Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-24 / 144. szám, szerda

22 Iskola utca ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 24. www.ujszo.com A POSTA HOZTA Nem nagy esemény... Június 6-án érettségi talál­kozót tartottunk. Nem nagy esemény. Mindössze annyi tör­tént, hogy néhányan emlékezni jöttünk egy hősi korszakra, né­hányunk számára korszakalko­tó időszak kezdetére a régi al­ma materünkbe. Nem nagy esemény, ezt on­nan tudom, hogy sem a bulvár­vagy politikai sajtó, de még a helyi tévétársaság sem érdeklő­dött iránta. Nem dicsekvésből mondom, és nem is azért, hogy bárkit is bosszantsak vele, de rajtam kívül még jó néhányan (közel százan) az ötvenedik, az idősebbek a hatvanadik érett­ségi találkozón vettünk részt a komáromi gépipari iskolában. Nem maga az esemény, ha­nem a ténye jelentőségteljes, merthogy nem sokan dicse­kedhetnek gyémánt matúrával. Márpedig ezen a napon egy megható és magasztos ünnep­ségen a komáromi gépipari is­kola igazgatósága és tanítói gárdája emléklapot és medált osztott azoknak a volt tanítvá­nyoknak, akik 1965-ben, il- letvel955-ben itt érettségiztek. Nem valami nagy esemény, ilyet hallani más iskolák kap­csán is. De nekünk, akiknek megadatott a Jóisten jóvoltá­ból, hogy méltón emlékezzünk a 60 évvel ezelőtti eseményre, ez az ünnepség nagyon jelen­tős, felejthetetlen és felemelő volt. Hogy mi ebben a különös? Hát csak az, hogy akkor fiata­lok voltunk, és azt reméltük, hogy megváltjuk a világot. Ma már tudjuk, ez csak illúzió volt, de akkor hittünk benne. Nem hiszem, hogy világrengető dol­got feszegetek, de nekünk, a 60 évvel korábban érettségizet­teknek azért is fontos és jelen­tős, merthogy ebben az or­szágban, első ízben a háború után, magyarul érettségizhet­tünk ebben a gépipari iskolá­ban. Az sem elhanyagolandó, hogy a helyi hajógyár magyar szakgárdájának első fecskéi le­hettünk. Mondom, nem nagy dolog, ha egy iskola ilyen eseményre megszervezésére „vetemedik”. A komáromi gépipari iskolának azonban nyomós oka volt erre, mert az iskola születésnapja is volt egyben. A gépipari szakok­tatásjubileuma. Az intézmény büszke lehet hagyományaira. Az iskolaveze­tés, az oktatók szakmai hozzá­értését, sikerességét az itt vég­zett növendékek színvonalas tevékenysége bizonyítja. Közü­lünk néhányan a hajógyárban, mások szakmérnökként külön­böző gyárakban, a maradék meg az élet más területén he­lyezkedett el kisebb-nagyobb sikerrel. Az itt végzettek nem vallottak szégyent. Jó lenne, ha az ipariskola je­lentőségét és fontosságát az utánunk jövő nemzedék is kel­lően felismerné. Mert a sikeres jövő csak a fiatalok erőteljes és elkötelezett támogatásával képzelhető el. Legyen még leg­alább további hatvan éve, gaz­dag, sikeres jövője a komáromi szlovák és magyar gépipari is­kolának. A gyémánt matúráról szóló okiratot pedig büszkén muto­gatom unokáimnak és a déd­unokámnak. id. Varga Frigyes Tizenkét különböző helyre jelentkezhetnek Szakmai gyakorlatot felvidéki diákoknak! PALUSKA ZSUZSANNA A napokban a Diákhálózat ismét meghirdette SzakGyak nevű programját, szakmai gya­korlatot biztosítva azon felvidé­ki magyar egyetemistáknak, akik Szlovákiában, Csehország­ban vagy Magyarországon ta­nulnak. „Az egyetemen rengeteg dolgot elsajátítunk, néha még­sem tudjuk pontosan, mivel is foglalkozunk majd a nagybetűs életben. A szakmai gyakorlat által betekintést nyerhetünk abba, milyen is a való világban azzal foglalkozni, amit eddig csak a könyvekből ismertünk. Ezek után igennel felelhetünk egy állásinterjún arra a kérdés­re, van-e gyakorlatunk is” - vallja Bógyi Csüla, aki tavaly egy szakmai gyakorlat után szíwel-lélekkel vetette bele magát a szervezésbe. Bógyi Csilla és Kotiers Rebeka a Di­ákhálózat tagja, valamint a SzakGyak projekt főszervezője. Összesen 12 különböző helyre jelentkezhetnek a diá­kok nyári gyakorlatra. A part­nerek között van a Paksi Atomerőmű, amely nem elő­ször fogad felvidéki egyetemis­tákat, vagy akár az Alma Ma­ter, a Diákhálózat lapja, illetve a legnagyobb szlovákiai ma­gyar szabadegyetem, a Gom­baszögi Nyári T ábor. A mérnökhallgatókat a buda­pesti ELMŰ is fogadja, az írópa­lánták az Új Szóhoz, a bumm.sk-hoz, a Kitekintőhöz és a Közbeszédhez küldhetik írása­ikat, a kommunikáció szakosok a NEVITEL-nél is szerencsét próbálhatnak, de kreatív, szer­vező gyakornokokat vár a Szlo­vákiai Magyar Cserkészszövet­ség, a TANDEM és a Rákóczi Szövetség is. A legtöbb fogadó szervezetnél csekély részvételi díj fejében szállás, étkezés is van a gyakorlat ideje alatt. A jelentkezéshez csupán mo­tivációs levélre és önéletrajzra van szükséged, a határidő Gombaszög és Paks kivételével június 30. Böngésszetek bátran a gya­korlati helyek között! Töltsé­tek szakmai gyakorlattal a nyarat, gazdagodjatok a ta­nulmányaitokhoz kapcsolódó tapasztalattal! További információkért ke­ressétek fel a SzakGyak honlap­ját: http://dhszakgyak.blogsp ot.sk/. A Vili. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál a szlovákiai magyar (kortárs) költészet ünnepe is volt ígéretes tehetségek sokasága A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége (SZMPSZ) és társszervezői június 13-án nyolcadik al­kalommal rendezte meg az országos Kaszás Attila Versmondó Fesztivált, mely a Jókai Napok része. VÖRÖS MÁRIA A rendezvényt a Komáromi Jókai Színházban Fekete Irén, az SZMPSZ Komáromi Területi Választmányának elnöke, az SZMPSZ Központi Irodájának vezetője nyitotta meg, képek­ben is megidézve Kaszás Attila fájdalmasan rövid életútját. Az immár nemzetközi feszti­válon a hazaiak mellett vajda­sági, kárpátaljai, csángóföldi és magyarországi versmondók is felléptek. Pozsonytól Nagyka- posig mintegy 40 hazai iskola kapcsolódott be a megmérette­tésbe. Idén szlovákiai magyar költők műveiből kellett verset választaniuk a benevezőknek. Három kategóriában összesen hetven versenyzőt hallgatott meg a 12 tagú bírálóbizottság Pápai Erika budapesti színmű­vész vezetésével. Az I. kategóri­ában 15 iskola 26 tanulója ver­senyzett, a II. kategóriában 19 iskolából 30 tanuló vett részt, a 9 bejelentkezett középiskolát 14 tanuló képviselte. A fesztivál négy helyszínen 5 csoportban zajlott: a Tiszti pavi­lon helyiségeiben, a Duna Menti Múzeum dísztermében, a múze­um Zichy-palotájának előadó­termében, valamint a Jókai Mór Alapiskola dísztermében. A versmondók a délelőtti elődön­tőben a kötelező és a szabadon választott költeményt is elmond­ták, majd a zsűri arany-, ezüst- és bronzsávba sorolta őket. A délutáni döntőbe mindhá­rom kategóriából az aranysáv­ba sorolt versenyzők jutottak. A verseny magas színvonaláról tanúskodik, hogy ebben az év­ben 24 tanuló jutott a legjob­bak közé. Az egyesített zsűri ismét meghallgatta a döntőbe kerültektől azt a verset, ame­lyet a délelőtti előválogatón jobbnak ítéltek. Ez szinte min­denkinél a kötelező vers volt. így nemcsak a tehetséges fiatal versmo'ndók ünnepe volt ez a nap, hanem a szlovákiai ma­gyar (kortárs) költészeté is. A bírálóbizottság a fődíj és a különdíjak odaítélésénél is ne­héz helyzetben volt, erről az aranysávos minősítést elért ver­senyzők igényes előadásukkal gondoskodtak. A zsűri az el­hangzott produkciókat egyé­nenként értékelte, a versmon­dókat értékes szakmai taná­csokkal, útmutatásokkal látte el. Mialatt a zsűri tanácskozott, a budapesti Vajk-szigeti Általá­nos Iskola 6. évfolyamának Vajk-játszók csoportja mutat­kozott be. Kányádi Sándor Apokrif ének című művének feldolgozását Holdfia címmel Ledő Attila rendezte. A végső eredményhirdetés a Jókai Napok záróünnepségén a vmk nagytermében volt, gazdá­ra találtak a névre szóló emlék­lapok, értékes könyvjutalmak, a különdíjak. A zsűri a fődíjat, az SZMPSZ és a Kaszás Attila Szel­lemi Hagyatékát Ápoló Köz­hasznú Alapítvány által alapí­tott Kaszás Attila-díjat a III. ka­tegória versenyzőjének, a ko­máromi gimnázium tanulójá­nak, Melecsky Kristófnak ítélte. Különdíjat Katona Eszter (Pozsony), Holocsy Zsóka Zsó­fia (Szene), Gál Réka Ágota, Gál Ádám Vajk (Hetény), Haris Katarina (Naszvad), Lakatos Áron, Stirber Bianka (Komá­rom) és Szabó Mária Denisza (Csángóföld) vihetett haza. A verseny első három helyezettje meghívást kapott a győri Rad­nóti Miklós Szavalóversenyre, amelyen a magyarországi sza­valóversenyek győztesei vesz­nek részt. A VIII. Kaszás Attila Vers­mondó Fesztivál az ígéretes versmondóknak ad lehetőséget a bemutatkozásra. Színvonalas szervezésével az egyik legnép­szerűbb, legtöbb iskolát és tanu­lót Komáromba vonzó, nemzet­közivé vált rendezvény teljesíti célját: az új és a visszatérő ver­senyzők bizonyítják, hogy te­hetségekben nincs hiány, van­nak, lesznek követői a népszerű művésznek, Kaszás Attilának. A POSTA HOZTA Erdélyi bolyongásaink A Nagymegyeri Kereskedel­mi Akadémia és a Corvin Má­tyás Gimnázium 16 tanulója a Julianus Testvériskolai Prog­ramnak köszönhetően részt vett egy ötnapos erdélyi kirán­duláson. Az első megálló Segesvár volt, ahol megtekinthettük a csodálatos városközpontot, Vlád Tepes, ismertebb nevén Drakula szülőházát, felsétál­hattunk a nevezetes diáklépcső 172 fokán, majd megnézhettük a templom és az iskola udvarát. Megkoszorúztuk a város szélén található Petőfi-emlékművet. A délutáni órákban érkeztünk a szálláshelyünkre, a Gyimesfel- sőloki Árpád-házi Szent-Erzsé- bet Líceum kollégiumába. A he­lyiek nagy örömmel és izgatot­tan vártak bennünket. A követ­kező nap az iskola alapítója, „Pap bácsi” tartott egy rövid ismertetőt a gimnázium meg­alapításáról. Ezután részesei lehettünk egy tanítási órának, majd a helyi történelem- és ze­netanár tartott előadást a gyi- mesiek eredetéről, népszokása­iról. Délután az ezeréves határ 30-as számú őrhelyét és magát a határátkelőt látogattuk meg. Csodálattal tekintettünk meg egy tájházat is, melyben a rég­múlt időket idéző használati tárgyak, ruhák és szerszámok voltak kiállítva. Szerdán a Bé­kás-szoroshoz indultunk. Bár az időjárás nem volt túl kedve­ző, egy kis túra nem fogott ki rajtunk. Az elképesztően gyönyörű táj megérte a hosszú órákig tartó hatalmas, sziklás hegyeken át vezető sétát. A le­gendás Gyilkos-tónál pihenőt tartottunk, az ott elénk táruló látvánnyal egyszerűen nem le­hetett betelni. A hosszú és fá­rasztó túra után alig vártuk, hogy visszaérkezzünk a szál­láshelyünkre. Sok érdekessé­get tartogatott az utolsó nap is. Mielőtt Csíksomlyóra értünk volna, megálltunk egy kopja­faparkban a Nyerges-tetőn. Lenyűgöző volt a csíksomlyói kegytemplom monumentális oltára, annak gyönyörű arany díszítései és a templom renge­teg szobra. Ezt követte egy za­rándokút a Hármashalomhoz. Voltak, akik a könnyebb utat választották, de a bátrabbak megmászták a meredek Kálvá­ria-dombot is. Egy kis pihenő után rövid sétát tettünk Csík­szereda belvárosában. Vissza­érkezésünk után a helyiek táncházzal készültek, melybe mindenki örömmel kapcsoló­dott be. S hogy a Felvidékből is adjunk egy szeletet az ottani­aknak, Wunderlich Dóra és Páldi Dóra elénekelt néhány itthonról vitt népdalt. A remek hét után péntek reggel fájó szívvel búcsúztunk el a csodás helytől. Hazafelé megálltunk még Farkaslakán, ahol megko­szorúztuk Tamási Áron em­lékművét, majd a köröndi vá­sárban ajándékokat vásárol­tunk. Kivétel nélkül mindenki re­mekül érezte magát, élmé­nyekkel gazdagon tértünk vissza az útról. A lenyűgöző táj szépségére, a sok látnivalóra, a helyiek vendégszeretetére és odaadó kedvességére mindig is emlékezni fogunk. Peredi Virág Kincső, II. M Élményekben gazdag öt napot töltöttek a nagymegyeri diákok Er­délyben (Fotó: NKACMG) ä-—r,-; w, ___i______ 4 fődíj mellett számos különdíjat is kiosztottak (Micsuda András felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom