Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-18 / 65. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. március 18. NAGYÍTÁS I 9 Csak nézünk, mint a moziban? Besztercebánya megye korábbi alelnöke a Kotleba-jelenségről, populista „rendpártiságának" rezonanciáiról MIKLÓSI PÉTER A Néppárt - a Mi Szlovákiánk (ĹSNS) elnöke a fiatal válasz­ték, a munkáskörök ás az állástalanok Robin Hoodja? Erről a közép-szlovákiai me­gyei önkormányzat képviselő­testületében negyedik ciklusát töltő Csúsz Pátárrel Losoncon beszélgettünk. Ahogy mondani szokás, csap­junk a lecsóba: meglepte Marian Kotleba és pártja országos válasz­tási sikere? Egyáltalán nem. De nemcsak ez az eredmény érdekes, hanem az is, hogy olyan országban élünk, ahol valaki trubadúrsállal a nyakában pár hetes kampánnyal a semmiből is bejut a parlamentbe! Vagy ahol szinte má­ról holnapra a jobbközép élére tör­het a 2011-ben még a saját kormá­nyát megbuktató SaS, viszont a sta­bilnak látszó Híd a vártnál jóval ke­vesebb szavazatot szerez; vagy ép­penséggel Losoncon 60, a macska- ugrásnyira fekvő Füleken már csak 41 százalékos volt a választási kedv. Összefüggő és egyben összetett kér­dések ezek, s azt jelzik, hogy meg­billent a társadalmi értékrend. Gyö­kereiben megváltozott valami, ami­nek levét hosszabb ideig fogjuk inni. Marian Kotleba 152 934 prefe­renciakarikát, a pártja 209 779 szavazatot kapott országosan. Megyefőnöke népszerűsége láttán lenyelte már a békát, vagy még kapkodja a levegőt? A békát már sokszor le kellett nyelni, lassan gyakorlatom van ben­ne. Bár ez nem jelenti azt, hogy fel­adom a harcot. Pedig úgy hírlik, a megyei kép­viselő-testületben az ön frakciója együttműködik az ĽSNS-szel... Mondják meg azt is, hogy miben! Ha lényeges dolgokról van szó, pél­dául a költségvetésről vagy hasonló fontos kérdésekről, akkor egyetlen­egyszer sem. Legfeljebb formális ügyeket szavazunk meg velük, vagy olyankor bólintunk rá valamire, Imikor a megyei hivatal álláspontja egyeztethető a képviselői javasl­ókkal. Tisztázzuk: a megyei képviselő- estületben ki kivel van koalíció­ján? Csupán frakciók vannak. A legna­gyobb, 26 fős, a Smeré. Külön cso- jortot alkot a független és a külön- jöző pártok 18 képviselője, az MKP- rakció pedig öttagú. Hol vannak már izok az idők, amikor tizenöten és eb- >en megyei alelnöki poszttal is kép­viseltük az MKP-t. Általában a Smer tős frakciójával szoktuk elutasítani i megyeelnöki javaslatokat, illetve ízzel a szavazattöbbséggel támogat- uk a képviselői indítványokat. Igaz, képviselői döntéseket viszont a negyeelnök nem szokta aláírni, így ztán egy következő ülésen kell át- 3mi az ő vétóját. Marian Kotleba és pártja be- aasírozása a törvényhozás legfel- ő házába jelent-e pozitívumokat a legye részére? A megyének? Semmit. Szerintem z pusztán az ő személyi erősödését sgíti. Még inkább módja nyílik ön­maga prezentálására. Parlamenti működése nem Besztercebánya me­gye fejlesztéséről fog szólni, hanem inkább az ĽSNS erősítéséről. Ő eb­ben a helyzetben ugródeszkát lát, ami szinte kísértetiesen hasonlít bi­zonyos történelmi eseményekhez. Annyi biztos, hogy Kotleba úr pártja nem szokványos politikai formáció; az ambíciója pedig a duplájára, ne­tán a triplájára srófolni a március 5- én elért nyolc százalékot. Arra épít, hogy a protestszavazók könnyen el­hiszik: szinte egy csapásra minden jobb lesz, jobb lehet. Egyszerű, egyértelmű szavakat használ, ame­lyek az utóbbi negyedszázad társa­dalmi modernizációjának vesztese­inél jól rezonálnak. A megyei hivatal vezérhű veze­tőinek észrevehető hányada, sleppként, szintén a parlamenti padsorokba avanzsált. Ennek is van jelentősége? Ez a pártépítés újabb lépcsőfokát fogja jelenteni. A saját embereit, részben a családtagjait először beül­tette a megye hivatalnoki székeibe, most páran, vele együtt, följebb lép­tek. Megyei szintről országosra. Igaz volt például a megyei hi­vatal alkalmazottaira kivetett „ti­zedről” szóló sztori? Igaz. A hivatal dolgozói, mond­ván adományként, fizetésük tíz szá­zalékát a megyefőnök bankszámlá­jára utalták, aki földgyalura gyűjtött, hogy Krasznahorkaváralján önké­nyesen ledózeroljon egy putritele­pet. Az ügyben kezdeményezett rendkívüli és nyilvános képviselő- testületi ülést viszont olyan időpont­ra meg helyszínre hívta össze, hogy ő és az őt támogatók túlharsoghas­sanak minden más megszólalót. Ugyanakkor, a választási ered­mények elemzésének tükrében, az szintén igaz, hogy március ötödi­kén bőven kapott magyar szava­zatokat is! Elsősorban nyilván azoktól, akik­nek három-négy hangzatos jelszó is elég a lelkesültséghez: a kőkemény EU-ellenesség, falak húzása a hatá­rokon, a romaellenesség és az erőskezű rendteremtés ígérete. Kér­dés, hogy ez utóbbin mit ért Marian Kotleba és a pártja. Segíti a népszerűségét, hogy ezen a vidéken már régen túl nagy a munkanélküli­ség, az azzal járó kiábrándultság. Miként sok helyen azt sem bírja már elviselni mindenki, hogy fejére nő a szomszéd, miközben a saját megél­hetési gondjai hosszú évek óta meg­oldatlanok. Az ilyen elkeseredett kisembernek sokszor annyi is elég, ha valaki kategorikusan a helyzet „ráncba szedését” hirdeti; közben meg nem veszi észre, hogy ily mó­don diktátor ült a nyakára. Csúsz Péter Robert Fico 2013 őszén alapo­san melléfogott, amikor jópofás- kodva kijelentette: Kotlebát a me­gyei választások második körében még egy zsák krumpli is legyőzi. Ehhez képest bizony elgondol­kodtató az ĽSNS diadalmenete a parlamentbe. Már csak azért is, mert a múlt század harmincas éveiben akadt egy német politikus, aki az új rend fellépéséről beszélt - Marian Kotleba pedig a márci­usi választások éjszakáján megje­lent nyilatkozatában Szlovákia új éráját jövendöli! Párhuzamokat emlegetni, szerin­tem, nagyon korai lenne, ráadásul csak ő tudja, mit akar elérni holmi új korszak teremtésével. Inkább a köz­véleménynek és a civil szféra na­gyobbik, józan részének illene rá­eszmélnie az összefogás fontossá­gára. Hogy ne csak nézzünk, mint a moziban, és közben a rossz győze­delmeskedjen. Mert a vádaskodástól ugyan óvakodom, de történelemta­nárként azért akadnak aggályaim. A pedagógust kérdezem. Vajon a parlamenti választások hozta helyzet már a rendszerváltás után felnőtté vált korosztályban a tör­ténelmi emlékezet és a demokrá­cia iránti deficitet jelzi? Lehet ezt így is értelmezni. Noha a dolgok csírájából még nem lehet azt bizonygatni, hogy merrefelé ha­ladnak majd a fejlemények. Hiszen deficit ide vagy oda, azért az em­(Somogyi Tibor felvétele) berek nagy része elégedetlen azzal, ami ebben az országban társadal­milag zajlik. Hogy például a politi­kusok közvetlenül vagy a stróman­jaik révén óriási pénzeket tudnak lenyúlni. Egy ilyen szituációban könnyű odabiggyeszteni az óriás­plakátokra, hogy majd meglakol­nak a nyakkendős tolvajok meg az élősködők. Grigorij Mesežnikov, a pozso­nyi Közéleti Kérdések Intézetének vezető elemzője úgy véli: hiba azt gondolni, hogy az emberek nem tudják, ideológiailag kicsoda is Kotleba, illetve hová sorolandó a pártja. Hogy Nyugat-ellenes, ult­rakonzervatív, radikális, xenofób, a romákkal szemben gyűlölködő. Igen, ezek a megnyilvánulások meg-megjelentek a képviselő- testületi üléseken is vagy a megyei hivatal intézményi életében. Még­sem hinném, hogy aki őrá és az LSNS-re szavazott, okvetlenül radi­kálisan szélsőséges. Még ha a látszat ilyesmit mutat is. Mert akkor ebben - objektív értékítélettel - az is szerepet játszott, hogy a roma lét társadalmi gondjainak ügyében huszonöt év alatt csupán kvázimegoldások születtek; hogy a korrupciós botrányokat és az egyéb „kezelhetetlen” országos skandalumokat sorra szőnyeg alá sö­pörték, és 2012 óta érdemben például a Gorilla-affér sem került terítékre. A mezei polgár, a választó érzékeny az ilyesmire, nem kedveli, ha kioktatják vagy megvezetik, mert szereti leg­alább a látszatát megőrizni annak, hogy ő dönt. Hadd utaljak akár csak a 2013-as Besztercebánya megyei vá­lasztások tapasztalatára: annak ki­menetele - a krumpliszsákot emle­gető Fico-kijelentés után - nem Ma­rian Kotleba győzelme, hanem me­gyei szinten a Smer és az előző me­gyeelnök, Manka úr veresége volt. A helyi viszonyok ismeretében ezt vi­lágosan látni illik. Ha Robert Fico ugyanezt máig sem látja így, akkor beképzeltebb, mint gondoltam, meg a realitásérzék is távol áll tőle. Besztercebánya megyében és a megyeházán bő két esztendeje vi­szont egyvéleményes és az egy- pártrendszeres időkre emlékezte­tő vezérlés dívik. Ön megyei kép­viselőként, a megye polgáraként tart valamitől? Rosszabb a közér­zete, mint korábban volt? Világéletemben pozitívan gon­dolkodtam, és továbbra is ehhez tar­tom magam. Bár polgárként is, tör­ténelemtanárként is néha döbbenten figyelem a különböző tüneteket. Nem szívelem a „megoldjuk!” és a hasonló jelszavakat, hiszen akkor fölmerül bennem, hogy hogyan. És kivel? És milyen áron? Egy demok­ratikusan gondolkodó ember szá­mára természetes kérdések ezek. Az pedig kétségbe ejt, ha fiatalok jön­nek ide egyenruhában, bakancsban, kopaszra nyírva és kijelentik: most akkor rendet teremtünk! No, ettől azért tartok. E jelenségek magyarázhatók pusztán azzal, hogy a fiatalok nem ismerik a 20. század két totalitá­rius rendszerét, így hát csak pro­testszavazók? Bizonyosan ennek is megvan a maga szerepe. És ha lehet, soha ne is ismerjék meg a parancsuralmi rend­szereket. Pedagógusként azért azt sem hiszem, hogy Marian Kotleba választói körében mindenki kötele­zően neoakármilyen jelzőkkel illet­hető. Különösen, ha fiatalokról van szó, elvégre az iskola azért megteszi a kötelességét mind a történelemok­tatásban, mind a toleranciára neve­lésben. Inkább talán az otthoni kör­nyezetben mutatkozhatnak hiányos­ságok; mert lássuk be azt is, hogy az élet realitásai az iskola falain túl egé­szen másak. A nyitott szemmel járó fiatalok különösen érzékenyek a tár­sadalmi élet olykor kirívó visszás­ságaira, ahogy megvan a naprakész véleményük is. A reakcióikban vi­szont ritkán számolnak az esetleges következményekkel. Noha egész Szlovákiára jellem­ző, hogy az ország abban stabil, mely szerint politikailag-társa- dalmilag instabil - Marian Kotle­ba és az ĽSNS fellegvára mégis­csak Besztercebánya megye. Itt a 2017-ben esedékes megyei válasz­tások előtt körvonalazódik már egy, őt a háttérbe szorítani képes ellenzék? Már többször is felvetettem, hogy időben kellene megtalálnunk a sze­mélyével szembeni alternatívát. Akár „csak” gyakorlatias okokból is, hiszen 2013 óta húszmillióra rúgó, korábban már elnyert uniós támo­gatástól esett el a megyénk, mert Kotleba úr egyszerűen nem írta alá a szerződéseket. Úgy könnyű spórol­ni, ha nem fejlesztek. Olyan típusú emberről beszélünk, akinél könnyen csődöt mond a józan gondolkodás. És a demokrácia klasszikus eszkö­zeivel csupán a következő megyei választásokon lehet őt leváltani. Marian Kotleba pár éve Rozs­nyón leköpte a Kossuth-szobrot. Ez ügyben interpellálta őt valaki? Nyilván megérdemelte volna, de interpellálni csak megyei kérdések­ben szoktunk, és Rozsnyó Kassa megye része. Saját megyénk ügyes­bajos dolgaiban viszont képviselő- testületi ülésenként akár tíz témában is interpellálunk. NÉVJEGY CSÚSZ PÉTER (1966) tanár, politikus. Diplomát Pozsonyban, a Komenský Egyetemen magyar nyelv-történelem szakon szerzett. Tanítani Füleken kezdett. Az 1998-as választások után a Losonci Járási Hivatal elöljáró-helyettese, 2003-tól elöljárója. 2006-tól a losonci Kármán József Alapiskolában tanít, 2011-től annak igaz­gatója. 2001 óta megyei képviselő, 2004 és 2005 között a megyei képviselő-testület alelnöke. Jelenleg az MKg megyei frakcióveze­tője, pártja kerületi elnöke. Vezetése alatt a losonci BK E.S.O. ko­sárlabdacsapat 2006 májusában Szlovákia bajnoka lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom