Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-09 / 34. szám, szombat

SZALON 2013. február 9., szombat 7. évfolyam, 6. szám Egy szakon belül több tanulmányi program is hirdethető, ha a tanszéknek/intézetnek megvan az oktatói háttere A magyar szakok színeváltozása (Ján Krošlák illusztrációs felvétele Akik - e sorok írójához hasonlóan - 20 éve vagy korábban szerettek vol­na bebocsáttatást nyerni valamelyik humán irá­nyultságú felsőoktatási intézménybe, s tanul­mányaik alatt az anya­nyelvűket is használni akarták, egyszerű vá­lasztás előtt álltak: Po­zsony vagy Nyitra. Itt is, ott is az lett a vége, hogy ha az ember elég szor­galmas, kitartó stb. volt, kapott egy tanári diplo­mát. Akkoriban, kedves olvasók, még a hunga- risztika is gyanús úri huncutságnak tűnt. LAKATOS KRISZTINA Akik most gondolkodnak azon, hogy magyar szakra ad­ják a fejüket, lényegesen bő­vebb kínálatból választhatnak. Először is, itt van az alapvető mennyiségi változás: a pozso­nyi Gomenius Egyetem Bölcsé­szettudományi Karának ma­gyar nyelv és irodalom tanszé­ke és a nyitrai Konstantin Filo­zófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara (azon belül is a Magyar Nyelv- és Irodalom­tudományi Intézet) mellett Komáromban megalakult a Se- lye János Egyetem a maga Ta­nárképző Karával, a beszterce­bányai Bél Mátyás Tudomány- egyetemen 1997-től létezik Hungarisztika Tanszék, 2011-ben pedig az Eperjesi Egyetemen jött létre Magyar Intézet. Hogy az intézményhálózat fejlődése (ezzel párhuzamosan a diákok létszámának jelentős növekedése) együtt járt-e a minőségi fejlődéssel, annak megválaszolására itt nem vál­lalkozhatunk. Már csak azért sem, mert a tudományos eredmények mérésével vagy a munkaerő-piaci szempontok érvényesítésével felálló hazai listákból is rendre kiderül: ne­héz összehasonlítani, rangso­rolni azt, ami nem összevethe­tő. Ugyanígy a levegőben ma­rad az a kérdés, vajon van-e minőségi verseny a hasonló profilú felsőoktatási intézmé­nyek, szakok között. Az érintet­tek elmondásából az azonban kiderül - teritoriális verseny­helyzet létezik: Pozsonyból las­san kikopnak a keleti diákok, Nyitrán érezhetően kevesebb a csallóközi hallgató. Az utóbbi évtizedekben so­kat hangoztatott ténymegálla­pítás, milyen nagy mértékben csökkent a pedagógushivatás presztízse. Nem véletlen hát, hogy az egyes magyar tanszé­kek vagy intézetek a hagyomá­nyos tanári szakok mellett új tanulmányi programok meg­hirdetésével próbálnak vála­szolni az új idők kihívására. Mielőtt ezeket számbaven- nénk, háttérmagyarázatként jöjjön egy kis kitérő. Az akkre- ditációs szabályok szerint egy szakon több tanulmányi prog­ram is hirdethető, ha az adott tanszéknek/intézetnek meg­van a szükséges oktatói hátte­re. Az alapképzést (Be.) egy docensnek kell gesztorálnia, a mesterképzéshez (Mgr.) pedig már professzor kell. A komáromi Selye Egyetem Tanárképző Karán kifejezetten pedagógusképzés folyik, így a bemutatását most mellőzzük. Besztercebánya az ellenkező példa: itt nincs tanárképzés, kezdetektől a tolmács- és fordí­tóképzés hangsúlyos. Ehhez jön most egy újdonság: a fris­sen meghirdetett, egyszakos magyar nyelv és kultúra. Ala- bán Ferenc, a hungarisztika tanszék vezetője úgy nyilatko­zott: akkreditált tanulmányi programjaikban fontos szerepe van a filológiai képzésnek, azaz a hallgatóik tudományos terü­leten, nyelvészeti kutatások­ban is érvényesülhetnek, erre teremt lehetőséget az egysza­kos magyar is. A professzor azt is elmondta, jelenleg mintegy 80 diákjuk van, részben ma­gyar anyanyelvűek, részben pedig olyanok, akik valamilyen szinten beszélnek magyarul, de nem magyar iskolából érkez­nek. ,A tolmács-fordító szakon a különbség a képzés végére eltűnik - jegyezte meg a tan­székvezető. - A magyar az an­gollal, a némettel és a szlovák­kal vehető fel, a közvetítő nyelv minden esetben az államnyelv. Tehát szlovákul is tudni kell. Van, akinél az egyik, van, aki­nél a másik nyelvet kell jobban fejleszteni a tanulmányok alatt.” Ez egyébként minden tolmács-fordító programra igaz. Igaz Pozsonyra is, ahol a ta­nári szakpárosítások mellett szintén elérhető a tolmácskép­zés. A hungarológia jelenleg „alvó üzemmódban” van, két éve viszont a magyar tanszék sikeresen indította el a finn szakot. A 2013/14-es akadé­miai év újdonsága a munka­címként kreatív írásnak neve­zett, hivatalosan szerkesztés és kiadói munkálatok néven futó szakirány. A hároméves képzé­si programot összeállító Csehy Zoltán elmondta, kifejezetten gyakorlatközpontú oktatásra törekednek. A jövendő diákok elsősorban az újságírói műfajokkal ismerkedhetnek meg (nemcsak az írott sajtó, hanem az elektronikus médi­umok vonatkozásában is), elsa­játíthatják a kiadói munka alapjait, valamint a szépírás tanulható fortélyait (szerepel­nek például a tervben prózat­echnikák, verselési gyakorla­tok). Sándor Anna, a nyitrai Ma­gyar Nyelv- és Irodalomtudo­mányi Intézet igazgatója ki­emelte, a Közép-európai Ta­nulmányok Karának kínálatá­ban szereplő tanulmányi prog­ramok közül az intézet a ma­gyar tanári szakot, a magyar-szlovák tolmács-fordí­tó szakot, a kétnyelvű ügyvitel- szervező szakot, a finnugor szakot és a hungarológiát ga­rantálja (jelenleg ez összesen 310 diákot jelent), emellett ok­tatóik a kar más képzéseibe is bekapcsolódnak. A docens asszony hangsúlyozza: az újí­tásoknál igyekeztek abból ki­indulni, mire van szüksége a szlovákiai magyar közösség­nek, a hazai munkaerőpiacnak. A két éve elindított kétnyelvű ügyvitelszervező tanulmányi program például a frissen érettségizettek mellett azok­nak is szól, akik valamilyen adminisztratív munkakörben dolgoznak, és elvárják tőlük a felsőfokú képesítés megszerzé­sét. A finnugor tanulmányok szak nyilván nem tömegigényt elégít ki - 4 diák választotta de a finn nyelv elsajátításával, biztos angol-, német-, orosz­nyelvtudással a végzettek dip­lomáciai pályán, vegyes válla­latoknál, tudományos terüle­ten is érvényesülhetnek. Az eperjesi magyar szakon jelenleg kamarajellegű oktatás főijük - 10 hallgatóval. Ők va­lamennyien a tolmács-fordító szakirányt választották; a társ­nyelv az angol, a német, vala­mint választható a ruszin is. Tegyük hozzá: a kelet-szlová­kiai városban ez az első, induló magyar évfolyam. Dobsony Er­zsébet, a Magyar Intézet veze­tője elmondta: a tanári prog­ramot is sikerült akkreditáltat­niuk, de tavaly erre nem akadt jelentkező. Az intézet vezetője szerint Kelet-Szlovákiában reá­lis igényt fedtek le az új intéz­mény létrehozásával: sok csa­ládban gondot jelentett a gye­rekek távoli iskoláztatása. Emellett az Eperjesi Egyetem is kifejezetten befogadónak bi­zonyult, a Magyar Intézet lét­rehozásával ugyanis nemzeti­ségi hálózatát bővítette (roma és ruszin intézet már létezett). Az eperjesi magyar szakon je­lenleg négy oktató tanít, kettő hazai, két docenssel pedig az ELTE