Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-24 / 169. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 24. www.ujszo.com PENGE Mi legyen, ha már élt, él az ember? Bizakodom. Mostanság új, eddig számomra ismeretlen vagy kevéssé ismert magyar- országi szerzők, jó költők be­mutatkozó kötetei jutnak el hozzám. Fontos hangsúlyoz­ni, hogy a rendszerváltozás táján született nemzedék fris­sen debütáló szerzői ők, akik már a demokratikus viszo­nyok között szocializálódtak, kezdtek el írni. Ebből az kö­vetkezik, hogy sokkal „sza- badszájúbb” a poétikájuk. Nincs annak indoka, hogy so­rok között utalgassanak, rej­tett üzeneteket kódoljanak az olvasónak és/vagy az utókor­nak. Pál Dániel Levente ennek az új generációnak egyik fon­tos alakja. Vagány figurának tűnhet első látásra, kötetének borítóján minden mellébeszé­lés helyett ő maga van, cigivel a szájban. Meg egy random galamb a porban. Király. Én szeretem, ha a költő pozício­nálja magát, ha megmutatja, minek s kinek szeretne látsza­ni, s miután a címlapon ezt megtette, magát meg nem ha­zudtolva a versekben is ön­maga marad. Pál Dániel Le­ventének ez sikerül. Hogy él­tünk, nem hiába című kötete érdes felütéssel, a Szerelmes vers című opussal indul, majd négy ciklusban mutatja meg az alkotót. Négy ciklus, négy­féle vezérregiszter, s a ciklu­sokon belül megint csak játék a sokszínűséggel. Szerepekbe bújás, önvallomások, feloldó­dások, elzárkózások, marcan­goló szakítástörténetek, némi egészen ironikus kikacsintás a napi politikai mantrákra. Az­tán kissé csúfolódva, fricskáz- va a legbelsőbb, titkolt érzel­meket tárja fel, s ebből egy új­rakezdés történetének szálai bogozhatok ki. Megkockázta­tom, olykor még a slam poe- tryre jellemző lüktetés és a közéleti téma is belopózik, s igen kemény verseket ered­ményez. Ilyen például a Csa­lád, gyerek kenyér, mosoly című vers, amelyből ide kí­vánkozik pár sornyi idézet - mint egy költői alapállás és önmegfogalmazás lehetséges változata a mai Magyarorszá­gon: „Nem jut család, nem jut gyerek,/Kit szépenfelnevelhe- tek, / Egy sorba hiába álltam,/ Nem rég kirúgták a lábam.” Vagy nézzünk meg egy másik szövegrészt, melyben a poéta ismét pozícionál, a Vonaton ül, útlevél nélkül című vers­ben: „Várom haza, ha hazája én vagyok, / várom, hazája én legyek. ” Pál Dániel Levente Hogy él­tünk, nem hiába című kötete figyelemre méltó költői telje­sítmény, s egyben pontos ke­resztmetszete annak, hogy a harmincasok nemzedékét mi­lyen lét- és alkotói problémák foglalkoztatják. Nem könnyed futamok ezek, hanem súlyo­san koppanó létfogalmazások, a mai Európa közepén. Pál Dániel Levente: Hogy él­tünk, nem hiába. Fiatal írók Szövetsége, Budapest, 2013. Értékelés: »#»##< ) ) Az este fénypontja a Punnany Massif fellépése volt (Stofira Erik felvétele) 7+1 zenekar tapasztalhatta meg, milyen igazi fesztiválszínpadon állni Ilyen volt a szlovákiai magyar dal napja ÖSSZEFOGLALÓ Krasznahorkaváralja. A va­sárnapi zárónapon a szlovákiai magyar zenekaroké volt a fő­szerep a Gombaszögi Nyári Tá­bor nagyszínpadán. A szakmai zsűri, valamint a rajongók onli­ne szavazatai alapján 7+1 ze­nekar léphetett fel a tábor kö­zönsége előtt a krasznahorkai Királyréten. A kezdeményezésnek nem titkolt célja az volt, hogy a kez­dő bandák nagyobb közönség előtt próbálhassák ki magukat, megtapasztalhassák, milyen egy igazi fesztiválszínpadon állni, profi hang- és fénytechni­kát, óriási LED-falat használni. A szervezők három program­csokorba kötötték a fellépő ze­nekarok bemutatkozását. Az el­ső körben'a Hope Red, a Five Members of Distance és a The Black Shoes Company adott elő saját számokat. A közönség érezhetően vasárnapi tempó­ban fogadta a zenészeket, en­nek ellenére sokan voltak kí­váncsiak az előadókra. Kissé fu­ra volt, hogy nem a csillagos ég alatt játszottak a srácok, hanem délutáni napfényben, de a forró órák elmúltával egyre többen vették az irányt a színpad felé, az est leszálltával pedig a kor­donok is szerephez jutottak. A második blokk az Allyen’s Fall-tól, a Feel the Voidtól és a Renton and The Error Jamtől volt hangos. Itt a rock dominált. Úgy tűnt, a táborozókat egyálta­lán nem zavarja, hogy egyes da­lokat először hallanak, hiszen sok zenekarnak nincs még saját lemeze. A közönség így is tom­bolt. A táborlakók által némileg ismertebb a Renton and The Er­ror Jam, hiszen ők két évvel ez­előtt már szerepeltek a gomba­színpadon. A Harapj belé! szö­vegét tömeg énekelte együtt a zenészekkel annak rendje s módja szerint. A harmadik zenei blokk tar­togatta az este fénypontját, hi­szen a Punnany Massif lépett föl. Az ismert magyarországi banda egy jól bemelegített kö­zönséget kapott: óriási volt a hangulat, a dalokat skandálok hangját talán Kassán is lehetett hallani, hiszen „Úgy sem élhe­tünk örökké...” A tábor utolsó zenekara, a Southern Comfort aztán bluesosabbra vette a figu­rát, és megadta a méltó befeje­zést a szlovákiai magyar fiata­lok legnagyobb rendezvényé­nek, a Gombaszögi Nyári Tá­bornak. (rl, czg, gombaszög) A kä civilizáció összecsapásában benne van világunk tükre (Fotó: Barracuda movie) Matt Reeves sci-fi akciófilmjében lenyűgözők a technikai megoldások A majmok forradalma Aki beül Matt Reeves rendező A majmok boly­gója - Forradalom című sci-fi akciófilmjére, töb- bé-kevésbé azt kapja, amit vár ettől az örök­zöld témától. Akciókban dús, látványban remek, érzelmektől áthatott ma­jomparádét. Az akciók­kal nincs baj, a sci-fi ré­sze a dolognak viszont egy kicsit zavarosabb. TALLÓSl BÉLA Nem az a baj a film tudomá­nyos-fantasztikus vonalával, hogy a majmok bolygójának ve­zérét, a szuperintelligens em­berszabásút majommaszkba bújtatott színész játssza, ez si­mán elmegy ebben a műfajban - így erősebben domborodnak ki a Caesar nevű vezérmajmot alakító Andy Serkis színészi kvalitásai. Egy kicsit az az evo­lúciós helyzet zavaros, amely­nek fokán - a film valósága sze­rint - a majmok még nem embe­rek, de már nem majmok. Eb­ben az epizódban ugyanis a majmok bolygójának két lábra emelkedett szőrös lényei ér­zelmileg és kommunikációs szintjükkel, valamint bizonyos szokásaikkal közelebb állnak az emberi fajhoz, mint az állatvi­lághoz. Két kommunikációs rendszerük is van: az egyikkel az emberekkel, a másikkal ma­guk között értekeznek. Az is fu­ra eleme ennek a sci-finek, hogy e szőrös köztes lények ismerik a FILMKOCKA A majmok bolygója - Forradalom ■ Eredeti cím: Dawn of the Planet of the Apes ■ Szlovák cím: Úsvit planéty opíc ■ Színes, amerikai sci-fi akciófilm, 131 perc, 2014 ■ Rendező: Matt Reeves ■ író: Pierre Boulle ■ Zeneszerző: Michael Giacchino ■ Operatőr: Michael Seresin ■ Szereplők: Andy Serkis, Gary Oldman, Jason Clarke, Toby Kebbell, Kevin Rankin, Kirk Acevedo, Keri Russell, Judy Greer A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. tüzet és paripán lovagolnak. Vagy, hogy e lovas majomnép jártas nemcsak a lándzsahajigá- lásban, hanem a lőfegyverhasz­nálatban is. (Ember legyen a talpán, aki nem asszociál egy jó­fajta Gálvölgyi-show-ra, s hírja kuncogás nélkül a látványt, ahogy a majomhad nekibuzdul lóháton, lőfegyverrel!) Az se mindennapi, hogy a fő­vezér - ahogy más főmajmok is - emberi logikát felülmúló érte­lemmel fogja fel a közösségük­kel kapcsolatot kereső emberek szándékát. A film ezt a tökélyre csiszolt tudatot azzal a magya­rázattal teszi helyre, hogy Cae­sart ez előző epizódban az em­ber tanította humán szokásokra és tudnivalókra. A majomtár­sadalom vezérei ezért képesek világosan látni, milyen veszé­lyeket jelenthet számukra az ember terjeszkedése a territó­riumukban. A majmok bolygó­jának lakossága ennek tudatá­ban két táborra szakad: az egyik megengedőn, a másik elutasí­tón fogadja az emberek terveit. Ebből a konfliktusból harci ak­ciók sora burjánzik egyre mo­numentálisabb összecsapások­ká. A háborúban majmok csapa­ta majmokkal csap össze, mi­közben a majmok ellen harcoló majomcsapat az emberek ellen is háborúzik, s a majomcsapat, amelyik védi magát az ellenük harcoló majombrigáddal szem­ben, az emberek harcát is segíti. Igen, ilyen kuszák a viszonyok, amelyek azonban úgy simulnak el a film végére, hogy vethesse­nek még néhány hullámot egy következő epizódban. A maj­mok bolygója - Forradalom című részben elindított és lezárt harcban benne van a szakra- mentumos emberi természet és benne van emberi világunk tük­re, csakjól bele kell nézni. Márcsak ezért is állítom vég­szóként, kicsit ellentmondva az előzőknek, vagy csillapítva azo­kat, hogy talán nem kellene ennyire szőrözni holmi logikai bukfencekbe keveredő részletek miatt, hiszen a fantáziába oltott tudomány sok mindent elbír. S ha a néző a helyén kezeli ezeket a fura tudományos-fantasztikus csavarokat, jól fog szórakozni a filmen. Azt kapja, amire számít. Mozgalmas, izgalmas, látvá­nyos 130 percet arról, hol tart ma a mozi - technikában. Elhunyt Thomas Berger, a Kis nagy ember írója New York. 89 éves korában meghalt Thomas Berger, a Kis nagy ember című regény író­ja. Berger az utolsók egyike volt abból az amerikai író­nemzedékből, amelynek tag­jai szolgáltak a második vi­lágháborúban. Több mint húsz könyvet írt, a legna­gyobb sikert harmadik műve, az 1964-ben kiadott Kis nagy ember aratta. Főhőse, a 111 éves Jack Crabb fanyar hu­morral meséli el élete törté­netét, azt állítja, hogy gyer­mekkorában indiánok rabol­ták el, és később hol velük, Thomas Berger (1924-2014) hol ellenük harcolt. A regény­ből 1970-ben film készült Dustin Hoffman főszereplé­sével. Az író 1999-ben megír­ta regénye folytatását Kis nagy ember visszatér címmel. Thomas Berger soha nem volt olyan híres, mint kortársai, köztük Norman Mailer vagy Kurt Vonnegut, de rajongói a maga nemében páratlannak, noha alulértékeltnek tartot­ták, egy olyan komikus mora­listának, aki egyaránt rá volt hangolódva Amerika múltjá­ra és jelenére. Számos műfajban otthon volt, írt horrort, tudományos-fan­tasztikus regényt és detektív- regénytis. (MTI/dpa/AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom