Új Szó, 2014. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-29 / 23. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JANUÁR 29. Közélet 3 Teljesen más okok miatt választanak gyermeküknek szlovák tannyelvű iskolát a magyar szülők a tömbmagyarságban és a szórványban Beiratkozás - a jövőkép és a térvesztés is dönthet Pozsony. Minden helyzet egyedi, és minden szülő jót akar. Azok is, akik gyereküket szlovák isko­lába íratják, igaz, ezzel gátolják szellemi fejlő­dését - derül ki azokból a dél-szlovákiai mintákon készült tanulmányokból, amelyek az iskolaválasz­tás szempontjait vizsgál­ják a magyar szülőknél. VERES ISTVÁN Ha a magyar iskolába járt szülő csalódott saját érvénye­sülésében, vagy ha a lakóhely közvetlen környezetében a szlovák nyelv a domináns, a magyar anyanyelvű gyerek nagy valószínűséggel szlovák tannyelvű iskolába kerül, bizo­nyítják Morvái Tünde és Ra­vasz Ábel kutatásai, melyek a Bethlen Gábor Alap honlapján találhatók. „Ne legyek magam a magyar iskolába” Az oktatási nyelv megválasz­tásának szempontjai Dél-Szlo- vákiában régiónként is változ­hatnak, derül ki a két vizsgá­latból. Míg Ravasz a tömbma­gyarságban, Dunaszerdahe- lyen, addig Morvái a szórvány­ban, Zoborvidéken kutatta a magyar szülők iskolaválasztási szempontjait. A két vizsgálat legérdeke­sebb tanulságainak egyike, hogy míg a dunaszerdahelyi válaszadóknál a „szlovák isko­lával jobban érvényesül a gyerek” típusú érvelés tovább­ra is a legfontosabb helyen sze­repel a szlovák iskolát választó szülőknél, a Nyitra környéki falvakban a megkérdezett szü­lők, diákok és pedagógusok nem is említették ezt a szem­pontot. „Egyáltalán a gyerme­kek jövőjére, munkaerőpiaci érvényesülésére vonatkozó in­dokok nem hangzottak el” - ál­lapítja meg Morvái Tünde. Ta­nulmányában rámutat, hogy a zoborvidéki falvakban a ma­gyar szülők gyakran a fogyó magyar közösség, a nagyon kis létszámú magyar iskolák miatt választják gyerekeiknek a szlo­vák intézményt. „Ne legyek magam a magyar iskolába, hogy magam egy osztályba vol­tam volna, magam elsős” - em­lékezett vissza szülei döntésére az egyik diák. Az egyik szülő emlékeztet, hogy őt annak ide­jén automatikusan magyar is­kolába adták, viszont hozzáte­szi, hogy akkor még a szom­szédokkal is magyarul beszél­tek. „De viszont mit csinálhat az a gyerek, ha kimegy a többi 10 gyerek közé? Csak szlovákul beszélnek” - érvelt. Kompenzál az Új Szó meg a Kossuth A megkérdezett szülők vála­szaiból gyakran az derül ki, hogy az iskolaválasztás érzelmi dilemmahelyzetet idézett elő náluk, amelyet gyakran nem is tudtak senkivel megbeszélni. A vegyes házasságokban a dön­tés gyakran azon is múlik, mennyire akar a magyar anyanyelvű házastárs megfe­lelni szlovák párjának. „Ha a férjem magyar lett volna én azon abszolút nem gondolkod­tam volna. Tehát én mondjuk azt nem tudom megérteni, hogyha mind a ketten magya­rok, akkor miért adják szlovák iskolába. Ezt abszolút nem tu­dom megérteni. (...) A családi béke miatt tehát nekem kellett engednem. Van ilyen is, na!” - emlékezett vissza a döntésre az egyik anya. Sok esetben a szü­lők érzik, hogy a szlovák iskola miatt gyerekük magyartudása és öntudata forog kockán, ezt viszont igyekeznek kompen­zálni, még akkor is, ha tudják, hogy ez nem elég. „Nálunk a számítógép menüje is magya­rul van, a telefonon menü is magyarul van... jár az Új Szó, a Kossuth rádió magyarul fröcsög... 20-ára lemegyünk Pestre” - magyarázta az egyik apuka, aki a tanulmány szerint mindezek ellenére érzi, hogy szlovák iskolát látogató lánya nem beszél jól magyarul. Dunaszerdahelyen a kom­pakt magyar környezet miatt a szlovák iskolába járó magyar gyerekek magyartudásának hiányosságai beszédben nem annyira szembetűnőek. A vá­rosban megkérdezett szülők leginkább azért választják a szlovák iskolát, mert (elsősor­ban a szlovák nyelv tökéletes elsajátítása miatt) jobb érvé­nyesülést remélnek tőle, mu­tat rá Ravasz Ábel tanulmá­nya. A kutatás alanyai közül az egyik anya a feltevést azzal is alátámasztotta, hogy férje magyar iskolába járt, máig nem tud rendesen szlovákul, és külföldön kénytelen mun­kát vállalni. Kisebbik gyerme­kük magyar óvodából került szlovák iskolába, és bár egyértelmű nyelvi gondjai vannak, a család biztos benne, hogy „hátrányát gyorsan le fogja küzdeni egy kezdeti ne­hezebb időszak után” - idézi a szülőket a tanulmány. Jó szándék, rossz eredmény Az említett kezdeti nehéz­ségek leküzdése a gyerekek­nek gyakran nem sikerül, fi­gyelmeztet Sándor Anna. A nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom­tudományi Intézete vezetőjé­nek kimutatásai szerint a szlovák iskola a magyar gye­rekek nyelvcseréjét felgyorsít­ja, kognitív szellemi fejlődé­süket viszont lelassítja. „A di­ákok értelmi fejlődését is gá­tolja, ez pedig a szlovák isko­lába járt magyar anyanyelvű fiatalok alacsonyabb iskolai végzettségében nyilvánul meg” - szögezi le a nyelvész Anyanyelvhasználat és két­nyelvűség című kötetében. A folyamatot érzékletesen il­lusztrálja Varga Frigyes nyu­galmazott nagymegyeri peda­gógus esete, aki a kilencvenes években a dunaszerdahelyi járási tanügyi igazgatóság munkatársaként szlovák osz­tályos harmadikosok matema­tika-tesztelését felügyelte, a diákok viszont értetlenül bá­multák a tesztlapokat, és vé­gül a szlovák tanárnő kérésé­re ő volt kénytelen magyarul is elmagyarázni a kérdéseket a diákoknak. A magyar ala­piskolásoknak tehát a három év sem volt elég ahhoz, hogy hátrányukat ledolgozzák. „Kedves szülők! Mérlegelték (Ján Krošlák illusztrációs felvétele) ezeket a szempontokat mi­előtt döntöttek, milyen tannyelvű alapiskolába íratják gyermeküket?” - teszi fel a kérdést lapunknak küldött le­velében Varga Frigyes. Kitér arra is, hogy a szlovák iskolá­ban zajló szakmai munkát éppen ezért nem kifogásolja, mert az ottani tanárok renge­teg pluszmunkát végeznek. „Ha magyar környezetből ke­rül a csemete nem anyanyelvi környezetbe, akkor a pedagó­gus kösse fel a fehérneműt, és örülhet, ha legkevesebb két- három éven belül sikerül a gyereknek az idegen nyelvi közeget megszoknia” - véli a nyugalmazott pedagógus. Lassan az idei alapiskolai beiratkozások félidejéhez ér­kezünk, és mivel a beiratko­zást az iskolák egy része csak februárra időzítette, a szülők még változtathatnak a dönté­sükön. Tagadják a hatóságok, hogy tétlenül figyelnék Nyitrán a szélsőséges szervezetek garázdálkodását Rendőrök: a felvételről hiányzik a beavatkozás A rendőrségi kamera sem zavarja a neonácikat (Fotó-Sme) A rasszisták áldozatai gyakran magyarok Az extrémizmus nem ritkaság az országban ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony/Nyitra. Nem ért egyet a rendőrség azokkal, akik szerint a hatóságok tétlenül fi­gyelik a szélsőséges szerveze­tek és neonácik garázdálkodá­sát Nyitrán. A Sme napilap fi­gyelmeztetett tegnap elsőként arra, hogy a hatóságok három hónap alatt sem tudták lezárni a neonácik egy csoportjának támadása ügyében indított vizsgálatot, holott az esetet a városi rendőrség biztonsági kamerája is rögzítette, és a fel­vételen egyértelműen kivehető a támadók arca. A kopaszra bo­rotvált férfiak a nagyrészt egyetemisták által látogatott Mariatchi bár vendégeire és tu­lajdonosára támadtak rá. Elő­ször októberben, másodszor pedig szilveszterkor. A rendőrök szerint az októbe­ri eset kapcsán indított vizsgálat már a vége felé jár, arról viszont nem akartak tájékoztatni, mi­kor készülhet el a vádemelési javaslat. Az egyetemisták által látoga­tott bár tulajdonosa, Radovan Richtárik állítja, hogy a táma­dások már több mint egy éve tartanak, ám a rendőrség eddig egyetlen személyt sem gyanúsí­tott meg. A decemberi vereke­dés során neki a lábát törték el. A szélsőségesek ráadásul a bár közelében egy kártyaklubot is nyitottak, ahol rendszeresen ta­lálkoznak. Richtárik szerint itt beszélik meg, hogy hova men­jenek verekedni és mikor. Egye­sek szerint a klubot rendszere­sen látogatják Marián Kotleba besztercebányai megyefőnök hívei. A klubot, amelybe csak regisztrált tagok léphetnek be, körülbelül ugyanakkor nyitot­ták meg, mint a Mariatchit, 2012 novemberében. A rendőrség tagadja, hogy a szélsőségesek garázdálkodása ügyében senkit sem büntetné­nek meg. Erik Duchoň, a nyitrai városi rendőrkapitány szerint a nyilvánosságra hozott videofil­men, amelyen az extrémisták támadását látni, hiányzik az a rész, amikor a helyszínre kiértek a rendőrök. „Az a videó nem tel­jes, a rendőrök beavatkozása hi­ányzik róla. A felvétel alapján azonosított támadókat még az­nap éjjel letartóztattuk és kihallgattuk” - mondta Duchoň. A szóban forgó eset kapcsán sze­rinte nem lehet rasszista táma­dásról beszélni, mivel a vereke­dés során a tettesek egyetlen­egyszer sem heileztek. (dem) ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A lakosok közel negyede havonta legalább egyszer találkozik szélsőséges megnyilvánulással - derül ki a Mediaresearch Slovakia társa­ság közvélemény-kutatásából. A válaszadók szerint az utcá­kon leggyakrabban huliga­nizmussal és vandalizmussal lehet találkozni. A felmérés szerint az embe­rek 5 százaléka kerül kapcso­latba naponta szélsőséges megnyilvánulásokkal. „Öt szá­zalék naponta, nyolc százalék hetente egyszer és tíz százalék pedig legalább havonta egy­szer” - részletezte Mária Hli- nová, a felmérést készítő társa­ság menedzsere. Az eredmé­nyek arra is rámutattak, hogy a 16 évesnél idősebb válaszadók több mint egyharmada egyál­talán nem találkozik extrémis­ták megnyilvánulásával. A szélsőséges szervezetek által leggyakrabban zaklatott csoporba a felmérés szerint egyértelműen a magyar ki­sebbség képviselői tartoznak, összesítve pedig a fiatalabb korosztályba tartozó férfiak. A szélsőségesek az emberek tapasztalatai szerint a nyitrai, a besztercebányai és a pozso­nyi kerületben a legaktívab­bak. „Az emberek a szélsőséges megnyilvánulás konkretizálá­sa során leggyakrabban a huli­ganizmust és a vandalizmust nevezték meg, például a lab­darúgó mérkőzéseken. Gyako­riak a rasszista indíttatású tá­madások is, a célcsoport fő­ként az országban élő kisebb­ségek valamelyike” - zárta le Hlinová. (dem, SITA) A szlovák iskola lassítja a magyar gyerekek szellemi fejlődését

Next

/
Oldalképek
Tartalom