Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-13 / 37. szám
www.ujszo.com I 2019. február 13. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 117 Tévében számolnak, pedig kávéra kérnek Ukrajnában kerti törpe helyett jó áron akár kolduló öregasszonyt ábrázoló gipszszobrot is vásárolni lehet. És még sok minden egyebet. (A szerző felvétele) LECZO ZOLTÁN Az elmúlt napokban nagy felháborodást váltott ki az a videofelvétel, melyen egy szlovák vámos 20 euró kenőpénzt kér a gyorsabb ügyintézésért egy ukrajnai állampolgártól. A pénzügyőrség kemény hangvételű közleményben ítélte el a történteket, és szigorú büntetéseket helyezett kilátásba. A szlovák-ukrán határon jártunk, korrupciós helyzetképet készítettünk. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a sajtóközleményeknek és az etikai kódexeknek, valamint a 2016 óta hasonló bűncselekmények miatt elbocsátott 9 szlovákiai vámos esetének elegendő visszatartó ereje van-e a két szomszéd ország közéletét egyaránt mérgező korrupciós ügyekben. Hogy a szlovák-ukrán határon és annak közelében évtizedek óta virágzik a korrupció, azzal talán csak az elmúlt hetekben vagy napokban született kisdedek nincsenek tisztában. Ám mivel a témáról a legilletékesebbeket - azaz a kenőpénzeket adókat és az azokat elfogadókat - nyilvánvalóan nehéz a nevük és az elérhetőségeik megjelentetésével szóra bírni, lapunk most egy rendhagyó riportban osztja meg tapasztalatait az olvasókkal, egy olyan írásban, melyben a szereplők személyazonossága nem lesz megállapítható, s a történtek hitelességét mindössze a riport készítőjének szavahihetősége igazolja. Záró tolerancia Az ország keleti felében a korrupcióra az utóbbi napokban az az eset hívta fel figyelmet, mely vélhetően a felsőnémeti (Vysné Nemecké) határátkelőnél történt. Egy ott szolgálatot teljesítő vámos 10-20 euró (1 euró 30,57 hrivnya) kenőpénzt kért a Szlovákiába belépni szándékozó ukrán állampolgároktól, mondván, hogy ennek kifizetése régi „hagyomány”, illetve hogy „kávéra” kéri az összegeket. Gyaníthatóan ez az egyesek szerint rendkívülinek egyáltalán nem nevezhető ügy nem is került volna be a hazai és a külföldi sajtóba, ha a vámos által megszólított ukrán utazó nem Vitalij Glagola újságíró lett volna, aki nemcsak megtagadta a kenőpénz kifizetését, hanem rejtett kamerával rögzítette is a történteket. A videofelvételt ezután feköltötte az egyik közösségi oldalra, ahol jó néhányan látták a kisfilmet, és persze kommentálták is, többségükben úgy, hogy bizony maguk is szembesültek már hasonló állapotokkal az egyes határátkelőknél. Ezután Lenka Wittenbergerová, a pénzügyi igazgatóság vezetője és Peter Kazimir pénzügyminiszter is megszólalt az ügyben, akik elhatárolódtak a hasonló bűncselekményeket elkövetőtől, és hangsúlyozták, a múltban sem tűrték el és a jövőben sem tűrik el a korrupció semmilyen formáját az általuk irányított és felügyelt intézményeknél. A lapunkhoz is eljuttatott közleményből kiderül, 2016 és 2018 között a vámhatóság*9 alkalmazottját bocsátották el hasonló bűncselekmények miatt, 33 alkalmazott ellen fegyelmi eljárást indítottak, s mivel a pénzügyőrségnek összesen 9300 alkalmazottja van, nyilvánvaló, hogy munkatársaik döntő többsége szabályszerűen és lelkiismeretesen végzi a dolgát. Ezt nem vonjuk kétségbe, ám az interneten hozzáférhető az az anyag is, mely szerint csak az elmúlt két év alatt Ukrajnában 5471 személyt vádoltak meg korrupcióval - többségében hivatalos személyeket -, akik közül 2765-öt a bíróság bűnösnek talált. Vámnyilatkozat esernyőre Azzal, hogy a szlovák-ukrán határátkelőknél időnként sajátságos állapotok uralkodnak, magam is többször szembesültem. Először legalább 15 éve egyik politikus barátommal egy kárpátaljai találkozóra igyekeztünk, s mivel a dolgunk sürgős volt, ismerősöm a diplomataútlevelét vette elő. Igen ám, de a diplomatasáv éppúgy tele volt várakozó jármüvekkel, mint a többi, s a határőrnek kellett azt - meglehetősen kelletlen ábrázattal - kiüríttetnie. Amikor azonban fáradságos munkával elkészült, egy ukrán jelzésű konvoj vágott elénk, mely hét luxuskocsiból állt, s az egyik jármű vezetője épp csak annyira fékezett le, hogy kinyújtott kezével lepacsizhasson a hatóság emberével. Útlevélellenőrzésre vagy gépkocsiátvizsgálásra - bár nem diplomata jelzésű jármüvekről volt szó - esetükben nem került sor, így abban csak bízhattunk, hogy a kocsik csomagtartóiban nem volt semmilyen vámköteles termék, és persze az utasok még a miénknél is fontosabb közügyekben eljáró személyek voltak. A másik eset főszereplője, régi iskolatársam, egy szép napon úgy döntött, hogy elkísér az egyik riportutamra, ugyancsak a festői Ukrajnába. A szlovák vámosokkal nem akadt gondunk, nekem pedig az ukrán kollégáikkal sem, mivel jól értesült, akkor már rutinos utazóként — a gyorsabb ügyintézés reményében és persze „hagyománytiszteletből” - jó előre becsúsztattam egy húszkoronást az útlevelembe. A vámost nem is érdekelte sem a nálam lévő két fényképezőgép, sem a diktafonom, de még a három mobilom sem, ám barátom úti okmányát - melyből hiányzott az a bizonyos bankó - rögtön visszaadta, így az ügyintézés elakadt. Mivel a mögöttünk állók már türelmetlenkedni kezdtek, mondtam a havernak, ne kicsinyeskedjen, tegye már oda a pénzt, ahová kell, de ő a makacsabb fajtából lévén erre nem volt hajlandó. Botor módon azt hitte, törvénytisztelő utazóként egyetlen esernyővel a kezében nincs mitől tartania, ám nagyon tévedett. Sorsát nem kerülhette el, részletes - a hasadóanyagok és a gyógyszerek behozatalára is kiterjedő kérdésekkel tűzdelt - többoldalas vámnyilatkozat kitöltésére kötelezték. A testnyílásainak átvizsgálásától pedig csak az mentette meg, hogy az a bizonyos húszas később valahogy mégiscsak gazdát cserélt. A kávé meg egyre drágul Ezek az esetek azonban már jó pár éve történtek, úgyhogy tegnap az egyik ismerősömet is megszólítottam, aki az olcsó üzemanyagért rendszeresen jár át Ukrajnába tankolni, hogy megtudjam, mennyiben változott a helyzet azóta a határon. Elmondta, össze sem lehet hasonlítani a régi állapotokkal a mostaniakat. A szlovák vámosok tőle régebben és most sem kértek csúszópénzt, az ukránok pedig a korábbi 5 és 20 hrivnya helyett manapság már 1 eurót kémek. Mondván, a kávé egyre drágul... Másik cimborám, aki a kedvező árak végett vásárol odaát, még nagyobb változásról számolt be. Elmondta, legutóbb, amikor egy minden csatornát ingyen vevő, megbuherált tévédekódert vásárolt az egyik közelebbről meg nem nevezett kárpátaljai település sufnijában, az eladó nem engedte addig távozni, míg számlát (!) nem adott neki a vásárlásról. A sajtpapírt, melynek szélére ceruzával firkantotta le az összeget, aztán az országból való távozáskor le kellett adnia a határon. Barátunk kérdésére a kereskedő elámlta, erre azért van szükség, mert manapság náluk magára valamit is adó ukrán vámos nem fogad el semmiféle, útlevélbe csúsztatott kenőpénzt, hanem a nap és a szolgálat végén betér az üzletbe, és a számlákon látható összegek alapján pontosan elszámol a boltossal... A „tévé" a mértékegység Bizonyára észrevette a kedves olvasó, hogy a fent leírt eseteknek a szereplői szinte kivétel nélkül ukrán illetőségű hivatalos személyek voltak. Ezért is voltam kíváncsi arra, hogy csak nekem nem volt-e szerencsém eddig korrupt szlovák vámosokhoz, vagy ez a fajta bűncselekmény - a múlt héten országos ismertségre szert tevő szlovák egyenruhás esetétől eltekintve - valóban ennyire ritka-e minálunk. Mindezekről olyasvalakit kérdeztem meg, aki hosszú ideig dolgozott a pénzügyőrségnél, és akinek a személyazonosságát - bár ő nem korrupciós ügyek miatt távozott a testülettől - nem kívánom felfedni. Barátunk elmondta, szlovák vámos szlovák útlevéllel rendelkező embertől csak akkor vesz el csúszópénzt, ha biztos lehet abban, hogy az illető cigaretta- vagy üzemanyagcsempész, esetleg más, illegális termékkel kereskedik. Bár ebben az esetben sem lehet száz százalékig meggyőződve arról, nem egy beépített ügynökkel hozta-e össze a jó sorsa, de ugye, az anyagi sikerekért az élet minden területén, így itt is kockázatot kell vállalni. Ukránoktól már hamarabb fogadnak vagy kérnek el csúszópénzt, mivel a Szlovákiába naponta utazók egy része - akiket általában szintén jól ismernek - nem feltétlenül az ország turisztikai látványosságai miatt vállalja az esetenként többórás várakozást, hanem valamilyen illegális termék forgalmazásával szerzi meg a mindennapi betevő falat értékénél jóval nagyobb összegű keresetét. Ukrajnában ugyanis a 200 eurós fizetés már igencsak jónak számít, így aki ennek a 10%-át hajlandó csúszópénzként kifizetni a határon, az nagy valószínűséggel nem ennyit keres. Régebben a 22-es sávként emlegetett diplomatasávot az átkelőknél azok használhatták, akik hajlandók voltak a gyorsabb haladás reményében az ukrán kollégáknak 22 hrivnyát fizetni. A cigarettacsempészek, ha már egyszer arra vetemednek, hogy a határátkelőknél hozzák be az árujukat, ennél jóval magasabb összeggel számolhatnak. Ok vagy a gépkocsi csomagtartójába elhelyezett pénzköteggel, vagy természetben, az országba való belépés után egy megbeszélt helyen lerakott részesedés fejében szerzik meg a hivatalos szervek jóindulatát. Persze csak azokét, akik ilyesmire kaphatók. A határon a csempészcigi egy része úgy kerül át, hogy vagy vízhatlan zsákokba rejtve leúsztatják valamelyik határfolyón, vagy áronokkal, illetve sárkányrepülőkkel röptetik át Szlovákiába, esetleg hajítógépekkel juttatják el a szlovákiai partnerhez. Ha valaki azt hiszi, a fent leírt terjesztési formák csak az én képzeletemben léteznek, bátran lapozza fel a régebbi újságokat, az elmúlt években ezeknél még kreatívabb ötletekkel és csempészekkel is találkozni fog. Azt, hogy ezek után a termékek után mennyi baksis jár az épp másfelé néző vámosoknak, az határozza meg, hány „tévényi” cigarettáról beszélünk. A „tévé” egy, a témában jártas személyek körében általánosan használt mértékegység, mely 50 kartonnyi cigarettának felel meg. Az elnevezés egyébként onnan származik, hogy egy tévékészülék papírdobozában általában ennyi dohányáru rejthető el. Volt pénzügyőrünk azonban azt is elámlta, a cigarettacsempészet ezen résztvevői - korruptak és korrumpálok - csak kis halak, mint ahogyan azok a vámosok és rendőrök is azok, akik a régióban szinte egyedüliként nincsenek tisztában azzal, hogy az egyes településeken jelenleg mely házaknál lehet olcsó ukrán üzemanyaghoz vagy füstölnivalóhoz jutni. Példaként említi azt az alagutat, melyet 2012-ben fedeztek fel munkatársai Alsónémetiben (Nizné Nemecké). Ez a 700 méter hosszú, 6 méter mélyen kiásott járat Ungváron végződött, és benne villanyárammal hajtott kocsikkal szállították a cigarettát a két szomszéd ország között. Szakemberek szerint ha a járatot csupán egy évig használták is, az államnak akkor is 50 millió euró kárt okoztak a csempészek. Az ügy szálai egyébként Ukrajnában volt főtisztek felé vezettek, így nehezen elképzelhető, hogy ezeknek az embereknek a szlovákiai partnerei a falu kocsmatöltelékei közül kerültek volna ki. Néha azért le is foglalnak egy-egy csempészszállltmányt (illusztrációs felvétel)
