Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-12 / 10. szám, szombat

24 Szalon ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 12. www.ujszo.com CD A SZALONBAN Aliz Csodaországban CSEHY ZOLTÁN David Del Tredici (1937), hogy kedvenc könyvének cí­mét és művészetének egyik vezértémáját idézzem, olyan a kortárs komolyzenében, mint Aliz Csodaországban. Ó ugyanis az amerikai újro­mantikus zenei nyelv legis­mertebb szószólója, aki, ha kellett, a legvérmesebb kísér­leti zeneszerzés korszakában is Tonality lives! (Atonalitás él!) feliratú pólóban, mint­egy testére írva hirdette meggyőződését (ha nem épp - nevének olasz jelentéséhez illően - 13-as számú pólót vi­selt) . Az újromantika termé­szeten nem azo­nos a ro- mantiká- val.ezmár egy avant­gárd gesz­tusroman­tika: ide is beszürem- likaz,ami ellen fellép, és mindeh­hez még az irónia, az önirónia is társul. Zongoradarabj ainak eleven forrásvidéke Liszt és Schu­mann zenéje: kompozíciói azonban mégsem muzeális rekonstrukciók. A N axos ki­adásában frissen megjelent CD-jén hallható Aiol ballada tipikusan neoromantikus al­kotás, melynek alapelve a lé­gies hangzással körülvett, fel-felfüggesztett, de azért erőteljesen haladó fokozás, a mű dramaturgiai csúcspont­ján pedig zenévé íródik a megrendelő (Grace Cloutier hárfaművész) keresztneve. Ez a zenébe írás jelenik mega 2004-es Levendulaszínű bal­ladában is (BRUCE): egy olyan darabról van szó, melyben a zeneszerző nemi identitását is tudatosan érzé­keltetni akarta. A címadás gesztusa - saját értelmezésé­ben - a New York-i melegfel­vonulás egyik központi színét idézi meg, melyet a menet út- jánakjelzésére alkalmaznak. Egy ilyen le vendula-j elzés a darabban Schumann Kreisle- riana című műve, melynek foszlányai, elemei fel-feltü- nedeznek, és vezetik a zenei dikciót. A Garcia Lorca ihlette Sárga ballada a CD legromantiku- sabb darabja, mely ugyan­csak Schumann-szerűen árad el. Személyes kedvencem a szerző által tizenkét perces, kétrészes „zongoraterror­nak” nevezett 2006-os kom­pozíció, melyet Del Tredici a CD-njátszó Marc Peloquin- nek dedikált. A mű a S/M Bal­lada címet viseli: a szerző ket­tős allúziót bontakoztat ki, részint a szadomazochista szexuális gyakorlatra céloz (a darab végén meg is enged egy kis kakofóniát), mely merész metaforája a zongorista és a hangszer viszo­nyának, illetve a kompo­nista és előadó kapcso­latának, de ennél szemé­lyesebb olvasat is létezik: az Ma zongorista kereszt­nevére utal, az S pedig part- nerénekkeresztnevére. Ezek a személyes beleíródások mintegy albummá avatják a CD-t: mintha megannyi por­tréfotót és életképet kapnánk - hanggá transzformálva. A CD legterjedelmesebb, és alighanem legjobban meg­komponált darabja a négyté­teles Gotham Glory (2004), mely NewYork zenébe írása. A Hiányzó tornyok című harmadik tétel különösen megrendítő: kétkarakteres hangvonulat kánonszerű vál­takozása idézi vissza a város­képbe a 2001. szeptember 11 -én elpusztult tornyokat. A záró kép fantázia Émile Waldteufel keringőjére, mely egyszerre mákonyos tündér­tánc és virtuóz haláltánc, a nőiesség és a férfiasság ironi­kus küzdelme a társadalmi szereplehetőségeken belül. (David Del Tredici, Complete Piano Works 1, Naxos, 2012. A zongorá­nál: Marc Peloquin.) America Cusscs DÁVID DEL TREDICI Marc PľIo<|Utn. Piano Ajánló Ma nyílik meg Marseille-ben és Provence régióban az Euró­pa Kulturális Fővárosa 2013 programsorozat, mely a dél­franciaországi helyszínen a mediterrán világ, a Földközi­tenger népei és kulturális örök­sége köré szerveződik. Kassán jövő hétvégén rendezik meg a rendezvénysorozat nyitóünnep­ségét. A Szalon következő szá­mában mindkét város kulturá­lis kínálatáról olvashatnak. Dér Asia és Gerőcs Péter Mészöly Miklósról készült portréfilmje már járja a világot Magába záró univerzum Privát képek, privát han­gok, privát történetek. Dér Asia és Gerőcs Péter nyolcvanperces portré- filmje a 20. század máso­dik felének egyik legna­gyobb magyar írójáról, Mészöly Miklósról, aki bár kulcsszerepet játszott a hetvenes-nyolcvanas évek modem magyar iro­dalmában, fiatal pálya­társaira közvetlen hatást mégsem gyakorolt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Portréfilm a legjelentősebb kortársak vallomásaival. Ab- lonczy Anna, Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Ku- korelly Endre, Márton László, Móser Zoltán, Nádas Péter, Pá- lyi András, Szegedi-Maszák Mihály, Szigeti László, Szöré­nyi László, Varga Katalina em­lékképeivel. Minden érdekelte. Mindenki­től tanult. Szabad volt, bátor és mégis zárkózott. Elmozdítha- tatlan kő. Megingathatatlan formákat szedett szét. Tudása az írás aládúcolására szolgált. Racionális ember volt rettene­tesen erős metafizikai érdeklő­déssel. A nők sokkal jobban ér­dekelték, mint az irodalmi kar­rier. Politikai engedményeket nem tett, mint kortársai közül nemegy. A szakmai tisztesség izgatta. Hihetetlen erővel tu­dott leírni egy-egy tárgyat, na­gyon erősek voltak a közelnéze- tei. Gyémántra nyomta össze a szöveget. Született demokrata volt, irritálóan demokrata. Az összes humánus ideológiai ér­tékrendet elfogadta, ütköztette egymással. Ez mind a filmben hangzik el Mészöly Miklósról. Gerőcs Péter író, Dér Asia dokumentumfilmes. Huszon­hét évesek. Mészöly életműve mindkettőjükre nagy hatással van. „Tudtuk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, amikor el­döntöttük, hogy megcsináljuk ezt a filmet - hallgatom az ifjú írót. - Én az irodalom felől ér­keztem, Mészöly alakja kezdet­től fogva izgatott.” „Én az irodalomhoz érkez­tem kívülről. Nagyon szeretem Mészölyt, de inkább az esszéit ismertem, hiszen filmről is írt - mondja az alkotótársa. - Ami­kor Péter a szakdolgozatát írta, nagyon sokat mesélt Mészöly­ről. Nagyon titokzatos, már- már krimiszerű képet rajzolt róla. És ez volt az, ami elkez­dett érdekelni, ezt a privát nyomozást akartuk dokumen­tumfilmben megragadni.” „Tizenkilenc éves korom óta van egy mentorom, mesterem: Márton László. Barátságban vagyunk. Ő tanított írni - me­séli Gerőcs Péter. - Az életművét átlapozva vettem észre, hogy gyakran hivatko­zik Mészöly Miklósra. Ez veze­tett el az ő szövegeihez. A Film volt az első regény, amibe be­lekezdtem, de nem olvastam végig. Fel is háborodtam, ho­gyan lehet ilyen szövegkor­puszt összerakni. Annyira ön­álló univerzum, hogy megkö­zelíthetetlen. Aztán olvastam a többi regényét, novelláját, és egyre izgalmasabbá vált ez a magába záró univerzum. Egy­fajta expedíció lett. Nem kihí­vás, nem kaland, hanem sok­éves expedíció. A legeslegfon­tosabb, amiből nagyon sokat tanultam, és ezen keresztül nagyon megérintett: mikép­pen lehet a mondatkihagyá­sokkal, narratív alakzatokkal mesét létrehozni. A szövegek mögött a személyét kerestem.” „Politikának, kánonnak csak a szele legyintette meg” - veti közbe Dér Asia. „Emlékszem a napra, amikor 2001-ben meghalt - veszi vissza a szót Péter. - Ültem egy kávé­zóban tizenhat évesen, és be- mondták a hírt. Nem tudtam, ki ő. Az irodalomtanárom adott a kezembe pár Mészöly-szöveget. Erősek voltak, tömörre csiszol- tak-húzottak. Nem érződött raj­tuk az idő múlása. Hihetetlen pontosság, pengeéles látás és ti- tokzatosságjellemzi.” „Dokumentumfilmesként ne­kem az tetszett meg benne, ami a szépirodalmi munkáiban is visszaköszönt: a valósághoz va­Hihetetlen erővel írt le egy-egy tárgyat, nagyon erősek voltak a közelné- zetei. Gyémántra nyom­ta össze a szöveget. ló viszonya. Az esszéiben arról ír, hogyan lehet megjeleníteni, elmesélhetővé tenni azt, ami körbevesz bennünket, amit élünk és látunk. A prózáival annyira megdolgoztatott, hogy egy-egy fejezet után valósággal kimerültem. Elolvastam egy Mészöly Miklós és Polcz Alaine (Képarchívum) mondatot, és százfelé indított el a jelentése. Közben annyira pontosan fogalmaz, hogy néha könnybe lábad a szemem.” Tizenkét arc, tizenkét hang szólal meg a filmben. Tizenkét ember, akit szoros szálak fűztek Mészöly Miklóshoz. Hogy mi volt a kulcs a megvá­lasztásukhoz, mi volt a dina­mikája a forgatásnak? Minden megkérdezett mondott egy új nevet. „Volt egy közös metszete is ennek, nyilvánvalóvá vált, hogy kiket kell megszólaltatni - mondja az alkotópáros női tagja. - Nagyon fontosnak gondoltuk, hogy ne csak iro­dalmárok beszéljenek, hogy fé­lig szakmai, félig baráti szem­pontból láttassuk Mészöly Mik­lóst. Nőket is meg akartunk szólítani, hiszen nagyon sok nőügye volt. Végül csak egyet sikerült kamera elé állítanunk, a többi nem vállalta. Hogy tisz­tán látjuk-e a fenomént? Nem látjuk teljesen tisztán, és nem is ez a fontos, hiszen elhangzik néhány intim információ a filmben. Ferdítés vagy ügyes vágás nélkül adjuk tovább a vallomásokat. Nádas Péterrel nem egy-másfél órát forgat­tunk, mint másokkal, hanem négy és felet. Az első két órá­ban nagyon gyanakodott, fel­vont szemöldökkel nézett min­ket. A bizalom után meglá­gyult, de addig nagyon kemény volt. Ha nincs Esterházy Péter, nem is fogad bennünket. Az ő közbenjárása kellett ahhoz, hogy kamera elé üljön.” Ami a filmet külön érdekessé teszi: itt nem egy, hanem ti­zenkét portré rajzolódik ki. Mindegyik utal a főszereplőre, de róluk is sok minden kiderül. Mészöly révén ők is őszintén nyilvánulnak meg. „Ami nagyon meglepett: az íróhoz közel álló két ember egymástól homlokegyenest el­térően nyilatkozott. Az egyik szerint Mészöly nem politizált, a másik szerint mindig politi­zált. Ez nyilván az író ellent­mondásos személyiségéről szól, arról, hogy nehéz, meg­fejthetetlen ember volt” - közli Gerőcs Péter. Van egy konkrét titka is en­nek a filmnek: nem derül ki, hogy Nádas Péter miért költö­zött el Kisorosziból, Mészöly Miklós közeléből. Tippje min­denkinek van, az igazat azon­ban csak Nádas tudja. Vagy az író háborús tevékenysége, hogy mi történt vele azokban az években, majd jóval később, a németországi ösztöndíjas időszaka alatt. Mindezt to­vábbra is homály fedi. Erdélybe, Újvidékre, Szerbi­ába, Indiába már eljutott a film. A külföldi magyar intézetek kö­zül a szófiai, a berlini és a brüsszeli kérte eddig. Pozsony­ból azt a választ kapták, hogy nem vág a profiljukba. Aki látni akarja a Privát Mészölyt, a Duna Tv műsorát figyelje. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom