Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-07 / 258. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2015. NOVEMBER 7. 211 Szlovákiai magyarok a kamera előtt Pár héttel ezelőtt beültem a moziba a Wilsonov című új, cseh-szlovák koprodukcióban készült filmre. Már témájában is érinti a magyarságot: az első világháború befejezése utáni Pozsonyban játszódik, amikor is a lakosság nagy része főleg magyarul és németül beszélt. És valóban, a felvezetés után, kisebb szerepekben el is kezdenek felbukkanni az ismerős színészek. E lőször Kassai Csongor mint a kormányzó komornyikja, majd később a szakma nagy öregjei, Dráfi Mátyás és Ropog József mint magyar politikusok. Végül a film fináléjában felbukkan még a Komáromi Jókai Színház ügyelője és alkalmi színésze, Nagy Lacus, egy óriási gépfegyverrel löveti szét a határon rátámadó biciklis Szabadság-szobrot. Mosolygok magamban. Ha valamiben, ebben mindig is jók voltunk. Mármint nem a Szabadság-szobor szédövésére gondolok, hanem a színészeinkre. Jó látni őket a nagy vásznon. A pozsonyi Színház és Filmművészeti Egyetemen az elmúlt három évtizedben több mint 50 magyar színész végzett. (Csak összehasonlításképpen: színházi rendezőből, ha jól tudom, négy, filmrendezőből pedig három.) Pozsony tehát évente kitermel 1-2 új szlovákiai magyar színészt, és ehhez még hozzáadódik a 60-as évek nagy generációja, valamint a Magyarországon végzett színészeink. Hogy ez a két szlovákiai magyar színháznak vagy az amatőr színházi mozgalmak és különféle irodalmi és szavalóversenyek mély gyökerű hagyományának köszönhető-e, nem tudom, de annyit biztosan leszögezhetünk, hogy a szlovákiai színművészetben a magyar jelenlét meglehetősen jelentős. A 60-as évektől egészen a 80-as évek végéig a mára már színészlegendának számító Dráfi Mátyás és Ropog József szinte elenged- heteden kelléke volt a szlovák filmeknek, bár mindketten főleg magyarokat alakítottak. Nem akarok átmenni lexikonba, ezért nem fogom felsorolni azt a kismillió filmet, amelyben játszottak, legyen elég annyi, hogy még ma is aktívan szerepelnek. Aztán a 90-es években a politikai tabló és a filmszakma is jelentősen átrendeződött, miközben felnőtt egy új filmes generáció, amely még bátrabban működött együtt magyar színészekkel. Már nagyobb szerepekben is megjelentek olyan nevek, mint Tóbiás Szidi, Mokos Attila, Kassai Csongor vagy Benkő Géza. Generációjának egyik legfontosabb szlovák filmrendezője, Martin Sulik például Cserhalmi Györggyel is forgatott, de az előbb említett színészek is visszatérő vendégek voltak filmjeiben. Az igazi robbanás aztán a kétezres években következén. 2009-ben bemutatták a Lelki béke (Pokoj v duši) című filmet, amelynek abszolút főszereplője és reklámarca egy szlovákiai magyar színész volt: a Komáromban élő, zselízi születésű Mokos Anila. A film hangos siker lett, a bemutató után pár hét alatt 100 000 feletti nézőszámot én el. (Csak a miheztartás végett: az önálló Szlovákia létrejötte óta ez rajta kívül 5-6 másik alkotásnak sikerült.) Bár Mokos Attila már korábban is játszott szlovák filmekben, ez a szerep az első ligába helyezte, ismén és elismen filmes színész lett. Kétszer is megkapta a legjobb színészi alakításnak járó, Slnko v sieti szlovák nemzeti filmdíjat: először a Lelki békéért, másodszor pedig Prikler Mátyás Köszönöm, jól című filmjének főszerepéért. Általában komoly drámákban szerepel, emlékezetes alakításokkal hálálta meg olyan rendezők bizalmát, mint Martin Sulik, Stanislav Párnický, Jan Hfebejk, Jiŕí Chlumský, Juraj Nvota és mások. Magyarországon együtt játszott például az amerikai fiiggetlenfilmes legenda, Jim Jarmusch egyik kedvenc színészével, Isaach de Bankóiéval a Hajdú Szabolcs rendezte Délibáb (Mirage) című filmben, de Mundruczó Kornél felajánlotta neki a Fehér isten egyik főszerepét is. Nagyon nagyra becsült művész, mondjuk ki bátran: körülbelül már most színészlegenda. De visszatérve 2009-be: ne gondoljuk, hogy ekkorra már ne lettek volna kimagasló sikereket elért magyarok. Itt van például a Királyhelmecről származó Kassai Csongor. Mikor először felvételizett a pozsonyi színművészetire, nem is beszélt rendesen szlovákul.. Ehhez képest néhány évvel később már több mint tíz szlovák filmben játszik, fellép a Szlovák Nemzeti Színházban, és állandó szereplője a Profesionáli című népszerű tévésorozatnak. Nyíltan vállalja magyarságát, kiváló komikust vénájával kedvelt és ismert színésszé válik, forgat Juraj Nvotával (Muzika, Kruté radosti), Martin Sulikkal (Slnečný štát, Krajinka), Jan Hŕe- bejkkel (Musíme si pomáhať). Hogy a színésznők se maradjanak háttérben, folytassuk az áttekintést egy következő fontos állomással. Két évvel a Lelki béke bemutatója után egy újabb, szlovák-magyar szinten véleményem szerint vízválasztónak számító film következett. 2011-ben debütált Peter Bebjak filmrendező a Barackligettel (Marhuľový ostrov). A főszerepet alakító, királyhelmeci Tóbiás Szidi nem ezzel a filmmel kezdte pályáját, a Barackliget idejére már többszörösen díjazott, ismert előadóművész, sorozatokban, tévéfilmekben és moziban is szerepel. Ez a film mégis különleges számára és számunkra is, mert Dél-Szlovákiá- ban játszódik, és hangsúlyos elem a történetben a magyarok és a szlovákok együttélése. A dráma három magyar férfi és az életükben a végzet asszonyaként felbukkanó Tóbiás Szidi szenvedélyes története, a főbb szerepekben láthatjuk Mokos Attilát, Cserhalmi Györgyöt és Ná- dasdi Pétert, valamint - kisebb szerepekben, a dél-szlovákiai falucska lakosai között - megjelenik Molnár Xénia, Nagy Lacus és Dráfi Mátyás is. A mozit a kritikusok vegyesen fogadták, abban viszont nagyrészt egyetértettek, hogy az alakítások meggyőzők, s Mokos mellett külön kiemelték * nagyjátékfilmben ekkor bemutatkozó Nádasdi Péter játékát. A fiatal színész ezzel felkerült a szlovák filmes szakma térképére, azóta több filmben is játszott (Babie leto, Miluj ma alebo odíd), egyébként pedig most kapott díjat az Igric-gálán, a Lépés a sötétbe (Krok do tmy) című filmben nyújtott alakításáért. Ha van valaki, akiről igazán elmondható, hogy klasszikus értelemben véve filmszínésznő, vagyis színészi pályáját nem a színházi és filmes szerepek között egyensúlyozza, hanem idejét főleg filmes szerepeknek szenteli, akkor az a fiileki Kerekes Vica. Bő tíz évvel ezelőtt Csehországban valósággal berobbant a filmes szakmába, és azóta is őrzi ott kialakított, már- már sztárstátusát. 2004-ben mutatták be első filmjét, Jiŕí Chlumský Végállomás (Konečná stanica) című moziját, majd négy évvel később Hfebejk Szégyentelen (Nestyda) című filmjében játszotta Jiíí Macháček szeretőjét, 2011-ben Macháček és Bólék Polívka mellett a Férfiremény (Muži v nádeji) című komédia női főszerepében tűnt fel, s ezzel országos ismertségre tett szert. Az elmúlt években közel 40 filmben, tévéfilmben vagy sorozatban szerepelt, mindenekelőtt Csehországban, de Magyarországon is. A Mokos Attilával közösen forgatott A bűn hét napja (7 dní hfíchű) című cseh történelmi filmdrámában nyújtott alakításáért jelölték a rangos cseh szakmai díjra, a Cseh Oroszlánra a legjobb női főszereplő kategóriában. A jelenleg harmincnégy éves színésznő Budapesten él, továbbra is aktívan dolgozik, csak a jövő évben öt filmjét fogják bemutatni Csehországban. 2009-ben, a Lelki béke bemutatásának évében történt még valami érdekes. Egy újabb ígéretes filmszínészi karrier indult el, bár a fent említett film sikere ezt kissé elhomályosította. Bemutatták a Nők a férjem életéből (Ženy môjho muža) című, cseh-szlovák-magyar koprodukcióban készült filmet, melynek egyik főszerepét Bandor Éva játszotta. A film, nagy ambíciói ellenére sajnos elég egyenedenre sikerült (Éva jeleneteiből is sokat kivágtak), kritikai és közönségsiker hiányában gyorsan eltűnt a süllyesztőben. Viszont három évvel később, 2012-ben bemutatták Mariana Čengelová-Solčanská Szeress vagy menj el (Miluj ma alebo odíd) című drámáját, amelyben Bandor Éva már abszolút főszerepet játszott. A siker ezúttal már nem kerülte el a színésznőt, felfigyeltek alakítására. Azóta hat szlovák filmben szerepelt, számos szakmai elismerést, alakításdíjat kapott, köztük a legjobb női mellékszereplő díját a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon. Prikler Mátyás mellett rendezte Jaro Vojtek, Peter Bebjak, Ondrej Sulaj, legutóbb pedig Jan Hfebejk. Feltűnt egyébként az Üvegtigris harmadik részében is (a benzinkutas jelenetben). A Szeress vagy menj elben Bandor mellett feltűnt a vásznon Nádasdi Péter, Molnár Xénia és Varsányi Mari is. Az igazi meglepetés azonban Varga Anikó szereplése, a szakma figyelmét is felkeltő kiváló játéka és komikusi vénája volt. A színésznő előtte főleg Magyarországon forgatott, Szlovákiában inkább csak tévéfilmekben tűnt fel, ez után a film után viszont megindul a karrierje, azóta minden évben játszott legalább egy szlovák mozifilmben. Ha már a fiatal szlovákiai magyar színésznőknél tartunk, szintén 2009-ben mutatkozott be első mozis főszerepével egy Kassáról indult szlovákiai magyar színésznő, Kanócz Zsuzsa, aki azóta inkább csak tévéfilmekben és sorozatokban látható. A Menny, pokol... föld (Nebo, peklo... zem) című filmben egy fiatal, magabiztos baletttáncost alakított. Ugyanebben az évben játszotta el Mira Fomay első, Kisrókák (Líštičky) című filmjének főszerepét Derzsi Réka. A színésznő a szereppel alakításdíjat is nyert Franciaországban. Játszott német tévésorozatban, amerikai reklám- filmben, cseh színházban. Csehországban él, ott építgeti tovább a karrierjét. Juraj Krásnohorský 2012-ben mozikba került, Tigrisek a városban (Tigre v meste) című első filmjének egyik főszerepében szintén egy tehetséges magyar színésznőt láthattunk, külön érdekesség, hogy Tóth Krisztina egy férfit játszik a filmben - illetve annak lelkét. Kíváncsian várom, hogyan alakul tovább filmes karrierjük. A feltörekvő szlovákiai magyar színészgeneráció jelenleg legsikeresebb tagja a szenei Bárdos Judit, aki a Ház (Dom) című cseh-szlovák koprodukcióban mutatkozott be 2011-ben, s rögtön bezsebelt érte pár alakításdíjat. 20 év után ez lett az első szlovák játékfilm, amelyet bemutatnak a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Bárdos Judit karrierjében ezt a hangos sikert további szerepek követték, a legfontosabb a Csehországban forgatott egészestés nagyjátékfilm, Andrea Sedláčková Fair Play című mozija, tavaly ezt az alkotást nevezte be az Oscar-ver- senybe Csehország. Sorolhatnánk tovább a vásznon egyelőre nem befutott vagy csak kisebb szerepekben felbukkanó színészeinket, az idősebb generáció képviselőit, a Magyarországon forgató, dolgozó színészeinket, de az ő bemutatásukra most nem jutott hely. Ami viszont ez nélkül, csak az utóbbi másfél évtized szlovák és cseh mozitermését áttekintve is bátran állítható: van őszülő szakállú színészlegendánk, ötvenes színész- legendánk, színész-énekesnőnk, szexszimbólumunk, nemzetközi díjat nyert drámai színésznőnk, vannak nagyreményű feltörekvő tehetségeink, lehet válogatni. Nemrég belógtam egy új szlovák film, A takarító (Čistič) premierjére. Amikor a multiplex mozi óriásvásznát a huszonhat éves újvári főszereplő srác, Noel Czuczor arca töltötte be, elgondolkodtam az ő identitásán. A bemutató utáni fogadáson váltottam is vele pár szót, s amikor már csak ketten álltunk az étterem előtti nyirkos utcán, hirtelen átváltottunk magyarra. Aztán, ahogy visszament az étterembe, az őt ünneplő szlovák filmesek közé, elgondolkodtam, vajon hogyan alakul majd tovább az élete, fontosak maradnak-e számára a magyar gyökerek. Illetve, hogy fontosabb lehetne-e számára az a kétnyelvű közeg, amelyből származik, ha létezne egy szlovákiai magyar közönség, amely a sajátjaként tekintene rá, amely úgy ünnepelné őt, mint akkor és ott, az étteremben a szlovák szakmabeliek és színészkollégák. Akárhogy is, azoknak, akiknek öröm, ha szlovákiai magyart láthatnak a filmvásznon, szólok, hogy megint lesz kinek örülnünk. Varga Anikó kapott egy nagyon jó szerepet, Emília Vášáryovával jászik együtt az Éva Novában, amely már megkapta a filmkritikusok nemzetközi szövetségének díját az idei torontói filmfesztiválon. Itthon november 19-től vetítik a mozik. Molnár Csaba A szerző szlovákiai magyar filmrendező Van őszülő szakállú színészlegendánk, szexszimbólumunk, nemzetközi díjat nyert drámai színésznőnk, vannak feltörekvő tehetségeink... A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Az első ligában