erősítette a kezdeteket; emellett bizonyos tárgyakat külsősök tanítanak. VÁLASZOL Czimbalmosné Molnár Éva kassai főkonzul Magyarország kassai főkon­zulátusa több rendezvény szervezésével járul hozzá a Kassa - Európa Kulturális Fővárosa prog­ramsorozathoz. Az egyik a Creative Transgressions cí­mű csoportos kiállítás. Mi­lyen szempontok alapján döntöttek a tárlat koncep­ciója, a kiállító művészek mellett? Terveink között szerepelt egy kortárs kiállítás megszervezése. Budapesten 2011-ben első alka­lommal rendezték meg Közép­és Kelet-Európa nemzetközi kortárs képzőművészeti vásá­rát, az Art Market Budapestet. A telt házas kiállítási csarnok, a rendezvény látogatottsága, a szakmai elismerések miatt dön­töttünk úgy, hogy a vásár veze­tőségét, Ledényi Attilát és munkatársait kérjük fel a kas­sai kiállítás összeállítására. Meggyőződésünk, hogy a művészeti világ és a széles kö­zönség egyaránt igényli az olyan kiállításokat, amelyeket szakértők és nem szakértők egyaránt örömmel fogadnak. A helyszín kiválasztását befolyá­solta az is, hogy a 2013-as kas­sai rendezvényeknek, köztük a kiállításoknak is helyet adó épületekben az év első felében még felújítási munkák zajla­nak, kivétel a Löffler Béla Mú­zeum. Itt a földszinti termek­ben rendszeresen szerveznek kortárs kiállításokat, így első­ként a múzeumot szólítottuk meg és kértük fel az együtt­működésre. A kiállítás, címének megfelelően, határátlépésekről szól - természetesen művészi ér­telemben. Elsősorban a kortárs művészet kedvelőinek ajánlom. Sokan hiányolják a 2013- as programsorozatból a he­lyi magyar szervezetek ren­dezvényeit, és némi fanyal- gással fogadták, hogy a ter­vezett magyar programok valójában magyarországi alkotók, művészek bemu­tatkozását jelentik. Milyen mozgástere, lehetőségei, feladatai voltak a főkonzu­látusnak ezen a téren? Főkonzulátusunknak nem elsődleges feladata rendezvé­nyek szervezése. A magyar kül­ügyminisztérium támogatásá­val azonban lehetőségünk nyüt arra, hogy programjainkkal bekapcsolódjunk a sorozatba. Főkonzulátusunk mindent megtett, hogy a magyar kultúra jelen legyen Kassán. Szlovákia 2008-ban nyerte el a Kassa - Európa Kulturális Fővárosa 2013 megtisztelő címet, így a kassaiaknak négy-öt évük volt, hogy felkészüljenek, felépítsék a kulturális főváros programso­rozatát. 2011-től kísértem fi­gyelemmel a szlovák kulturális minisztérium pályázati kiírása­it, bátorítottam a helyi magyar szervezeteket, intézményeket, hogy minél többen használják ki a pályázati lehetőségeket. A pályázatok kiírása, elbírálása a szlovák kulturális minisztéri­umban létrehozott szakmai csoportok feladata, melybe a főkonzulátusnak természetesen nincs beleszólása, (mm) Creative Transgressions címmel nyüt kortárs magyar kép­zőművészeti kiállítás a Löffler Béla Múzeumban. „A művészet mindig határátlépés. Vannak hagyományok, technikai és szak­mai fogások, amelyeket a művészeknek el kell sajátítaniuk, hogy meglegyen az eszközkészletük, amely aztán éppen arra szolgál, hogy az elsajátított szabályrendszert felülírják" - emelte ki Som­hegyi Zoltán, a tárlat kurátora. A tárlaton a művészi, kreatív határátlépések látványos példái láthatók Bereczki Kata, Czigány Ákos, Duronelly Balázs, Krstic Milorad, Makláry Lilla, Orr Máté, Szabó Dezső, Szabó Franciska, Szöllősi Géza és Takács Szilvia munkáin keresztül. (Marsovszky Miklós felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom