Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-25 / 197. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2018. AUGUSZTUS 25. 31 hírgyáros, egy finn unboxing videós YouTuber, egy olasz divatfotós, egy ultraliberális professzor és egy izraeli antiterrorista kommandós) bőrébe bújva készített interjúkat nagyrészt Trumpot támogató, magukat konzervatívnak valló, republikánus amerikaiakkal (azért mások is kapnak a jóból), és ha azt mondom, hogy hülyét csinált belőlük ország-világ előtt, akkor nagyon keveset mondtam. Ahogy az epizódok, úgy az interjúk színvonala is nagyon ingadozó, de amikor betalál, akkor ez annyira sikerül, hogy egyszerűen nem akarod elhinni, amit látsz. Baron Cohen például rávett egy republikánus képviselőt, hogy kamerák előtt letolt gatyával kiabálja az n betűs szót, egy arizonai kisváros erősen rasszista lakóival egy gyűlésen elhitette, hogy a városukba építik az Egyesült Államok legnagyobb mecsetjét, de az is egyértelműen a csúcspontok közé tartozott, amikor egy étteremkritikust nemcsak arra vett rá, hogy „emberhúst” kóstoljon, hanem a fickó utána még a kamerába köszönte meg a finom falatot annak a kínai családnak, amely Baron Cohen poénja szerint a fiát áldozta fel a csúcsgasztronómiáért. Baron Cohen egyik legvonzóbb tulajdonsága a totális gátlástalansága, és amikor jó formában van, akkor ez egyáltalán nem öncélú. A látszólag primitív humor mögött a Who Is America-ban átgondolt n Baron Cohen egyik legvonzóbb tulajdonsága a totális gátlástalansága, és amikor jó famában van, akkor ez egyáltalán nem öncélú. A látszólag primitív humor mögött a Who Is America-ban átgondolt koncepció és merész társadalomkritika rejtőzik. koncepció és merész társadalomkritika rejtőzik, vagyis ugyan nagyon röhögünk azon, hogy milyen elképesztő módokon csinál hülyét vezető politikusokból, tévésztárokból, sőt még egy DJ-bői és egy yachtkereskedőből is, ugyanakkor a show-ja a végeredményt tekintve elég szomorú képet mutat. Az orrunk alá dörgöli, hogy milyen elképesztően műveleden, morálisan nulla emberek jutnak komoly vagyonokhoz és hatalomhoz a világban. Tóth Csaba A mestertroll a tévébe költözött Borat, Brüno és Ali G atyja egy ideje már nem találta a helyét a mozifilmekben. A tévéképernyőkre visszaköltözve most jobb mint valaha. A többi filmjéről lehetne vitatkozni, de azt általában mindenki el szokta ismerni, hogy a Borat egy mestermű, másfél órányi vagány és merész trollkodás, gádások nélkül. Hiába jött ki azóta a Brünoval vagy A diktátorral, a Borat sikerét nem tudta megismételni sem anyagilag, sem kritikailag. Az extrém karaktereit továbbra is rendkívüli precizitással építette fel, a gondot inkább az jelentette számára, hogy a vicces és más embereket megszívatós helyzetek sorozatát hogyan rendezze úgy egy filmbe, hogy annak legyen értelme, és valódi történetíve. Hosszú távon kiderült, hogy a nagyjátékfilmes formátum nem igazán jó párosítás Baron Cohen humorával, ami inkább kis adagokban, egy erőltetett történeti ív nélkül működik a legjobban, amire jó példa a Da Ali G Show, amivel emberünk karrierje kezdődött. A Showtime csatornával együttműködve a humorista az utolsó pillanatig el tudta titkolni a világ elől, hogy új sorozata van. A Who Is America? címre hallgató hétrészes show-ja az álinterjúzás magasiskolája. Hat különféle karakter (egy exsittes művész, egy fake news OLVASÓI LEVEL Pártelnök izomból? R endre egymás torkának esnek politikusaink a választások előtt. Mi, akik reménykedtünk egy korrekt együttműködésben a közelgő önkormányzati választások előtt, ismét csalódás elébe nézünk. Menyhárt József a Paraméteren közzétett Szent István ünnepi beszéde minden kétséget kizáróan ezt bizonyítja - üzeni. Ahhoz, hogy értsük, miről is van szó, nélkülözheteden a beszéd egyes részeit idézni. „Nézzünk szembe a nyersen valós jelenünkkel! De ne csak amolyan sete-suta, maszatolós tesséklássékolással! Ne! Erős akarással, igazán, izomból” - figyelmeztet Menyhárt. „Botránykonzervek számolódnak, vaktöltényről élesre cserélik lövedékeiket a karaktergyilkosok.” „Nem volt kimagyarázkodás, nem volt majd holnap esedeg, semmi lacafaca, nem a voltban, sem pedig a majdban, hanem két lábbal álltunk a van-ban. Ugye megértik, hogy nem azt mondtam, hogy a most-ban...” Őszintén bevallom, én többször elolvastam a Paraméteren közölt szövegrészeket. Először nem is értettem, majd megdöbbentem. Temérdek kérdés merült fel. Meddig süllyedhet még a politikai közbeszéd színvonala - ha lehet még erről egyáltalán beszélni. Mi végre a háborús, kirekesztő retorika? A közveden politikai haszonszerzés az iránytű? Vajon minek alapján minősít a párt elnöke? Szerinte vannak jobb és kevésbé jó magyarok? Szent István helyett a „most” Híd választói elégedjenek meg Vak Bottyánnal? Vajon mi, itt élő magyarok ezt érdemeljük? Nekünk csak ennyire telik? Mi, vagy ki - kik hatására nyilatkozik így az MKP elnöke? Talán a fiatal magyar külügyér a minta, akinek már az ENSZ is coki? Netán a fideszes ideológiát, miénk a hatalom, mi mindent megtehetünk, tartja követendő politikai gyakorlatnak? Állítsunk még több kopjafát, révedezzünk a 19. századba, ne foglalkozzunk a köz ügyeivel, ne tanuljunk idegen nyelveket, hiszen elég, ha a „központi híradást” értjük? Ez a beszéd többfajta elemzés tárgyát képezi reményeim szerint a következő napokban. Remélem, bonckés alá veszik a politológusok, történészek, nyelvészek, s talán más szakma avatott gyakorlói is. Én mezei választóként - az együttműködés megingathatatlan híveként csak abban reménykedem, hogy a jövőben lesz olyan politikai képviselőnk, aki eredmény- és sikerorientált, s ennek fejében tárgyal, egyeztet, kompromisszumokra hajlandó, szövetségeseket keres, építkezik. FEJBŐL, észszerűen, emberségesen érdeket érvényesít. A miénket. Választóként nekem a képviselő, a miniszter közszolga legyen. Lehet ezt az elvárást naivitásnak minősíteni. Az én meggyőződésem azonban továbbra is az, hogy a politikában sem lehet megspórolni az aprómunkát. Ehhez szükséges, elengedhetetlen a demokratikus, jogállami keret. Jelesül, hogy az alkotmány és a törvények által szavatolt demokratikus intézményrendszer nemcsak biztosítja a pluralitást, többpártrendszert, szabad sajtót, emberi és más politikai és szabadságjogok, szabad választások gyakorlását aktívan bevonva a civil társadalmat is, de legfőképpen garantálja ezek gyakorlását. Szlovákiában ez a keret jelenleg adott. Használjuk ki mindannyian, mi választók. Politizáljunk, válasszunk és kérjük számon választott képviselőinktől az ígéreteiket. A politikust ugyanis lehet tiszteim, érdemeinek megfelelően, de nem kell szeretni. Ellenőrizni viszont igen. A volt Csehszlovákiában a történelmi 8-as évekre emlékezünk Frissítsük fel legalább ’89 őszét, amikor a bársonyos forradalom zajlott, és apelláljunk az értelmiségiekre, hiszen a jelen, de legfőképpen a jövőnk alakítása az ő felelősségük is. Végül is, ez még mindig egy liberális „Közép-Európa”. Ez egy közös kihívás és közös feladat. Zászlós Gábor SOROZATDARALO
