Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-24 / 169. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 24. www.ujszo.com PENGE Mi legyen, ha már élt, él az ember? Bizakodom. Mostanság új, eddig számomra ismeretlen vagy kevéssé ismert magyar- országi szerzők, jó költők bemutatkozó kötetei jutnak el hozzám. Fontos hangsúlyozni, hogy a rendszerváltozás táján született nemzedék frissen debütáló szerzői ők, akik már a demokratikus viszonyok között szocializálódtak, kezdtek el írni. Ebből az következik, hogy sokkal „sza- badszájúbb” a poétikájuk. Nincs annak indoka, hogy sorok között utalgassanak, rejtett üzeneteket kódoljanak az olvasónak és/vagy az utókornak. Pál Dániel Levente ennek az új generációnak egyik fontos alakja. Vagány figurának tűnhet első látásra, kötetének borítóján minden mellébeszélés helyett ő maga van, cigivel a szájban. Meg egy random galamb a porban. Király. Én szeretem, ha a költő pozícionálja magát, ha megmutatja, minek s kinek szeretne látszani, s miután a címlapon ezt megtette, magát meg nem hazudtolva a versekben is önmaga marad. Pál Dániel Leventének ez sikerül. Hogy éltünk, nem hiába című kötete érdes felütéssel, a Szerelmes vers című opussal indul, majd négy ciklusban mutatja meg az alkotót. Négy ciklus, négyféle vezérregiszter, s a ciklusokon belül megint csak játék a sokszínűséggel. Szerepekbe bújás, önvallomások, feloldódások, elzárkózások, marcangoló szakítástörténetek, némi egészen ironikus kikacsintás a napi politikai mantrákra. Aztán kissé csúfolódva, fricskáz- va a legbelsőbb, titkolt érzelmeket tárja fel, s ebből egy újrakezdés történetének szálai bogozhatok ki. Megkockáztatom, olykor még a slam poe- tryre jellemző lüktetés és a közéleti téma is belopózik, s igen kemény verseket eredményez. Ilyen például a Család, gyerek kenyér, mosoly című vers, amelyből ide kívánkozik pár sornyi idézet - mint egy költői alapállás és önmegfogalmazás lehetséges változata a mai Magyarországon: „Nem jut család, nem jut gyerek,/Kit szépenfelnevelhe- tek, / Egy sorba hiába álltam,/ Nem rég kirúgták a lábam.” Vagy nézzünk meg egy másik szövegrészt, melyben a poéta ismét pozícionál, a Vonaton ül, útlevél nélkül című versben: „Várom haza, ha hazája én vagyok, / várom, hazája én legyek. ” Pál Dániel Levente Hogy éltünk, nem hiába című kötete figyelemre méltó költői teljesítmény, s egyben pontos keresztmetszete annak, hogy a harmincasok nemzedékét milyen lét- és alkotói problémák foglalkoztatják. Nem könnyed futamok ezek, hanem súlyosan koppanó létfogalmazások, a mai Európa közepén. Pál Dániel Levente: Hogy éltünk, nem hiába. Fiatal írók Szövetsége, Budapest, 2013. Értékelés: »#»##< ) ) Az este fénypontja a Punnany Massif fellépése volt (Stofira Erik felvétele) 7+1 zenekar tapasztalhatta meg, milyen igazi fesztiválszínpadon állni Ilyen volt a szlovákiai magyar dal napja ÖSSZEFOGLALÓ Krasznahorkaváralja. A vasárnapi zárónapon a szlovákiai magyar zenekaroké volt a főszerep a Gombaszögi Nyári Tábor nagyszínpadán. A szakmai zsűri, valamint a rajongók online szavazatai alapján 7+1 zenekar léphetett fel a tábor közönsége előtt a krasznahorkai Királyréten. A kezdeményezésnek nem titkolt célja az volt, hogy a kezdő bandák nagyobb közönség előtt próbálhassák ki magukat, megtapasztalhassák, milyen egy igazi fesztiválszínpadon állni, profi hang- és fénytechnikát, óriási LED-falat használni. A szervezők három programcsokorba kötötték a fellépő zenekarok bemutatkozását. Az első körben'a Hope Red, a Five Members of Distance és a The Black Shoes Company adott elő saját számokat. A közönség érezhetően vasárnapi tempóban fogadta a zenészeket, ennek ellenére sokan voltak kíváncsiak az előadókra. Kissé fura volt, hogy nem a csillagos ég alatt játszottak a srácok, hanem délutáni napfényben, de a forró órák elmúltával egyre többen vették az irányt a színpad felé, az est leszálltával pedig a kordonok is szerephez jutottak. A második blokk az Allyen’s Fall-tól, a Feel the Voidtól és a Renton and The Error Jamtől volt hangos. Itt a rock dominált. Úgy tűnt, a táborozókat egyáltalán nem zavarja, hogy egyes dalokat először hallanak, hiszen sok zenekarnak nincs még saját lemeze. A közönség így is tombolt. A táborlakók által némileg ismertebb a Renton and The Error Jam, hiszen ők két évvel ezelőtt már szerepeltek a gombaszínpadon. A Harapj belé! szövegét tömeg énekelte együtt a zenészekkel annak rendje s módja szerint. A harmadik zenei blokk tartogatta az este fénypontját, hiszen a Punnany Massif lépett föl. Az ismert magyarországi banda egy jól bemelegített közönséget kapott: óriási volt a hangulat, a dalokat skandálok hangját talán Kassán is lehetett hallani, hiszen „Úgy sem élhetünk örökké...” A tábor utolsó zenekara, a Southern Comfort aztán bluesosabbra vette a figurát, és megadta a méltó befejezést a szlovákiai magyar fiatalok legnagyobb rendezvényének, a Gombaszögi Nyári Tábornak. (rl, czg, gombaszög) A kä civilizáció összecsapásában benne van világunk tükre (Fotó: Barracuda movie) Matt Reeves sci-fi akciófilmjében lenyűgözők a technikai megoldások A majmok forradalma Aki beül Matt Reeves rendező A majmok bolygója - Forradalom című sci-fi akciófilmjére, töb- bé-kevésbé azt kapja, amit vár ettől az örökzöld témától. Akciókban dús, látványban remek, érzelmektől áthatott majomparádét. Az akciókkal nincs baj, a sci-fi része a dolognak viszont egy kicsit zavarosabb. TALLÓSl BÉLA Nem az a baj a film tudományos-fantasztikus vonalával, hogy a majmok bolygójának vezérét, a szuperintelligens emberszabásút majommaszkba bújtatott színész játssza, ez simán elmegy ebben a műfajban - így erősebben domborodnak ki a Caesar nevű vezérmajmot alakító Andy Serkis színészi kvalitásai. Egy kicsit az az evolúciós helyzet zavaros, amelynek fokán - a film valósága szerint - a majmok még nem emberek, de már nem majmok. Ebben az epizódban ugyanis a majmok bolygójának két lábra emelkedett szőrös lényei érzelmileg és kommunikációs szintjükkel, valamint bizonyos szokásaikkal közelebb állnak az emberi fajhoz, mint az állatvilághoz. Két kommunikációs rendszerük is van: az egyikkel az emberekkel, a másikkal maguk között értekeznek. Az is fura eleme ennek a sci-finek, hogy e szőrös köztes lények ismerik a FILMKOCKA A majmok bolygója - Forradalom ■ Eredeti cím: Dawn of the Planet of the Apes ■ Szlovák cím: Úsvit planéty opíc ■ Színes, amerikai sci-fi akciófilm, 131 perc, 2014 ■ Rendező: Matt Reeves ■ író: Pierre Boulle ■ Zeneszerző: Michael Giacchino ■ Operatőr: Michael Seresin ■ Szereplők: Andy Serkis, Gary Oldman, Jason Clarke, Toby Kebbell, Kevin Rankin, Kirk Acevedo, Keri Russell, Judy Greer A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. tüzet és paripán lovagolnak. Vagy, hogy e lovas majomnép jártas nemcsak a lándzsahajigá- lásban, hanem a lőfegyverhasználatban is. (Ember legyen a talpán, aki nem asszociál egy jófajta Gálvölgyi-show-ra, s hírja kuncogás nélkül a látványt, ahogy a majomhad nekibuzdul lóháton, lőfegyverrel!) Az se mindennapi, hogy a fővezér - ahogy más főmajmok is - emberi logikát felülmúló értelemmel fogja fel a közösségükkel kapcsolatot kereső emberek szándékát. A film ezt a tökélyre csiszolt tudatot azzal a magyarázattal teszi helyre, hogy Caesart ez előző epizódban az ember tanította humán szokásokra és tudnivalókra. A majomtársadalom vezérei ezért képesek világosan látni, milyen veszélyeket jelenthet számukra az ember terjeszkedése a territóriumukban. A majmok bolygójának lakossága ennek tudatában két táborra szakad: az egyik megengedőn, a másik elutasítón fogadja az emberek terveit. Ebből a konfliktusból harci akciók sora burjánzik egyre monumentálisabb összecsapásokká. A háborúban majmok csapata majmokkal csap össze, miközben a majmok ellen harcoló majomcsapat az emberek ellen is háborúzik, s a majomcsapat, amelyik védi magát az ellenük harcoló majombrigáddal szemben, az emberek harcát is segíti. Igen, ilyen kuszák a viszonyok, amelyek azonban úgy simulnak el a film végére, hogy vethessenek még néhány hullámot egy következő epizódban. A majmok bolygója - Forradalom című részben elindított és lezárt harcban benne van a szakra- mentumos emberi természet és benne van emberi világunk tükre, csakjól bele kell nézni. Márcsak ezért is állítom végszóként, kicsit ellentmondva az előzőknek, vagy csillapítva azokat, hogy talán nem kellene ennyire szőrözni holmi logikai bukfencekbe keveredő részletek miatt, hiszen a fantáziába oltott tudomány sok mindent elbír. S ha a néző a helyén kezeli ezeket a fura tudományos-fantasztikus csavarokat, jól fog szórakozni a filmen. Azt kapja, amire számít. Mozgalmas, izgalmas, látványos 130 percet arról, hol tart ma a mozi - technikában. Elhunyt Thomas Berger, a Kis nagy ember írója New York. 89 éves korában meghalt Thomas Berger, a Kis nagy ember című regény írója. Berger az utolsók egyike volt abból az amerikai írónemzedékből, amelynek tagjai szolgáltak a második világháborúban. Több mint húsz könyvet írt, a legnagyobb sikert harmadik műve, az 1964-ben kiadott Kis nagy ember aratta. Főhőse, a 111 éves Jack Crabb fanyar humorral meséli el élete történetét, azt állítja, hogy gyermekkorában indiánok rabolták el, és később hol velük, Thomas Berger (1924-2014) hol ellenük harcolt. A regényből 1970-ben film készült Dustin Hoffman főszereplésével. Az író 1999-ben megírta regénye folytatását Kis nagy ember visszatér címmel. Thomas Berger soha nem volt olyan híres, mint kortársai, köztük Norman Mailer vagy Kurt Vonnegut, de rajongói a maga nemében páratlannak, noha alulértékeltnek tartották, egy olyan komikus moralistának, aki egyaránt rá volt hangolódva Amerika múltjára és jelenére. Számos műfajban otthon volt, írt horrort, tudományos-fantasztikus regényt és detektív- regénytis. (MTI/dpa/AP)
