Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-24 / 248. szám
www.ujszo.com | 2019. október24. ISKOLA UTCA 127 A változás Zöld iskolája A Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia harmadszor nyerte el a Zöld iskola Címet (Fotó: NKA) Selyés „kalandok" „Beszélj róla és elfelejtik, mutasd meg és megjegyzik, vond be őket és megértik" - ezek a híres ékori kínai filozófus, Konfuciusz szavai. Tanárként számtalanszor meggyőződtem Konfuciusz igazáról. Illúzió lenne azt gondolni, hogy minden óra érdekes és leköti a gyerekeket. Tudjuk, a mai pedagógus munkája sok kihívással jár, hiszen már a „Z generáció” ül az iskolapadokban, s lassan kopogtat az „alfa generáció” is. Vallom, hogy a tanár egyik fontos feladata az — s ez a környezeti nevelésre is érvényes hogy a gyerekeket megtanítsa összefüggésekben gondolkodni, és az elsajátított ismereteket, készségeket a gyakorlatban is kamatoztatni. Iskolánk, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia már 2012-től részt vesz a Zöld iskola nemzetközi projektben, amelynek célja az, hogy a részt vevő iskolák bekapcsolódjanak a helyi környezeti problémák feltérképezésébe és megoldásába, s ezáltal az iskolák működtetése környezetkímélőbb legyen. A program alapvető feltétele, hogy a tanulók aktívan kapcsolódjanak be a munkába. A Zöld iskola címet azok az iskolák viselhetik, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek a környezeti nevelés színvonalas oktatására. Közgazdasági szakközépiskolaként egyik fontos célunk, hogy megismertessük diákjainkkal az ökológiailag, szociálisan, gazdaságilag fenntartható társadalmi fejlődés eszméjét, és kialakítsuk az annak létrejöttéhez szükséges gondolkodást és magatartást. E célokat szem előtt tartva rendszeresen részt veszünk a Zöld iskola nemzetközi projektben, amely sok pluszmunkával jár ugyan, de jelentős mértékben hozzájárul tanulóink szemléletváltásához. Nagy örömünkre szolgál, hogy idén is siker koronázta igyekezetünket, s elnyertük — immár harmadszor — a megtisztelő Zöld iskola címet, amelyet október 9-én a pozsonyi Aréna Színházban lezajlott díjkiosztó ünnepségen vehettünk át. Befejezésként pedig álljon itt egy példa a környezettudatos gondolkodásra. Iskolánkban éveken át gyűjtöttük a műanyag palackok kupakjait, hogy így támogassuk egy jótékonysági alapítvány tevékenységét. Rájöttünk azonban, hogy a kupakgyűjtés eme módja - a nemes szándék ellenére - nem nevezhető környezetkímélőnek. Ha segíteni akarunk, azt ne így tegyük! Mondjunk le inkább mindnyájan például egy fél pizza áráról, s azt adjuk oda annak, akin segíteni akarunk. Hiszen ha a töméntelen kupak árából leszámítjuk a fuvarköltséget, alig marad valami pénz. Nem beszélve arról, hogy a kupakgyűjtés ürügyén több cukros üdítőt fogyasztunk, ráadásul további műanyaghulladékot, flakonokat produkálunk. Kiss Klaudia szaktanár, a projekt koordinátora Október harmadikán a Selye János Gimnázium második évfolyamának diákjai, azaz mi ellátogattunk a bálványi OÁZIS Szociális Szolgáltató Szervezetbe. Szerintem bátran beszélhetek a legtöbb diáktársam nevében, amikor azt mondom, nem voltam biztos benne, egészen pontosan mi is folyik egy ilyen intézmény falai között. Kíváncsi voltam, és bár nem tudtuk igazán, mire számítsunk, szilárd meggyőződéssel mondhatom, hogy egyáltalán nem csalódtunk, mert gazdag és valamelyest tanulságos élményben volt részünk. Reggel busszal indultunk Komáromból Bálványra. Igazán kedves fogadtatás várt ránk, az ott dolgozók köszöntöttek, majd szétosztottak bennünket kisebb csoportokra, hogy a foglalkozásokon mind párhuzamosan tudjunk haladni. Néhányan agyagoztak, hímeztek, karkötőt készítettek, lepényt sütöttek vagy kosarat fontak - én ez utóbbit csináltam, és meg kell hogy mondjam, valósággal lenyűgözött a kosárfonás varázsa, a hatalmába kerített. Az ott dolgozók nem csak velünk foglalkoztak, a programokon részt vett néhány ott lakó is, és szerintem ez csaknem családias hangulatot teremtett az egész napnak. Segítettek, különböző kosárfonási technikákat mutattak meg nekünk, és még egy kicsit meséltek is. Mire lassan mindenki befejezte azt, amit addig csinált, a kemencében megsültek a (szintén közösen készített) lepények. Az már csak tényleg hab a tortán, hogy nagyon finomak is voltak. A kosarakat, karkötőket, agyagból készült alkotásainkat mind megkaptuk, tehát tárgyi emlékünk is maradt a látogatásról. Amolyan záróakkordként körbejártuk az egész épületet, a mosodát, az ebédlőt, a kertet beleértve, megnéztük és kipróbáltuk az ott lakó betegek gyógyulására szolgáló masszázs- és rehabilitációs gépeket. Ismerkedtünk mindennel és mindenkivel! Őszintén, csak jó dolgok jutnak eszembe, ha visszagondolok erre a napra, az egésznek barátságos, meghitt légköre volt. Indulásunk előtt felmerült az ötlet, hogy a gimisek máskor is ellátogatnának az OAZIS-ba, és remélem, hogy erre tényleg sor kerül! Mikulec Amina, II. B Dunaszerdahelyi szakközépiskolások a bányavárosokban (Fotó: SZGYSZ) A Felvidéki Séta programsorozat keretében Selmecbányán, Körmöcbányán ás Besztercebányán gyűjtött álmányeket a dunaszerdahelyi Szabá Gyula 21 Szakközépiskola négy diákja. A közelmúltban zajlott a Rákóczi Szövetség szervezésében a Felvidéki Séta programsorozat. A résztvevők minden évben tematikus kiránduláson keresik fel a magyar vonatkozású emlékeket az egykori Felső- Magyarország területén. Az idei séta a felvidéki bányavárosok köré összpontosult. Iskolánk, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskola négy diákja - Bereznai István, Pálfy Kristóf, Patócs Xavér, Varga Dominik - és egy tanára kapott meghívást. A programsorozat első állomása a dunaszerdahelyi Csapiár Benedek Városi Művelődési Központban volt, ahol a résztvevők a rákóczis Légy-Ott! Középiskolás Találkozón ismerhették meg egymást. A szövetség munkatársai bemutatták a szervezetet, és tagfelvétel is volt. Ezután a Középsuli.hu munkatársainak szórakoztató műsorát nézték meg a diákok, majd ByeAlex és a Slepp adott fergeteges koncertet. Ennek befejeztével Zólyom felé vettük az irányt. Másnap utunk Körmöcbányára A séta egyik állomásán, Körmöcbányán vezetett, a történelmi Magyarország és a mai Szlovákia egyik legfontosabb városába. A középkortól hatalmas fejlődésen ment keresztül. Egyrészt aranybányái, másrészt pénzverdéje miatt. A körmöcbányai Érme- és Medálmúzeumban sok érdekességet hallhattunk a település és a környék történetéről, bányászatáról, a páratlan érmegyüjtemény minden jelenlévőt lenyűgözött. A kiállítótermek vitrinjeiben a római korból származó leletek mellett azokat az érméket is szemügyre vehettük, melyeket egykor a Magyar Királyságban használtak. Ezek közül kiemelkedik az Anjouk és a Hunyadiak korából származó aranyforint. Körmöcbánya jelentős építészeti remeke a kettős védőfallal övezett Szent Katalin-templom, amelyet a bányászok védőszentjének szenteltek fel. A gótikus szakrális létesítmény stratégiai fontosságát az is igazolja, hogy a várdombon kapott helyet. Tornyából csodás kilátás tárul a környékre. Körmöcbányától délre egy másik meghatározó bányaváros található, Selmecbánya. Az ezüstbányáiról híres településen számos magyar vonatkozású emlékbe botlik az ember. Az Evangélikus Líceum falán van például az iskola egykori diákjának, Petőfi Sándornak az emléktáblája. Mikszáth Kálmán ebben a városban fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Selmecbányán útba ejtettük a kálváriát, a Szentháromság teret és a nagy múltú Bányászati Akadémia épületét, amely 1763-ban nyitotta meg kapuit a bányászati szakképzés iránt érdeklődők előtt. A diákság olyan világhírű tanároktól sajátíthatta el a tudást, mint Mikovinyi Sámuel vagy Farbaky István. Ezután egy ma is használatos tárnában magyar nyelvű idegenvezető segítségével betekinthettünk a bányász foglalkozás rejtelmeibe és veszélyeibe. A kivájt folyosókon számos kelléket láthattunk, melyek elengedhetetlenek voltak a kő és a nemesfém kitermeléséhez. A napot Besztercebányán zártuk, a várost a rézbányászat tette gazdaggá. A főtéren számtalan középületet figyeltünk meg: a nemrég felújított városházát, az óratornyot, a Thurzó-házat, a Szűz Mária római katolikus templomot. Az utazás a pazar látványt nyújtó bajmóci várkastély megtekintésével zárult. Mai alakját a Loire-völgyi kastélyok mintájára alakították ki a századfordulón. Évszázadokon keresztül a Pálffyak birtokolták, az utolsó tulajdonosa, Pálfíy János Ferenc gróf nagy műgyűjtő hírében állt. Végakaratában meghagyta, hogy a várat az összegyűjtött műkincsekkel együtt nyissák meg a nagyközönség előtt. Szakszerű idegenvezető kíséretében körbejártuk a szalonokat, az ebédlőt, a hálószobát. Tiszteletünket tettük a műkincsgyűjtő gróf szarkofágjánál is. Végül a vár alatt levő mészkőbarlangba ereszkedtünk le. Ezúton szeretnénk megköszönni a Rákóczi Szövetségnek a lehetőséget, diákjaink életre szóló élményekkel és ismeretekkel gazdagodtak. Duborszky Attila tanár Ismerkedés a kosárfonással (Fotó: sjg)
