Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-12 / 289. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 12. Vélemény És háttér 7 A Nyugat nem hajlandó belemenni Janukovics „ki fizet többet" játékába Két szék között Megrogyva bár, de még mindig tartja magát az úgynevezett kijevi „Euro- majdan”, az ukrán tiltakozási mozgalom főtere, miután tegnap hajnalban ezernél is több rohamrendőr próbálta meg eltakarítani a barikádokat. JARÁB1K BALÁZS Úgy tűnik, a hatalom tanult a korábbi esetből, a rendőrök nem rontottak rá éjjel a tiltakozók több ezres táborának, bár inkább az ellenzék józanságán múlt, hogy elmaradt egy alaposabb verekedés. Azt azonban hogy a rendőrség az emberi jogok nemzetközi napján, illetve Lady Ashton, az Európa Unió főképviselője kijevi látogatása alatt kísérelte meg a Majdan felszámolását, finoman fogalmazva is taktikai baklövés volt. Bár Janukovics elnök ezzel talán azt próbálta bizonyítani, hogy a tiltakozás kifulladóban (és minimális erőszakot alkalmazott a karhatalom), a nyugati diplomaták és elsősorban a nyugati sajtó ezt az akciót nehezen nyeli le. Az EU és az Egyesült Államok határozott, de nem elutasító taktikát folytat. Ezt pár nyugati megfigyelő a Nyugat korai Hit- ler-politikájához hasonlítja, és az ukrán ellenzék immár szankciókat követel. Ám mindenféle nyugati keménykedés csak Oroszország karjaiba löki Janukovics elnököt. Valóban, az „elveszítettük Ukrajnát” (már megint) kórus egyre hangosabb. Nemcsak az immáron húsz napja tartó tüntetés, a józan orosz kommentátorok, hanem a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok is azt mutatj ák, hogy Ukrajna lassan, de biztosan Európa felé halad (fontos különbség, hogy nem az EU-ba). Az ukránok 46%-a szeremé országát ott látni, szemben az oroszok által gründolt vámunióval (36%). Ám az ukránok azt is tudják, hogy az EU-ba vezető út nem lenne könnyű séta, 39%-uk szerint az EU által ajánlott társulási szerződés nem hasznos az országnak (szemben a helyeslők 30%-ával). És a Nyugat is tudja, hogy Janukovics és az oroszbarát donyecki térség nélkül nincs Ukrajna, a másik oldalon viszont az ukrán társadalom, legalábbis Nyugat-Ukrajna, nem szeretne a donyecki törvények szerint élni. Türelemjáték ez, amelynek ráadásul megvan a globális vonatkozása is - az Egyesült Államoknak szüksége van Oroszország segítségére a Közel-Keleten (Szíria és Irán ügyében). Nagy kérdés, hogy Oroszország kisegíti-e a bajban lévő Janukovicsot, és ha igen, milyen áron. A Nyugat helyesen teszi, hogy nem megy bele a Januko- cis által elképzelt „ki hajlandó többet fizetni Ukrajnáért” játékba. Egy ilyet anno eljátszottak Görögországgal - úgy vitték be az unióba (és utána az euró- zónába is), hogy az ország nem teljesítette a tagság feltételeit. Az eredményjói ismert. Azonban Putyinnak sem olyan mély a zsebe, hogy fütyö- részve állni tudná az ukrán költségvetési hiányt, Oroszország költségvetése sem áll jól és a gazdasági növekedés alaposan megtorpant. Ráadásul minek megmenteni Janukovicsot, aki valószínűleg most maradék esélyét is elvesztette, hogy 2015-ben ismét megnyerje az elnökválasztást? Az eredmény így az is lehet, hogy Ukrajna a két szék között a földre esik. Ha igen, a kérdés az, hogy mennyire üti meg magát. KOMMENTÁR Állami gondoskodás vagy felelősség? KOCUR LÁSZLÓ Egy, csak egy legény volt a parlamentben, aki a banki licenced nem rendelkező pénzügyi szolgáltatók tevékenysége ellen fel merte emelni a szavát, Alojz Hlina független képviselő. Pavol Paška hivatalához méltatlan, államférfiúi arrogáns kisszerűségét mutatja, hogy egy aláíráson képes volt szőrözni, kvázi letagadva annak létezését, de Hlina másodszor is nekifutott, 40, immár remélhetőleg paškai (fütyi)mércé- vel mérve is hiteles aláírással. A házelnök szerint Hlina saját prezentációjára akarja felhasználni ezt a témát a költségvetési vita idején, ami legalábbis kérdéses, hiszen az Egyszerű Emberekkel összebalhézó Hlina egyszerű emberként nem is juthatna be a következő választás alkalmával - hacsak bejegyzés alatt álló pártja nem izmosodik meg viharos gyorsasággal, amire jelen politikai konstellációban nincs sok esély -, így esetében még vélelmezhető is az őszinte jobbító szándék. A független honatya szerint az elmúlt időszakban - valószínűleg a karácsonyra való, félreértelmezett készülődéssel kéz a kézben - megugrott a végrehajtások száma, éppen az ilyen, gyorskölcsönöket folyósító cégek miatt. A kezdeményezésnek jól jött, hogy éppen most nyilatkozott ezzel kapcsolatban a Szlovák Katolikus Szeretetszolgálat igazgatója is, az adósságspirálból kivergődni immár nem tudó ügyfelekről beszélve. Ha valahol, akkor a pénzügyi termékek piacán egyértelmű szabályozásra van szükség az állampolgárok vagyonbiztonsága érdekében. Ugyanakkor a Hlina által szorgalmazott, túlzottan etatista hozzáállás éppoly elhibázott lehet, mint a devizahitelesek állami mentegetése Magyarországon, eltekint ugyanis az egyén felelősségétől. Igen, lehet könnyfakasztó riportokat készíteni az esti bulvárhírekbe az elhibázott gyorskölcsönök miatti kilakoltatásokról, de ezeket szemlélve nem szabad megfeledkeznünk két dologról. 1. Gyorshitelt felvenni nem kötelező. 2. Aki hitelfelvétel mellett dönt, olvassa el, mit ír alá. Az ilyen, sokszor valóban a törvényesség határán mozgó társaságok malmára hajtja a vizet az állampolgárok pénzügyi analfabetizmusa is. Ahhoz, hogy ma Szlovákiában érettségit szerezzünk, kell tudni deriválni és integrálni, de mondjuk kamatos kamatot számítani nem, a teljes hiteldíj- mutató mibenlétére sem kérdeznek rá a zöld asztalnál. Az oktatási rendszerből hiányzik valamiféle „pénzügyi ismeretek”-szerű tárgy, ahol a banki és nem banki hitelszerződések apró betűs részében levő fogalmakat elmagyaráznák a nebulóknak, hogy aztán a nagybetűs életbe kilépve, amikor első alkalommal pénzszűkébe kerülnek, ne dőljenek be a Jutányos ajánlatoknak”. A pénzügyi műveltség hiánya és a rossz gazdasági helyzet együttállása gyorsan a féllegális uzsorások kaijába taszíthatja az embert, és az adósságspirálban vergődve áldozatként fog megjelenni a közbeszédben. Azt viszont a legritkábban vizsgálják, milyen döntések sorozataként jutott oda. Az egyéni felelősség hiányára ugyanis semmilyen törvényi szabályozás nem jelent megoldást, legyen az bármilyen jó. A hozzátartozó mossa-öltözteti a halottat, a koporsóban odaviszi a sírhoz, amit előtte megásott, leengedi a koporsót, végül pedig betemeti a gödröt Szociális temetés és szegényparcella a magyarországi temetőkben ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Orbán-kormány október 21-én fogadta el a szociális temetés szabályait tartalmazó végrehajtási rendeletet, mely január elsejével életbe lép. Tegnap a budapesti Fővárosi Közgyűlés elfogadta azt a rendeletet, amelynek értelmében 150 millió forint ráfordítás árán a csepeli temetőben alakítanak ki szociális parcellát az „önerős” temetkezések számára - a Népszava szerint a bejárattól várhatóan jó távol fogják kijelölni a szegényparcellát. A Budapesti Temetkezési Intézet jövőre 2380 szociális temetéssel kalkulál a fővárosban az eddigi tendenciákat figyelembe véve, ezért mintegy 194 millió forintos kompenzációt kért a társaság az önkormányzattól. A szociális temetést az elhunyt utolsó lakhelye szerinti önkormányzatnál lehet kérni, az gondoskodik a temetési helyről, a holttest hűtéséről, a temetőbe való szállításáról, esetleges hamvasztásáról (koporsót vagy urnát, sírjelet sem kell külön beszerezni). Ám ahhoz, hogy mindez ingyenes legyen, számos jogszabályi kitételnek kell megfelelni, különben mindent meg kell téríteni. A holttest „előkészítését”, vagyis mosda- tását, felöltöztetését, a koporsó vagy urna temetőn belüli szállítását, a koporsó leengedését is a hozzátartozónak kell elvégeznie. Vagyis, a legszegényebbek csak úgy mentesülhetnek a temetési költségek alól, ha maguk ássák el szeretteiket, és segítséget kérhetnek ehhez, ám „személyes kell közreműködniük”. Különösen nehéz dolguk lesz a szegény hozzátartozóknak ja- nuárban-februárban, amikor fagyott földben kell kiásni a sírt. Ha a rendelet bármelyik pontjától eltér a temettető, az összes költséget meg kell térítenie. Arra ugyan nem tér ki a jogszabály, hogy mi a helyzet azokkal a szegény emberekkel, akik hozzátartozó híján, egyedül „kénytelenek” meghalni - a rendelet egységesen „eltemet- tetőt” említ -, így vélhetően előre be kell jelenteni az erre vonatkozó igényt az önkormányzatnál. Sokan tartanak attól, hogy mivel a szociális temetés a lehető legolcsóbb megoldás, feltehető, hogy az egyébként zsúfolt temetők üzemeltetői úgy fognak megfelelni ajogszabálynak, „A legszegényebbek csak úgy mentesülhetnek a temetési költségek alól, ha maguk ássák el szeretteiket." hogy a temető végében jelölik ki a szociális parcellát - ami a bejárattól és a ravatalozótól a legmesszebb van, ahová a legkörülményesebb eljuttatni a koporsót. Aki mindezt abszurdnak tartaná, azt bizonyára megnyugtatja a kormánypárti kereszténydemokrata Varga László parlamenti képviselő kommentárja, aki szerint azt nem várhatja el senki, hogy közpénzen emeljék „a temetési pompát”. Kaltenbach Jenő a Fővárosi Közgyűlés ellenzéki politikusa (PM) a csepeli „szegényteme- tőről” azt mondta, a Fidesz már nemcsak életükben, hanem haláluk után is el akarja különíteni a gazdagokat a szegényektől. Schmuck Andor, a szociáldemokraták elnöke szerint ez egy gonosz törvény. Elmondta, kint járt a szociális temetésekre kijelölt csepeli temetőben: a sír és a hűtőház között 450 méter az út, melyen kézi erővel, tehát vállon vagy talicskán kell kitolni a koporsót. Bejelentette, hogy ott lesz az első ilyen szegénytemetésen. Félő, hogy komoly igény lesz a szociális temetések iránt, ugyanis 2012-ben Magyarországon a szegénység által veszélyeztetett népesség aránya elérte a 32,4 százalékot, ami az 5. legmagasabb arány az Európai Unióban. Szlovákia idevágó mutatója 20,5%, Csehországé pedig 15,4%. Ráadásul a szegénységi küszöb minden EU-tagállamban változó, az egyes országokat saját élet- színvonalukhoz hasonlító arányokról van szó - derül ki az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adataiból. (Index, Nszv, MTI, só)- A szociális temetés azt jelenti kislányom, hogy jövőre eltemetjük az összes szocialistát. (Peter Gossányi rajza)
