Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-11 / 159. szám, szombat
2015. július 11., szombat, 9. évfolyam, 28. szám Teodor, a királykodó turista Paisiello operája 230 év után tért vissza Pozsonybaezúttal Hans Werner Henze német zeneszerző átdolgozásában „Teodor vagyok, Korzika királya, engem is felséges uramnak hívtak, most pedig jó, ha meguraznak; pénzt verettem, s nincs egy garasom; volt két államtitkárom, s most alig van egy inasom; trónon ültem, Londonban meg a börtön nedves szalmáján; félek, itt is így járok, bár éppúgy, mint felségtek, én is csak farsangolni jöttem Velencébe.” A rajzolja meg Voltaire Candide című művében The= odor Stephan von Neuhoff báró alakját. Paisiello 1784-ben Bécsben bemutatott operája ezt az akkor szinte kortárs témát dolgozza fel a maga „heroikus-komikus” módján. Az II re Teodoro in Venezia (Teodor király Velencében) című opera 230 év után tért vissza Pozsonyba, hiszen egy évvel a bécsi premier után Erdődy János operatársuláta már be is mutatta. Ez a mai visz- szatérés azonban modernizálást is jelent: a művet Hans Werner Henze német zeneszerző dolgozta át (1992). Miben más Henze verziója? A zenekar nyelve kissé megváltozott, egyes elemek átstrukturálódtak, a darab rövidült: Henze a vonósokról áthelyezte a hangsúlyt a fúvósokra (a heroiko-komikum így időnként groteszkbe fúlva érvényesült), dinamizálta a hangzásvilágot, mely időnként teljesen 20. századinak tűnt. Lenka Horinková, a darab rendezője (ez az első önálló munkája) szintén pazar munkát végzett: a velencei karnevál lendületének mintázatait kopírozta a cselekmény káosza mögé. A maszkok jelenléte, az identitás elrejtése és felsejlése, a félreértés lehetősége így biztonságos lagúnákba irányította a darab rakoncátlan gondoláját. Álarc van itt bőven: Teodoro királynak ha- zudja magát, Acmet, a trónfosztott szultán örmény kereskedőnek. Ami mindent irányít, az a szerelemvágy, a szerelemféltés, illetve az érvényesülés vágya, melynek köszönhetően (hiszen mindegyik meglehetősen mámoros állapot) könnyen teret nyerhet a félreértés vagy az önáltató illúzió. A kosztümök, a szituációk (velencei turizmus, európaiság és barbárság, rang és pénz konfliktusa) üdítő anakronizmusa, az idő (és a hagyomány) kisiklatása épp a karneváli poétika jegyében válik elevenné: a teljes közhelyapparátus (Velence mint turistaparadicsom) és a modern allúziók (Velence mint a vágyak, a retorika, az ügyeskedés terepe) épp az eklektikus identitásjátékban (a karneváli Velence) szólalhatnak meg a legtermékenyebben. Sziporkázó, üde darabról van szó, összetetté formált, bár tipizálható jellemekkel, melyek közül az áthangolásnak köszönhetően kiiktatódnak a tipikusan naiv karakterek. Ez a kiiktatott naivitás sokat lendít a darabon: az igaz és a „jövedelmező” szerelem illúziója, a társadalmi érvényesülés kacskarin- gós útjai egyenesen visznek vissza a köznapi lét szürkeségébe. Ahogy a karnevál elmúlik, az illúziók is elmúlnak. A szerelem természetéről például két gondolát sikáló, fényesítő takarítónő szirénhangján (Michaela Sojčáková, Dominika Výberová) értesülünk. A darab allegorikus tartalmát a tengerből kilépő hatalmas rák adja elő lélegzetelállító kontratenorján (Matej Benda): e váradan jelenettől egy percre megfagy a levegő, noha a jelenet kétségtelenül a komikumból indít. Paisiello remekül parodizálja a barokk heroikus operát, a szövegkönyv (G. B. Casti műve) pedig Metastasio teátrális heroizmusát. Ä teatralitás így válik karneváli reprezentációvá, a heroizmus groteszkké: de mindez kevés lenne ahhoz, hogy egy operát komolyan vehessünk. Horinková ezt pontosan tudja: Teodoro (Josef Škarka plasztikus, A darabot fiatal, pályakezdő énekesek mutatták be, kiválóan Lenka Horinková rendező a velencei karnevál lendületének mintázatait kopírozta a cselekmény káosza mögé (Fotó: snd) lendületes alakítást produkált) nyugtalan otthontalansága, az általa sugárzott létszorongatottság, a hazugság- és álcatechnikák kiismerhetetlen káosza modern lélektani drámába illő feszültséget teremt. Velence így lesz egyszerre a lehetőségek illúzióvilága és a lelepleződés rideg közege. A mámor maga és a mámor elillanása. A politikai kommunikációs retorika csapdáinak és a félrevezetés lélektani technikáinak természetét a zene leplezi le. A darabot fiatal, pályakezdő énekesek mutatták be: kiválóan. Kristýna Vykcilová (Lisetta) és a különösen szép hangú Reinhild Buchmayer (Belisa) remekül formáltak meg a két szerelemtípust, de Klaus Dieter Paar (Gafforio) vagy Kodár Csaba (Acmet) is intenzív színpadi jelenlétet teremtett. Sandrino jellemének árnyalt megformálásáért is érdemes kiemelni Ruzil Gatin teljesítményét, bár ami igazán különlegessé teszi őt, az a hangszínében rejlő érzéki töltet. Tomáš Šelc (a nagyravágyó apa) egyenesen lubickolt a szerepében: alakváltogató személyiség, akiben egyszerre több én is megfér. Az előadást szeptembertől ismét láthatja a pozsonyi közönség. Csehy Zoltán Giovanni Paisiello - Hans Werner Henze: II re Teodoro in Venezia. A Szlovák Nemzeti Színház Operastúdiójának előadása, Pozsony. Rendezte: Lenka Horinková Díszlet' Jaroslav ValeL Jelmez: Martin Koníček. Vezényelt Marián Lejava. V árhatóan több mint 50 ezren vesznek részt ma a srebrenicai mészárlás évfordulóján szervezendő megemlékezésen; a húsz évvel ezelőtt történtek azonban még mindig megosztják a szer- beket és a bosnyákokat. Bosznia-Hercegovinában minden év júliusa megemlékezéssel telik, azok, akik 1995-ben Srebrenicában elveszítették hozzátartozójukat, gyászszertartásokat szerveznek, és leróják kegyeletüket a kelet-boszniai város melletti Potocari faluban kialakított központi emlékhelyen. Kétharmados temetések Srebrenica a boszniai háború idején az ENSZ védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a holland ENSZ-békefenntartók tédensége mellett mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A területen napjainkig több mint 50 tömegsírt tártak fel, s még mindig bukkannak újabbakra. A potocari emlékhely (Képarchívum) Az azonosítással foglalkozó projekt (Podrinje Identification Project - PIP) keretében eddig a mészárlás 6584 halálos áldozatát sikerült azonosítani, és közülük 6241 holttestet helyeztek el a potocari emlékhelyen. 136 halálos áldozat holttestét idén, a mészárlás 20. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések keretében temetik el itt. Mivel a mészárlás nyomainak eltüntetése érdekében röviddel a történtek után földgyalukkal ki- hantolták és újabb tömegsírokba rejtették a maradványokat, az exhumálások során előfordul, hogy egy áldozat földi maradványai több helyről kerülnek elő. A hatóságok így csak akkor engedik eltemetni őket, ha a holttest legalább kétharmad részét fellelik. Ezen felül a PIP eddig a már eltemetettek csontvázának további ezer újabb darabjára bukkant. Ezeket a maradványokat július végén helyezik majd el a megfelelő sírokban. „Egyes konkrét személyek” Szerbiában csak kevesen beszélnek a húsz évvel ezelőtt történtekről, akkor sem szívesen. A szerb közvélemény általában egyetért azzal a hivatalos belgrádi állásponttal, miszerint a srebrenicai bűncselekményeket „a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el”, és nem volt szó népirtásról. A Faktor Plus közvélemény-kutató ügynökség júniusi telefonos felmérése szerint az 1250 megkérdezett többsége elítélte a mészárlást, de 70 százalékuk azt mondta, szerinte nem történt népirtás. Több tízezren vesznek részt ma a srebrenicai megemlékezésen A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök felelőseinek felkutatására és felelősségre vonására 1993-ban felállított Nemzetközi Törvényszék a srebrenicai mészárlással kapcsolatban eddig 20 személy ellen emelt vádat, s közülük 14-et talált bűnösnek. Eddig három férfit ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre, mások mellett Vujadin Popovicot, a boszniai szerb hadsereg hírhedt Drina hadtestének egykori biztonsági főnökét. Slobodan Milosevic egykori jugoszláv elnök az ellene folyó bírósági eljárás lezárása előtt, hágai börtöncellájában halt meg 2006-ban. A mészárlás két fő felelősének tartott Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnök és Ratko Mladíc egykori hadseregparancsnok ellen folyó eljárások még nem zárultak le. Állítólag Mladic adta ki a parancsot Srebrenica július 11-i megtámadására, és állítólag a hadseregparancsnok rendelte el a tömeggyilkosságokat is. Megszólalnak a hollandok Srebrenica a nemzetközi közösség kudarcának szimbólumává vált, és ezt a kudarcot sokak számára a Dutchbat nevű holland egység testesíti meg. 1995-ben az ENSZ megbízásából 400 holland katonát küldtek a polgárháború sújtotta Bosznia területére, hogy megvédjék a Srebrenicában tartózkodó bosnyákokat. Ehelyett az egység tehetedenül nézte végig, ahogy a területre bevonuló szerb katonák több ezer muzulmán férfit és fiút hurcoltak el. Ezért utóbb gyávának titulálták őket, akik a vádaskodások szerint tédenül tűrték a tömeggyilkosságot. Az egykori holland békefenntartók jelentős része máig sem volt képes feldolgozni a traumát. „Srebrenica tönkretette az életem” - mondta a holland Derk Zwaan, aki 19 éves fiatalként, szavai szerint „szinte még gyerekként” vett részt az ENSZ kéksisakosainak keletboszniai bevetésén, és húsz évvel a borzalmas események után is poszttraumás stressz szindrómával küzd. Zwaan, aki ma a Dutchbat 3 nevű egyesület elnöke, úgy vélte, nem tehettek volna semmit sem. „Mindegyikünknek tíz tölténye volt összesen” - magyarázta. Hozzátette, hogy a francia ENSZcsapatok által ígért légi erősítés elmaradt. „Cserbenhagytak minket. Az ENSZ és a saját kormányunk is” - mondta keserűen az egykori holland katona. Őszintén beszélt arról, hogy sok társához hasonlóan éveken keresztül terápiára járt, és még ma is gyógyszereket szed, hogy kigyógyuljon depressziójából. ,A- menekültek nyomorúsága, a halálfélelem vagy az állandó fenyegetettség érzése: ezek az emlékek senkit nem eresztenek. A legrosszabb az a tehetedenség volt, hogy katonaként semmit nem tehettünk” - panaszolta a férfi. A bevetés után nem kaptak pszichológiai segítséget a holland kéksisakosok, és szakértők úgy vélik, ez a fő oka annak, hogy ennél az egységnél viszonylag magas a poszttraumás stressz szindróma aránya. Sőt, nemhogy segítség nem volt, de - a dpa hírügynökség forrásai szerint - a srebrenicai eseményeket követően a horvát fővárosba, Zágrábba küldték a sokkos állapotban lévő katonákat, hogy részt vegyenek a védelmi minisztérium grilipartiján. Az esemény díszvendége Vilmos Sándor akkori holland koronaherceg, jelenlegi király volt. (MTI)
