Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-14 / 265. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. NOVEMBER 14. INTERJÚ 13 „Kutató vagyok - ezzel lép a nézők elé az egyik előadásán, majd így folytatja:- Önök kutatóként egy fehér köpenyes, idősödő urat várnak, és nem is gondolnak bele, hogy a lányuk is lehetne az. Szeretném lerombolni a sztereotípiát. Ll r W Ipolyság mel/ % M letti Nagytúr-JL m. M J ró| származó Dr. Balázsi Katalin (lánykori nevén Dénes) fizikus ezt kétgyermekes anyaként küldetésnek és kihívásnak tekinti. A Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpont Vékonyréteg-fizika Laboratóriumának vezetője, a Nők a Tudományban Egyesület (NATE) elnöke, aki tudományos munkájával számos díjat nyert el - köztük az Amerikai Kerámiai Társaság (ACERS) elismerését is -, igyekszik a fiatal nők figyelmét felhívni a hagyományosan férfiasnak tartott kutatói és mérnöki pályák szépségére és vonzerejére. Szerinte „ez a világ egy csodavilág”. Még akkor is fenntartja a véleményét, ha pályája elejétől fogva beleütközött a sztereotípiákba? Ami a karrierem elején megviselt, az most megerősít. Doktoranduszi ösztöndíjam felvételijén közölte velem a bizottság: nem hiszik, hogy érdemes rám pazarolni az állam pénzét, nagy valószínűséggel nem fejezem be. Három év alatt végeztem. A tárgyalásokon rendszeresen engem néznek titkárnőnek, de ezen csak mosolygok Idén beadtam az MTA-hoz a Lendület pályázatom, ami a legrangosabb magyarországi pályázat. Három bírálóból kettő 99 és 98 pontszámot adott a százból, a harmadik csak azt látta, hogy a férjemmel dolgozom egy csoportban, közösek a publikációink A Lendület zsűrije ezek alapján nem látja bizonyítottnak, hogy képes vagyok vezetni egy kutatócsoportot. Ennek dacára beadtam az MTA-hoz a doktori értekezésem. 2021-ben várhatóan megvédhetem, és a műszaki tudományok doktora leszek Remélem, egyszer Magyarországon is a tudás fog számítani, nem az, hogy nő vagy férfi-e valaki, hanem hogy jó kutató-e vagy nem. Több nemzetközi díja van. Ez segít abban, hogy egy kutató hiteles legyen? Igen. Habár nem csak ez a hitelesség alapja, de azért egyfajta elismerés és ismertség. Azért dolgozunk, hogy támogassuk a nőket és a lányokat a tudományos és technológiai pályán való érvényesülésben, ami még Magyarországon, sajnos, nem szokványos. Itthon sokszor kapom a „szüfrazsett” becenevet, nem pozitív nehezek voltak, mivel magyar családban nőttem fel, nem beszéltem szlovákul. De anyukámmal sokat tanultunk otthon, a tanító néni leírta és hazaküldte a házi feladatokat. Három év alatt anyanyelvi szinten beszéltem a szlovák nyelvet. Felső tagozaton már a matematika-, fizikaversenyeken képviseltem a sulit egész jó eredményekkel. köszönhetően 1996-ban felvételi nélkül bejutottam a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Elektrotechnikai és Informatikai Karára, ott szereztem okleveles anyagtudományi mérnöki címet. Summa cum laude minősítéssel. Ehhez még annyit, hogy az évfolyamban 1200 fiú volt és 9 lány. A középiskolai tapasztalatok úgy megedzettek, hogy itt nem is érzékeltem a lány-fiú arányt. Csak az zavart, hogy akárhová mentem, néven szólítottak, én pedig nem tudtam észben tartani a sok fiú arcát. A 9 lányból 5 Kati volt. A második évfolyamban voltak megingásaim, nekem való-e ez a pálya. Nehezen viseltem a sok elméleti anyagot, statisztikai fizikát. Egy végzős ismerősöm ajánlotta, nézzek be a közeli Szlovák Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Intézetébe, ott hasznosíthatom az elméleti tudásomat. És tényleg - nagyon szívélyesen fogadott az akkori igazgatóhelyettes, Dr. Ivó Vávra, aki transzmissziós mikroszkópiával foglalkozott. Nála kezdtem technikusként félállásban az egyetem mellett, s itt találkoztam a kutatással. Megtanította, hogy kell csiszolatokat készíteni, a képeA vékonyréteg-fizika laboratóriumban Mikor tudatosodott az ifjú Katalinban, hogy milyen utat választ? Tizenhárom éves fejjel nem tudtam, mi szeretnék lenni. Itt jött apukám gondolata, aki beíratott az informatika és elektrotechnika területén az egyik legjobb középiskolába Besztercebányán, ahol öten voltunk lányok összesen. Az első nap, amikor tudatosult bennem, hogy nincs lány osztálytársam, nagyon kétségbeestem. Lánykollégiumban laktam 14 éves koromtól, de az első pénteken, amikor hazaértem és bőgve leszálltam a buszról a nagytúri megállóban, elhatároztam, én nem megyek vissza. Anyukám csak annyit mondott: „te ezt meg tudod csinálni”, apukám pedig megnyugtatott, hogy „ezek lesznek a legszebb éveid”. És végül így is lett. Mivel jó matekos voltam, ami gyorsan kiderült, nem volt hiányom padtársakból, amiből később máig tanó barátságok születtek. Szereztem villanyszerelői oklevelet, tudtam forrasztani, programozni, és amit nagyon megszerettem, azok a műszaki rajzok voltak Kitüntetéssel végeztem a középiskolát, ennek és a versenyeredményeknek két előhívni, később mikroszkópot szereltünk. Csak magyarázatnak, hogy ez szobaméretű berendezés, ami 200 kV feszültség segítségével nem fényt, hanem elektronokat gyorsít, és ezzel láthatjuk az atom szerkezetét. Itt szerettem bele a mikroszkópiába. Végzősként (2005) már köztestületi tagja lett a Szlovák Tudományos Akadémiának, 2007-től az MTA-nak Hogyan került Magyarországra? Még a doktoranduszi tanulmányaim alatt egy Pozsonyban szervezett nemzetközi konferencián a témavezetőm bemutatott az akkori budapesti Műszaki Fizikai Intézet mikroszkópiával foglalkozó csapatvezetőjének. Szó szót követett, és kijártam 2-3 napos mérésekre a náluk található, európai szinten is egyik legmodernebb berendezéssel. Itt adódott a lehetőség, hogy másodéves PhD-hallgatógént évente három hónapot a budapesti Vékonyréteg-fizikai Laboratóriumban dolgozhattam mint mikroszkópos. 2007-ben itt ismertem meg Csabát - aki a Kerámia és Kompozitok Tavalyi fotó a családról (Fotók: családi archívum) értelemben. Ezzel szemben külföldön elismerik ezt a fajta munkásságot. Tavaly az Amerikai Kerámiai Társaság Floridában „Jubilee Global Diversity Award” díjjal ismerte el az intézményemben folytatott szakmai tevékenységemet, ami azért is fontos számomra, mert első európai kutatónőként kaptam meg. 2020 októberében pedig munkásságomat az egyik legrangosabb anyagtudományi szakmai folyóirat, az Acta Materialia,,Mary Fortune Diversity Medal” díjjal ismerte el. 2021 márciusában az USA-ban lesz az ünnepélyes díjátadó. A Bolyai-plakettek átadásánál, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia legjobb fiatal kutatóinak ítélnek oda, figyelmeztet arra, hogy a 13 plakett mellett 2 csokor van, az egyik az öné, a másik egy kolléganőjéé, a többi kitüntetés a férfiaké. A probléma összetett. A Magyar Tudományos Akadémia 2017-ben felismerte ezt a hiányt, és Lovász László professzor megalapította a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságot. Lamm Vanda profeszszor, akadémikus vezetése alatt kitűzték, hogy legyen a jelenleginél több női akadémikus, növekedjen a nők aránya a posztdoktorok és az MTA doktorai között, a közoktatásban pedig minél több lány érdeklődését sikerüljön felkelteni a matematika, a fizika és más természettudományi tárgyak iránt. 2020-ban újraalakult a bizottság, melyet most Bollobás Enikő professzor, akadémikus vezet. Nagy megtiszteltetésemre én is tagja lehetek a 12 tagú elnöki bizottságnak. Az MTA doktorai között, főként a műszaki és a fizikai területeken, nagyon kevés a hölgy, az akadémikusok között pedig még kevesebb. A hölgyek gyerekvállalás után hátrányban vannak a kiesett évek miatt. A gyermeknevelés mellett nem publikálnak, és kutatást sem vezetnek. Ezt saját bőrömön tapasztaltam. Sokkal többet kell letenni egy hölgynek az asztalra, hogy figyelembe vegyék. Mivel is foglalkozik Balázsi Katalin? Emberi nyelven elmesélve... Újszerű anyagokat fejlesztek és vizsgálok. Egy 30 fős csapatot vezetek, amely kutatókból, PhD- hallgatókból, más néven segédmunkatársakból, technikusokból és nyugdíjazott professzorokból tevődik össze. Fő tevékenységünk a vékonyrétegek, kemény és kopásACERS-konferencia - USA, Daytona Beach, 2020 januárja álló bevonatok fejlesztése, műszaki kerámiák és biokerámiák kutatása és a transzmissziós elektronmikroszkópia. Atomi szinten vizsgáljuk a különféle anyagokat, és igazoljuk a szerkezetük hatását a különféle tulajdonságaikra. Például kifejlesztettük a Grippen vadászgépek kipufogó rózsájának kerámiabevonatát, hogy a radar ne érzékelje a magas hőmérsékletű, akár 1800 Celsiusfokos repülő részét. De tojáshéjból is gyártunk csontpódókat fogászati célokra, bevonatot a titán implantátumra, hogy a beültetés utáni 3-4 napban gyorsabban csontosodjon, így megakadályozva a kilökődést vagy gyulladást. Kidolgoztunk egy új technológiát 3D nyomtatott csontrészekre, fejlesztettünk Fl-es Ferrari kerámia fékbevonatokat is. A kutatás összetett folyamat az ödettől a megvalósításig és az alkalmazásig. Ez néha évekbe telik, és nem biztos, hogy mindig pozitív a végeredmény. Sok türelem és elhatározás szükséges - és nyitottság. Azért nem mindig volt kutató... Volt kisgyerek, kisdiák Ipolyságon, majd középiskolás, diák Pozsonyban a Műszaki Egyetemen. Nagytúron születtem magyar családban, első gyerekként, öt évvel később született meg a húgom, Anita, és 16 év után a második húgom, Karin. Nagyon boldog gyerekkorom volt. Szerettem a konyhában siirögni-forogni a nagymamámmal és anyukámmal. Igazi falusi életet éltem. Nem szerettem a gyerektársaságot, visszahúzódó kislány voltam. Ipolyságon jártam szlovák általános iskolába. A kezdetek nagyon Osztályának vezetője volt -, egy évre rá összeházasodtunk, és megszületett az első fiunk, Zoltán, majd 2010-ben a második fiunk, Bence, így négy évig otthon maradtam a gyerekekkel. Fokozatosan lépegetett előre, elismert kutató lett. Sima volt az út? Nem. De így jobban értékelem, amit elértem. Háromszor pályáztam OTKA fiatal kutatói pályázatra, mire elnyertem. így tudtam szülési szabadság után visszatérni a kutatásba. 2011 szeptemberében megkaptam a Bolyai-ösztöndíjat, és a hároméves kutatás végén 2015-ben Bolyai-plakettel díjaztak. Csak érdekességnek szeretném megjegyezni, hogy Magyarországon nem sok házaspár van, akik mindketten Bolyai-plakettesek. A férjem, aki az erdélyi Székelyudvarhelyen született, 2008-ban kapta meg a plakettet, és 2019-ben a Gábor Dénes-díjat, ami az egyik legrangosabb szakmai kitüntetés. 2014-ben kért fel az akkori Vékonyréteg-fizika Osztály vezetője, hogy vállaljam el a helyettesi pozíciót, 2016 augusztusától pedig én vezetem az osztályt. Az intézetünk 65 éves múltjában nem volt egyetlen női osztályvezető sem. Hogyan működik a család, hogyan oszlanak meg a feladatok? Hiszen a tudomány és a kutatás árral is jár, hogy nagyon sokat utaznak. A kutatás sok utazással jár. A nagyobbik fiunk 4 hónapos volt, amikor először vittük magunkkal Németországba. Míg gyesen voltam, vagy ovisok voltak a fiúk, megtörtént, hogy az év felét külföldön töltöttük. Fel kellett készülni az útra, mindent jobban megszervezni, de megszoktuk. Most 10 és 12 évesek, és bejárták velünk a világot. Az iskolától kikérjük a napi tanulnivalót, és kint is napi szinten tanulunk. Utoljára január végén voltunk az Egyesült Államokban, ahol én voltam az Amerikai Kerámia Társaság előadója, a férjemet pedig beválasztották ACERS- nagykövetnek. Mivel a NASA szervezte a konferenciát, lehetőséget kaptunk meglátogatni a Kennedy Űrközpont kilövőállomást. Épp befejezték a szerkezet építését a májusi kilövésekhez, és ember nélküli próbakilövést terveztek másnapra. Feledheteden élmény volt a családnak. A gyerekek az utazások miatt nyitottak, befogadóbbak az emberek, kultúrák vagy ételek iránt. Nagyon sok barátunk él világszerte - Japántól Amerikáig -, évente találkozunk velük konferenciákon vagy szakmai találkozókon, bizottsági üléseken. Azt monda, azért a lehetőségért szereti a kutatást, mert a világon először szerezhet valamiről információt. Soha nem volt olyan pillanata, amikor megingott volna a hite mindebben? De igen, vannak ilyen pillanatok az életemben. Ilyenkor itt a támogató család. Ahogy Bence fiam mondta, amikor megkérték, rajzolja le, mivel foglalkoznak a szülei: „A kutató az, aki világosságot teremt a sötétben.” Kutatónak lenni jó! Urban Klára
