Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-26 / 22. szám, szombat

PRESSZÓ ■ 2013. JANUÁR 26. www.ujszo.com INTERJÚ Nadežda Jelušová, Vanda Jančárová, Lucia Lapišáková, Mary Havranová és Marko Igonda A felszín alatt című sorozatban­aki Morvából jött«, mindig érezhe­tő lesz, hogy nem vagyok született cseh. Az angolban ugyanúgy van akcentusom, s lehet, hogy kemény munkával meg lehet szabadulni tőle. Pedig úgy érzem, színészként megfelel, ha különböző országok­ban, más-más nemzetbeliekkel dol­gozhatok, mindez igen pozitívan hat rám, másként reagálok bizo­nyos dolgokra. Prágában a nyelv okozott na­gyobb nehézséget vagy az, hogy ott nem ismerték? Néha meg mindig légüres térben érzem magam. Kezdetben egy ügy­nökkel körbejártam a színházakat, az ügynökségeket, aztán a Nemzeti­ben megismerkedtem a nejem kol­légáival. Csehországban másképp működnek a dolgok, az ember kap egy lehetőséget, aztán egy ideig nem történik semmi. A filmszere­pekkel más a helyzet, az első filmet Viktor Polesnývel készítettem, ha ő valakit megkedvel, az nyerő hely­zetben van. Ettől függetlenül Prá­gában sokkal nagyobb a választék, ezért hosszabb a várakozási idő, folyton készenlétben kell lenni. Ezt szeretem, de lelkileg megterhel. A színházi életben is egyre na­gyobb szerepet játszik a pénz. A pénz alfája és ómegája minden­nek, de fontos, hogy küzdjünk ez ellen a szemlélet ellen. Manapság a sorozatok idejét éljük, butaság len­ne, ha ignorálnánk a divatot, figye­lembe kell venni azt is, mi kell az embereknek Nem is szólva arról, hogy számos fiatal színészt a tévé képernyőjén ismernek meg a nézők így van ez Marko Igondával is: annak ide­jén a Panelházi történetek, most A felszín alatt című sorozatban újra felfedezte az ország, így van, s ezt a feleségemnek köszön­hetem. Hallani sem akartam arról, hogy sorozatban szerepeljek Egy­részt nem szeretem, ha sok a szöveg, másrészt attól féltem, hogy felszínes marad a dolog, nem lesz rá elég idő. Aztán mégis kötélnek álltam, ez volt az újabb válaszút az életemben. Na­gyon konzervatív ember vagyok, de a nejem elmagyarázta, hogy bele kell vágnom, a nézők zöme nem mdja, hogy van A repülő Cyprián vagy to­vábbi tíz filmem. Mivel győzte meg Hanka? Tudta, hogy nagyon szeretnék Szlo­vákiában dolgozni. Azzal érvelt: lehetőséget kell adnom a nézőnek, hogy felfedezhessen, s ebből nekem is előnyöm származik. Ma már tu­dom, hogy a Panelházi történetek révén kerültem be a köztudatba, világossá vált, hogy a felkérésekért hálásnak kell lennem, s ha valamibe belevágok, azt merjem vállalni. Andy Kraustól, A felszín alatt for­gatókönyvírójától tudom, hogy a sorozat születésekor konkrét ne­vekben gondolkodott. Szeretem ezt a sorozatot, azért is, y> Megnyerő egyéniség. Közvetlen, természetes, figyelmes és - mint mondja - nagyon konzervatív. mert az egyes jelenetekre a szoká­sosnál több időt szántak a forgatás­nál, s adott volt a lehetőség, hogy amit itt, a panzióban forgatás után elképzelek, megvalósítsam. Ezzel elértük, hogy a sorozat más, mint a többi, az érzelmek természete­sebbek, a színész másképp játszik, mozog, s a néző elhiszi, amit lát. Nyíltan megbeszéltük a rendezővel, a partnerekkel, hogyan érhető el, hogy megelevenedjenek a karakte­rek, érzékelhetők legyenek a kap­csolatokban a feszültségek. finoman, érzékkel. Megbeszélték velem a helyzetet, s visszatereltek a helyes útra. Ha ők nincsenek, nem tudom... Mindig ennyire kötődött a szü­leihez? Hála nekik, soha nem követtem el jóváteheteden hibákat. Nem is merek rágondolni, mi lesz, ha nem lesznek, ha egyedül mara­dok. Mindazt, amit tőlük kaptam, igyekszem átadni a kislányomnak. Meg szeretném tanítani arra, amit a szüleimnek köszönhetően tudok: hogy ha az ember megvívja a har­cát, az hatalmasat lendít rajta, lélek­ben, anyagiakban. Maruška nem szenved attól, hogy a papa gyakran ingázik? Sokszor viszem magammal. Egyet­len gyerek lévén, így kompenzá­lom, hogy nincs testvére, s nekem ő nemcsak lányom, hanem minde­nem, barátom, útitársam. A felesé­gem nélkül néha csonkának érzem magam, jó lenne, ha megmondaná, mit hogyan tegyek, de lassan azt veszem észre, hogy Maruška ve­szi át ezt a szerepet. Az Utca című sorozatban volt egy jósnő, akit a feleségem a lányunkról kérdezett, mire ő azt mondta, hármunk közül ő a legérettebb. Máúa imádja, ha velem lehet, s jó lenne, ha ez még sokáig így maradna. Félő, hogy nem, Maruška ősszel iskolába megy. Bizony, most voltunk beiratkozni. Majd megyek vele iskolába, nekem se árt egy kis tanulás. Két művész gyermekeként meny­nyire tehetséges? Jó az emlékezőtehetsége, igen gyorsan megtanulja a verseket. Az óvodában megkérdeztem, mire fo­gékony, mire az óvó néni bölcsen azt mondta, egyelőre ne erőltessük Otthon milyen nyelven folyik a IS? Csehül, mert nem akartuk meg­nehezíteni Maruška dolgát. Örü­lök, hogy ötéves korától szlovákul is jól beszél. Az óvodából vettem a példát, s mindig találunk egy té­mát, amelyről szlovákul társalgunk. Nagy vágyam, hogy megszabadul­jon az akcentusától, mert rám azt mondják a csehek, hogy »maga az, Zsolna egyik negyedében, Tmo- véban nőtt fél, ott élnek a szülei. Körmöcbányán restaurátor sza­kon végzett, végül színész lett. Addig, míg elindult a pályán, sokszor állt válaszút előtt Nem tudom, miért lettem színész. A szüleim úgy irányítottak, hogy megtaláljam önmagam. Igaz, hogy az iskolában sokszor szavaltam, el­jártam versenyekre, de a színészi pá­lya fel se merült bennem. Szerettem a filmeket, de hogy mi vitt rá, hogy ezt az utat válasszam, nem tudom... Megjárta Amerikát, megélt né­hány kalandot Eredetileg képzőművészed főisko­lán akartam folytatni a tanulmá­nyaimat, de ebből nem lett semmi, ezért pótmegoldást kerestem. A színművészed előtt két évig dol­goztam Németországban restau­rátorként, Seattle mellett meg egy farmon güriztem. Közben érett bennem a vágy, hogy filmet forgas­sak, el is mentem néhány válogató­ra, ott derült ki, hogy a színházon keresztül ez könnyebben menne. Jelentkeztem a főiskolára, elsőre fel­vettek. Jó időben voltam jó helyen. Tudja, milyen az, ha válaszút előtt áll az ember, s ráérez, hogy jó irány­ban halad? Csodálatos érzés! Bevallom, amikor elkezdődött A felszín alatt című sorozat, meg­ragadott a hangja. Azt sugallta, hogy ez az ember őszinte, ba­rátságos. S amikor megláttam a szemét, az egész embert, úgy éreztem, nem tévedtem. Milyen Marko Igonda? Mennyire ismeri önmagát? Mindig arra törekszem, hogy ráta­láljak önmagámra. Bennem is buj­kálnak démonok, olyat is teszek, amit nem kellene, de vállalom a kö­vetkezményeket. A nejem mondja, hogy képes vagyok mindenemet odaadni, de arra is, hogy mindent elvegyek. Magabiztos, kitartó? Ezzel gondban voltam, de igyek­szem. A munkában a végletekig elmegyek. Az életben előszeretet­tel rúgom fel a sablonokat, nem hagyom magam gúzsba kötni. Örökösen vívódok, szabadúszó­ként nincs olyan biztonságérze­tem, mint a társulat tagjainak, de nekem szabadságra van szüksé­gem, s ez néha fáj. Önmagát képes feladni valakiért? Ezzel nem volt gond, a nagyszüleim mondogatták, hogy gyerekkorom­ban mindenemet odaadtam mások­nak, ha azt akartam, hogy legyen játszótársam, mert imádtam, ha nem vagyok egyedül. Akkor hittem nekik, de ahogy öregszem, megin­gott a hitem, s ez dühít. A családért viszont mindenre képes vagyok. Nehéz a bizalmába férkőzni? Következetes vagyok abban, kit engedek közel magamhoz. Egyre kevesebb a barát, pedig a barátság az, amit tudatosan ápolok Könnyen megbántódik? Attól függ, miért és kivel állok szemben. Hisz abban, hogy a sors vagy a véledenek irányítják életünket? Igen, bár nem könnyű a válasz. Hiszek a sorsban, igyekszem ma­gam is befolyásolni, akkor is, ha tudom, hogy a bűvös körben van, ami adott. Kiléphetünk belőle, ha szűknek tűnik, s beléphetünk egy másikba. Urbán Klára Bennem is bujkálnak démonok, olyat is teszek, amit nem kellene, de vállalom a következményeket. A nejem mondja, hogy képes vagyok mindenemet odaad­ni, de arra is, hogy mindent elvegyek. "V

Next

/
Oldalképek
Tartalom