Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-17 / 138. szám, szerda

FÓKUSZBAN Impozáns épület Érsekújvár központjában Érsekújvár. Az első zsinagó­gát 1859 és 1863 között építet­ték a városban a budapesti Do­hány utcai zsinagóga mintájára, ám a második világháborúban bombatalálat érte. Az új ortodox zsinagóga 1885-re készült el, 1991-ben műemlékké nyilvání­tották. A főkapu felett héber nyelvű felirat áll: Ez szolgáljon részetekre kis szentélyként. A zsinagóga 1992-ben nemzeti kulturális emlék lett, 2008-ban kisebb javításokat végeztek a vá­ros egyik legszebb, legimpozán­sabb épületének belső termé­ben. A pulis (előcsarnok) köze­pén helyezkedik el a lavaba (fali­tábla), amely egykor a neológ zsinagógában volt, Lépjétekát az igazság kapuját felirattal. Az épü­let közelében holokauszt-emlék- mű áll, az emlékparkot Klein Er­nőről. a neológ gyülekezet fő­rabbijáról nevezték el. A zsidó hitközség tagjai múlt vasárnap tartottak emléknapot az érsek­újvári zsidó temetőben. (száz) izáz Ildikó felvétele) Az ortodox zsinagóga 1885-re készült el, 1991-ben műemlékké nyilvánították ISf A szomorú évfordulóra vasárnap istentisztelettel, kiállítással és könyvbemutatóval is emlékeztek Csicsón Ötven éve szakította át a Duna a gátat Décsi László történelmi áttekintéssel is szolgált Csicsó. Ma 50 éve, 1965. jú­nius 17-én törte át a Duna Kul­csod és Csicsó között a gátat. A szomorú évfordulóra vasárnap istentisztelettel, kiállítással és könyvbemutatóval emlékeztek Csicsón; az eseményt a Csicsói, Csilizközi, Csallóközi Kultúra és Hagyományőrző Nonprofit Szervezet rendezte. A megjelenteket a Füss, Csi­csó és Kulcsod énekeseiből erre az alkalomra alakult Gyöngy­koszorú éneklőcsoport műsora köszöntötte, majd Décsi László, a komáromi vízügyi igazgató­ság, közismert nevén a „Po­vodie” volt igazgatója tartott előadást, történelmi áttekintést a dunai gátakról és az árvízvé­delemről. Emlékeztetett arra, hogy a Csallóközben 1426-ban, Luxemburg Zsigmond uralko­dása idején kezdődött mega gá­tak építése, az első belvízelve­zető csatorna pedig az 1830-as években készült a Kiskeszi és Nagymegyer, valamint a Ke- szegfalva és Ekel közötti térség­ben, amelyeket maga Ferenc József császár is megtekintett. „1901 és 1903 között a töltése­ket újjáépítették, az akkori technikai felszerelés az ásó, a lapát, a kubikos talicska és a muszkli volt” - sorolta Décsi László. Szólt az 1954-es ma­gyarországi, Ásványrárónál be­következett gátszakadásról, majd felidézte az 1965-ös árvíz előzményeit: a Duna vízgyűjtő területén nagy mennyiségű hó hullott és rendkívül csapadékos volt a tavasz is, emiatt több hó­napon át magas volt a vízállás, egymást követték az árhullá­mok. Elhibázott lépésnek ne­vezte, hogy 1960-ban járási szintekre bontották a vízügyi társaságokat, amelyek között rossz volt a kommunikáció, nem hangolták össze tevékeny­ségüket. Ráadásul alacsony költségvetéssel működtek, csak a napi kiadásokra futotta a pénzből, őrszolgálatokra, ár- vízvédelemre már nem. A kulcsodi-csicsói gátszaka­dást június 15-én megelőzte a páti, ahol mintegy 10 ezer hek­tár került víz alá. Kulcsodnál 88 méter szélességben törte át a víz a gátat, 18-20 méter mély medret vájva. Közel három hé­tig tartott, míg június 5-re óriá­si erőfeszítések árán sikerült elzárni a rést. Addigra 1,1 mil­liárd köbméter víz zúdult a Csallóközre, a Mátyusföldre, 56 ezer hektár területet elönt­ve. A puszta tények ismerete mellett minden érintettnek megvan a saját története, akár gyerekként, akár felnőttként élte át a pusztítást. Számos ilyen visszaemlékezés olvasha­tó az évfordulóra megjelent, így emlékezünk az 1965-ös nagy árvízre című csicsói kiad­ványban is. Nagy Amália, a könyv társszerzője, lektora úgy fogalmazott: reméli, a kötet olvasásakor a fiatalabb korosz­tály képviselői is tudatosítják, hogy méltán lehetnek büszkék elődeikre, szüleikre, nagyszü- leikre hősies helytállásukért. Duray Miklós a könyv méltatá­sakor azt az összefogást emel­te ki, amely a bajban egymás mellé állította az embereket, nemzetiségi hovatartozástól, társadalmi pozíciótól függet­lenül. „Jó lenne, ha nemcsak bajban, a rosszban tudnánk összefogni, hanem nyugodt időszakokban is” - tette hozzá a politikus. Egy további kiad­vánnyal is megismerkedhettek a résztvevők, az őrsújfalui születésű Milan Kurucz, aki 11 éves volt a tragédia idején, háromnyelvű - szlovák, angol, magyar - brosúrát jelentetett meg, amelyben leírta, gyerek­fejjel miként élte át az akkori eseményeket, majd a rá követ­kező egy évet, amit két testvé­rével és számos csallóközi gye­rekkel együtt a Tátra-alji Lúčivná községben töltött. Csicsón az egykori reformá­tus iskolában képkiállítás is nyílt korabeli fotók reprodukci­óiból; az eredeti felvételeket Jindrich Vlach és Prandl Sándor készítették. Az ünnepségen részt vett Kiss Géza nyugalma­zott ezredes, a Magyar Néphad­sereg Honvéd Folyami Flotillá- jának matróza és Rudolf Tóth nyugalmazott alezredes Sze­redről, akik annak idején részt vettek a mentesítő munkála­tokban. Décsi László visszaem­lékezése zárógondolataként megjegyezte: bár a károk felbe­csülhetetlenek voltak, egy em­ber sem veszítette életét az ár­vízben. A fényképkiállítás az egykori református iskolában (A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom