Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-20 / 141. szám, péntek
18 Nagyítás ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 20. www.ujszo.com Nincs titokzatosabb, nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, áldozatkész barátság. A barátság erős és komoly szolgálat. (Márai) Árny- és fényjáték az élet? Andrej Kiskával közvetlenül az után, hogy ismertté váltak az államfőválasztás végeredményei (K. Cs. archívuma) Június 15-én tette le Pozsonyban az államfői esküt Andrej Kis ka, Szlovákia negyedik köztársasági elnöke. A beiktatási ceremónia után, az ország 21 éves történetében először, nem szállt azonnal gépkocsiba, hanem derűs sétát tett az emberek között, kora délután pedig hajléktalanokkal és gyermekotthonok lakóival ebédelt. MIKLÓSI PÉTER Este, a vendégkört tekintve, új stílusban adott ünnepi fogadást a várban. A meghívottak között voltak a somorjai At Home Gallery vezetői is, Kiss Csaba és felesége, Suzanne. Ők már hosszú évek óta az új államfő személyes barátai közé tartoznak. Kiss Csabával az elnökváltás előtt két nappal, a somorjai „független művészsziget” gócában: a Kiss házaspár által az enyészettől megmentett zsinagógában beszélgetünk. Elsősorban a barátságról, az ő személyes kapcsolatukról Andrej Kiskával; lényegében arról, hogy - Francis Bacon szerint - barátok nélkül vadon a föld... Csaba, ha éppenséggel nem is lazán, de sportosan szeretsz öltözni. Viszont egy államfő által adott esti recepción, még ha történetesen egyénileg barátod is az illető, öltönyben illik feszíteni! Hogy őszinte legyek, az öltönyt valóban be kellett szereznem. Az a civil élet, amelyben én mozgok, nem feltétlenül az öltönyök meg nyakkendők világa. Ám most örömmel, már-már büszkén kerítettem egy „an- cugot”, mert Suzanne-nal nagy megtiszteltetés ért bennünket, hogy ott lehettünk a civil szférából meghívottak között. Az ilyen alkalom ritkaság olyasvalaki számára, aki inkább hétköznapi ruhában teszi nap mint nap a maga dolgát. Úgy hírlik, Andrej Kiska kétezer óta nem is egyszer járt itt nálatok. Sőt, a legutóbb éppen pár hete. Régebben megbeszéltük, ha összejön a siker, akkor az ő megválasztása és a beiktatás közötti „holtidőben” itt nálunk, szűk baráti társaságban és családias hangulatban egy halászlépartit tartunk. Érdekes beszélgetés alakult ki közben, és mert a bátyám is eljött Budapestről, a szlovák-magyar kapcsolatok szintén szóba kerültek. Gondolod, hogy Andrej Kiska ugyan privát, de mégiscsak államfőként is el-eljön majd hozzátok egy-egy halászlé- meg gulyáspartira, vagy már csak hivatalosan tesz látogatást az At Home Galleryben? Nem titok, hogy már most beszélgettünk egy ilyen elnöki magánlátogatás lehetséges kora őszi időpontjáról. Ahogy az elmúlt esztendők során megismertem, őt valamiképpen olyan fából faragták, hogy a politika örvénylései sem fogják megváltoztatni. Eleve más úton lett belőle az ország első embere, mint amelyeken a politikusok általában menetelnek. Emberileg pedig különösen megbízom benne. Szabadjon tamáskodnom: kettőtök régebbi, másfél évtizedes ismeretségéből adódóan sem tartod Andrej Kis- kát kissé álmodozónak, idealistának? Akár olyasvalakinek, amilyen Puskin verses regényében Anyegin? Nem. Nagyon jól és céltudatosan építkezik, mindig tudja, hogy mit akar. Egyáltalában nem meddő álmokat szövő típus. Nála nem az üres gesztusokon, hanem a segítőkészségen, a tetteken a hangsúly. Az emberiességen. Fokozatosan alkalmam volt kiismerni őt, hiszen még üzletemberként figyelhettem a ténykedését, majd később is a Jó angyal nevű projektet irányítva. Még kétezerben hogyan jött létre közöttetek ez a máig tartó barátság? Akkoriban bent a zsinagógában készítették az itt tartózkodó tibeti szerzetesek az emlékezetesen széppé sikeredett homok- mandalát. Munkálkodásuk tíz napig tartott Somorján. Talán a harmadik napon bejött az utcáról egy magas, ismeretlen férfi, és név szerint engem keresett. Amikor bemutatkoztam, néhány röpke mondat után ajánlattal lepett meg. Azt mondta, egy ilyen jelentékeny akció zökkenőmentes megvalósításához nyilván anyagi segítségre is szükségünk van, amit készséggel fölajánl. Egyúttal meghallgatta a szerzetesek nálunk tartott előadásainak egyikét is. Suzanne meg én pedig úgy láttuk, új ismerősünket igazán érdekli a keleti kultúra. Végül annyiban maradtunk, ha szükségesnek mutatkozik a támogatása, keresni fogjuk őt. Aznap még nem sejthettük, hogy hamarosan tényleg nyakig leszünk a gondokban. Éspedig? A tibeti szerzetesek itt tartózkodásának befejezéseképpen az általuk épített homokmandala felajánlási szertartására és annak a Dunába szórására ugyanis meghívtuk első szlovákiai látogatására Őszentségét, a XIV. dalai lámát. És ahogy ilyenkor szokás, az érkezése előtt két nappal a külügyminisztériumban tételesen egyeztettük a jeles vendég látogatásának valamennyi fontos részletét, beleértve a dalai láma szállítását, személyi védelmének hivatalos biztosítását, a külügyi tárca már beígért segítségének összes egyéb pontját. Mindez egy csütörtöld napon történt. Viszont pénteken, döbbenetünkre, már minden másképpen volt. Aznap délután a külügyminisztérium - egy angolul nem beszélő sofőr vezette állami gépkocsin kívül - minden egyéb segítséget indoklás nélkül telefonon visszavont! No, én ekkor hívtam föl Andrej Kiskát, és elpanaszoltam, hogy jócskán benne vagyunk a pácban, hiszen Őszentsége a XIV. dalai láma másnap Pannonhalma érintésével megérkezik Budapestről, nekünk pedig a rajka-oroszvári határátkelőn fogadnunk kell őt, illetve a kormányzat tartózkodó hozzáállása dacára az eredeti tervek szerint lebonyolítani a háromnaposra tervezett szlovákiai látogatást. A mai szlovák államfő, aki akkoriban nekem is inkább még csak Kiska úr volt, azt felelte a telefonba: ne törődjek a váratlanul nyakunkba szakadt bonyodalmakkal, hanem az előre rögzített program értelmében rendeljük meg a magas rangú vendég személyi védelmét és a látogatás minden egyéb velejáróját, ő pedig állja mindennek a költségeit. És nemcsak betartotta adott szavát, hanem eljött a dalai láma pozsonyi, telt házas előadására a pasienkyi sportcsarnokba, ahová nem fogadott el tisztelet- jegyet, hanem ő is belépődíjat fizetett. Ekkor szövődött közöttünk mélyebb, az őszinte nyitottságra, jóakaratra, toleranciára épülő barátság. Mint később mindkettőnk számára talán kimondatlanul is kiderült: a politika cinizmusával, a mindennapok könyöklésével és a kéz kezet mos elburjánzott gyakorlatával szemben. Mennyiben befolyásolják Kiska urat a barátságok? Mert azért azt sem árt tudatosítani, hogy az államfői poszt gyakorlati ellátása akár a galamblelkű egyént is a kötelességek bizonyos korlátái közé szorítják... Én csupán a személyes barátságunkból tudok kiindulni. És abból, hogy talán rokonszenvesnek tűnhetett neki Suzanne és az én házasságom, amely gyökereink különbözősége révén rengeteg toleranciát igényel. De azt szintén észrevettem, hogy a rosszindulat vagy az ellenszenv legapróbb jele nélkül, élénken érdeklődik Dél- Szlovákia helyzete, sajátosságai iránt, hiszen Poprádról szemlélve az ő számára például a Csallóköz egy egészen más világ. Nem túlzók, ha bevallom, ennyire nyitott és hozzá hasonló szlovák emberrel talán még nem is találkoztam. Egymástól ugyan függetlenül, mégis egyazon időben, a kilencvenes évek első felében töltöttetek munkát vállalva hosszabb időt a tengerentúlon. Te Kanadában, Andrej Kiska az Egyesült Államokban. Emlékeiteket ébresztgetve szoktatok nosztalgiázni? Ritkán. Inkább arról beszélgetünk, hogy mit jelentett még fiatalon teljesen önmagunkra utalva szerencsét próbálni. Belecsöppenni egy egészen új, a másság nagyfokú tiszteletét is igénylő multikulturális világba. Észrevenni és tudatosítani, hogy mit jelent becsülettel embernek lenni egy vadidegen társadalmi közegben, ahol egy nyelv nem más és nem több, mint a kommunikáció eszköze. Ott egy életre megtanultam nem elsősorban csak azzal foglalkozni, hogy magyarként Szlovákiában kisebbség vagyok. Azokban az években tudatosult bennem, mi az, ami sokkal inkább összehoz, mintsem szembefordít. Hogy az életben emberséggel kell érvényesülni és keményen, céltudatosan dolgozni. Találkoztatok az elnökválasztási kampány vagy a rá- készülés időszakában is? Hogyne. Sőt, vagy két éve már, hogy itt Somorján arról társalogtunk, érdemes-e indulnia elnökjelöltként. Kérdezgette, Szlovákiában mi lenne fontos az országban élő magyaroknak. Politikai felhangok nélkül tudtunk nem is egyszer beszélgetni a nyelvi jogok, az anyanyelvi oktatás és kultúra, a régió gazdasági fölzárkózásának fontosságáról. Talán a legelsők között biztattam, hogy bátran vágjon bele a szándékába. Annál is inkább, mert meg- , annyi élettapasztalata van. Korábban üzletemberként, az utóbbi hét-nyolc évben pedig a jótékonykodás, a filantrópia talán legaktívabb szlovákiai egyéniségeként. Szlovákiában egyelőre nemigen divat, hogy valakinek a rászorulók segítése váljon az életfilozófiájává, cselekvési programjává. Történt valami Andrej Kiska életében, vagy tanúja volt olyan nélkülözésnek, szenvedésnek, ami kiváltotta benne a nehéz sorsúak- kal szembeni empátiát? Amikor erről beszélgettünk, azt mondta, sok mindent kapott az élettől, és ebből szeretne minél többet visszaszolgáltatni a rászorulóknak. A másik kiváltó ok pedig, hogy az egyik gyermeke kicsi korában nagyon beteg volt, és ő akkor megfogadta a kórházban: ha a csöppség meg* A művészetek somorjai „szigetéről" „Az 1990-es évek második felében - ezen a provincializmussal sújtott művészeti és kulturális periférián - a helybeli At Home Gallery egyik hétről a másikra az ország egyik jelentős összművészeti központját teremtette meg. Az elmúlt években Franciaország, Csehország, Magyarország szlovákiai kulturális központjai, külföldi alapítványok választották rendezvényeik helyszínéül, támogatták Kiss Csaba és Suzanne Kiss alapítványi galériáját." (Hushegyi Gábor, At Home Gallery 1996-2011) A A \a U § 9 # .S fis. t fii menekül a haláltól, akkor örök hálából segíteni fog másokon. Szerinted miért van az, hogy az emberek zöme - a segítségnyújtás szikrája helyett - többnyire csak nézi, ami körötte történik, de nem látja, nem akarja látni a lényeget? Talán mert senki sem szereti nézni mások szenvedését. Persze, magatartásunkban oda illenék eljutni, hogy ne külsőleg tegyük a szépet. Ehhez azonban önmagunkat kell megváltoztatni, és nem másokat. Hogy természetes legyen számunkra az emberiesség. És ne csak megöregedjünk, hanem belesebbek is legyünk az idő előrehaladtával. Nem titok, hogy a politikusok többé-kevésbé mind egyformák. Előbb-utóbb megtörnek a mindennapok csatározásainak taposómalmában. Akaratlanul is ez várhat az új államfőre? Úgy érzem, őt nem fogja tudni maga alá gyűrni, bedarálni a politika árnyoldala. 0 egy független és a saját elveihez ragaszkodó ember. Olyasvalaki, aki számára a más vélemény nem jelent okvetlenül ellenségeskedést. Ezért az esetleges kritikát is annak helyén fogja kezelni, különösen, ha igazság is lesz benne. Az elnökválasztási kampány nyilvános vitáiban sem ellentámadásokkal viszonozta a neki szánt támadásokat. A jövőt illetően az pedig különösen jó, hogy Andrej Kiskát nem fűzi a politikához szűk személyes érdek. Ezért az a szemléletmód is idegen tőle, mely szerint: ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy! Seneca bölcseleté szerint a barátság után hinni kell, a barátság előtt ítélni. Úgy érzed, ennek tudatában mélyült el a ti személyes barátságotok is? Gondolom, sohasem az első találkozás az igazán döntő. Amikor kétezerben először fogtunk kezet, nem gondolkodtam azon, hogy ez a kapcsolat hosszú lesz-e vagy rövid. Az ismeretség fokozatosan alakult barátsággá. A római költő, Horatius Flaccus Quintus viszont már az időszámításunk előtti utolsó században arra figyelmeztetett: A tapasztalatok szerint kellemes, ha befolyásos barátaid vannak, a tapasztaltabbak azonban tartanak tőle! Véleményed? Többen kérdezték tőlem, hogy ezek után mi lesz az én szerepem. Szerintem az ő számára is fontosabb, hogy személyes kapcsolataink megmaradjanak barátságnak. Ha pedig véleményre lesz szüksége, abban Suzanne-nal segíteni fogjuk. Más szerep nincs itt, a kampányban elvégeztünk egy komoly munkát, most Andrej Kiskán múlik, hogy müyen államfő lesz. Itt az Át Home Galleryben pedig folytatjuk, amit eddig tettünk. Kiss Csaba (Somogyi Tibor felvétele
