Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-06 / 207. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 6. Vélemény És háttér 7 Előre borítékolható a közmunkaprogram kudarca, munkahelyek pedig nincsenek Büntetéssel a reformok útján! Beindul hát. Az a bizonyos „romareform”. A szó lingvisztikái értelmezése szerint a romákat reformáljuk meg. A törvénytervezet elolvasása után viszont kiderül, hogy szó sincs erről. Már megint nem megoldunk, hanem büntetünk, így is fog kinézni. LOVÁSZ ATTILA Történik ugyanis, hogy a tavaly meghirdetett reform első lépéseként három rendelkezés lép hatályba: az egyik szerint közmunka vállalása nélkül nincs szociális segély, a másik szerint a szociális segélyből is lehet szabálysértési bírságot fizetni, s a harmadik alapján azok a szülők, akiknek gyermekei több mint 15 órát hiányoznak igazolatlanul az iskolából, nem kapnak iskola- látogatási pótlékot. Az első rendelkezésnek annyi köze van a romákhoz, hogy vannak roma munkanélküliek is. De a szabály (egyébként nagyon helyesen) mindenkire vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy aki nem vállal közmunkát, nem kap segélyt. No jó, és mi van akkor, ha nincs közmunka. Szó se róla, az ország tele van parlagon hagyott földdel, koszos falukkal, utcákkal, nem kell félni, hogy ne lenne mit csinálni. De mi van akkor, ha a közmunka elfogy. Ha belép húsz munkanélküli, takarítanak, parlagfüvet irtanak stb. S a többi száz? Vagy ezer? Nem kapnak segélyt? Minden egyes ilyen típusú korlátozó szabályozás hetek alatt elérte a határait. Legutóbb Magyarországon láttuk: közmunka van, esetenként nincs, esetenként havernak van, mert ha közmunkában el tudunk helyezni 400 ezer embert, akkor kérdem én, miért nem tudjuk elhelyezni őket közhasznú, de munkahelyként meghirdetett helyen. Igen, tudom, arra nincs pénz. Erre lesz? Az nem csak úgy van ám, hogy uccu neki, utcát söprűnk, havat hányunk. Ahhoz kell söprű, lapát, mester, meg egy polgármester, aki állja, és aki ellenőrzi. A kudarc előre borítékolható. Ami pedig szomorú, hogy a roma kormány- biztos a közmunkaprogramot, tehát az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elvet roma politikaként láttatja... Ha más nem, legalább szomorú. A szabálysértési bírságok fizetésére vonatkozó rendelkezés rendben van. Legalábbis annyira rendben, mint a bírságok általában (csak megjegyezzük, hogy a hatszáz eurós gyorshajtási büntetések, amit valakik zsebből fizetnek ki, mennyire reálisak, de ez más lapra tartozik). Az iskolalátogatási pótlék (amit egyébként jövedelemhez, nem roma származáshoz köt a vonatkozó szabályozás) megvonása, ha a gyerek iskolakerülő, teljesen korrekt dolog. Csak előbb azt is értelmezni kellene, mi az a 15 óra. Az igazolatlan hiányzás? A bizonyítható lógás? Merthogy 15 óra az három tanítási nap - ilyen átlagnál elit gimnáziumok igazgatói lejtenének rituális táncokat örömükben a katedra tetején. És vajon minden 15 óra után ez következik? Mert nem mindegy. Legfőképp viszont az nem mindegy, hogy az ún. romakérdést (ami egyébként polláki megfogalmazásban is alapvetően a mélyszegénység problémája, nem a romáké) miért a szankciók oldaláról közelítjük meg. A válasz adja magát: mert romának lenni szankcionálandó. Nos, ezzel az alapállással a probléma pontosan annyira oldódik meg, mint amennyire a krasznahorkai telektulajdonosok problémái Kotleba megérkezésével. Gratula. KOMMENTÁR Lépre csalt vészmadarak MOLNÁR IVÁN Robert Fico első és a jelenlegi második kormánya sem nevezhető vállalkozóbarátnak. Épp ellenkezőleg, a baloldali kabinet az elmúlt időszakban egy sor olyan döntést hozott, amelyek drasztikus mértékben rontották a vállalkozói környezetet. A vállalkozók és az érdekvédelmi szervezeteik részéről elhangzó kritika épp ezért teljesen jogos, de az érintetteknek nem lenne szabad túllőniük a célon, hiszen emiatt nagyon könnyen elveszíthetik a lakosság bizalmát, márpedig arra szükségük lesz, ha pozitív változásokat szeretnének elérni. Az eltúlzott kritika legfrissebb példája a Világgazdasági Fórum e héten közzétett globális versenyképességi jelentése, amely katasztrofális képet fest Szlovákiáról. Abban teljes mértékben egyetérthetünk a jelentéstevőkkel, hogy továbbra is súlyos gondok vannak a jogérvényesítéssel, az iskola- rendszerrel, a rugalmatlan munkapiaccal és a társadalom egészét átható korrupcióval, és az sem vitás, hogy nőttek a vállalkozókra háruló terhek. Az azonban már nehezen elfogadható, hogy Szlovákia emiatt az Európai Unió második legkevésbé versenyképesebb országa lenne, és csak a görögöket előzi meg. Ami ennél is vérlázítóbb, hogy a jelentés szerint Szlovákiát olyan országok is megelőzik, mint Ruanda, Macedónia vagy Kolumbia. Csak emlékeztetőül, Ruanda az az ország, ahol a kilencvenes években másfélmillió lakost irtottak ki, ma is Afrika legszegényebb országai közé tartozik. Macedónia Európa gazdaságilag legrosszabb helyzetben levő mezőgazdasági országai közé tartozik, óriási a munka- nélküliség, és a feketegazdaság megfojtja a legális kereskedelmet. Kolumbiáról pedig általában a kábítószer, az emberrablások és a bűnözés jut az emberek eszébe. Mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a listán több olyan ország is megelőzi Szlovákiát, amelyről csak nagyon kevesen képesek elhinni, hogy versenyképesebb, mint mi. Ficónak ebben a helyzetben semmi mást nem kell tennie, mint sarokba dobni a jelentést, hátradőlni, és feltenni a kérdést: ki is volt a Világgazdasági Fórum szlovákiai adatszolgáltatója? Csak nem a Szlovák Vállalkozói Szövetség, amelynek Róbert Kičina az ügyvezető igazgatója? Az a Róbert Kičina, aki az első Dzurinda-kormány idején a védelmi miniszter, a Radičová-kabinet idején pedig Ivan Miklós pénzügyminiszter tanácsadója volt, és mindig is a jobboldali pártokhoz kötődött. Hogy ezúttal is elsősorban ez utóbbiaknak akart kedvezni, azt Fico szerint mi sem bizonyítj a jobban, mint hogy az ellenzéki pártok a jelentés közzétételét követően falkában csaptak le a Fico-kabinetre, kígyót-békát kiáltva rá, teljesen elhallgatva a tényt, hogy az említett jelentés nem igazán objektív. A jelentés és az arra adott ellenzéki reakció így csak egyvalakinek volt jó: Robert Ficónak, aki újra eljátszhatja az áldozat szerepét, sikeresen vonva el a figyelmet arról is, ami a jelentésben megalapozott. Na meg arról, hogy az ország jelenlegi gondjaiért elsősorban ő és kormánya a felelős. GLOSSZA Hová tűnt a szolidaritás? KISS TIBOR NOÉ 2010 előtt az volt az ember érzése, hogy Magyarország a tolvajok országa. Hazudnak, lopnak, csalnak - ebben köz- megegyezés alakult ki. A baloldali kormányt eltakarították a szavazók, kétharmados többséggel a Fidesz alakíthatott kormányt. A helyzet ezzel együtt tovább romlott. Továbbra is a tolvajok országában élünk - aki ezt nem hiszi, az olvassa el a trafiktörvénnyel vagy a földosztással kapcsolatos híreket. A legnagyobb károkat mégis a szociális szférában okozza a jelenlegi rezsim - nemcsak a támogatások csökkenésével, megvonásával, hanem azzal a (gyakran szegényellenes, az elesettek iránt minimális szolidaritást sem mutató) retorikával, amely hétről hétre tetten érhető a kormány intézkedéseiben, a kormánytagok nyilatkozataiban. A legújabb ilyen ügy a Pető- intézet története. A világhírű intézetben mozgássérült gyermekek speciális fejlesztése zajlik, s a nevelőképző által kitanított konduktorok után csak úgy kapkodnak külföldön. Az állam egy kft.-n keresztül 2012-ben teljes befolyást szerzett az intézetben, amely azóta több forrástól is elesett, és havi 20 milliós hiánnyal működik. A hírek szerint az állam 420 milliós segélyt ígért az intézetnek (mint később kiderült, ez a „segély” valójában a 2013/14-es évre járó, törvényben rögzített állami támogatás lenne), de végül ehhez sem jutott hozzá az intézet, és a csőd szélére került. Ismerjük a kormány nemzeti-keresztény retorikáját, meghatóan szép. Ha valami, akkor a Pető-intézet pontosan illeszkedne abba, amit a magyar kormány lépten-nyomon hirdet. Magyar emberek munkájának eredménye, a Pető András által kidolgozott konduktív pedagógiai módszert 2006- ban magyar szellemi hungari- kummá nyilvánították. De úgy látszik, ez is kevés. Más területeken bezzeg szórja a pénzt a kormány. Az Átlátszó blog adatai szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma az elmúlt fél évben közel 105 milliárd forintot osztott szét különböző szervezetek között. A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány a szakközépiskolája felépítéséhez kapott 500 millió forintot, a legnagyobb tétel pedig a debreceni stadion építésére szánt 9 milliárd. S akkor még nem is szóltunk a friss kormánydöntésről, a Szombathelyi Haladás is új stadiont építhet - 9,5 milli- árdból. Futballrajongó újságíróként ezzel nem is lehetne bajom - mégis van. Egyrészt: könyvet lehetne írni arról, hogy a maHa valami, akkor a Pető-intézet pontosan illeszkedne abba, amit a magyar kormány lépten-nyomon hirdet. gyár futball a jelenlegi állapotában miért nem érdemel meg egyetlen forint támogatást sem (csak röviden: a Pető-in- tézettel szemben a magyar fociban nem nemzetközi színvonalú munka folyik, az NB I-es meccsek átlagnézőszáma alig lépi át a kétezer főt, ami érthető is egy bundával súlyosan fertőzött bajnokságban). Maga a jelenség riasztó. A hajléktalanok kriminalizálása, rendőri vegzálása, a mozgássérült gyerekektől való elfordulás. Mindez leszivárog a társadalomba, amely mintha már nem is emlékezne arra, mit jelent a szolidaritás. Az állam hozzáállása alapján teljesen logikus, hogy Szilvásváradon is áll a bál - a fogyatékosok „miatt”. Egy uniós forrásból létrejött program alapján a bélapátfalvai intézetből a lakókat önálló lakóotthonokba szeretnék költöztetni, így is segítve a fogyatékosok társadalmi integrációját. Négy lakásba negyvenen költöznének, csakhogy a szil- vásváradiak hallani sem akarnak erről. A szilvásváradiak egy része úgy gondolja, hogy a fogyatékosok jelenléte elriasztaná a külföldi turistákat, s ,jó szomszédság híján” (micsoda megelőlegezett bizalom...) az érintettek állapota bizonyára romlana is. Csak azt nem mondták, hogy kaszával kergetnék el őket a városból. Itt tartunk. A hajléktalanokat tüntessük el az utcáról, a mozgáskorlátozottak fejlesztését ne tekintsük kiemelt feladatnak, a fogyatékosokat pedig zárjuk egymás közé. Ne kelljen nézni őket, rontják a levegőt, az utcaképet. Ehelyett menjünk stadionba, nézzük a meccset, tapsoljunk. De kinek? A szerző magyarországi publicista- Felháborító, a kormány felszámolja a magyar kisiskolákat. Mi akartuk, ha majd egyszer visszakerülünk. (Peter Gossányi rajza)
