Új Szó, 2014. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

2014-02-26 / 47. szám, szerda

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. FEBRUÁR 26. A kért 3 5 milliárd dolláros mentőcsomag átmenetileg elhárítaná az ukrán fizetésképtelenség rémét Variációk ukrán államcsődre Egy ország pénzügyi összeomlásának négy fő összetevője lehet, ame­lyek gyakran együtt, egy­mást erősítve jelentkez­nek: államcsőd, hiperinf­láció, bankpánik és árfo­lyamzuhanás. Jelenleg Ukrajnában mind a négy reális fenyegetést jelent, hacsak nem érkezik gyors külföldi segítség. GÁL ZSOLT Az államcsőd technikailag azt jelenti, hogy valamilyen le­járó követelést (leggyakrabban egy kifutó államkötvényt) a kormány nem tud visszafizetni. Fizetésképtelenné válik, főleg azért, mert nem, vagy csak megfizethetetlen kamatokkal tudna újabb kölcsönökhöz jut­ni. Ez többnyire a külföldi pénznemekben (dollár, euró) kibocsátott kötvényeknél kö­vetkezik be, mivel ezekből - leegyszerűsítve - az adott or­szág jegybankja nem nyomtat­hat, ez a Fed, illetve az EKB ki­vételével pénzhamisítás lenne a javából. így ha leapadnak az ország (jegybank által kezelt) valutatartalékai, nincs mese, az állam fizetésképtelenséget jelent be és többnyire elkezd alkudozni a nemzetközi szer­vezetekkel, állami és magánbe­fektetőkkel az adósság átstruk­turálásáról, azaz egy részének elengedéséről, futamidejének meghosszabbításáról és kamat­terheinek csökkentéséről. Ukrajna legfeljebb pár hétig húzhatja külföldi segítség nél­kül, államkötvényeinek kamatai 30% felé nőttek, a jegybank de­vizatartaléka januárban 18 mil­liárd dollár alá, kritikusan ala­csony szintre süllyedt, az ország hitelminősítése pedig már rég a bóvli kategóriában volt. Nemrég a hitelminősítők a csőd előszo­bájának számító CCC szintre rontották, ami egyébként a leg­rosszabb szuverén adósosztály­zat egész Európában. A kormány a belső tartozá­sokat elvileg kezelni tudja pénznyomtatással, ugyanilyen módon a kereskedelmi banko­kat is el tudja látni likviditással. Ezzel azonban hiperinflációt, árfolyamzuhanást és a pénz­ügyi rendszer összeomlását A pénzügyi összeomlás négy fő összetevője az államcsőd, a hiperinflá­ció, a bankpánik és az árfolyamzuhanás. kockáztatja. A bankpánik már az elmúlt hetekben kezdett ki­alakulni: az emberek megro­hanták a pénzkiadó automatá­kat és a bankfiókokat. Egyrészt krízis idején mindig igyekez­nek készpénzt felhalmozni, másrészt félhetnek, hogy meg­takarításaik bennragadnak az összeomló bankokban, har­madrészt az árfolyameséstől félve igyekeznek szabadulni a hrivnyától, és azt valamilyen „kemény” valutára váltani. A félelem megalapozott, az uk­rán pénznem csaknem tíz szá­zalékot gyengült 2 hónap alatt a dollárhoz képest, az ennek mérséklésére felhasználható jegybanki devizatartalékok pe­dig, mint láttuk, kritikusan ala­csony szintre zuhantak. A nemzeti bank kénytelen volt korlátozni a hrivnya átváltha­tóságát. Nemzetközi segítség nélkül a pénzügyi összeomlás teljes tünetegyüttese gyorsan valósággá válhat, az ügyvezető pénzügyminiszter már jelezte: 35 milliárd dollárnak megfele­lő pénzügyi csomagra lenne szüksége Ukrajnának 2014­2015-ben. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója Tizenöt évig kibírta nélkülem a munkának a világa, és most azt akarják, hogy 30 órára legyek benne? (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Amikor Fico fél MARIÁN LEŠKO , Az emberek nem bíznak a szlovákiai igazság­szolgáltatásban, és ez az állapot elfogadhatatlan” - jelentette ki januárban, immár államfőjelöltként Robert Fico. Ugyan­akkor kormányfőként ezt az állapotot éveken keresztül minden további nélkül elfogadta. Nem miniszterelnökként jelentette ki 2006-ban vagy 2012-ben azt a mondatot, hogy „az igazság­szolgáltatással tennünk kell valamit”, hanem most, 45 nap­pal az államfőválasztás előtt. De persze az az állítása, hogy a beharangozott változtatásoknak semmi közük az elnökvá­lasztási kampányhoz, annyira hihető, mint az óriásplakátja­in olvasható jelszó, hogy készen áll az országot szolgálni. Amikor 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Štefan Hara- bin minden lehetséges eszközzel szabályosan üldözte azo­kat, akik ellenkezni mertek vele, a bírák alig tizede vette a bátorságot és nyilvános felhívást intézett a közjogi méltósá­gokhoz, hogy törvénymódosítások segítségével mentsék meg az igazságszolgáltatás függetlenségét. Robert Fico kormányfő akkor azt üzente vissza, semmit sem tehet, mert az igazságszolgáltatás „belső dolgairól” van szó és „azokat maguk között kell megoldaniuk”. „Kérem, ne rángassák bele ebbe a harcba a kormányt. A bírói hatalom független a tör­vényhozó és a végrehajtó hatalomtól, és ezt teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk” - jelentette ki Fico. Ugyanakkor a bírók öt évvel ezelőtt semmi mást nem akartak, mint amit most ő. Fico államfőjelöltként most azt írta, elengedhetetlen egy alkotmánytörvény elfogadása, mert az igazságszolgálta­tásnak „meg kell tisztulnia azoktól, akiknek semmi keresni­valójuk ott és csak rombolják a hitelét”. Bár Ficót semmi sem akadályozta abban, hogy már első kormánya idején tegyen valamit a katasztrofális állapotok ellen, még teljes hat éven át személyesen és politikaüag is támogatta az igazságszol­gáltatás élén azt az embert, aki a legtöbbet tett és tesz függet­lenségének és megbízhatóságának lerombolásáért. Fico közel egy évtizeden át hangoztatta, hogy a szlovákiai igazságszolgáltatás legfőbb problémája az évekig húzódó bí­rósági eljárások, azonban senki nem harcol ezek ellen olyan „határozottan és keményen”, mint Štefan Harabin. Most ál­lamfőjelöltként, amikor elbizonytalanodott a győzelemben, akkor jött a „hirtelen megvilágosodás”, hogy más gondok is vannak az elhúzódó eljárásokon kívül, és meg kell akadá­lyozni, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a Bírói Tanács elnöke egy és ugyanazon személy legyen. Fico csak most látta meg azt, ami már 2006-ban is nyilvánvaló volt. Az elnökválasztás tépte fel a szemét, amelynek nem akar az igazságszolgáltatás „tarthatatlan állapotának” fenntartójaként nekivágni. Elnök­jelöltként meg akar szabadulni attól, aki kormányfőként púp volt a hátán. A tényeken azonban nem tud változtatni: a saját hátán vitte fel Štefan Harabint az igazságszolgáltatás csúcsá­ra, aki aztán a Smer támogatásával oda juttatta a rendszert, ahol most van. Most alkotmánytörvényért kiáltani, ami majd mindent rendbe hoz, nemcsak képmutatás Ficótól, hanem gyávaság is. És a legbiztosabb jele annak, hogy az elnökvá­lasztás másképpen is végződhet, mint ahogyan azt Robert Fico olyan szépen elképzelte. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora Az uniós pályázatok miatt a magyar nagykövet rendszeresen találkozik a déli megyék elnökeivel Kotleba és a nagykövet VERES ISTVÁN A pozsonyi magyar nagykö­vet és Marian Kotleba esete ta­nulságosan bemutatja az úgy­nevezett botrányok születésé­nek folyamatát. Múlt péntektől felháborodott reakciók sora lá­tott napvilágot Szlovákiában és Magyarországon - sokan azt sérelmezik, hogy Balogh Csaba csak úgy fogta magát, és talál­kozni merészelt a szélsőjobbos Marian Kotlebával, aki melles­leg Besztercebánya megye el­nöke. Ráadásul nem átallották a romakérdésről is szót váltani (Kotlebáék megfogalmazásá­ban: cigánybűnözésről). Hogy tehetett ilyet a nagykövet úr? Ä találkozót vissza kellett volna utasítania - figyelmeztet né­hány elemző (na és persze Mesterházy Attila MSZP-elnök sem hagyta ki a lehetőséget a választási kampány hevében). A Pravda botrányt emleget, a Sme azt írja, Kotleba Magyar- ország irányába is provokál. Érdemes azonban nem elfe­lejteni, hogy a nagykövet mun­kája meglehetősen formális ke­retek között zajlik, mozgástere meglehetősen korlátozott, leg­inkább afféle kötelező köröket fut az adott ország politikai és egyéb tisztségviselőinél. Ma­gyarország és Szlovákia a Ha­táron Átnyúló Együttműködés Programjainak keretén belül egy rakás közös uniós projektet menedzsel (útfelújítások, híd­építések stb.). Ezeket nagy­részt a megyei hatáskörökön keresztül intézik, vagyis a pro­jektek kivitelezése az adott megye elnökén is múlik. Éppen ezért látogatja a magyar nagy­követ rendszeresen a déli me­gyék elnökeit: Frešót, Mikušt, Belicát, Trebuľát, és Manka he­lyett most már Kotlebát. Mert politikai vagy társadalmi néze­teitől függetlenül ez a dolga. Vagyis a botrány inkább az lenne, ha a nagykövet úr kita­lálná, hogy nem tetszik neki Kotleba kettős keresztes zöld pólója, ezért egye meg a fene az épülő nógrádi, gömöri hida­kat meg az utakat a helyiekkel együtt, ő bizony nem látogatja meg a megyefőnököt. Azért ugyanis nem a nagykövet a fe­lelős, hogy Kotleba megyeel­nök lett. Mert Kotleba már nem pusztán egy szélsőséges párt­vezér, hanem egy fontos tiszt­ségviselő, akit a Besztercebá­nya megyét érintő ügyekben nem lehet megkerülni. Persze továbbra is a saját, jól bevált szótárát használja, és az ese­ményeket a saját érdekei sze­rint interpretálja (mint a többi politikus, csak radikálisabban), ezért valószínűleg születik majd még néhány megyei saj­tóhír, amelyben a romakérdést is érintő megbeszélésekről úgy fog tájékoztatni, hogy a cigánybűnözésről beszéltek. De abból, hogy Kotleba (a többi megyeelnökkel együtt) részt vett Ivan Gašparovič fogadá­sán, vagy azon a decemberi ak­ción, amelyen Fico bejelentet­te, hogy államfő lenne, érdekes módon nem lett botrány. Mel­lesleg szerintem Kotleba és Ba­logh találkozójából sem. Leg­feljebb álbotrány. FIGYELŐ Moszkva megbékél? Moszkva és Kijev kapcsola­ta helyreáll, mert egyik félnek sincs szüksége új válságra - ez a meggyőződése Volodimir Horbacs ukrán közgazdász­nak, melyet a Nyezaviszimaja Gazeta orosz lap ismertetett. Horbacs az ukrajnai Euro-at- lanti Együttműködési Intézet szakértője, s úgy véli, Mihail Zurabov orosz nagykövetet azért rendelték haza, hogy le­cseréljék egy sokkal tapasz­taltabb és szakmailag jobb diplomatára, aki meg tudja erősíteni Oroszország pozíci­óit Ukrajnában. A szakértő szerint Moszkva utóbbi évek­ben működő Ukrajna-politi- kája vereséget szenvedett. A Kreml eddigi politikája Viktor Janukovics elnökre és kör­nyezetére, valamint arra az elvre épült, miszerint „gaz­ember, de a mienk, ha meg nem teljesen az, akkor azzá kell tenni”. Horbacs úgy látja, Oroszországban senki sem számított arra, hogy a helyzet így alakul, de Moszkvában most arra törekszenek, hogy másképp építsék ki a kapcso­lataikat, „üzleti és partneri vi­szonyt teremtsenek” a szom­szédos országgal. A lap sze­rint ugyanakkor az orosz üzle­ti vállalkozásokat és tőkét ve­szély fenyegeti Ukrajnában. Az újabb orosz-ukrán keres­kedelmi háború lehetősége is felmerült, miután az orosz ha­tóság vezetője kilátásba he­lyezte egyes ukrán termékek behozatali tilalmát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom