Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-26 / 22. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 26. Szalon 23 Jarábik Gabriella: „Nekünk, akik valamilyen kulturális intézményben dolgozunk, az a feladatunk, hogy minél szélesebbre tárjuk a kapukat" Kreatívan kell bemutatni az értékeinket Bő tíz évvel ezelőtt alakult meg Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. Folyamatos tevékenységével nemcsak a fővárosban találkozhatunk, hanem Szklabonyán és Al- sósztregován is. Ez utóbbi helyszínen fontos állomáshoz érkezett a munka: lezárásához közeledik a Madách-kastély teljes körű felú jítása. Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója volt az Új Szó Stúdió vendége. LAKATOS KRISZTINA Emlékeim szerint a 90-es években élénk szakmai vita folyt a reprezentatív szlovákiai magyar múzeum létrehozásáról, kezdetben elsősorban arról, melyik létező regionális intézmény alakulhatna át ilyen formában. Milyen indokok vezettek végül is odáig, hogy egy teljesen új intézmény jött létre a Szlovák Nemzeti Múzeum részeként? Remélem, pontosak az emlékeim - a 10. évforduló kapcsán készült évkönyvbe a közelmúltban írtam meg a múzeum megalakulását, történetét. Valóban, 2000 körül sok szó esett a szlovákiai magyar múzeum létrehozásáról. Elsősorban a komáromi múzeum tartott igényt erre a szerepre - ott már korábban létrehozták a magyar'kultúra részlegét, és úgy látták, ez a megbízás őket illeti. A Fórum Intézet is rendezett egy szimpóziumot a témában, ők inkább azt szerették volna, ha Rimaszombatban jön létre egy dokumentációs központ a Gömör- Kishonti Múzeumban. Ugyanakkor ezeket a megoldásokat sem Nyitra, sem Besztercebánya megye nem támogatta. Az érintett múzeumok ugyanis megyei fenntartásúak, nem csak a régióban élő magyarok múltját és hagyományait kutatják, dolgozzák fel és mutatják be; a hosszú évtizedek alatt felhalmozott gyűjtemények a megyét illetik. Sok hercehurca után az akkori kulturális miniszter kiadta az ukázt: akárhol, de egy éven belül alakuljon meg a szlovákiai magyarok múzeuma. Tegyem hozzá: ezt nagyon támogatta az akkor kormányon levő MKP, többek között Csáky Pál és Bugár Béla is. A témához tartozik, hogy a Szlovák Nemzeti Múzeum részeként fokozatosanjöttek létre a nemzetiségi intézmények, belső igény is volt arra, hogy ez a szervezeti háló teljes legyen. Az elmúlt tíz év mérlege alapján szakmailag mit jelentett az a tény, hogy a Szlovák Nemzeti Múzeum részeként működtök? A hazai magyar szakmai közvélemény kezdetben nem jól fogadta a döntést, de az idő minket igazolt. A pozsonyi székhely nagyon jó székhely, lehetőséget teremt arra is, hogy az érdeklődő szlovákok megismerjék a tevékenységünket. A Szlovák Nemzeti Múzeum eddig nagyon jó gazda, mind szakmailag, mind anyagilag; biztosítja a nemzetiségi múzeumok működéséhez szükséges költségvetést. És a szakmai fegyelmet is: van egy színvonal az SZNM-ben, és ezt mindenkinek el kell érnie. Ha ez megvan, szabad az út a világba: bárhova elvihetjük, megmutathatjuk az értékeinket. Idén májusban lesz tíz éve, hogy a nagyközönség előtt is megnyílt pozsonyi székházatok, ahol anno állandó kiállítást rendeztetek be. Mit talál ma a Brämer-kúriában a látogató? Még mindig aktuális az állandó kiállításunk, a Magyarok Szlovákiában. Különösen a néprajzi része, Danter Izabella munkája még ma is megfelel a követelményeknek. Tervezzük a történeti rész felújítását, ez azonban hosszabb időt vesz igénybe. Gyakorlatilag minden hónapban van valamilyen rendezvényünk, legyen az kiállításmegnyitó, könyvbemutató, beszélgetés. Január 28-án például Gyurgyík László lesz a Múzeumi szalon vendége - egyebek között a népszámlálási eredményekről beszélgetünk. Az éves programból három kiállítást ajánlanék mindenki figyelmébe. Márciusban Csütörtöki András és két társa restaurátori munkásságát mutatjuk be. Érdekes része lesz az anyagnak a Madách-síremlék tavaly megkezdett felújításának a fotódokumentációja. A Múzeumi éjszakák alkalmából a 130 éves Gömör-Kishonti Múzeum vendégeskedik nálunk, műtárgyakon, dokumentumokon keresztül mutatjuk be a régiót. Ezenkívül Farkas Veronika művészettörténészt kértük fel, hogy állítson össze egy Dúdor István-kiállítást. Ugoijunk egyet a térben - Nógrádba. A szklabonyai Mikszáth-emlékház már évek óta megújult formában, új kiállítással várja az érdeklődőket. Ennél jóval nagyobb projekt a sztregovai Madách- kastély felújítása, ami a végéhez közeledik. Mi történt Sztregován az elmúlt években, hónapokban? Nagyon sok munka áll mögöttünk. Egy szlovák-magyar projekt részeként valósult meg a felújítás, Csesztvén már átadták a Madách-kúriát, mi január 30-án adjuk - pontosabban vesszük - át az alsósztregovai kastélyt. Nem csak a pénz megszerzése volt nehéz feladat, utána következett a közbeszerzés, a megfelelő kivitelező megtalálása, annak biztosítása, hogy a munka haladjon, minden a tervdokumentációnak megfelelően menjen... Rengeteg probléma volt, felbukkant 12 régészeti lelet, kérni kellett a projekt meghosszabbítását... És vannak még feladatok: most egy gyönyörűen felújított, üres kastélyt veszünk át. A kiállítást el kell készíteni. Egyrészt a 19. századi középnemesi kastély életét szeretnénk korhűen bemutatni, a tér másik részében pedig a Tragédia legfontosabb elemeit szeretnénk kiemelni. Emellett úgy rendezzük be a kastélyt, hogy legyen helye múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, előadásoknak, koncerteknek. Alsósztregova - földrajzi értelemben - meglehetősen távol esik a jelentősebb kulturális központoktól. Túl a felújításon - milyen tartalommal tölthető mega kastély? Azt gondolom, Alsósztregova - Nagykürtös és Losonc között - olyan kulturális központtá válhat, amely eddig hiányzott a régióból. Alsósztregován fantasztikus fejlesztések történtek: a termálfürdő mellett hotel, wellnessközpont épült, tehát az odalátogatóknak mi kulturális csemegét kínálhatunk, a hozzánk látogatók pedig fizikailag is kikapcsolódhatnak. Kulturális intézmények életteréről, életlehetőségeiről beszélgetve adott a kérdés: mitől érdekes, kinek érdekes ma a színház, a galéria, adott esetben a múzeum? Mindig azt mondjuk: a múlt ismerete nélkül nincs jövő, és a jelen is szegényebb. Nekünk, akik valamilyen kulturális intézményben dolgozunk, az a feladatunk, hogy minél szélesebbre tárjuk a kapukat, becsalogassuk a látogatókat. A múzeumnak nemcsak az a feladata, hogy kutasson, halmozza az értékeket, hanem kiemelten fontos feladata, hogy közelebb vigye a bemutatott témát az emberekhez. Fontos, hogy kreatívan adjuk közre azt, ami érték. Hogy a gyerek megfoghasson egy tárgyat, hogy multime- diális eszközökkel, játékokkal, filmvetítéssel találkozzon, ami elindítja a fantáziáját. Tapasztalataid szerint egy évtized alatt bekerült a köztudatba a múzeum és a két emlékhely? Megtalálják hozzátok az utat a látogatók? Sokat köszönhetünk a szlovákiai magyar médiának, minden kérésünknek eleget tesz, közli a felhívásainkat, meghívóinkat. De arra is rájöttünk, hogy magunknak is sokat kell tennünk a látogatók megszólításáért. A szklabonyai Mik- száth-emlékházba és Alsó- sztregovára sok iskolás csoport jár, de például Pozsonyba látogatva kevesen térnek be hozzánk. Pedig kitűnő lektoraink vannak, akik érdekes programokat kínálnak a gyerekeknek. Szklabonya és Alsósztregova esetében nagy plusz, hogy a Mikszáth- és a Madách-kultusz élő jelenség, a Csemadok is sokat tesz az ápolásáért. Decemberben például 120 iskolásnak szerveztek a Bethlen Gábor Alapnál pályázott támogatásból buszos kirándulást, melynek során elvitték őket a Kékkői Múzeumba, Szklabonyára és Alsósztregovára. Ez egy pozitív példa. Lehet, hogy á gyerekek körében ma nem divat, de éppen ez az iskolák, kulturális szervezetek felelőssége: hogy felhívják a figyelmet az értékekre. , A beszélgetés „ megtekinthető fü az ujszo.com-on. KÉPGALÉRIA Ilyen volt. A források szerint az alsósztregovai Madách-kastély építése a 15. századra tehető. A 18. században átépítették, de erődszerű alaprajza ezután is megmaradt. Itt született 1823. január 21-én Madách Imre, aki élete nagy részä itt töltötte, az oroszlánbarlangnak nevezett teremben írta Az ember tragédiáját, és itt is halt meg 1864. október 4-én. Az épületben 1964-től működik múzeum. A kastélyt a múltban többször átalakították, az építészeti és műemléki vizsgálat tanúsága szerint a munkálatok során gyakran kényszerű szükségmegoldásokat alkalmaztak. Komoly gondot jelentett a falak salétromos felázása, a tető beázása, a belső terek szakszerűtlen utólagos kialakítása. Ilyen lesz. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Nógrád és Besztercebánya megye közreműködésével nyert pályázati forrást a Közös örökségünk - Madách projektre. A megközelítőleg 2 millió eurós keret egy részét a magyarországi Csesztvén a Madách-kúria részleges felújítására fordították, Alsósztregován pedig mintegy 1,5 millió euróból megtörtént a Madách-kastély teljes rekonstrukciója. A felújítás során a 19. századi állapotból indultak ki. Az emlékhely újabb funkciókkal is bővül: a jövőben konferenciaközpontként, tudományos kutatóhelyként, alkotóházként működhet. (Az SZNM-Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma képarchívumából) Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója az Új Szó Stúdióban (Thur Helga felvétele)
