Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-29 / 173. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 29. www.ujszo.com MOZIJEGY Műfaji kavarodás BARTAL DÓRA Ezen a nyáron Adam Sand­ler és Drew Barrymore har­madszorra is egymásra talál a Kavarás című romantikus vígjátékban. Az 1998-as Ná­szok ásza, melyben először szerepeltek együtt, nem csak a két főszereplő nyilvánvaló összhangja miatt érett klasz- szikussá. A teljesen hétköz­napi történetet - a kisvárosi jófiú és a bájos pincérnő sze­relmét - sikerült a karakter­ábrázolással szerethetővé tenni. Közben az Adam Sand­ler nevével fémjelzett vígjá­tékok fogalommá váltak, a két színész pedig családos ember lett. Érthető, hogy má­sodik együttműködésük, az 50 első randi után szerettek volna olyan filmet csinálni, amin jól szórakoznak a fiata­labbak is. A romantikus komédiák megszokott kiindulópontja az egymásnak ellenszenves férfi és nő - itt sincs ez más­képp. Lauren, az elvált, két­gyermekes anya és a felesége halála után három lányával egyedül maradt Jim ki nem állhatják egymást az első randi után. Meg is egyeznek abban, hogy soha többet nem találkoznak. Viszont ismerő­sök közreműködésével mégis egy közös afrikai vakációba csöppennek, amelynek során a két család „összevegyül”, és a szülők is megtalálják a kö­zös hangot. Adam Sandler nemrég egy TV-műsorban azt nyilatkozta: csak azért választ egzotikus helyszíneket a filmjeihez, hogy legyen indoka nyaralni egyet. Ez nem is vitatható a Kavarást látva, hiszen Afrika nem szolgál másra, mint ot­romba, rasszista sztereotípiák elpuffogtatására (a feketék szervilisek vagy buták és lus­ták) és kulisszaként néhány látványos kalandjelenethez. Ha legalább szórakoztatna a film, vagy tényleg kifejtené azokat a komoly témákat, me­lyeket felvet (egyedülálló szü­lők, gyásszal küzdő gyere­kek). De ez ebben az esetben túl nagy elvárás lenne. A Ka- varásban a családi vígjáték, a dráma és a romantikus szál nem alkot egységet, az elhú­zódó játékidő miatt pedig unalomba fullad a történet. Viszont azt ajánlom, bátran vigyék el a moziba a gyereke­ket: a film egyetlen pozitívu­ma a gyerekszereplők játéka és a karaktereik, amelyekkel könnyedén lehet azonosulni. Kavarás (Blended). Rende­ző: Frank Coraci. Amerikai vígjáték, 117 perc, 2014. A film egyetlen pozitívuma a gyerekszereplők játéka (Fotó: Continentalfilm) RÖVIDEN Tankcsapda a mínusz egyedik napon Budapest. A Tankcsapda játszik az amerikai Blink 182 ze­nekar előtt a Sziget mínusz egyedik napján, augusztus 11 -én a Pop-Rock nagyszínpadon - jelentették be a szervezők. Az első Sziget óta szinte mindegyik fesztiválon fellépett az idén 25 éves rockzenekar, tavaly viszont kisebb vihart kavart a rajon­gók között, hogy a Tankcsapda hiányzott a programból. 2012-ben egy kisebb színpadon kaptak helyet, amire több megjegyzést is tettek Lukácsék a koncert alatt. Lukács László, a rockzenekar alapítója azért is örül a szigeti fellépésnek, mert a születésnapi jubileumi sorozat részeként mindössze hét al­kalommal koncerteznek a nyáron. (MTI, i) Megjelenik a Saramago-töredék Lisszabon. Az irodalmi Nobel-díjas Jose Saramago (1922- 2010) portugál író utolsó regénye töredékként jelenik meg októberben. Az író nem tudta befejezni a művet halála előtt. A töredék Európában és Latin-Amerikában egy időben jelenik meg portugál, olasz, spanyol és katalán nyelven. A regény az Alabárdok, alabárdok, fegyverek, fegyverek címet kapta, az idézet Gil Vicente portugál író egy verséből származik. A mű a fegyveriparról és az illegális fegyverkereskedelemről szól, megjelenését eredetileg 2012-re tervezték. Saramago csak néhány fejezetet írt meg a regényből, cselekménye és szerke­zete azonban világos. Az elkészült részeket az író jegyzeteivel együttjelentetikmeg. (MTI) Laboda Róbert szerint a szlovákiai magyar slam poetry más, mint a magyarországi „Több ez, mint hobbi” Laboda Róbert selfie-je Krasznahorkán készült Az amatőr színjátszó múlttal büszkélkedő fü­leld Laboda Róbert ugyan tiltakozik az ellen, ha a szlovákiai magyar slam poetry keresztapjaként konferálják fel, azt azon­ban nem tagadja, hogy jelen volt a „mozgalom” hazai elindításánál. Ma már Budapesten is gyak­ran fellép, és barátainak mondhatja a műfaj leg­nagyobb magyarországi sztárjait. JUHÁSZ KATALIN Hogyan csöppentél a slam poetry világába? Az első fellépésem Komá­romban volt másfél évvel ez­előtt. Azt a rendezvényt a duna- szerdahelyi Siam Poetry DS szervezte. Ők kezdték nép­szerűsíteni ezt a műfajt nálunk, de valamilyen oknál fogva nem tudtak nagyobb tömeget moz­gósítani. Akkor tetszett meg ne­kem az önkifejezésnek ez a módja. A versenyén második lettem, ami nagyon meglepett, és úgy gondoltam, érdemes to­vább fejleszteni ezt a dolgot, amit a tapasztaltak szerint nem csak én élvezek annyira. Már­cius 1-jén a komáromi Révbe már négyszáznál is többen akartak bejutni. Oda Süveg Márk Saiidot, Indianát és Benke Hunort hívtuk meg sztárven­dégnek. Szóval közreműködőből szervezővé léptél elő? Egy kicsit igen, bár inkább csak segíteni próbálok a szerve­zőknek a magyarországi kapcso­lataimat mozgósítva. Azóta já­rok fellépni a budapesti Corvin- tetőre, és járjuk a hazai magyar középiskolákat, szervezőként és közreműködőként is igyekszem megmutatni ezt a műfajt. Szá­momra most már több ez, mint hobbi. Ráadásul a „mozgalom” nálunk is felfelé ível, egyre na­gyobb az érdeklődés iránta, egy­re többen művelik. Szerintem már megérett a helyzet egy ver­senyre. Magyarországon hogyan zajlanak ezek a versenyek? Megadott témára kell alkot­ni, és mindenkinek három perce van arra, hogy előadja a szer­zeményét. Ezt az időkorlátot mindenütt a világon be kell tar­tani. Szakavatott zsűri dönt a helyezésekről, és persze a kö­zönség reakciója is nagyon fon­tos. Magyarországon mára már komoly slam-szubkultúra ala­kult ki, alig néhány év leforgása alatt. Sokan már performance- jelleggel csinálják, nagyon ér­dekes, alternatív utakra léptek, és húzzák magukkal a közönsé­get is. Szerinted miért került kö­zelebb a fiatalokhoz a slam poetry, mint a hagyományos, nyomtatásban megjelenő kortárs költészet? A pedagógusok, a könyvki­adók és a költők panaszkodnak, hogy a mai fiatalok nem olvas­nak verseket, nem érdekli őket a líra. Én viszont úgy látom, igen­is, nyitottak a rímekbe szedett gondolatokra, ha azokat úgy prezentálják nekik, ahogyan hallani akarják. A körítés, az a bizonyos személyes varázs na­gyon fontos. Egyáltalán nem mindegy, milyen előadó a szer­ző, illetve mennyire hihető, mennyire szívből jövő, amit mond. A slam poetry ugyanis leginkább élőben hatásos. Nem versfelolvasásról van szó, mert többnyire fejből mondjuk a szö­veget. Nem is színházi előadás, mert nincs előzetes forgató- könyv, a legtöbb rendezvény végén bárki felmehet a színpad­ra. Nem is rap, mert nincs alatta zene, és nem szükséges a kötött ütemes lüktetés. A slam az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hét­köznapi embereknek. A szerző­előadónak egyszerre kell szóra­koztatnia és elgondolkodtatnia ahhoz, hogy sikert arasson. A stand up comedy elemei is ben­ne vannak, sok a szójáték, a vic­ces fordulat. És persze nem árt, ha az illetőnek némi színészi vénája is van. Ez az egész rend­kívül izgalmas terep. A fiatalok pedig mindent szeretnek, ami izgalmas. Van valamilyen speciális vonása a szlovákiai magyar slamnek? Ha igen, miben más, mint a magyarországi magyar slam? Hangulatában biztos, hogy más, és szerintem a témák szint­jén is. Nemrég ért véget egy szakmai foglalkozás a Gomba­szögi Nyári Táborban, amelyre bárki jelentkezhetett. Az volt a feladat, hogy gyűjtsék össze, mi az, ami felbosszantja őket. Ma­guk a mentorok is meglepődtek azon, hogy tízből hét fiatal a magyarság témáját vette elő. Számukra sokkal fontosabb ez, mint mondjuk egy budapesti számára. Nem valamiféle mell- döngetésről beszélek, hanem olyan hétköznapi élethelyze­tekről, amelyeket csak itt élhet­nek meg, és csak az itteni hall­gatóság számára jelentenek va­lamit, hiszen őket hasonló in­gerek és hatások érik. Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy három éve ve­zetsz egy gyermek színjátszó csoportot, egyre nagyobb si­kerrel. Ez a Komáromi Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola Pogácsakedvelők Szín­játszó Csoportja. Ott dolgozom testnevelőtanárként, és nagyon élvezem, hogy foglalkozhatok a csoporttal. Idén Fáy András Hangyák című tanmeséjének színpadi adaptációjáért arany­sávos minősítést kaptunk a Duna Menti Tavaszon, én pe­dig rendezői különdíjat vehet­tem át. Belinszki Zoltán kicsit csavart a történeten. Honnan jöttünk, kik vagyunk? - erre keresi a választ. A Csodaszarvas új felfogásban AJÁNLÓ Nyárasd. A Csodaszarvas­mondát mindenki ismeri. So­kan feldolgozták, köztük Bene­dek Elek, Arany János, Juhász Ferenc és Móra Ferenc. A leg­újabb verzió egy musical, amelynek premierje „stíluso­san” Szarvason volt, az előadást a dunaszerdahelyi születésű Varga Viktor rendezte. Az első beszámolók tomboló sikerről szólnak, az egyik kritika például Csoda Szarvason cím­mel jelent meg. Épp ezért ör­vendetes, hogy szombaton Nyá- rasdon is látható lesz a mű, méghozzá rendhagyó helyszí­nen, a termálfürdőben, ahol egy hatalmas színpad épül erre az alkalomra. Ráadásul három szlovákai magyar színész is sze­repel a darabban: Benkő Géza, Dósa Zsuzsa és Polák Ferenc. A rendező szerint az új feldol­gozás nem „harsány magyar­kodás”, Belinszki Zoltán író ugyanis kicsit csavart a történe­ten. Honnan jöttünk, kik va­gyunk, hogyan éltek elődeink? Ki irányít, a nő vagy a férfi? Men­jünk-e tovább a jobb élet remé­nyében, vagy maradjunk ott, ahol élünk, ahol családot alapí­tottunk? Mennyit nyom a latban a testvéri rivalizálás, a hűség, az álnokság, a megbocsájtás? Eze­ket a fontos kérdéseket veti fel a darab. A színpadot a színészek mel­lett a Duna Művészegyüttes és a Tessedik Táncegyüttes szólistái népesítik be. A koreográfia Ju­hász Zsolt munkája. A díszletet Jakub Branický, az igényes jel­mezeket Nagy Szilvia tervezte. A szlovákiai bemutató szom­baton 20.30-kor lesz a nyárasdi termálfürdőben, (juk) A sámán szerepében Benkő Géza (Képarchívum

Next

/
Oldalképek
Tartalom