Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-04 / 205. szám
RÉGIÓ 4 2020. szeptember 4. | www.ujszo.com r Fába vésett eszményképek Érsekújvárban SZÁZ ILDIKÓ Szobrászati szimpóziumon mutatkoznak be az órsekújvóri születésű Melii György professzor, szobrászművész tanítványai. A csillagászati kabinet közelében lévő parkban állítják fel a napokban készülő alkotásokat a Lóg(Új)Vár programsorozat jegyében. 14 ;f-~í t d ll „Édesapám műhelyének faforgács illatával alszom el a művészet őszinteségének kék mélységében” - fogalmazta meg Melis György az egyik vizuális alkotásában. Érsekújvár díszpolgára Melis György 1942-ben született Érsekújvárban a Rózsa utcában, majd a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, és óraadó tanárként dolgozott a Színművészeti Főiskolán. 1990-től a Képzőművészeti Főiskolán oktatott, egy évvel később megkapta a docensi, 1992-ben a professzori címet, ezt követően a Képzőművészeti Főiskola Szobrászati Tanszékének a vezetője volt. A szabad szobrászat képviselője elsősorban monumentális műveivel, rajzaival és grafikáival vált ismertté, illetve a Gerulata művészeti egyesület alapítójaként. Filmek készítésében is részt vett szobrászként. „Melis György professzor kapcsolata szülővárosához mindig is bensőséges és élethosszig tartó volt. Család, barátok, művészet, kultúra, sport, oktatásügy - mindezek a területek prioritást élveztek, melyek középpontjában Kassák Lajos állt. Számos méltatás szerzője és szervezője volt, jelentős szerepet töltött be Kassák üzenetének és művének továbbításában” - írta a művész méltatásakor Magda Klobucníková, a Zmeták Ernő Galéria korábbi igazgatója, a jelenlegi szimpózium szervezője. Az augusztus 31-től szeptember 13-ig tartó rendezvény résztvevői a csillagászati kabinet udvarában dolgoznak. Bárki megállhat, elbeszélgethet velük, aki a közeli parkon át gyalogol a város központjába. Kölcsönös inspiráció Az alkotók, egykori tanítványok közül találkozhatunk Jozef Kliskyvel, aki Melis György mű-termében fejezte be tanulmányai utolsó évfolyamát, valamint Rastislav Biarineccel és Eubomír Purdes pályakezdő művészekkel, akik a mesterükkel élete végéig tartották a kapcsolatot. A szimpóziumot a Művészetet Támogató Alap jóvoltából valósítják meg a kultúra városában. „Melis professzor alkotói tevékenységére kapcsolódik a jelenlegi munkánk, egykori diákjaiként nagy tisztelői vagyunk a művészeti tevékenységének. A tanulmányaink befejezése után is szoros kapcsolatban álltunk vele, kölcsönösen inspiráltuk egymást” - mondta Eubomír Purdes szobrászművész, aki látogatásunkkor egy vastag tölgyfahasáb megmunkálásán dolgozott. A friss forgácsillat megállásra késztetett néhány arra járót is. A művész elmondta, a szimpóziumokon való részvételt az teszi nehézzé, körülményessé, hogy ki vannak szolgáltatva az időjárás viszontagságainak és bele kell férniük az előre meghatározott időrácsba. Help és idea A szobrászati szimpózium első évfolyamának a résztvevői örömmel várják az önkéntesek jelentkezését, akik segítenének a hatalmas és nehéz farönkök mozgatásában. A segítőkész fiatalok közben alaposan megfigyelhetnék a munkafolyamatot és látnák a készülő művek születését. „Munkámmal a mester Idea-ciklusára szeretnék utalni. Amikor Melis György tiltólistára került, nem rendezhetett kiállításokat, elszigetelték a műértő közönségtől. Ekkor a szobrász halotti maszkot készített azzal az egyértelmű üzenettel, hogy a társadalom számára már halott. Hol nyíltan, hol latens módon fogalmazta meg az érzéseit, gyakoriak az idea és a help szavak az alkotásaiban. Az ő halotti maszkjával úgy éreztem, nem dolgozhatok tovább, mert ez túl személyes. Egyszer felajánlottuk neki, hogy ajándékul kifaragjuk az általa készített maszk óriásváltozatát, de ebbe nem egyezett bele, nem kívánta, hogy ilyen módon emléket állítsunk neki. Ezért most a saját arcomról készített 3D- lenyomatok alapján négy maszkot készítettem. Szó sincs nárcizmusról! Bele akarom magam élni abba a helyzete, amit a professzorom élhetett át annak idején” - mondta Eubomír Purdes. A szimpózium másik résztvevője a help - jelképpel foglalkozik alkotásában. A kész művek betontalapzaton kapnak helyet a parkban, amely összeköti a város központját a közeli lakóteleppel, és éveken át rendkívül elhanyagolt állapotban volt. Most új értelmet kap a két ösvénnyel szegélyezett zöldterület, és kellemes pihenőhellyé, művészeti élménnyé válhat az itt élők számára. Szeptember 8-án és 11-én 18 órától a kiállított szobrokat megtekinthetik az érdeklődők kommentált bemutató keretében, mely során még többet tudhatnak meg a mesterről és a tanítványairól. A szoborparkban, melyet az érsekújváriak Melis Györgyről szeretnének elnevezni, szeptember 13-án 16 órától tartanak ünnepélyes megnyitót. Egy közösségteremtő művésztelep USZKAYTEKLA Tizedik alkalommal tartották meg a Dunartcom művésztelepet, ahol a képzőművészek egy héten át alkottak. A zárókiállítás szeptember 8-ig látható a városi művelődési központban. SOMORJA Mayer Évának a Dunartcom Somoijai Nemzetközi Művésztelep megalapításával az volt a célja, hogy közösséget építsen, és párbeszédet indítson a Duna-menti, kelet-középeurópai régió professzionális fiatal, tehetséges és elismert alkotói között. Azt vallja, hogy a rendszeres szakmai diskurzusok, a közös munkával eltöltött időszak a társadalmi identitás megerősítésén túl segíti a személyes és művészi öndefiníciót; a közös megjelenések, kiállítások pedig a régió kulturális szcénájába való beilleszkedést. 2011 óta évről évre különböző országokból, társadalmi berendezkedésből érkeznek ide alkotók, mégis könnyen kapcsolódnak egymáshoz, és az müvésztelep az évi tematikájához. Kezdetben a kiállításokat a helyi, 12. századi román és gótikus kori református templomban szervezték, majd 2014 után a Korona Udvar Zenei Napok rendezvényeként mutatták be a barokk katolikus kolostor kerengőjében, idén már a Somotjai Városi Művelődési Központ kiállítótermében kapott otthont a tárlat. Eddig több mint ötven kulturális kísérőrendezvény valósult meg, amelyek mindegyike a művésztelep egyes tematikáinak mentén szerveződött: koncertek, irodalmi felolvasóestek, színházi előadások, szakmai prezentációk, gyermekfoglalkozások és kerekasztal-beszélgetések tették teljessé a programot. A helyi kiállítást követően a művésztelep gyűjtemé-nyébe kerülő anyagot a szervezők más hazai és külföldi galériákban, múzeumokban is bemutatják. A bázisok Én a művésztelepen létrejövő együtt alkotás „műfajának” a történelmileg is nyomon követhető, funkcionális szerepét szeretném hangsúlyozni. A művészet történetében mindig is nagy jelentőséggel bírtak a nagy mesterek köré csoportosuló követők, majd a céhek, aztán a stílusirányzatok mentén kialakuló csoportosulások, amelyeknek kimondva-kimondatlanul is céljuk volt a közös gondolkodás, az egymásra hatás, az inspiráló együttlétek és az együtt alkotás. Nem véletlen, hogy ekkora hagyománya van régiónkban a művésztelepeknek. Ezek egy-egy bázis kiépülését jelentik, amelyben mindenkinek lehetősége van a saját hangján, a saját műfaji keretein belül vagy akár azt átlépve dolgozni, megerősíteni az önmagába és munkásságába vetett hitet. Ezek bizonyára nagyon fontos alkalmak a tágabb közösség és az egyén számára is, hiszen nem túlzás talán kijelenteni, hogy a keletközép-európai gondolkodó embert nagyobb léptékben hasonló, társadalmi szinten is értelmezhető kérdések foglalkoztatják. A tíz év alatt a művésztelepre tizenhat országból, közel százhatvan alkotó érkezett, többük visszatérő meghívottként volt jelen az idei, 10. alkalmon. A jubileumi rendezvény amolyan keresztmetszetét adta az elmúlt évtized gyümölcsöző együttműködéseinek, amelynek során egyre inkább kirajzolódni látszik az egymás iránti nyitottság, szellemi frissesség és egymást támogató közösség ereje. Az alkotótábor témái időrendben az alábbiak voltak: Hullámhossz, Lélekmérleg, Transzvízió, Lélekbázis, Gondviselés, Belső utakon, Fény küszöb, Ereklye, Levitádé, idén pedig Kontemplácio. Az idei alkotások A kontemplácio szemlélődést, elmélkedést, elmélyült gondolkodást jelent, amely során az egyéni szellemi munka feltétele a megnyugvás, letisztult gondolkodás, illetve olyan személyes jelenlét, amely magasabb lelki és szellemi állapotban megszülető alkotásokban manifesztálódhat. A nézőt a műalkotás szemlélése ugyanúgy kontemplációra hívja, hiszen a műhöz való kapcsolódás révén akár az alkotó által kibontott ötlet, a koncepció megértése, akár egy függetlenül megszületett élmény vezethet katarzishoz. A Dunartcom művésztelepen készült művek az Berkes Csilla (SK/HU) szobrászhallgató (Mayer Éva felvétele) egyes alkotók számára az elmélyülés szempontjából meghatározó munkafolyamatokat, illetve témákat mutatnak fel. A munkák az alkotói szemléletek sokszínűségét rajzolják fel: festők, szobrászok, grafikusok és médiamű-vészek művei reflektálnak rá. Somorja személyesen felfedezett motívumai sajátos nézőpontokból bukkannak fel Esse Bánki Ákos és Stanislav Bubán festményein, Szigeti G Csongor fotóinak és drótrajzainak pedig letisztult kompozíciói a művész által megtalált „városi csendéletek” különös atmoszféráját rejtik. A kontemplácio jegyében készült személyes élményanyagok feldolgozását jelentik Maria B. Raunio, Balogh Erzsébet és Mester Enikő munkái, akik belső tájak, építmények mágikus metafizikáját festik. Oberfrank Luca gravírozott tükörkorongjai az alkotás meditativ állapotának lenyomatai, míg Margita Titlová Ylovsky a festés élményszerűségét hangsúlyozza, miközben az erős női szimbólum beillesztésével rendkívül karakteressé teszi a plasztikus képet. Sztojánovits Andrea és Sipos Levente médiamunkái a „szemlélődő” néző bevonásával kelnek életre, alapvető lételméleti kérdéseket vetnek föl. Berkes Csilla és Gombos Andrea szobrászművészek konstrukcióinak gondolatisága az emberi lét filozófiai és elvi kérdéseit feszegetik, míg Demcsák Dóra Vanda és Majoros Áron Zsolt az általuk használt formanyelvet bontják tovább és helyezik új kontextusba plasztikai kísérleteikben. Lubomir PurdeS szobrászművész a csillagászati kabinet udvarán hatalmas tölgyfarönköt munkált meg látogatásunkkor (A szerző felvétele;
