Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-02 / 278. szám, szerda
KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 181 2015. december 2. | www.ujszo.com Negyvenéves a Victory együttes A zenekart Horňák Vilmos alapította, vezetését később fia, Marek vette át NÉMETI RÓBERT A buzitai Victory együttest a nagyidai származású Horňák Vilmos alapította 40 évvel ezelőtt. BUZITA 2005-ben fia, Marek vette át a vezetését. Jelenleg négyen zenélnek együtt. „Szerencsés vagyok, mert közeli ismerősömmel, illetve családtagjaimmal zenélhetek együtt. Van egy hétéves fiam és egy négyéves lányom, hozzájuk is közel áll a zene. Remélem, egyszer ők is az , együttes tagjai lesznek” - mondta el Horňák Marek, majd hozzátette, hogy a Victoryt főleg környékbeli bálokba, falunapokra, kulturális és egyéb rendezvényekre kap felkéréseket, de az általuk annyira szeretett megzenésített verseket egyre kevesebben keresik. „Mielőtt elkezdtem zenélni apám együttesében, rengeteg időt szántam saját verseim, illetve a felvidéki költők költeményeinek megzenésítésére. Főleg Gál Sándor és Mihályi Molnár László verseit adtam elő. EzekBálokba, falunakpokra gyakran hívják őket (Képarchívum) Horňák Marek és a I Victory együttes A megalakulás éve: 1975 Az együttes vezetője: Horňák Marek Tagolc Horňák Marek (billentyű, ének, hegedű), Horňák Zsuzsa (ének), Horňák Vilmos (gitár, hegedű) SlavomírKaduk (basszusgitár' harmonika). bői a dalokból már két albumot is összeállítottam, egyet szlovák, egyet pedig magyar nyelven. De azt kell tapasztalnom, hogy ez a műfaj nem érdekli az embereket, ezért másfelé indultam el” - mondta Horňák Marek, aki mielőtt családjával együtt letelepedett a községben, beutazta fél Európát, egy hollandiai városban zenélt. Jelenleg a buzitai alapiskolában tanít. Legközelebb a bácskai Rozmaring Eneklöcsoportot mutatjuk be. Még dacol az idővel a vasúti víztorony SZÄSZI ZOLTÁN Elszomorító állapotban, a pusztuláshoz közöl, de még mindig áll a víztorony, az egykori gőzhajtású vasúti forgalom egyik fontos eleme Lánártfalva vasútállomásán. íRTFALVA (LENARTOVCE Van egy érdekes irodalomtörténeti emlék Lénártfalva község délkeleti részén, a Sajó partjától pár száz méterre lévő állomáson. Irodalomtörténeti kitérő Amikor a tragikus sorsú magyar költő, Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni 1941. július 27. és augusztus 4. között Radnóti Miklós rokonánál, Meistemé Gletter Kláránál és családjánál Runyán nyaralt, itt, Lénártfalván szálltak le a vonatról. Egy itt keltezett, Beck Judithoz írt levelezőlap tanúsága szerint Radnóti nem igazán érezte jól magát itt, a számára idegennek tűnő Madzagpusztán. A költő naplójában említi egyik játékukat is: „... névrejtést játszunk Fiffel. Runyával és Lénártfal- vával megverem. Szomom nyaralás, Miért szomorú? - kérdi Fif. Hát... Páris helyett Runya... Igaz — mondja”, áll Radnóti naplójában.” Majd egy másik névrejtős játékkal, a „Túl az út felén árt falva a barack” szósorral felvidítják magukat, Lénártfalva nevét rejtve el. Itt, a ma is álló vagy inkább omladozó vasúti víztorony alatt várta őket a család lovas kocsija. Vasúttörténeti kitekintés Gömör életében kiemelkedően nagy, mondhatni forradalmi újítást hozott a vasút, amely a 19. század utolsó harmadában indult. A már jól kiépített, fejlődő központi vasúti vonalak bővítéseként 1873. szept. 10-én a Bánréve-Fülek vonalat, majd 1874. május 1-jén a Bánréve-Rozsnyó szakaszt is megnyitották. Ekkor még vasútállomása nem volt Lénártfalvának, egészen 1920-ig a falu lakossága Bánrévén szállt vonatra, de már megépültek a műszaki kiszolgáló egységek, azaz a málhaházak, a víztornyok, a szénraktárak, a rakodórámpák és a csúszdák, amelyek főleg a bányavidéken könnyítették az érc vagy a kő pakolását. A gőzüzemű vasút kora egészen 1980-ig tartott, amikor az utolsó gőzmozdonyt is kivonták a forgalomból. 1873-tól viszont majd száztíz évig szükség volt a víztornyokra és egyéb épületekre. A korabeli építészek az akkori építészeti technológiákkal nemcsak jól használható, hanem tartós és nem mellesleg mutatós, a tájba beilleszkedő, szép épületeket alkottak. Ilyen a lé- nártfalvai víztorony is. A megközelítőleg tizenhat méter magas, sátortetős, jól kiégetett téglákból pontosan és szépen épített, az ablakok és bejáratok ívét vakolatdísszel hangsúlyozó víztoronyban bő tízezer literes, szegecselt fémtartályba szivattyúzták fel a vizet. Innen elforMég mindig látszanak a szép részletek (A szerző felvételei) dítható csőszerkezettel jutott el a gőzmozdony tartályába. Sajnos mára alig maradt valami a lénártfalvai víztorony belső berendezéséből. Már a téglafalakat is elkezdték megbontani, a vasból készült szerkezeti elemek, a fémtárgyak régen eltűntek. A régió vasúti forgalma mostanra ugyancsak leépült, 2009-ben a határon átjáró személyszállítás is leállt. A teherforgalom még működik, de egyre gyérebb az is. Jellemzőbb erre a vidékre a vasúti ingatlanok lassú pusztulása. De mit lehet tenni egy 140 éves műszaki emlék megmentéséért, ha az alig harminc éve épített modem állomás épülete is omladozik, kopott, sivár, lehangoló? Az erre utazónak talán eszébe jutnak az 1941-ben itt járt költő szavai, és magában kérdezi: itt már csak „szomom nyaralás” lehet? Amit lehetett, kiszedtek innen Tájoló Léná rtfa Ivát az 571-es közúton lehetelérni gépkocsival vagy autóbusszal. A Kassa és Zólyom közt közlekedő gyorsvonatok a szomszédos Csízfürdő állomásán állnak meg. Magyarország felől a Bánréve-Szentkirály határ- átkelőhely felől közelíthető meg. Helyben turisztikai és idegenforgalmi szolgáltatásokat igénybe lehet venni, azokteljes skálája a szomszédos Csízfürdőben található meg.
