Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-04 / 53. szám, szombat
www.ujszo.com I 2017. március 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pedagógusok Akiknek a tanítás hivatás, a munkájuk pedig a LAMPL ZSUZSANNA A török kamaszok 25 százaléka szeretne pedagógus lenni, a szlovákiaiaknak csak 1,5 százaléka. Az OECD-tagállamokban végeztek felmérést a 15 éves diákok körében. Az elemzők a pedagógia iránti érdeklődés eltérő mértékét a fizetésben mutatkozó különbségekkel magyarázták. Szerintük minél többet keres az adott országban a pedagógus, annál nagyobb a szakma iránti érdeklődés. Igen, a fizetés fontos tényező, hiszen a tanító sem levegőből él. De a dolog azért ennél mégiscsak bonyolultabb, hiszen ha csak a pénzen múlna, akkor ma már senki sem tanítana, legalábbis nem állami iskolában. Csaknem húsz éve készítettem az első felmérésemet a szlovákiai magyar értelmiségről, amelynek tetemes részét alkották, alkotják ma is a pedagógusok. Három csoportjukat sikerült akkor beazonosítani. Az első csoport, a pedagógusok 10 százaléka, pályamódosítóként került a katedra mögé. Előtte már próbálkoztak más - esetenként több - területtel is, de sehol sem találták a helyüket. Nem rendelkeztek pedagógiai képesítéssel, a szakmával nem igen azonosultak, számukra csak egy újabb lehetőség volt a sok közül. A tanítást, nevelést nem hivatásként élték meg, hanem egy további foglalkozás- ként/próbálkozásként. A második csoportot a pedagógusok 38 százaléka alkotta. Valamennyien pedagógiai végzettséggel rendelkeztek, szerették a munkájukat, de úgy érezték, többre hivatottak az életben, ezért a tanítás mellett sokan megpróbáltak vállalkozni. Közülük került ki az Avon ladyk, am- wayesek, és hasonló, MLM alapon működő cégek munkatársainak tetemes része. Voltak, akik pályaelhagyással is próbálkoztak, de aztán megint visszatértek, mert hiányzott nekik a tanítás. Igazából az volt az ő hobbijuk nagy problémájuk, hogy az iskolában nem tudták kiélni az alkotókedvüket, az újítói törekvéseiket, mert nem kapták meg az ehhez szükséges támogatást. Ezért próbálkoztak más területeken. Viszont sokaktól távol állt a piaci életben tapasztalt vállalkozói mentalitás (mert az egy másfajta alkotás, mint a pedagógiában), s visszatáncoltak a korábbi életükbe, amit legalább ismertek, még ha nem is voltak vele teljesen elégedettek. A harmadik, s egyben legnépesebb csoportot, a pedagógusok több mint felét azok alkották, akiknek elbeszéléséből egyértelműen kiderült, hogy számukra a tanítás hivatás, sőt, sokan úgy fogalmaztak, hogy a munkájuk a hobbijuk. A szabad idejükben is a diákokkal foglalkoztak, köröket, foglakozásokat vezettek, és amire a mai napig emlékszem, mivel valamennyi interjút én készítettem, minderről nagy lelkesedéssel beszéltek. Ami szintén érdekes: őket foglalkoztatta a legkevésbé az, hogy milyen keveset keresnek. Pedig ők érdemelnék a legtöbbet. Szerintem. EMBER, MAGA NEM HALLOTTA? Űrközpont Gyulaházán! Drucker dilemmái LAJOS P. JÁNOS M ég nem telt el egy év Tomáš Drucker egészségügyi miniszter kinevezése óta, de már látszik, hogy a következő hetek döntőek lehetnek további sorsa szempontjából. Nincs könnyű helyzetben: Robert Fico miniszterelnök szerint túlságosan merész reformokat tervez, nem engedheti meg, hogy valami Zajac-féle elképzeléseket valósítson meg. Az egészségügyhöz értő civilszervezetek viszont éppen azt vetik Drucker szemére, hogy túl lassú az átalakítás, ilyen ütemben nem lehet megvalósítani. Emellett a miniszternek meg kell küzdenie a kórházak mintegy 500 millió eurós, valamint az állami Általános Egészségbiztosító (VšZP) további 200 millió eurós tavalyi hiányával. Közben lassan magára haragítja az orvosokat, a nővéreket és feltehetően a kórházigazgatókat is, nem beszélve a betegekről. Az egyik legsúlyosabb kezelendő öröksége a kórházak mintegy 500 millió eurós tartozása, amit több év alatt halmoztak fel. Ezt próbálta már kezelni az előző Fico-kormány minden egészségügyi minisztere, sikertelenül. Annyi tapasztalat mindenesetre levonható az előző évek alapján, hogy apró kozmetikai változtatásokkal, a kórház menedzsmentjére gyakorolt külső nyomással nem lehet leállítani az eladósodást. A leghatékonyabb lépést - vagyis a nagy állami kórházak részvény- társasággá alakítását - azonban várhatóan nem meri meglépni Drucker, hiszen ezzel a Smer sokéves politikája ellen menne. Az Általános Egészségbiztosító hatalmas tavalyi hiánya váratlanul - legalábbis a nyilvánosság számára váratlanul -jelentkezett. Ennek kezelését nem nagyon lehetett halasztgatni, szigorú konszolidációs tervet kellett elfogadtatni a nagyobb baj megelőzése érdekében. A legnagyobb állami egészségbiztosító bedőlése ugyanis az egész rendszert veszélyezteti, a kórházak működésétől a legkisebb rendelő fennmaradásáig. Az elfogadott konszolidációs terv kapott hideget-meleget. Megjelentek róla álinformációk - például az, hogy akiknek tetoválásuk van, azoknak a fertőző májgyulladás kezelését nem fizeti ki a biztosító. A másik oldalon viszont a kormány és a biztosító állítj a, hogy a konszolidáció nem érinti a betegeket. Ez sem igaz. Az lehet, hogy közvetlenül nem, a betegnek - legalábbis papíron - jár minden ellátás, amit eddig megkapott, de közvetve mindenképpen érinti a takarékoskodás. Ha az orvos, a kórház kevesebbet kap a beteg kezeléséért, azt a beteg is megérzi. Az egészségügyet gazdasági szemmel néző szakértők szerint viszont a mintegy 125 millió eurós megtakarítást előíró konszolidációs terv túlságosan „puha”, nem elég ambiciózus. Druckemek ráadásul még a biztosító által kért 150 millió eurós állami plusztámogatásért is meg kell verekednie a pénzügyminiszterrel. Ezek azonban csak a „makroadatok”, legalább ekkora nehézséget jelent számára az átalakításnál a rendszer egyes befolyásos lobbicsoportjainak ellenállása. Itt nem kizárólag a gazdasági lobbira, például a Smer „kassai szárnyára” kell gondolni, bár arról sem szabad megfeledkezni. A korábbi évek megmutatták, hogy az orvos- vagy nővérszervezetek lobbiereje is van akkora, hogy egy-egy választást eldöntsön - vagy legalább politikai pontokat vegyen el a kormányzó pártoktól — így a politika egyre óvatosabban viszonyul hozzájuk. Sajnos ezek a szervezetek is gyakrabban nézik önös érdekeiket, nem érdekeltek a rendszer tényleges átalakításában. Ha azonban Drucker valamit el akar érni, akkor már csak durván egy éve van, 2018-ban már egyik koalíciós párt sem fog engedni komolyabb átalakításokat a rendszerben. FIGYELŐ M indenki megnyugodhat: a giganto- mán álmodozások kora nem ért véget Magyarországon az olimpiai pályázat visszavonásával. A héten röppent világgá a hír, hogy a kormány űrközpontot épít egy alig 2000 fős nyírségi faluban, Gyulaházán. E nemes elhatározás nyilván megdobogtat minden magyar szívet, hiszen itt született Farkas Bertalan űrhajós, ezért ez a minimum, amit a település megérdemel. Akkor is, ha Gyulaházán még nincs stadion. Ugyan, kinek hiányzik, ha a magyar űrkutatás és űrhajózás legfontosabb bázisa épül itt fel? Maga a polgármester is összevissza hebegett-habogott a meglepetéstől és megilletődéstől, hiszen ő csak a meglévő kiállítóterem bővítésére pályázott, ennél nagyobbat nem mert álmodni. Meg is mutatta a kamera az objektumot, amelynek közepén egy bájosan abszurd Farkas Bertalan-figura díszeleg szkafanderben. Hát, az az igazság, hogy jelenleg nem árasztják el a falut a turisták, de emiatt nem is érdemes az ország másik végéről ide- zötyögni - szaladt ki a polgármester száján, az a bitang szerkesztő meg benne hagyta a riportban. A gyulaháziak, a falu első emberét is beleértve, a sajtóból tudták meg, mi készül a faluban. Az első hírek még 3 milliárd forintos beruházásról szóltak, a polgármester viszont úgy értelmezi a Magyar Közlönyben megjelenteket, hogy ez az összeg az egész térség fejlesztésére vonatkozik, a „space-központ” egy milli- árdból is kijöhet, bármit is takar a megnevezés. Mert, hogy mit takar, egyelőre nem világos. Á riportban mutattak egy udvaron rozsdásodó űrkabinroncsot is, ami nem fért el a kiállítóteremben, és amit tényleg illene méltó módon elhelyezni valahol. Korábban a helyi közlekedési múzeumban pihent, amelynek helyét ma már csak egy tábla jelzi. Gyulaházán egyébként a munka- nélküliség a fő probléma. Nos, az űrközpont ezt is megoldhatja, mert a Kennedy űrközpontban például 15 ezren dolgoznak, tehát csak átképzés kérdése az egész. De elég a viccelődésből, a remélhetőleg pontosabb „űrkutatási technikai kiállítási központ” megnevezés megváltoztatja a csillagok állását. A polgármester szerint már korábban felmerült a gondolat, hogy jó lenne, ha a NASA Gateway to Space kiállításához hasonló űrkutatási technikai csodák is Gyulaházára kerülhetnének, ráadásul a nemrég ledózerolt budapesti Közlekedési Múzeum űrrepülés-történeti kiállítása és a repüléstörténeti anyag egy része is befogadásra vár. A helyiekkel együtt mi is bízunk benne, hogy egy hatalmas érdeklődésre számot tartó turisztikai attrakcióval gazdagodik ez az isten háta mögötti falu. Annak is örülünk, hogy Orbán Viktor a foci mellett új hobbit talált magának. Sok sikert a próbaúton! Az Antwerpeni állomáson forgatott az Iszlám Állam A belgiumi Antwerpen pályaudvarán és annak környékén forgatott feny egető videofelvételt az Iszlám Állam egyik csoportja, a videót tegnap tette közzé a világhálón. A La Libre Belgique napilap beszámolója szerint az egy percnél rövidebb felvételen az látható, hogy a videó feltételezhetően török származású készítője közeledik az antwerpeni központi pályaudvarhoz, majd bemegy az épületbe, ahol azt mondja: „itt vagyunk, támadni fogunk”. Rendőrségi forrás szerint kérdéses, hogy a terroristák által kedvelt Telegram közösségi oldalon megosztott, amatőrnek mondható felvétel közvetlenül az Iszlám Államhoz köthető-e. A kapcsolat azonban valószínűsíthető, mert a filmben felhasznált zeneszám megegyezik a terrorszervezet által újévkor Isztambulban elkövetett merénylet előtt közzétett videóban használttal. Szakértők szerint a törökországi támadásból kiindulva az Antwerpenben forgatott felvétel is fenyegetésként értékelhető, ezért a belga rendőrség megerősítette a flamand város főpályaudvarának védelmét. Á belga napilap arról is tájékoztatott, hogy Brüsszel Molenbeek városrészében számos, a terrorizmushoz köthető nonprofit szervezetet azonosítottak a hatóságok. A vizsgálat során átvilágított mintegy 3300 szervezetből 144- nél állapították meg, hogy tagjai vagy vezetői radikális vagy kifejezetten terrorista csoportokhoz tartoznak, továbbá fegyver- és kábítószer-kereskedelemben vagy egyéb súlyos bűncselekményekben érintettek. Jan Jambon belga belügyminiszter nyilatkozata szerint ezekből az eredményekből korai lenne már most következtetéseket levonni, de „lassanként elválasztjuk a búzát az ocsútól”. (MTI)
