Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-19 / 140. szám, csütörtök
18 Iskola utca ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 19. www.ujszo.com A POSTA HOZTA „Selyés" zarándoklat a szabadságharc utolsó felvonásának színhelyein Spanyolországi élmények Iskolánk, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia 2013 júniusában sikeresen pályázott a Comenius Programban. Két éven keresztül a Street Art Bridges Europe, magyarul Az utca művészete összeköti Európát projektben dolgozhatunk hét másik intézménnyel. 2014. május 13-17. között a spanyolországi Soria városába utaztunk, a kétéves projektünk második mobilitására. Hosszú szervezés után kelt útra a kis csapat - Bognár Andrea és Öllé Tamás III. B osztályos tanuló, illetve jómagam, Lénárth Zsuzsanna és kolléganőm, Kis Éva tanárnő. Nagyszerűen megszervezett program várt ránk. Megtekintettük az iskolát, ahol a búcsúzó diákok dalai fogadtak bennünket. A rövid prezentációk után ellátogattunk a helyi San Juan de Duero kolostorba. A következő nap megnéztük fő úti célunkat, a nem mindennapi helyszínen található vászonkiállítást. Hónapokon keresztül dolgoztak diákjaink, hogy az útra elkészüljön a nagy mű. Előre megszabott témaköröket kellett feldolgozni: nyelvi különbözőség, rasszizmus, férfi és női egyenjogúság. A nyolc résztvevő ország alkotásait a helyi bikaviadalok arénájának belső csarnokában állították ki. A nap hátralevő részében a diákok egy multikulturális futballmérkőzésen vettek részt. Fiúk és lányok vegyes csapatokat alkottak. A tanárok ezalatt beszélték meg az eddigi tapasztalatokat, pontosították a projekt második évének feladatait. A zárónapon ellátogattunk a Soriától egy órányira található Laguna Negra Nemzeti Parkba. Csodaszép képeket készíthettek mindazok, akik megtették az utat egészen a havas csúcsig. Ebéd előtt egy órát töltöttünk a mesés Vinuesa faluban. Délután egy kalandpark várt ránk, ahol mindenki kipróbálhatta erejét a különböző hosszúságú és nehézségű pályákon. A hosszú hazaút előtt még megnéztük Spanyolország fővárosát, a csodás Madridot. Lénárth Zsuzsanna koordinátor A nagymegyeriek négytagú küldöttsége (Fotó: NKA A POSTA HOZTA Tanulmányi kirándulás A nemeskajali iskola tanulói a közelmúltban tanulmányi kiránduláson vettek részt, hogy megismerjék a járás nevezetességeit. Először Nagyfödémesre látogattak el, ahol Száraz Erzsébet és Prágai Erzsébet megmutatta nekik a temető melletti, 2004-ben felújított kálváriát. A gyerekeknek nagyon tetszett a klasszicista stílusban épült kápolna, s megtekinthették a keresztét stációit megörökítő féldomborműveket is. Ezután vezetőik a helyi nádfedeles tájházba kalauzolták el őket, melynek három helyiségében számos régi bútort, használati tárgyat, edényt, szerszámot és valódi kemencét is láthattak. Sokat kérdeztek, s érdeklődéssel hallgatták az őseink életéről, szokásairól szóló előadást. Kirándulásunk második állomása a jókai vízimalom volt. A gyerekek maketteken láttak már vízimalmokat, de most szinte karnyújtásnyira voltak a hatalmas malomkeréktől, melyet be is indítottak, s alkalmuk nyílt közelről figyelni a zakatoló gépeket. A Kis-Duna partján fekvő csodálatos táj mindnyájukat lenyűgözte, s a szórakozással, játékkal eltöltött néhány óra felejthetetlen élmény marad számukra. Futó Mária A jókai vízimalom (A szerző felvétele) Komáromtól Világosig Aranyosi Zsolt, Hunéík Anna Rebeka és Tóth Bálint méltón képviselte a komáromi gimnáziumot (Fotó: SJG) Negyedik alkalommal vettünk részt a nagyváradi Ady Endre Líceum által szervezett történelmi vetélkedőn, amelynek témája az 1848/49-es szabadságharcvolt. ELEK JÓZSEF Nagyváradon a Komáromi Napokhoz hasonlatos Festum Varadinum ünnepségsorozat része volt a verseny, amelyen erdélyi, partiumi és magyarországi csapatok mellett egyedüliként képviselték a Felvidéket a selyés diákok. Aranyosi Zsolt, Hunéík Anna Rebeka és Tóth Bálint méltón képviselte a Se- lye János Gimnáziumot, végig megingások nélkül teljesítve megnyerték a vetélkedőt. Külön versenyszámként egy plakátot is készítettek a komáromi vár kapitányairól, hiszen a mindenki által ismert Klapka György tábornok a szabadság- harcnak csupán az utolsó fejezetében irányította az erődöt. A verseny különdíja egy jutalomkirándulás volt, amelynek célja az volt, hogy felkeressük a szabadságharc utolsó felvonásának színhelyeit. Nagyváradról indultunk, hogy Aradon fejet hajtsunk a vértanúk emlékműve előtt, hogy megismerjük a fegyverletétel aláírásának színhelyét, s nem utolsósorban, hogy magunk elé képzeljük a szerencsétlenül végződő temesvári csatát egy olyan terepen, ahol a várnak már csak a töredéke maradt meg, s a hajdani csatatér ma forgalmas utak csomópontja. A jutalomútra Komáromból indultunk, ahol az egyik utolsó sikeres ütközetet vívták Görgei csapatai. Innen időben és térben is nagyot léptünk kelet felé, hogy a fegyvergyártásáról „magyar Birmingham”-nek nevezett Nagyváradon pihenjünk a szombati indulásig. Onnan viszont a határ mentén déli irányban utaztunk Nagyszalontán át Aradig, ahol megkoszorúztuk az egyszerű emlékművet. Sajnos, az aradi várba nem mehettünk be, mert a román hadsereg jelenleg is használja, és - komáromiaknak ezt felesleges magyarázni - ki is használja. A millennium idején készült szoborcsoport ma egy másik téren kapott helyet (szemben egy nem éppen ízléses román diadalívvel), amelynek felavatásáról helyi vezetőnk egy aranyos történetet mesélt: mivel az ő feladata volt az ünnepség szervezése, a meghívott román prominens vendégek azt kérték tőle, az első szó románul hangozzék el. „Arad” - oldotta meg a helyzetet mesélőnk, sarokba szorítva furfangos vendégeit. Hiába, a túlélés egyik legjobb fegyvere a furfang... Felkerestük a minoriták templomát is, ahol három tábornok emléktáblája áll, akiket betegségük miatt nem tudtak a többiekkel együtt kivégezni. Mindhárman az aradi várbörtönben haltak meg: Ormai Norbert, Ludwig Hauk és Lenkey János. A minorita rend tagjai a kivégzések idején a katonatisztek kísérői voltak, egy órával a tragédia után misét is tartottak a tiszteletükre. Később évtizedeken keresztül őrizték a szoborcsoport részeit a kolostor udvarán. Aradról Világosra tartottunk, ahol a Bohus-kúriában megtaláltuk az asztalt, amely tanúja volt Görgei kapitulációjának. Stílusosan a felújított épület fakultatív látnivalót tartogat a román kultúra rajongóinak: a kúriával semmilyen kapcsolatba nem hozható román író és zeneszerző személyes ereklyéit vonultatva fel. Külön öröm volt számunkra, hogy az asztalon egy komáromi csoport koszorúját fedeztük fel. A világosi sík, a fegyverletétel színhelye a falu mellett helyezkedik el. Temesvárra menet alkalmunk volt megtekinteni. Kossuth szavaival élve a „magyar Manchester” következett, az iparkodó Temesvár. Augusztus 9-én vívták a vár falánál azt a csatát, amely választ adott arra a kérdésre, van-e értelme folytatni a harcot. Ami a várból megmaradt, azt felújították (egy olaszbástya két fallal), és vendéglők telepedtek meg az árnyékában. Szervezőnk, Fleisz Judit tanárnő megmutatta az 1989-es forradalmi események színhelyeit, Tőkés László prédikációinak helyét, majd a főteret, ahol az emberek közé lőttek. Két lámpás hirdeti, hogy Temesváron vezették be először Európában az utcai villanyvilágítást, méghozzá 1884-ben. Az egész napos partiumi kirándulás alatt a rekkenő hőség még jobban próbára tette eltökéltségünket, de nem hagytuk, hogy kifogjon rajtunk, hiszen ritkán adatik meg egy csallóközi diáknak, hogy végiglátogassa a Partium híres városait, ahol - szomorú tény - egyre ritkább a magyar szó. Arad megyében már alig 25 000 magyar él, egyetlen gimnáziuma van, és hasonló a helyzet Temesváron is. A döntő többségében román Partium számunkra nem volt új, diákjaink sok hasonlóságot fedeztek fel a helyi és az otthoni kisebbségi lét között. Azért kicsúszott a szájukon: jó, hogy nekünk szlovákjaink vannak... A szerző a Selye János Gimnázium tanára A POSTA HOZTA Mesedélelőtt az oviban A Hófehérke színre vitelénél a nagyok mellett a kicsik is szóhoz és szerephez jutottak (Fotó: CMUO) Mesés programmal várta május 27-én az érsekújvári Cirill- Metód utcai óvoda magyar tannyelvű csoportja a Pavol Blaho utcai óvoda magyar végzőseit. Érsekújváron ebben a két intézményben folyik magyar nyelvű oktatás is, innen kerül ki a helyi magyar alapiskola elsőseinek zöme. A vendéglátó ovi tanító nénijeinek, Őesnek Szilviának és Jávorka Margarétának nem titkolt célja a meghívással az volt, hogy a leendő elsősök, osztálytársak még az óvodában találkozzanak, megismerjék egymást, és ezáltal könnyebben beilleszkedjenek az új közösségbe. A mesedélelőtt a Grimm- . testvérek klasszikusainak, Hófehérke és Piroska történetének felidézésével indult. A vendéglátó Mókuska csoportot kisebb-nagyobb gyerekek vegyesen látogatják. A tanító nénik ügyesen választottak mesét, hiszen a Hófehérke színre vitelénél a nagyok mellett a kicsik is szóhoz és szerephez jutottak - ők alakították a hét törpét. A zenei betétekkel fűszerezett előadásban minden a forgatókönyv szerint zajlott, elcsattant az a bizonyos csók is, diszkrét takarásban persze. A Piroska és a farkast a nagy- csoportosok bábelőadásában láthatta a kíváncsi gyerekközönség. Nagy izgalom előzte meg a produkciót, hiszen az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy a farkas betegeskedő „magyar hangja” meggyógyul- e. Alex szerencsére vállalni tudta a szereplést, és kellőképpen elváltoztatott hangjával nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez. A többi nagy- csoportos, Ádám, Fanni, Henrich, Liza, Szilárd és Vivien is szépen szerepelt. A tanító nénik bíznak benne, hogy az iskolából is csupa jót hallanak majd róluk. A délelőtt további részében a két óvoda gyerekei közösen játszottak, énekeltek az udvaron (ahogy az egyik ovis fogalmazott: „összekevertük magunkat”), majd a vendégek megnézték az agyagfigura-kiállítást, vagyis a Mókuska csoport tagjai (és ügyes kezű anyukáik) által az oviban formázott és kiégetett edényeket, állatokat, díszeket. A látogatást közös sütizés zárta az óvoda ebédlőjében. B.Mánya Ágnes
