Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-06 / 231. szám

6 I RÉGIÓ 2020. október 6. l www.ujszo.com Lutheránus papfiúból lett Iszmail pasa SZÁSZI ZOLTÁN Gömörben, egy, a mindenkori nyelvhatáron lévő kis faluban, Felsőpokorágyon született az 1848/49-es magyar forra­dalom és szabadságharc egyik jeles, a szabadságharc bukása után különleges életpályát befutó katonája, Kmety György. Sorsa, élete kalandos, regényes, mint maga a hősies, szabadsághar­cokkal és forradalmakkal teli 19. század Európában. Az október eleji, az aradi vértanúkra emlékező nem­zeti gyásznap idején Kmety György sorsát, életét bemutatva tisztelgünk a múlt nagyjai előtt. A családi háttér Kmety György édesapja, Kmety Pál - felesége a nemesi családból származó Schuleck Julianna volt - evangélikus lelkészként tevékeny­kedett Kishont vármegyében. Egy ideig, .a 19. század elején, Rimabá­nyán is szolgált, itt született 1802- ban első fia, Pál, majd bő tizenegy évvel később, 1813-ban - amikor a lelkész édesapa már Felsőpokorágy templomában hirdette az igét az ágostai evangélikus híveknek - má­sodik fia, Kmety György. A lelkész hirtelen és viszonylag fiatalon hunyt el, a család és a hívek az itteni temp­lom nyugati falának tövében temet­ték el. Felsőpokorágy templomán a falba mélyesztve pedig máig meg­található latin nyelvű síremléke. Eszerint Kmety Pál életének 49-ik évében hunyt el 1815. február 19-én. Kmety György alig múlt még csak ötéves ekkor. Özvegy édesanyja a szomorú esemény után a források szerint Alsópokorágyról Nyíregy­házára költözött, az iskoláit éppen elkezdő György neveltetését anyja mellett a Debrecenben tanuló idő­sebb testvér, Kmety Pál vette kezé­be, aki később cívisváros híres or­vosa lett. Származása és anyagi helyzete miatt Kmety György a kés­márki gimnázium elvégzése után a katonai pályát választotta, testvér­bátyja erős ráhatására. Katonából forradalmár Nem választott rossz pályát! A fi­atalember ugyan közvitézként kezd­Kmety síremléke Londonban Kmety György az 1848/49-es szabadságharc idején Kmety és közvetlen testőrsége a krími háborúban taktikus volt egy személyben, gyors és jó döntései miatt általában győz­tesként került ki a legnehezebb hely­zetekből is. A sajnálatos vereséggel végződő schwechati csata után - ahol a túlerő megtörte a magyar hadsereg táma­dását - Kmetyt a személyes helytál­lásáért maga Kossuth nevezte ki zászlóalj paranc snoknak. Az ambiciózus katonatiszt elin­dult a honvédi ranglétrán felfelé. Ka­tonai pályája igen magasra ívelt a forradalmi seregben, hiszejn még 1848 decemberében alezredessé, 1849 januáijában dandámokká, a di­csőséges tavaszi hadjárat idején pe­dig hadosztályparancsnokká léptet­ték elő. Csornánál a Wyss-félé dandárt verte el, egész katonáskodása alatt csapataival állandó mozgásban volt, sokszor összekötőként védte a had­testek felvonulását, számos helyen sikeres elő- és utóvédharcokat foly­tatott a császáriakkal szemben. A Feldunai Fladtestet vezetve a hon­védsereg vereségével végződő ká­polnai csatából kimaradt ugyan Kmety György, de a Mezőkö­­vesd-Szihalom melletti csatában fé­nyes győzelmet aratott. Buda ostro­mánál az úgynevezett vízi védő­müvek felől ostromló seregeket ve­zette, meg is sebesült a harcokban. Buda elfoglalásának hírét Görgei Artúr parancsára ő vitte meg Kos­suthnak. Az 1849-es hadi esemé­nyek azonban már nem mindig ked­veztek Kmety Györgynek. Az augusztus 9-én lezajlott te­mesvári csatában még hősiesen pró­bálta tartani a balszámyat, de a lő­szerhiány és a felsőbb hadvezetés sajnálatos taktikai hibái miatt össze­omló védvonalból már menekülnie kellett. Bem Józseffel együtt a török határ felé vette útját. események híre már ott érte az emig­ráns forradalmárokat. Nem lévén más választásuk, beálltak a török porta szolgálatába, mint katonák. Kmety úgy tudni, nem tért át a mohamedán hitre, de török nevet azt kapott, így lett Iszmail pasa. Érdekesség, hogy bár iszlám seregben szolgált, de mégis keresztény szertartás szerint temették el, amire az a magyarázat, hogy a tö­rök porta egyik 1856-os rendeletében egyenjogúsította a birodalom musz­lint és keresztény alattvalóit, de kö­telezővé tette a katonáskodást. 1850 októberében Kmety Bem Józseffel együtt Aleppo városában szolgált, a legvéresebb zavargások idején. A magyar és a lengyel csapatok hatá­rozott fellépésének és a janicsár lá­zadók ostroma visszaverésének kö­szönhetően a fontos kereskedelmi, vegyes lakosságú Aleppóban hely­reállt a rend. Még ugyanebben az év­ben itt hunyt el Bem József, akit a pa­rancsnoki poszton Kmety György követett, aki 1851-ben lemondott rangjáról, kilépett a szolgálatból és előbb Párizsba, majd Londonba köl­tözött. Érdemei, tapasztalatai miatt az angol diplomácia vette igénybe szolgálát, a közel-keleti helyzetet is­merő katonaként összekötő volt a magyar emigránsok és az Egyesült Királyság isztambuli követe közt. A brit birodalom számára hírszerzést végző és tapasztalatokat, híreket gyűjtő Vámbéry Árminnal is talál­kozott 1857-ben. Előtte azonban 1853-tól 1856-ig végig harcolta az orosz-török krími háborút, az ana­tóliai frontra osztották be. Az a hír járta róla, hogy török katonái is na­gyon tisztelték és nagyra becsülték parancsnokukat. Kmety a krími há­ború végére ferikig, azaz tábornoki rangig vitte az előmenetelt. 1860-ban Libanonba vezényelték, Bejrútban zavargások támadtak a drúz és ma­­ronita közösségek közt. A francia expedíciós sereg titkos ténykedését, a maronita keresztények felfegyver­zését ellenezve arra sikerült ráhatnia, hogy elfogadható megegyezés szü­lessen Libanon helyzetéről, majd amikor a francia sereg kivonult, 1861- ben nyugdíjaztatását kérte és Lon­donba költözött. Soha nem nősült meg, családja nem lett. Békében saj­nos alig négy évig élt még ezután, 1865. május 25-én, apjához, Kmety Pálhoz hasonlóan viszonylag fiata­lon, alig 51 évesen hunyt el, keresz­tény szertartással temették el. Lon­donban, a Kensal Green temetőben nyugszik, egy hatalmas vörös már­vány obeliszk alatt, amely azt hirdeti, hogy sírjellel a brit és a török nép egy nagy magyar előtt tiszteleg! te a katonáskodást 1833-ban, de alig hét év alatt hadnagyi rangig vitte, majd 1847-től már főhadnagyként szolgált a 19. Schwarzenberg gya­logezrednél. A forradalom évében, 1848-ban Itáliában, Modenában szolgált zászlóaljával. Amikor haza­került, Pozsonyban a 15-ik honvéd­zászlóaljnál századosi rangban működött, 1848 októberében pedig Győrben oroszlánrészt vállalt a 23-ik zászlóalj megalakításában, amely­nek aztán parancsnokává nevezték ki. Tiszttársai közt kitűnt személyes bátorságával, mint jól képzett, a csá­szári reguláris hadseregben többév­nyi hadászati tapasztalattal rendel­kező parancsnok igen jó stratéga és (Fotók: a szerző felvétele és képarchívum) Az aradi vértanúk ► Lázár Vilmos főtiszt (ezredes) ► Dessewffy Arisztid tábornok ► Kiss Ernő tábornok ► Schweidel József tábornok ► Lovag Poeltenberg Ernő tábornok ► Török Ignác tábornok ► Lahner György tábornok ► Knezié Károly tábornok ► Nagysándor József tábornok ► Gróf Leiningen- Westerburg Károly tábornok ► Aulich Lajos tábornok ► Damjanich János tábornok ► GrófVécsey Károly tábornok A félhold szolgálatában Kmety György a világosi fegy­verletétel után, egykori parancsno­kával, Bem tábornokkal együtt a tö­rök porta szolgálatába állt a vesztes szabadságharc után. A gyászos aradi Kmety György, azaz Iszmail pasa

Next

/
Oldalképek
Tartalom