Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-26 / 71. szám, csütörtök
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2015. AAÁRC1US 26. www.ujszo.com Bemutatkozik Száz Pál és Gazdag József, valamint az Irodalmi Szemle íróink szlovák közönség előtt AJÁNLÓ Pozsony. Két hazai magyar író, Száz Pál és Gazdag József mutatkozik be a szlovák közönségnek ma 18 órától a KC Dunaj kulturális központban, a főváros egyik legnépszerűbb szórakozóhelyén, a rendszeresen jelentkező Literárny klub című rendezvénysorozat keretében. Mindkettőjüknek nemrég jelent meg egy-egy kötete szlovákul a Kalligram Kiadó gondozásában, Gabriela Magová műfordító tolmácsolásában. A rendkívül sokoldalú, színházi rendező szakon végzett Száz Pál második kötete, az elbeszéléseket tartalmazó Halott föld, halott lányok 2013-ban jelent meg - most szlovákul, Mŕtva zem, mŕtve dievčatá címmel vehetik kezükbe az olvasók. Gazdag József, aki tíz éven át szerkesztette lapunk Focitipp mellékletét, Kilátás az ezüstfenyőkre címmel írta meg bemutatkozó kötetét, amely 2004-ben látott napvilágot, és jelentős szakmai sikert aratott. A kötet szlovák címe: Výhľad na strieborné smreky. Az elsősorban szlovák érdeklődők részére szervezett esten a közönség megismerheti az Irodalmi Szemlét is. A legrégebben működő szlovákiai magyar irodalmi folyóiratot a főszerkesztő, a prózaíróként és kritikusként is tevékenykedő Szalay Zoltán mutatja be. (juk) PENGE Hibrid disszonancia Kicsit mostohán bánt a magyar könyvkiadás az egyik legnagyszerűbb kortárs szerzővel, China Miéville-lel. A Bas-Lag trilógia első része az Ulpius-háznál, a második része pedig a Galaktika Könyvek sorozatban jelent meg, s Sánta Szilárd kritikai rovata jelenleg úgy látszik, az író hosszabb szünet után az Agavénái lelt otthonra. Két fontos regény (Konzulváros, Kraken) kiadását Miéville első, 1998-as regénye, a Patkánykirály követte. Sajnos még nem elérhető magyar nyelven a teljes oeuvre, de a new weird fiction legeredetibb és legmeghatározóbb alakjának olvasói az eddig megjelent regények alapján meggyőződhettek arról, hogy egy pazar tehetségű szerző kiapadhatatlan képzeletéből építkezik ez a prózavilág. A Patkánykirály az urban fantasyk kedvelt helyszínén, Londonban játszódik. A városban fura, szokatlan dolgok történnek; a párhuzamos, alternatív világban egy nagyon régi viszály - korántsem barátságos - rendezése közeleg. A konfliktusteremtéshez Miéville a hamelni patkányfogó legendáját meséli el, és egyúttal újra is értelmezi. A főszereplő, Saul Garamond élete alaposan felbolydul, amikor megtudja, hogy az ereiben patkányvér is csörgedez: az ő fokozatos metamorfózisát kísérhetjük figyelemmel. A hibridizáció legkülönfélébb formái és szintjei ismerősek lehetnek a szerző más regényeiből. Régi történetek, mesék, mítoszok elevenednek meg a kilencvenes évek végi Londonban, ahol a drum and bass hódít, és gyakran diktálja a ritmust a szövegben is. A londoni underground szcé- nán a gyorsan változó szubkultúrákban a DJ-k az istenek, a jungle taktusaira és a stroboszkóp fényeire vonaglik a táncosok zombiserege. Az alternatív világból betüremkedő horror brutalitásának földolgozása, rejtélye meghaladja a rendőrség erejét. Saul a végső leszámoláskor csak magára számíthat. Feltétlenül emeljük ki: a londoni cockney és szleng magyarítása nagy kihívás elé állította a Miéville-könyvek fordítóját, Juhász Viktort, aki ezúttal is kiváló munkát végzett. China Miéville: Patkánykirály. Fordította: Juhász Viktor. Agave Könyvek, 2014.368 oldal. Értékelés: NMNMOO ' a**ave Ma este különleges csemege várja a lélek dolgai iránt érdeklődő közönséget Dunaszerdahelyen, hiszen végre találkozhatunk Magyarország kedvencével, a lenyűgöző előadásairól híres Pál Ferivel. Új előadását mindenhol vastapssal köszöni meg a közönség. Pál Ferit senkinek sem kell bemutatni, hiszen neve az elmúlt évek során fogalommá vált. A népszerű pap és mentálhigiénés szakember híres „keddi alkalmaira" minden héten közel ezren zarándokolnak el Budapesten, és Magyarország minden pontján különleges eseménynek számít, ha előadást tart. Azokról a kérdésekről beszél, amelyek a legjobban foglalkoztatnak bennünket, és sosem elégszik meg olcsó, közhelyes magyarázatokkal - ha valamivel foglalkozni kezd, annak a mélyére ás. Ugyanakkor akár stand up komikusként is megkereshetné a kenyerét, olyan fergeteges humora van. Dunaszerdahelyre vadonatúj előadással érkezik, mely frissen megjelent könyvének témáját dolgozza fel, A magánytól az összetartozásig címmel. Érdemes végre leszámolni azzal az illúzióval, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha „magától működik", mert ez borítékolja a fájdalmas kudarcokat. Magától ugyanis nem működik semmi - még a testünk sem. Ha elhanyagoljuk, akkor legyengül, sebezhetővé válik, megbetegszik. Ez a kapcsolatokkal sincs másképp. A legmélyebb szereteten alapuló kapcsolatért is folyamatosan dolgozni kell, ha nem akarjuk egyszer csak azon kapni magunkat, hogy valami elromlott, kiüresedett. De melyek azok a területek, amelyekre figyelnünk kell, és mit tehetünk, ha baj van? Mik azok a jelek, amelyek távolodásra, elsodródásra utalnak, és milyen eszközökkel lehet aktívan tenni azért, hogy nehézségek idején is meg tudjuk őrizni az összetartozásunkat? Ma már a kutatásoknak köszönhetően rengeteg információ áll rendelkezésünkre erről. Gazdag tudásanyag és praktikus eszközök sokasága kínálja magát. Ezekből ad ízelítőt ma este Pál Feri, a tőle megszokott élményszerű stílusban. A helyszínen pszichológiai könyvek nagy választéka várja az érdeklődőket kedvezményes áron, köztük Pál Feri műveivel, melyeket a szerző szívesen dedikál is. Az előadásra jegyek kaphatók a Városi Művelődési Központ jegypénztárában Kubická Kucsera Klára művészettörténész pozsonyi kiállítást készít elő Háborút járt művészek A háború a hátországban - Besztercebánya címmel tartott előadást Kubička Kucsera Klára azon a konferencián, melyet a Fórum Kisebbségkutató Intézet kezdeményezésére a közelmúltban rendeztek meg Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. Az Egy évszázad távlatából című tudományos tanácskozáson történészek és muzeológusok jöttek össze, akik úgy vélik, a centenáriumot követő évben is van mit megtárgyalni az első világháborúval kapcsolatban. TALLÓSl BÉLA Az évforduló ugyanis nem zárult le a múlt év végével, hiszen a háború 1918-ban ért véget, és sok hadifogoly évekkel később jutott csak haza. Művészettörténészként milyen témával tudott hozzájárulni a konferencia profiljához? Az előadásomban, melynek A háború a hátországban volt a címe, Besztercebánya 1914 és 1918 közötti történetével foglalkoztam, pontosabban a bányászváros hátországi szerep- vállalásának aspektusait igyekeztem feltárni. Hogyan jutottam el ehhez a témához? Egy kiállítás révén, amelyhez Tichy Kálmán festőművésznek és grafikusnak, valamint Holesch Béla műépítésznek volt köze. Mindketten a pozsonyi Kunstverein tagjai voltak. Vagyis nem egy jelen kiállításról van szó. Nem. Besztercebányán volt a székhelye a magyar királyi 16. honvéd gyalogezrednek, a- melyben Zólyom megyei, gö- möri és nógrádi honvédek szolgáltak, fele-fele arányban magyarok és szlovákok. A virágzó város képe már pár hónappal a háború kitörése után megváltozott. Hiányoztak a munkások a gyárakban, hiányzott a nyersanyag, az energia. A vasúti közlekedés főleg a hadsereg céljait szolgálta, a közellátásban pedig bevezették a jegyrendszert. A város határterületén megalakult az első karanténkórház, mely több ezer beteget látott el. A laktanyában a pótezred tagjai állomásoztak, akik később a fronton elesettek helyébe léptek. Folyamatosan nőtt az özvegyek és árvák száma. A 16. honvéd gyalogezrednek azok a tagjai, akik otthon láttak el feladatokat, az ő gondjaikkal is foglalkoztak: segélyalapot hoztak létre az ezred hadiözvegyeinek és árváinak támogatására. 1917-ben 16-os Honvéd címmel újságot, tábori lapot alapítottak, melynek bevétele a segélyalapot gyarapította. Az újság, mely többszáz példányban jelent meg 1917. július 1. és 1918. novembere között, beKubička Kucsera Klára (Képarchívum számolt mindenről, ami az ezredben történt. Tájékoztatott az elesettekről, a hadifogságba esett bajtársakról, a segélyalapról és a támogatására szervezett jótékonysági programokról, rendezvényekről, valamint a pénzadományokról. Az ezreden belül történelmi osztály létesült, amely a lapot is kiadta, s amelynek az a Tichy Kálmán volt a lelke, aki később Rozsnyón múzeumigazgató lett. Az osztály által gyűjtött muzeális és művészeti anyagot, köztük a háború eseményeit dokumentáló fényképeket, fegyvereket és az ezredben szolgáló képzőművészek munkáit egy kiállításon mutatták be 1918 júniusától kezdve, előbb Besztercebányán, majd Rimaszombatban és Balassagyarmaton. A közönség elé tárt muzeális és műtárgyak zömét eladásra szánták a segélyalap javára. Bár hihetetlennek tűnik, ennek a kiállításnak az anyaga fennmaradt, a Középszlovákiai Múzeumban őrzik. A 16-os Honvéd egyetlen létező példánya pedig a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében található meg. Besztercebánya más korszakait is kutatja kultúrtörténeti aspektusból. Miből fakad ez irányú érdeklődése? Szeretem ezt a várost. Túri Nagy anyai nagyszüleim is itt él- teka20. század elején. Folyamatosan dolgozom érte és kortárs kultúrájáért. Minden nyelv, amely itt valaha a kommunikáció eszköze volt, és minden kultúra, amely itt kialakult, virágzott és ránk hagyta nyomait, hozzátartozik az identitásához. Besztercebánya múltja a magyar kultúrának is a része. Én 1960-ban költöztem ide a családommal. Az állami műemlék- védelem kerületi szervezetének voltam a művészettörténésze, főleg építészettel foglalkoztam. Mivel akkor csupán három kerülete volt az országnak, a munkaterületem a volt Árva megyétől a magyar határig, a Vág völgyétől majdnem Rozsnyóig terjedt. Besztercebányán inspirációt jelentett számomra Ipolyi Amold, Divald Kornél és Jurko- vich Emil történelmi munkássága. Mostani kutatásaimban azonban nem megyek vissza időben olyan távolba, szakmai figyelmem inkább a dualizmus- tólakortárs építészetigterjed. • Min dolgozikjelenleg? Egy képzőművészeti kiállítást készítek elő, amelynek megnyitását június 10-re tervezzük. Pozsonyban lesz, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A címe: Szemtanúk. Kevesen tudják, hogy az első világháborúban képzőművészek is rögzítették az eseményeket. Harctéri tudósítóként a frontvonalban vagy közvetlenül mögötte rajzolták, festették a katonákat, a sebesülteket, az ütközeteket, vagy csak a tájat örökítették meg. A harcmezőket megjárt leghíresebb művészek között van Mednyánszky László, aki önkéntesként 62 évesen jelentkezett erre a szolgálatra. A kiállítás anyagába a képeket szlovákiai gyűjteményekből válogatom. Mednyánszky alkotásai mellett helyet kapnak az összeállításban Tichy Kálmán, Halász-Hradil Elemér, Jasusch Antal, Gyurkovits Ferenc, Gerő Gusztáv, Czölder Dezső, Kieselbach Géza és mások művei. Foglalkozik-e mostanában a szlovákiai magyar képző- művészettel, tervez-e újabb monográfiát? Erre nehéz válaszolni. Ez évre még mertem programokat tervezni és munkákat vállalni. Jövőre is lennének terveim, de az már nem csak az én akaratomon múlik, hogy mit sikerül belőlük megvalósítani, mennyit fogok még bírni. Szeretnék optimista lenni... de alkalmazkodom az Úr döntéséhez. MP150133
