Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-03 / 78. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 3. Kultúra 9 Hudec László Ede építész születésének 120. évfordulója alkalmából háromnyelvű tanulmánykötet jelent meg Életút Besztercebányától Sanghajig L. E. Hudec építész nyomában címmel jelent meg szlovák, magyar és angol nyelvű tanulmánykötet Kubička Ku- csera Klára művészet- történész és szerzőtársai tollából. A könyv a monumentális építészeti életművével világhírűvé lett, besztercebányai születésű építész családi gyökereit, besztercebányai kapcsolatait és felfelé ívelő sanghaji pályáját mutatja be. TALLÓS1 BÉLA Hudec László 1893-ban született Besztercebányán. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt végezte el a budapesti Magyar Királyi József Műegyetemet. 1915 januárjában kivezényelték a frontra, majd orosz hadifogolytáborba került, ahonnan sikerült Sanghajba szöknie. 1918 és 1947 között ott élt rendkívül sikeres tervezőként és vállalkozóként. A kínai polgárháború elől menekülve előbb Európába, majd Amerikába utazott, ahol Berke- leyben telepedett le, ám itt már- 1958-ban bekövetkezett haláláig - nem tervezett. Szülővárosába saját akaratára került vissza, de már csak a halála után- hamvai 1970-től a besztercebányai evangélikus temetőben nyugszanak. Neve, emléke teljesen eltűnt, mintegy kilencven évig a feledés homálya fedte Sanghajban és idehaza is. Ennek Kínában a kulturális forradalom, illetve Hudec 1947-es félig illegális el- származása és amerikai állampolgársága volt az oka. Szülőföldjén pedig azért feledkeztek meg róla, mert az egyetem elvégzése után nem volt lehetősége a tervezésre és tervek kivitelezésére. Csupán a vihnyei katolikus kápolna fűződik a nevéhez, tehát különösebben nem volt mivel kapcsolatban foglalkozni vele. Sanghaji sikereiről az ottani angol nyelvű sajtó, elvétve néhány amerikai, német vagy francia szakmai folyóirat számolt be. A megjelent cikkek azonban hozzánk nem jutottak el. A másik ok, amiért itt nem foglalkoztak vele, a család elvándorlásával, Magyarországra költözésével függ össze. A harmadik tényező pedig az építésznek és családtagjainak nyugat-európai és amerikai tartózkodása - hivatalosan emigránsoknak tekintették őket, s azokról mélyen hallgattak. Az ideológiai akadályok idővel megszűntek, s az utóbbi öthat évben megindult az érdeklődés Hudec munkássága és életműve iránt. Kezdődött azzal, hogy 2008-ban Sanghajban Szlovákiában csupán a vihnyei katolikus kápolna fűződik Hudec nevéhez (TASR-felvétel) Hudec-évet hirdettek meg, és számos rendezvénnyel emlékeztek az építészre. Abban az évben Hudec életművét bemutató kiállítást rendeztek Besztercebányán is. A kiállításhoz konferencia is kapcsolódott - Szlovákiában itt ismertették először az építész munkásságát. 2010-ben Sanghajban és nálunk is bemutatták Ladislav Kaboš Hudec életművével és munkásságával foglalkozó, Az Ember, aki megváltoztatta Sanghajt című filmjét. „Magyarországon eddig két könyv jelent meg róla, Kanadában ugyancsak kettő, Kínában, főleg Sanghajban már több. A mi háromnyelvű könyvünk az első Szlovákiában” - nyilatkozta Kubička Kucsera Klára. Az építész születésének 120. évfordulójára megjelent kiadványnak több feladata van. .Alapinformációkat nyújtani azoknak, akik először találkoznak Hudec László nevével, és nagy vonalakban bemutatni sanghaji tevékenységének jelentőségét és sikereit” - olvasható az előszóban. Az építész egész életműve ugyanis Sanghajhoz kötődik, alkotásainak nagy része ma már védett kulturális műemlék. Feladatának vallja továbbá a kötet, hogy közismeret tárgyává tegye „azokat az eddig kevésbé vagy egyáltalán nem ismert, régiónkkal kapcsolatos tényeket, amelyek hatással voltak a fiatal építész személyiségének fejlődésére, s amelyek Hudec László családja körében eltöltött fiatal éveiről, korai tanulmányairól, valamint szülővárosához való kötődéséről szólnak”. „Főleg eredeti anyagot szerettünk volna az olvasó elé tárni - hangsúlyozta Kubička Kucsera Klára -, ezért Éva Furdíková genealógus a család gyökereivel foglalkozik, jómagam a kulturális gyökereket, a besztercebányai vonatkozásokat tárgyalom. Új tényeket is közlünk Hudec László szülőháza helyének megállapításával, valamint a családi sírbolt Hudec László általi tervezésével összefüggésben. A harmadik szerző, Maroš Semančík, a késmárki múzeum művészettörténésze a Szlovákia területén álló egyetlen Hu- dec-épület, a Vihnye-fürdő területén álló kápolna kutatója. Ezt Hudec egyetemistaként, 1913-ban tervezte, és édesapja cége építette fel.” Kubička Kucsera Klára kiemelte, hogy az elmúlt hat évben jelentős súrlódások voltak Hudec László nemzetiségét illetőleg. „Mind a szlovák, mind a magyar oldal csak a saját verzióját volt hajlandó elfogadni - mondta. - Mára már elfogadhatóvá vált, amit Hudec László állított magáról, vagyis hogy szlovák eredetű családból származik, de kultúrája, érzésvilága a magyarokhoz köti. Remélem, hogy ehhez a konszenzushoz hozzájárultam e könyv tartalmával is.” Hudec László építész „kultusza” egyelőre főleg három központban nyilvánul meg, tudtuk meg Kubička Kucsera Klárától. Sanghajban, ahol nagy tiszteletnek örvend, Budapesten, ahol családja leszármazottai élnek, valamint Szlovákiában. Besztercebányán működik az L. E. Hudec Építész Központja (Centrum architekta L. E. Hu- deca - C.A.L.E.H. n.o.) - ennek egyik alapítója Kubička Kucsera Klára. A közhasznú szervezet tevékenységének egyik fő célja Hudec életének és munkásságának sokrétű feldolgozása és prezentációja. Az építész személyiségét pedig „hídnak tekinti két kontinens, valamint két nemzet, a szlovákok és a magyarok kultúrája között”. Ellopott festmények Gauguin- és Bonnard-kép a konyhában Torino. Paul Gauguin és Pierre Bonnard egy-egy, még a hetvenes években Londonban ellopott képét találta meg az olasz rendőrség. A festmények hosszú évekig egy torinói munkás konyhájában lógtak. Gauguin 1899-ben festett csendéletén (Fruits sur un table ou nature morte au petit chien) a gyümölcsök egy asztalon vannak elhelyezve, és a képre egy kiskutyát is festett a művész. Az eredeti festményhez képest a megtalált valamivel kisebb, a feltételezések szerint a rablók levágtak belőle egy darabot. A mű értékét 15-35 millió euróra becsülik. A 600 ezer eurót érő Bonnard-kép egy kertben ülő nőt ábrázol két székkel (La femme aux deux fauteuils). A műveket 1974-ben egy torinói munkásember vásárolta meg az olasz államvasutak rendezte árverésen. A képeket az egyik, Párizs-Torinó között közlekedő vonaton felejtették, és mint talált tárgyat, amelyért senki sem jelentkezett, elárverezték. A torinói férfi 45 ezer lírát fizetett értük - ez az összeg ma mintegy 23 eurónak felel meg. A képek az új tulajdonos torinói konyhájának falára kerültek. A férfi nyugdíjazása után Szicíliába költözött, és a festményeket is magával vitte. A műveknek az olasz csendőrség elveszett műkincseket kutató egysége idén bukkant a nyomára. (Az egységnek 250 tagja van, elsősorban az Olaszországból eltűnő etruszk szarkofágok és az Itáliába csempészett műkincsek adnak nekik munkát.) A képek eredeti londoni tulajdonosai időközben elhunytak, de örököseik visszakövetelhetik a festményeket. (MTI) PENGE Arca is kétezer van neki Mind a kétezer arcát hol feltárja, hol jól elrejti. Ezt játssza az olvasóval Ardami- ca Zorán a Bőre kétezer című legújabb verseskötetében. Aztán kapkodd a fejed, olvasó! Végül is tény: nem kell megérteni a verset. Jó érezni, jó a generált terében létezni, jó bebújni és kibújni belőle. Ha már vers, akkor egyszerűen játék, véresen komoly, halálos, könnyed és lezúzó. Mint egy paintballmeccs, amely aztán átmegy éleslövészetbe, és vér serken, belső szervek bugyognak ki, előbukkan a lüktető agy. Ardamica lassan érő költő. Korai alkotásaiban a lázadás, majd a szövegben és a szerepekben való elmerülés volt a célkeresztben. Mára kiváló, az élvonalba tartozó, többkötetes alkotóvá nőtt, aki megkerülhetetlen, akiről beszélni, írni és vitatkozni kell. Mert egyszerre alanyi költő és kétezer réteg alatt elbúvó, plasztikusan létező, mimikrikben megnyilvánuló ember, s nem mellesleg közéleti lakmuszpapír is. Erről is vall egyik versében, s ez az idézet talán a legjellemzőbb a szerepverseiben megnyilvánuló Ardamicára: „nyelvet kölcsönöznek / maszkjaim az igazmondáshoz”. A hétköznapi lét költői megfogalmazásának nagymestere lett Ardamica, fura kettősséggel: hol ezernyi uta- lású posztmodem szöveg születik tolla alatt, hol meg hagyományos és jól olvasható struktúrájú alanyi költőt mutató vers. Egyéni a világról kialakított látásmódja, sokszor hoz létre irigyelhető szókapcsolatokat, a , fantomfáj dalma szabadságnak” vagy a „vezetnek összefont / pillanatok folyosók visszhangjában” sorok után elmereng, tépelődik az ember. Ardamica blues- és rockzenei alapokat is használ, talán túl sokat is ebben a kötetben, s nagy tisztelője a beatnemzedéknek, olyannyira, hogy némelyik verse beilleszkedik ebbe a beszédmódba. Csak elmúlt az idő! Le kellene már dobni ezeket a szerepeket, túlíratják a verset! Nosztalgikus lázadás, demokratikus, öntörvényű civil- ség, anarchikus elemekkel fűszerezett vidéki entellektü- el létképek, érzékeny szenzoré közéleti látásmód. Különleges koktél, érett, de nem mindenki számára kellemes ízt hagy a szájban. Politikusoknak nem ajánlott! Versolvasóknak kifejezetten! Ardamica Zorán: Bőre kétezer. NAP Kiadó, Duna- szerdahely, 2013. Értékelés: «»<»«■) A legnagyobb bővülést a nem papíralapú könyvek szegmense mutatta Növekedett a magyar könyvpiac Tartósan felszálló ágban van a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás (Képarchívum) MT1-HÍR Budapest. Bár a tankönyvellátás és a tankönyvkiadás köz- pontosításával 26,2 százalékkal csökkent a magyarországi szabadpiaci könyvforgalom 2013-ban, a közoktatási tankönyvek nélkül 43,9 milliárd forint forgalmat bonyolított le a könyvszakma. Ez (az inflációt beleszámítva) azt jelenti, hogy 2,9 százalékkal növekedett a könyvpiac - értékelte az elmúlt év eredményét a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE). Az MKKE szerint a tankönyv- piac államosításával a könyvpiac legnagyobb forgalmú ágazatává a szépirodalom, pontosabban a fikciós művek kategóriája lett. Az ide sorolható művek tavalyi 13,7 milliárdos bruttó forgalma - ami a könyvpiac 31,3 százalékát adja - 16,7 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Több mint tízszázalékos visszaesés mutatkozott az ismeretterjesztő könyvek kategóriájában, ezzel szemben egy évtizednyi folyamatos csökkenés után a szakkönyvek, tudományos művek, lexikonok, szótárak, valamint a felsőoktatásban használatos egyéb kiadványok forgalma tavaly növekedett. Látványosan növekedett tavaly is a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás: az ágazat piaci részesedése immár 23,6 százalék 10,3 milliárdos forgalommal. A legnagyobb növekedést a nem papíralapú, azaz az úgynevezett digitális könyvek és e- könyvek szegmense mutatta: 61 százalékos bővüléssel 535 millióról 862,7 mülió forintra növekedett az ágazat forgalma, ami megközelítette a teljes könyvforgalom két százaléka.
