Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-31 / 302. szám, kedd
2 Ilyen volt 2013 ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 31. www.ujszo.com Az idei a felkészülés éve volt a miniszterelnök számára - posztot váltana; az ellenzék továbbra is erőtlen és széttöredezett 2013 is a domináns Robert Fico éve volt Ki mint vet, úgy arat (TASR-felvétel) Robert Fico tavaly csúcsra ért, s idén sem tudta senki sem veszélyeztetni pozícióját. Egy kellemetlen vereséget azért elszenvedett a Smer (Kot- leba sikere), ez viszont nem az ország győzelme volt. 2013 a nagy bejelentésre való felkészülés éve volt. MÓZES SZABOLCS Ki mint vet, úgy arat. Robert Fico váltani akar, megunta a miniszterelnöki posztot. Az idei év a vetésről szólt: a Smer mindent megtett azért, hogy a kormányfő jövőre a lehető legjobb pozícióból induljon az államfőválasztáson. Idén nem voltak megszorító jellegű, nagyobb költségvetési kiigazítások, adóemelések, kényelmetlen intézkedések, a kormány pedig 2014-re választási költségvetést készített. Növelik a hivatalnokok bérét, valamennyire a tanárokét is. Egész évben mindenki Fico bejelentésére várt. Ő ezt az esztendő legvégére időzítette. „Ha hiszik, ha nem, ez a kérdés egyáltalán nem foglalkoztat” - válaszolta kitartóan az elnökjelöltségével kapcsolatos kérdésekre. December közepén aztán bejelentette indulását, a következő napokban pedig már ki is kerültek az utcára gondosan előkészített kampányplakátjai. Megyei frontok A jövő évi választási szuperév előjátéka volt a hagyományosan kevés szavazót megmozgató megyei választás. A Smer nyolcból hat régióban nyert- négy éve hétben diadalmaskodott. Besztercebánya megye elvesztése önmagában nem lett volna jelentős hír, ám a szélsőséges Marian Kodéba előretörése komoly vereséget jelentett mind a Smer, mind az ellenzékszámára. A megyei választások a közöny mellett az ellenzéki jobboldal alacsony összefogási potenciáljáról szóltak. A Smer nyolcból hét megyei közgyűlésben lesz irányító pozícióban, ha a jobboldal mindenütt összefogott volna, ez a szám lényegesen alacsonyabb lenne. Amorf ellenzék Az ellenzék idén is erőtlen volt. Nemcsak sokfelé húzott, víziója sincs. Sem együtt, sem külön-külön. A Népi Platform a szétesés szélére került: először a megyei választásokon volt képtelen az összefogásra, majd úgy tűnt, még közös államfőjelöltet sem tud állítani. Utóbbi összejött, de az elmúlt egy év megmutatta, a „platformosdi” csak pótcselekvés. A tömörülés pártjai is egy helyben topognak. A KDH nem tud kitörni a „nyolcszázalékos párt” ketrecéből, a Híd nem tud több szlovákot megszólítani (az MKP pedig több magyart), a SDKÚ támogatottsága pedig lassan a parlamenti küszöb szintjére kerül: decemberben három képviselője távozott. Ha még egy honatya veszi a kalapját, a háromszor miniszterelnököt adó párt parlamenti frakciója is megszűnik. Nem látni, ki vehetné át a régi pártok és politikusok helyét. Az SaS szétesett és frakció nélkül a létéért küzd, az Egyszerű Emberek továbbra is másfél tucatnyi hangos - és olykor haragos - ember halmazát alkotja, mely nem tud alternatívát nyújtani. Dániel Lipšic tavaly bemutatott projektje, az Új Többség pedig messze van attól, hogy a jobboldal vezető ereje legyen. Jelenleg azért küzd elkeseredetten, hogy helye legyen a politikai palettán. Felkészületlenül Pedig jövőre nagy változások várhatók a belpolitikában. Ha Robert Ficót államfővé választják, a Smernek új elnöke lesz és a kormány is új vezetőt kap - a két személy távolról sem kell, hogy ugyanaz legyen. Az új helyzet új támadási felületeket nyújthat. Fico esedeges tavaszi veresége - ennek jelenleg még kicsi az esélye, de nem zárható ki - új reményeket és lehetőségeket jelezne a jobboldal számára. Jelenleg úgy tűnik, ezekre a biztosan bekövetkező változásokra teljesen felkészületlen az ellenzék. A politika mellett idén a civil szféra is felhívta magára a figyelmet. A honi magyar aktivisták újra több figyelemfelkeltő akciót hajtottak végre, szeptemberben pedig hazai keresztény szervezetek Kassán megszervezték az 1989 utáni legnagyobb tömegdemonstrációt, melynek témái rámutattak a jövő új jobboldali-baloldali, konzervatív-liberális törésvonalaira. A Smer kormánypártként nem tud mit kezdeni a romakérdéssel Az év meglepetése: a szélsőséges Marian Kotleba váratlan sikere (Tomáš Benedikovič felvétele) VERES ISTVÁN Marian Kotleba idén megyeelnök lett. A szélsőséges Mi Szlovákiánk Néppárt vezetőjének Besztercebánya megyében aratott váradan győzelme jelezte a legerősebben, hogy Szlovákia 2013-ban nem igazán haladt előre a romakérdés megoldásában, a lakosságot pedig egyre jobban frusztrálja a téma. Az ok: a polgárok többsége csalódott és kiábrándult. A választók nagy horderejű változásokat remélnek Kotlebá- tól, annak ellenére is, hogy a megyeelnök jogkörei ezt nem igazán teszik lehetővé. „Komoly változásokra van szükség. Remélem a választások eredménye felrázza a politikusok többségét, és végre valódi megoldásokat keresnek a problémákra. Nem helyes, hogy az állam csak egy bizonyos réteget támogat a becsületesen dolgozó társadalom kárára. A munkanélküliek jobban élnek, mint azok, akik napi tizenkét órát dolgoznak. Ez nem mehet így tovább!”- nyilatkozta lapunknak egy neve Előretört a szélsőjobb elhallgatását kérő 25 éves feledi szavazó. Kotleba alig kampányok, szórólapjain mindössze azt ígérte, hogy „nem csak a cigány élősködők igazságtalan előnyeit kívánja megszüntetni”. Kotleba átütő sikerének előzetesen semmi jelét sem lehetett látni. Már az is meglepetésnek számított, hogy a megyeelnök-választás 1. fordulójában megelőzte a jobboldali Ľudovít Kaníkot. „Kotlebát egy zsák krumpli is legyőzi” mondta ekkor Robert Fico. Két héttel később pártja jelöltje is vereséget szenvedett. A romakérdés nem tartozik a második Fico-kormány prioritásai közé - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly egy ellenzéki politikust, Peter Pollákot ültették a roma kormánybiztosi posztra. Pollák kinevezésekor azt ígérte: néhány héten belül átfogó stratégiát dolgoz ki. Ennek megvalósítása azóta is várat magára, (vps) DEMECS PÉTER Szlovákia eddig soha nem érezte úgy a terrorizmus veszélyét, mint idén. Három terror- támadás során összesen öt szlovák állampolgár vesztette életét. Ebből három katona Afganisztánban, az ISAF békefenntartó misszió során halt meg, tehát egyedül ők voltak potenciális veszélynek kitéve nap mint nap. Rajtuk kívül még két szlovák hegymászót is kivégeztek Pakisztánban. Őket további kilenc hegymászóval együtt, a Nanga Parbat hegycsúcs alatti táborban lőtték agyon nyár elején. Az összes támadásért tálib terroristák vállalták a felelősséget. A három merényletből viszont csak egy irányult kifejezetten a szlovák katonák ellen; július elején egy tálibokhoz tartozó afgán férfi lőtt rá a kanda- hári nemzetközi katonai bázison gyakorlatozó szlovákokra. Ketten megsérültek, egyikőjük a helyszínen meghalt. A szlovák kormány hivatalos állásfoglalása szerint gyávaság lenne kivonni Afganisztánból a »»■IMIM: Lelőtt katonák Afganisztánban 2011-től USA 2301 Nagy-Britannia 447 Kanada 158 Franciaország 86 Németország 54 Lengyelország 38 Magyarország 7 Csehország 5 Szlovákia 3 Forrás: icasualties.org szlovák egységeket. Miroslav Lajčák külügyminiszter azt mondta, tekintettel arra, hogy a NATO tagjai vagyunk, nem hátrálhatunk meg a terrorizmus elől, ezzel ugyanis mintha megüzennénk nekik, hogy a szövetséges erők elleni harcuk sikeres. Annak ellenére, hogy idén már három katonánk is meghalt, a szlovák hadsereg még mindig a szerencsésebbek közé sorolhatja magát; a szinte napirenden levő támadások mindeddig „elkerülték”. 2001-től összesen 2301 amerikai, 447 brit és 158 kanadai katona halt meg Afganisztánban. A környező országok hadseregei is mind nagyobb veszteséget könyveltek el az ISAF békefenntartó misszióban, mint Szlovákia. A magyarok hét, a csehek öt, a lengyelek pedig 38 katonát vesztettek el - bár utóbbiak tízszer több főt küldtek ki Afganisztánba, mint Szlovákia. A legutóbbi támadás helyszínére, a Kabul melletti katonai bázisra már holnap 78 fős kontingens indul, akik két különálló egységben fognak szolgálatot teljesíteni. Az egyik csoport az afgán fegyveres erőknek nyújt taktikai segítséget, a másik az afgán katonák kiképzésén vesz részt. A múlt heti tragédia után az összes, kiutazásra váró katona lehetőséget kapott a misszióból való kilépésre; ám egyikőjük sem akart otthon maradni. Beismerték, a történtek után jobban tudatosítják, mi vár rájuk, de a külföldi szolgálat elől mégsem akarnak megfutamodni. Egyelőre marad a szlovák kontingens Afganisztánban A terror éve: három katona és két hegymászó esett áldozatul
