Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-23 / 169. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 23. Vélemény És háttér 7 Amikor a populista politikusok valamit állítanak, nagyon ritkán mondják el a teljes igazságot Párhuzamos valóság Interjú jelent meg Orbán Viktorral The Wall Street Journal európai kiadásában, melyben a magyar miniszterelnök szokásához híven a saját szemszögéből magyarázta a politikai és gazdasági realitást, amivel szinte új univerzumot teremtett. NAGYANDRÁS A magyar miniszterelnök először az egekbe dicsérte saját kormányát, gazdasági csodáról mesélt, melyet szerinte az EU azzal díjazott, hogy Magyarország végre kikerült a túlzottde- fícit-eljárás alól. Ezen felül államadósság-csökkenésről, 4 millió magyar adózóról, és növekedő foglalkoztatottságról beszélt. Nem kell minden egyes mondatát külön elemezni, elég csak egy-egy gondolatot kiragadni. A kormányfő azt állította, hogy amikor átvette a kormányzást, Magyarországon 1,8 millió adófizető volt, jelenleg pedig több mint a duplája. Ha ez valóban így lenne, akkor az orbáni adóbeszedési módszereket valószínűleg már most a világ legjobb egyetemein oktatnák. De nem így van, a miniszterelnök csak blöffölt, mint sok minden másban is. A magyar adóhatóság adatai szerint 2010-ben mintegy 3,5 mülióan fizettek adót, és idén ez a szám azért közeledik a négymillióhoz, mert olyan csoportokat vontak be az adózók körébe, akik nem sokat tudnak ellene tenni, például a minimálbérből élőket. De az államadósság sem csökkent igazán, bármilyen statisztika megmutatja, hogy folyamatosan 80 százalék körül mozog annak ellenére, hogy Orbánék két éve 3 ezer milliárd forintot vettek el a magánnyugdíjakból. A miniszterelnök gazdasági csodaeredményei mellett saját ideológiai alapfilozófiájáról is tájékoztatja a külföldi olvasót. Különleges demokráciafelfogását a következő gondolatban foglalja össze: „Ideológiaüag nézve, a demokrácia, ahogy mi ismerjük, két kulturális alapvetésen alapul: az egyik, hogy Isten a maga hasonlatosságára teremtett bennünket, a másik, hogy ezt éppen ezért bűn elpusztítani.” Ezt a gondolatot így valószínűleg még egyetlen, a demokrácia alapjairól szóló műben sem határozták meg. Bár a demokrácia a keresztény Európában alakult ki, az Istennek, a vallásnak és az egyháznak vajmi köze van a demokrácia valódi alapelveihez. De akkor miért mond ilyeneket a magyar miniszterelnök? Orbán Viktor valójában démonokkal harcol. Amikor a populista politikusok valamit állítanak, nagyon ritkán mondják el a teljes igazságot. Általában saját eredményeiket szokták kiemelni, kudarcaikat csökkenteni, vagy teljesen elhallgatni azokat. Az emberek a sikeres történeteket szeretik hallani, az erős politikusokat szeretik követni, egyszóval a populizmus nagyon sok mindenkinek bejön. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a politikusok szakmailag felkészültebbek lennének a többieknél, egyszerűen csak erősebb a kisugárzásuk, jobb a PR-juk, és az emberek jobban hisznek nekik. Ám egy igazi populista politikusnak folyamatosan etetnie kell a sajátjait, mert ha valaki egyszer rászokik a populista szövegre, nagyon nehezen elégszik meg a standard magyarázatokkal. S ha már képtelenek vagyunk valódi eredményeket felmutatni, vagy úgy kell félremagyarázni azokat, hogy az emberek elhiggyék, vagy külső és belső ellenségeket kell gyártanunk, hogy legyen kire fogni saját tehetetlenségünket. A magyar miniszterelnök pedig évek óta mindkettőt aktívan használja, így az ő valósága egyre messzebb kerül az igazságtól. A kérdés már csak az, hogy meddig lehet ebben a párhuzamos valóságban létezni.- Engem csak az érdekel, hogy lesz-e kultúra... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR JRD-kultusz VERES ISTVÁN ^ Amikor szövetkezet működött a faluban, min- den működött - ecsetelte tegnap gyerekkori ■ élményeit Robert Fico. Az aratási sajtótájékoztatóját tartó kormányfő ismét a tőle megszo- kott szoci-nosztalgiával beszélt a mezőgazda- [f|JH ságról: amikor volt szövetkezet, volt kultúra, I sport, és minden, ami a boldog élethez kellett. És hogy ők a kormányban most szintén ezért ügyködnek. Akik a szocializmusban szocializálódtak, valószínűleg egyet tudnak érteni Ficóval: milyen jó volt 30 éve, mert nem volt munkanélküliség, a szövetkezetnek hála pedig minden működött. Nem szabad azonban elfelejteni két dolgot. Az egyik, hogy a Fico (és sokak) által visszasírt gazdasági modell életképtelen volt, ezért össze is omlott a politikai rendszerrel együtt, amely évtizedekig mesterségesen életben tartotta. A másik pedig, hogy ha Ficónak annyira fontosak lennének a szövetkezetek meg a gazdálkodók, akkor nem adta volna 2006-ban a HZDS-nek a földművelésügyi minisztériumot. A kombájnok árnyékában azt is elfelejtette megemlíteni, hogy oktatásügyi minisztere, Dušan Čaplovič éppen azon ügyködik, hogy a falusi kisiskolákat egyesülésre kényszerítse. Vagyis a szövetkezetnek igencsak semmi köze a kultúrához: ha vanjéerdé, ha nincs, Čaplovič spórolásának eredményeképp kevesebb lesz vidéken az iskola. Meg a sport, meg a kultúra is. Hoppá. Fico eszmefuttatásai átlátszóak, de továbbra is sokaknál elérik a kívánt hatást. Misem egyszerűbb ugyanis, mint a régi szép időkkel példálózni. De hogy a jelennel meg a jövővel mit akarunk kezdeni, az már hálátlanabb téma. A munkanélküliségre például Fico sem tud megoldást. Meg aztán, ha jobban odafigyelünk, észrevesszük, hogy ő sem mindig azt teszi, amivel a népet szédíti. Az állami vagyonra szent tehénként tekint, mondván, hogy nem adjuk el az állami cégeket, mert a külföldi befektetők csak spórolnak rajtunk és elbocsátanak. De ha kell a pénz, azért ő is eladja az állami részesedést a Slo- vakTelekomban. Nemsokára államosítják az egészségbiztosítókat - egy nagy közös lesz. Vélhetően úgy fog majd működni, mint az állami cégek általában: bürokratikusán és veszteségesen. Mi pedig örülhetünk, hogy ismét kapunk egy szeletet a Fico által visszasírt régi kommunista időkből: a pénzünket nem a külföldi befektető viszi majd el, hanem a pártkáderek: az állami tisztviselő, meg az unokatestvérének a cége. TALLÓZÓ Financial Times Felmérések szerint erősödik Lengyelországban az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) párt népszerűsége, miközben jelentősen lassul a gazdasági növekedés az Európai Unió 2008 óta legjobb teljesítményt nyújtó országában. Ez pedig idegességgel tölti el a befektetőket, hiszen a PiS elnöke, Jaroslaw Ka- czynski nyíltan követeli néhány külföldi tulajdonban lévő bank visszaállamosítását, és azt állítja, hogy a termőföldnek elsősorban lengyel gazdák kezében kell lennie. Kaczynski szerint a bíróságoknak politikai irányítás alatt van a helyük. Mindez riadalmat kelt az EU más tagállamaiban. A lengyel konzervatívok modellt látnak a Fi- deszben - idézett a lap egy lengyel diplomatát, aki szerint konzervatív honfitársai „el vannak ragadtatva Orbántól”. (MTI) A tábor nem csak a fiatal egyetemisták találkozójáról szólt; a jövő magyar elitje jött össze beszélgetni, bulizni, előadásokat hallgatni és pihenni Gombaszögi jövőkép TOKÁRGÉZA Mi sül ki abból, ha szűk másfélezer szlovákiai magyar egyetemista egy helyen szórakozik egy egész héten keresztül? A Krasznahorkán múlt héten megrendezett Gombaszögi Nyári Tábor példája azt mutatja, hogy valami nagyon jó, a pillanatnyi jókedven messze túlmutató dolog. A cikk szerzője veterán táborlakónak számít, már akkor is sátorozott az egyetemista összejövetelen, mikor azt még valóban Gombaszögön szervezték. Az akkor még inkább kötetlen és szertelen, pár száz főt összehozó rendezvény azóta szintet lépett, átváltozott egy nagyobb, szervezettebb, de a hangulatát változatlanul megőrző összejövetellé. Ez a felszabadultság, barátságos atmoszféra és tarkaság pedig nagyon fontos tényező, ha a helyi magyarság jövőjéről és lehetőségeiről gondolkodunk. Gombaszög nem csak a fiatal egyetemisták találkozójáról szólt, több volt annál. Tulajdonképpen a jövő magyar elitje jött össze beszélgetni, bulizni, előadásokat hallgatni és pihenni. Ók maguk nem gondoltak bele, de azok a fiatalok képviselik magukat túlnyomó- részt, akikből később az életben a szakképzett mérnökök, tudósok, sikeres emberek lesznek. Tőlük várjuk majd évtizedek múlva a közösségi problémák megoldását, a kiállást, a kezdeményezések támogatását, az új gondolatokat és a tetteket. Ez a réteg került egymáshoz közelebb a krasz- náhorkai kempingben a csapatjátékokon, az előadások közben, vagy akár csak egy sör mellett. Nem különálló, egymástól elszigetelt kis csoportok alakultak ki a táboron belül, hanem a kötetlen hangulatban könnyen új ismeretségek szövődhettek. Ezt a (táborozó ádagnál némileg idősebb) szerző közveden tapasztalatai is megerősítik, gond nélkül oda lehet ülni bármelyik társasághoz kártyázni, vitatkozni, szórakozni. A tábort átható közvetlenség és barátságosság egyébként nem egyértelmű velejárója a fesztiváloknak, még a meghívott előadók és külföldi vendégek is csodálkozni szoktak azon, mennyire felszabadult a hangulat. A krasznahorkai életérzés nem számít új dolognak, évtizedek óta a tábor szerves tartozéka. Az egyetemisták közti kapcsolatok megmaradnak, kibővülnek, s bizonyos esetekben még szervezetté is válnak - a Kerékasztallal kapcsolatban álló fiatal szakemberek jó részének például van tábori tapasztalata és az azzal együtt kialakuló közösségi kötelességtudata. Hasonló rendezvényekre óriási szükség van. A kisebbségek fennmaradására a legnagyobb veszélyt a széthullás, a megosztás, a szekértáborok kialakítása jelenti, a hálózatépítés és az ismeretségek kialakítása útján viszont új generációkat lehet belevonni a munkába. Ahogy Krasznahor- ka vára is lassan de biztosan újjáépül, a felvidéki magyarságot is újjá kell építeni. Ennek egyik fontos láncszeme a táborban kialakuló, évről-évre megújuló, a jókedvre és az együvétartozásra építő közösség. Idén - látva a körülményeket - különösen jó volt tá- borozónak lenni. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője
