon élvezem a kutatómunka részét. Én mindig, inkább újságírónak aposztrofálom magam. Ez mindig a nyitottságom határait feszegeti, meg annyi mindent megtanul az ember a világ igazi működéséről. Brüszszelben főleg az európai intézmények dolgozói közül vannak a barátaink, a prostituáltak pedig nagyon más világ. Egy kicsit misszió is nekem ez a téma. Leginkább azért akarom elmesélni ezeknek a prostituáltaknak a történetét, hogy valahogy fordítsunk, változtassunk rajta. A mai napig vannak olyan emberek, mondjuk jól szituált, magas beosztású 40-50-es férfiak, akik azt gondolják, a prostituált szexuális túlfűtöttségű, nem bír magával, azért fekszik le mindenkivel. Pedig ugye nem erről van szó. Hanem arról, hogy nyomorog, nem volt mit ennie, hogy kilátástalan körülmények között nőtt fel, és mondjuk az első szexuális élménye 8 évesen volt, amikor az unokatestvére eljött betörni őt. Ez a való világ. Az előző könyved, A rendes lányok csendben sírnak hatalmas siker volt, színpadi adaptációját a Vígszínházban bemutatják, az időpontja a járvány miatt egyelőre tolódott. Felmerült benned a kérdés, hogy az új könyved is ugyanolyan erős lesz-e? Hogyne! Gyakran előjön nálam az a bizonyos imposztor szindróma, hogy mi van, ha az előző könyvem csak a téma miatt aratott, és nem is tudok írni, vagy csak azt tudtam megírni... Van-e olyan jó ez a téma, mint az előző Könyvei: Szökés Egyiptomba (2013), Szlovákul szeretni (2016), A rendes lányok csendben sírnak (2018), Városi rókák (2020) könyvemé? Sokáig szenvedtem ezzel. Aztán a környezetemben többen megnyugtattak, hogy van olyan, hogy írói fejlődés, és a következő könyv mindig jobb, mint az előző. Az első recenziók, visszhangok igazolják is, hogy fölösleges volt az aggodalom, mert ugyanolyan erős könyvnek tartják, mint a Rendes lányok...-at. A Városi rókák az első könyved, amely a saját kiadód, a Piros Hó gondozásában jelent meg. Miért alapítottál saját kiadót? Egyrészt már efelé mutat a világ. Nagyon sok szerző a saját kezébe veszi a dolgokat. Van webshopom, így azt is tudom, kik az olvasóim. Férjével, Feledy Botond külpolitikai szakértővel Valljuk be, ma már egy ismert kiadó neve sem mindig minőségjelző. Neves kiadóknál' is vannak vacak könyvek, és magánkiadásban is megjelennek kiváló művek. Másrészt bele akartam vágni valamibe, mert a gyerekek most már nagyobbak, felszabadult némi szabad kapacitásom. Járhatnék pilótaiskolába vagy lehetnék pék, meg is néztem a brüsszeli drónpilótaképzés lehetőségeit, de végül elengedtem. Aztán kitaláltam, hogy kiadóm lesz, és olyan történeteket mutatok meg a világnak, amiknek az üzenetét fontosnak tartom. Szerettem a ügyintézés részét is, az extrovertált énem is kiélheti magát, mert például szállítócégekkel vagyok kapcsolatban. Az utolsó tíz napom arról szólt, hogy jöttek a furgonosok, CflogOsGQäSaeöö s \^00s Mennyei illatok, karácsonyi hangulat, karácsonyi ételek, forralt bor, mézbor, OuűQg00[íCfl {SHXDGGDSÖg \?7Ő[? mQGOÖQGöfcBGB 12 NŐI SZEMMEL 2020. DECEMBER SZERKESZTŐSÉG ÉS LEVÉLCÍM: DUEL - PRESS, s.r.o., Új Szó - Női szemmel, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3. E-MAIL: ujszo@ujszo.com . mwmmmmmwmm MMHHMMMMNMMMMMMMMMMI HIRDETÉS ■ DP200041
