Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

2019-04-03 / 79. szám

www.ujszo.com I 2019. április 3. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 117 Mesteremberek és tovarisaik meg az ősi, ma denevéres templomuk SZÁSZI ZOLTÁN Ha netán feltámadnának haló poraikból, biztosan alaposan elcsodálkoznának azon a régen elhalt tímár, posztós, gubás mesterek, hogy mekkora lett a leromlottság ezen a pompásan szóp vidéken. A néhai ratkói polgárok, akik a gömöri bányavidék egykori járási székhelyét felépítették, szomorún látnák, hogy már csak nyomokban látszik az egykori dicsőség. Romos közterületek, kilátástalan szegény­ség. Csak a templomuk dacol a kor­ral! Igaz, abban több denevér lakik, mint ahány hívő látogatja. A T úroc völgyében A Gömör-Szepesi Érchegység meg a Gömör-Tomai Karsztvidék találkozásánál lévő Túroc patak völ­gye régóta lakott, az itteni karsztos barlangokat a bronzkor embere fog­lalta el. A honfoglalás után az erdő­védők és vízőrök felügyeltek a vidék­re, a tatárdúlás után pedig a szász bá­nyászok telepedtek le itt, hogy kiter­meljék az érchegységből a vasat, ezüstöt, antimont. A német ajkúak valószínűleg fokozatosan elszlová­­kosodtak, egy későbbi országleírás­ban Vályi András például már népes „tót” mezővárost említett, amikor Ratkóról értekezett. Első írásos emléke 1413-ból van, a Dacol az idővel a ratkói templom, lassan elfogytak belőle a hívek Gazdag donátorok A centrális elhelyezkedés, a szen­tély keleti tájolása, a torony nyugati elhelyezése, magának a templom­nak reprezentatívan nagy mérete, díszítettsége arra mutat, hogy gaz­dag donátorai lehettek, jómódban élő és kedvvel támogató hívek látogat­ták a templomot, amelynek törések­kel ellátott fallal való megerődítése a török hordák fosztogatásainak ide­jén bevett gyakorlat volt. Az ágostai evangélikus vallás igen hamar elterjedt itt, egyik legerősebb terjesztője, a templom gazdagításá­ban, szükségszerű, tűzvészek okozta vidék uraiként ekkoriban a Deren­­csényieket tartották számon, később a Draskóczy, majd a Koháry család lett birtokosa ennek a vidéknek. Huszita eredet A vidék egyik legszebb gótikus építészeti emlékéről, a gótikus stí­lusú templomáról nem tudni ponto­san, hogy mikor épült, de Ratkó ágostai evangélikusságáról már 1594-ben bejegyzés született. A he­lyi hagyomány úgy tartja, hogy ma­ga a templom huszita eredetű, ezt kí­vánná bizonyítani egy 1794-es latin felirat, melyet Coroni Frigyes akkori lelkész íratott fel, s e szerint a falak ősi huszita templom köveit őrzik. Ezt az állítását a néhai lelkésznek bizonyítani vagy cáfolni valamilyen lappangó okirattal, feljegyzéssel, esetleg a ratkói templom régészeti és műemléki feltárásával, kutatásával lehetne. Érdekes lenne, ha kiderülne az igazság! Ami viszont biztos: Rat­kó főterén egy olyan, késő gótikus, tehát minden valószínűség szerint a 15. és 16. század fordulóján épített templom áll, amelynek volt valami­lyen építészeti előzménye. Tájoló Ratkó községbe a Jolsva és Nyústya közti 526-os mellékúton juthatunk el, a templom a 48.590/20.094 GPS-koordinátáknál található. újjáépítéseiben komoly szerepet vállaló Draskóczy család volt, en­nek tagjai többször is a világi gond­noki címet is viselték. Ezer főre tervezték Ratkó temploma monumentális, a mai alig félezemyi lakoshoz képest igen nagy méretű. Akár ezer főt is képes lenne befogadni, ami termé­szetesen arra utal, hogy a templom alapításakor jóval népesebb volt a település. Létezik egy feljegyzés 1800-ból, miszerint Ratkón 310 mesterember és 110 tanuló inas élt és dolgozott ek­koriban. A Túroc patakon több szűrposztót feldolgozó kallósma­lom, vashámor, malom dolgozott. A leghíresebb mégis a ratkói piros szattyánbőr volt, amelynek híre volt az egész magyar királyságban. A kecskebőrből szattyánt készítő tí­márok és vargák cserzőműhelyeiben készült ennek a drága és finom áru­nak a legjava, de készült itt fekete kordován, verték a nagy kalapácsok a posztóhoz való gyapjút, és külön foglalkozás volt a cserzőanyagok készítése. Bükkgubacsot és sárga cserszömörcét használtak a szattyán készítéséhez. Népes denevórkolónia Vasárnapokon és sátoros ünnepe­ken a mesterek és az úgynevezett to­­varisok - régen így hívták a mester­séget tanuló inasokat — meg a helyi asszony- és leánynép megtöltötte a padokat, karzatokat, de ilyen régóta nem esett meg a ratkói gótikus temp­lomban. Egy dologról viszont híres a hely: a templomhajónak padlásán lakik az egyik legnagyobb közönséges­­denevér-kolónia Szlovákiában. Nem kis gondot, éves feladatot adva a ter­mészetvédőknek, akik alkalmanként tonnaszámra takarítják le a padlás­térből a denevérguanót. E HÉTEN 50 eurót NYERHET! Keresse kedvenc napilapjavai egyi szombatonként a Melléklet az Új Szóban! e hetente 16 oldal rejtvény e havonta összesen 64 oldal kikapcsolódás és kellemes időtöltés! o N Hetente megjelenő 14. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom