Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-15 / 188. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. augusztus 15. KULTÚRA Legújabb munkáival az akvareli területére kirándult Somorjai-Kiss Tibor (Somogyi Tibor felvételei) Szemcsézett színek Somorjai-Kiss Tibor 10 új kép című kiállítása a Somorjai VMK-ban TALLÓSI BÉLA Somorja. Somorjai-Kiss Tibor kiállításának megnyitójával kezdődött a hétvégén az augusztus 20-ig tárté DUNART.COM7 nemzetközi szimpózium. A Budapesten élő Munkácsy-dijas képzőművész 10 új kép című kiállítását a városi művelődési központban szeptember 6-ig láthatja a közönség. A tárlat Somorjai-Kiss Tibor So- morján festett tíz új, nagyméretű absztrakt akvarellképét mutatja be, de válogatást nyújt a művész korábbi olajfestmény- és grafikai sorozataiból is. A somorjai közönség láthatja a kilencvenes években készül, Elrohanó című, litográfiákat és olajképeket tartalmazó széria domináns, jellegzetes darabját, valamint a későbbi, üveges csendéleteket felvonultató ciklusból is bekerült az összeállításba néhány kép. A tíz új kép története idén áprilisban Somorján kezdődött, amikor Somorjai-Kiss Tibort díszpolgári címmel tüntette ki a város. Májusban pedig egy egyéni kiállításra kapott felkérést. „Először ódzkodtam - mondta Somorjai-Kiss Tibor-, mert az alkotásaim nagy részét már látta a közönség, új munkáim, amelyekből tárlatot lehetett volna rendezni, akkor nem voltak. De lehetőségem volt egy kicsit hosszabb ideig itt tartózkodni és az időt alkotással tölteni. Régi családi házunkban kialakítottam a műtermemet, ahol mérhetetlen nyugalomban tudtam dolgozni, így született meg a tíz új kép somorjai színekkel és itt megélt belső hangulatokkal.” Somorjai-Kiss Tibor korábban mindig konkrét képeket alkotott, konkrét helyzeteket jelenített meg, konkrét figurákat képezett le, vagy tárgyakból formált alakzatokból komponált csendéleteket. Új alkotásai eltérnek eddigi munkáitól, mert mind a tíz absztrakt, nonfiguratív kép. „Régóta készültem vízfestékkel dolgozni. Mindig is szerettem ezt a technikát. Ki akartam próbálni azt a lehetőséget, amit a vízfesték sajátos tulajdonságai kínálnak, ahogy az oldott festék szétfolyik a papíron, s ahogy szárad, különleges alakzatokat vesz fel. A színek transzparen- ciája és kölcsönhatása nagyon jól érvényesül az akvarellnél. Mindenekelőtt a komplementer színek kölcsönhatása izgatott ezekben a munkákban. A zöld a pirossal, a kék a sárgával. Az egyik kép az effajta színkombinációkkal nyugalmi állapotot tükröz, a másik feszültséget, agresszivitást. Hagytam, hogy a külső befolyások elragadjanak és vigyenek. Kisebb túrákat tettem a környéken, bicikliztem a Duna- gáton, egészen Bősig eltekertem, és „Megfestettem az érzést, amelyet egy napraforgótábla váltott ki belőlem a kék égbolttal, de ott vannak a képekben a gyökerek is, amelyek ide kötnek." Somorjai-Kiss Tibor a benyomásokat, amelyek közben értek, igyekeztem ezeken a képeken visszaadni. Megfestettem az érzést, amelyet a környezet, egy sárgán világító napraforgótábla váltott ki belőlem a fölé hajló kék égbolttal, de azt is megpróbáltam visszaadni színekkel és finom formaelemekkel, ahogy a víztározó ereje hatott rám. Végső soron pedig e képekben ott vannak a gyökerek, amelyek ide kötnek.” Ahogy Somorjai-Kiss Tibor fogalmaz, grafikusként egy kicsit új úton indult el a vízfestékkel, valamint a tárgyatlanság attitűdjével, de rögtön hozzáteszi, technikai megoldásokban és azzal a hatással, amit a látvány kidolgozottsága nyújt, nem távolodott el olyan messzire a grafikától. ,A litográfiáknál a szemcsézettség izgat általában. Maga a Utó- gráf kő szemcsézett felület. A kőre kerülő színes pontok egymásra hatása adja a képet. Most a vízfestékkel úgy dolgoztam, mintha ráfókuszáltam volna a litográfiáimra, és kinagyított apró részleteket jelenítettem volna meg róluk. Azzal, ahogy az oldott festéket kezeltem, hogy rövid ecsetvonásokkal próbáltam visszaadni a szemcsézettséget. Annak köszönhetően, hogy tulajdonképpen a litográfiák sajátosságait nagyítottam ki ezeken a munkákon, ez a tíz kép szervesen beleépül az eddigi munkásságomba.” A tíz új kép mellett az Üvegek című grafikai sorozat néhány szép darabja is bekerült a tárlatanyagba. „Nagyon izgatott a jelenség, hogy az üvegpalack, ha megvilágítjuk, bár átlátható, mégis nyoma van a felületen. Fényhatásra különféle árnyékokat vet a kőre, és ezek megjelennek nyomtatásban a papíron, grafikai röntgenképeket létrehozva a láthatatlanról - magyarázta a képek keletkezését Somoijai-Kiss Tibor. - Ezek az üvegképeim akkor születtek, amikor a budapesti képzőművészeti egyetemen a litográfia technikáját oktattam, és fotólitográfiával kísérleteztünk. Fényérzékeny tojásfehéijével bekentem a követ. Üvegpalackot tettem elé, és fotogramokat készítettem róla a kőre. Itt-ott belenyúltam, kiigazítottam egy-egy formát, színeztem, aztán sokszorosítottam. Előbb csak egy-egy üvegpalackkal dolgoztam ebben a sorozatban, aztán egyre több üveget pakoltam a kő elé. Ezekből a többüveges kompozíciókból kerekedett ki a Csoportkép sorozatom. A papíron nyomtatással megjelenített üvegpalackok úgy mutatnak, mintha alakok lennének, innen a Csoportkép elnevezés.” 113 RÖVIDEN Menzel és Vášáryová díjat kap Miskolcon Miskolc. Jirí Menzel cseh filmrendező és Magda V ášáryová szlovák színésznő lesz a 14. Ja- meson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál díszvendége. A szemle szeptember 8-tól 17-ig válj a a közönséget. A fesztivál nyitófilmjeként a Sörgyári capric- ciót vetítik - Menzel, az alkotás rendezője életműdíjat kap, Vášáryová, a női főszereplő pedig a Ja- meson CineFest tavaly alapított Európa-díját veheti át a nyitóünnepségen. (ú) Volt egy fiú H. NAGY PÉTER Hatala Csenge Requiem című munkájának szimpatikus az alapötlete és a kivitelezése is. A Karthago együttes 1981. február 13-án a székesfehérvári Köfém Sportcsarnokban adott koncertet, melyen meghalt egy fiatal fiú. Az ő emlékére írta Szigeti Ferenc a Requiem című dalt, amelyet a west coast ihletésű banda minden élő fellépésén eljátszik. A szám a magyar rocktörténet kultikus darabja, valószínűleg az is ismeri, aki nem követi a Karthago karrierjét. Hatala Csenge a következőképpen vezeti fel a problémát: „De vajon mi történt azzal a tizenhat éves fiúval 1981. február 13-án a székesfehérvári Köfém Sportcsarnokban? Halálának okát a mai napig csak találgathatjuk. Különféle legendák keringenek arról, hogy az akkoriban elterjedt szipuzás vagy a gyógyszerekre ivott alkohol áldozata lett, vagy netán összetaposta a tömeg. Esetleg a három így együtt. Akármi is történt, a tragédia körülményei a mai napig tisztázatlanok.” A kultnyomozó megszólaltatja a lehetséges tanúkat, mindazokat, akik valamilyen kapcsolatban voltak Dezsővel, az élő barátokat, hozzátartozókat, és erőltetett kommentárok nélkül közli az emlékeiket. Eközben a Karthago jóvoltából bepillanthatunk a dal születésének kontextusába, és képet kapunk a rockegyüttes működésének részleteiről is. Összességében a könyv megrajzolja az adott korszak kulturális és társadalmi horizontját, innen nézve a kultnyomozás sikeresnek mondható. A szerző az intim szféra sérthetetlenségét tiszteletben tartva közelít a témához; alapvetően ennek köszönhető, hogy a mozaikból - részben - az olvasónak kell összeállítania a képet; százszázalékos biztonsággal nem állít a könyv olyasmit, amit felelőtlenség lenne kijelenteni. Mégis sokkal közelebb jutunk a fiú halálának körülményeihez. A szóban forgó kultnyomozás azonban nem csak ezért hasznos és izgalmas vállalkozás. Különösen fontos ugyanis az eljárás módszertana, amely lezáratlan és továbbgondolható több szempontból is. Egyrészt a ténytisztelet - természetesen - az oknyomozó újságírás sajátja, s ennek megfelel a kutatás szabályrendszere. (A tanúk mellett nagy hangsúlyt kap a korabeli médiaszövegek előbány ászása, még ha ez jelen esetben alig vezet eredményre, hiszen a történteket anno nem dokumentálták megfelelően, DiCaprio da Vinci bőrébe bújhat Los Angeles. Leonardo DiCaprio játszhatja Leonardo da Vincit egy új játékfilmben, amely Walter Isaacson könyvén alapul. A filmsztár a családi legenda szerint azért kapta keresztnevét, mert várandós édesanyja éppen egy olasz múzeumban gyönyörködött egy Leonardo-festményben, amikor a leendő színész először megmozdult, ezért tűnhet sorsszerűnek, hogy a reneszánsz képzőművész és tudós névrokont alakíthatja a vásznon 43 évvel később. (MTI) vagy ha igen, eltűntek a papírok.) Másrészt a könyvben felvonultatott anyag médiatörténeti jelentőségéhez aligha fér kétség, az olvasó ráláthat egy korszak zenei világának furcsaságaira (olykor visszásságaira) és kulturális közegére. Harmadrészt - és ez igen lényeges -, szempontokat kaphatunk egy szubkultúra-kutatáshoz, hiszen a 70-80-as évek rockzenei szubkultúrájának szereprepertoáija és identitáskínálata mellett a csövesek életmódjának, viselkedésének, életszemléletének is kellő teret szentel a könyv. Negyedrészt, a kutatás elmozdítható a politikai diskurzuselemzés irányába is, hiszen a Karthago és az akkori rockbandák nem légüres térben mozogtak, számos daluk reflektált az ideológiai közegre, nem is beszélve a lemezkiadás körüli bonyodalmakról, a betiltásokról és az esztétikai ideológia által diktált elvárásokról. Ötödrészt, a szerző megjegyzései és a kommentálj elleg miatt a társadalmi filológia is releváns kontextusa lehet az ilyen típusú kutatásnak. Ebből az öt szempontból és módszertanból sok-sok mindent felvillant Hatala Csenge könyve, ezért remek kiindulópont lehet bármelyik elmélyítéséhez. Fontos könyv tehát a Requiem, nemcsak azok számára, akik nosztalgiával tekintenek az adott időszakra, és kedvelik a Karthágót, hanem azok számára is, akiket éppen az ilyen típusú kultnyomozás győz meg a kultúrakutatás hatékonyságáról. Hatala Csenge munkája után minden bizonnyal egy kicsit máshogy hallgatjuk majd a Karthago Requiemjét. Hatala Csenge: Requiem. Athenaeum Kiadó, 2017. 156 oldal.
