Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-28 / 297. szám, péntek

16 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 28. www.ujszo.com KERT ES MŰVÉSZÉT Minden hónapban új, daliás kiállású vérmes legényen legeltethetik a tyúkok a szemüket Kakaskalendárium tyúkoknak MTl-HÍR London. Kakasképes kalen­dáriumot készített tyúkoknak egy brit divatfotós a Happy Egg tojástermelő cég megrendelé­sére. A peckes kakasdaliákat Nathan Pask fotózta, a model­leket mintegy száz tarajosból választotta ki. Tyúkólak faláról feszíthetnek a tollas legények, hogy nyugodtabbak legyenek a tyúkok, amelyek kakas közelé­ben védettebbnek érzik magu­kat. A tyúkok szeme kiváló, így a tojók jó eséllyel valóban bol­dogabbak lesznek a kakaska­lendáriumtól. A gyártató cég elsősorban kisebb baromfitartóknak szán­ja a kakasnaptárat, amelyen összesen 12 példány virít. Folyvást tartó fMezei és Kerti v»gj: Alit kell a' jó/aii gazdán:;', a* esztendő minden holnapjaiban, mind belső, mind külső gazda­sága körül haszonnal végezni, és tudni 1 Tokéiietot taoáeMkitó minden Ágazataiban, HgrnjiiU i J Mit kelJewik a* udvarban, mulató- akonjr- akartakban, a* gyflmölcífak, ý* virágok A ... mellett,uyárbao é*tóiban, a*szólók', szán- « ; r4tA\ 4* *r«tók’ mivalésóban, $ marha\ baromfi*, itiébek* nevelésében ba- lÁtx»V es a* vadászat4 dolgaiban csalim- - tatlan előmenetellel cselekedni — löbb j % tapasztalt gazdák é* saját észrevételei «errat h Kiad* % fi EGY MEZEI GAZDA. % ksÉjv-taa - íeaetan- ieresJadése KASSÁN. Egy száznyolcvan éves hasznos kiadvány A józan gazdáknak KENÉZ BORBÁLA Igazi csemege a kertészek­nek, és ami a legjobb: nem kell azon sajnakozni, hogy besze- rezhetetlen, mert az interneten is elérhető - a http://mek.oszk. hu/10700/10725/index.phtml címen. Szerzőjének nevét nem tünteti föl a kiadvány, egyik elő­zéklapja annyit tartalmaz, hogy Werfer Károly sajátja. Ami úgy értendő, hogy a könyv az egyko­ri Landerer-réle nyomda új tu­lajdonosának, Werfer Károly- nak (1789-1846) nyomdájában jelent meg. A nyomdászdinasz­tia szóban forgó alapítója 1822- ben vette át a nyomdát, s Kassán az ő nevéhez fűződik a nemzeti irodalom felvirágzása; 25 év alatt 383 munkát adott ki, ebből 190-et magyarul. A könyv szer­zője pedig Rumy Károly György (Karl Georg Rumy; 1780-1847) iglói születésű evangélikus lel­kész, irodalomtörténész, mező­gazdász és polihisztor. A Foly­vást tartó Mezei és Kerti Kalen- dáriom havi bontásban, január­tól decemberig ad tanácsokat arra nézvést, hogy mikor mely munkák végzendők el a kertben, kint, a földeken, s bent, az álla­tok körül. Nyelvében is le­nyűgöző olvasmány, nem csak a kert és a földművelés szerelme­seinek. Mostanra például ezt ajánlja:,A hernyófészkeket a fák ágairól szorgalmasan fel kell ke­resni és összeégetni, a fakiszek, famászók és soknemű cinkék ezen foglalatosságban a leg­gyorsabb segítőtársak.” (Rumy Károly György: Foly­vást tartó mezei és kerti kalen­dárnom, vagy Mit kell a’ józan gazdának az esztendő minden hónapjaiban, mind belső, mind külső gazdasága körül haszon­nal végenzi, és tudni? Kassa, Werfer Károly, 1832) Minimalista gyakorlatok, minimalista gondolatok Erősen töri a fejét a kertész, esténként diót pucol Tájainkon valamilyen különös oknál fogva úgy rendeltetett, hogy ilyen­kor a természet téli ál­mát alussza - az ember viszont nem. Mit tehet a kertész? SOMOGYI JUHÁSZ PÉTER Természetesen kimegy, s megnézi, valóban téli álmát alussza-e a kert, hiszen talán csak babona vagy szóbeszéd. S az is lehet, hogy az idén nincs is annyira tél, az ablakon kite­kintve mindenesetre ez a lehe­tőség sem zárható ki. Gyanús persze a nagy csönd, amely ar­ra utal, hogy a szomszéd sem sürgölődik a kertjében, de tán csak elutazott. Beöltözik hát a kertész, szuszogva és komóto­san, mintegy időt hagyva a kertnek, hogy azt se érje készü­letlen a vizit. Kint aztán, a kikövezett utacskán állva azt látja, hogy a hó elolvadt, ami jó jel. További jó jel, hogy a fű is látszik, sőt csaknem olyan látványt nyújt, mint ősszel. Ami nem túl jó jel, hogy a kabátot be kell gombol­ni, vagyis kellemes ugyan az idő, fagynak semmi nyoma, de azért lehetne melegebb is. A vizit első megdöbbentő részeredménye, hogy a csorba fazékban, melybe az ólról csu­rog az esővíz, a madárkák szomjoltója, egy fazéknyi mére­tű jégdarab terpeszkedik. Azt a piszok vizit neki, gondolja a ker­tész, s közelebbről szemügyre veszi ezt a tájidegen, rideg szer­zetet. így már az is látszik, hogy nem víz felszínén lebegő szürke jegesedés, sem kisebb olvadó jégkorong a nagy vízben, mert még csak nem is mozog. Jég áll a fazékban! Némán áll a levegő tengere. Némán áll a kertész is, akárha Kanadában. De talán csak arról van szó, hogy a kert­nek ez mélyebben fekvő része, s alighanem északra néző. Ha­nem, és ez már érthetetlen és különös: a két fülénél fogva sem mozdul a fazék. Tak tötök! - hümmögi hangosan, önkénte­lenül is szlovákul, a helyzet fur­csaságához mérten. Ugyanezt mondta nyáron az utcáról beté­vedt ember is, aki vasat gyűj­tött, s akinek nem adta oda a fa­zekat. Késő bánat - hagyta vol­na elvinni a gyűjtőbe, most nem éktelenkedne itt. De még a csizma sarkára se mozdul, há­romszor is bele kell rúgni, mire megadja magát. A tartalmát úgy kell belőle kiverni a járdán. Sokkal derűsebb látvány a fal melletti kis virágoskert, finom, hívogató földje akár a csokitor­ta. Kissé süppedős, ha az ember rálép, félő, beviszi a kertet a házba. De hát nem megy az em­ber a házba, még csak három­negyed négy, és nem is sötéte­dik. Egy épp ott heverő kis ágacskával meg lehet piszkálni a talajt, ahol a hóvirág nyílt ta­valy. Egyelőre semmi, de ez is valami. Lejjebb már biztos mo­corognak a hagymák, fő az óva­tosság, csak most le ne tömi semmi hajtást. Egy kis napsütés kellene már csak ide, pár óra enyhe égi derű, s ez a szélfútta hely egy-kettő fölszáradna. Most még minden maszatos lesz tőle, hiába, ilyen a csokitor­ta is, kenődik-kenecsesedik, ta- pad-ragad, a hűtőből kivéve már nem dermed, hanem olvad. Az enyhülésnek ezek az első megnyugtató jelei a kertészt is jóleső melegséggel töltik el. Még bátran maradhatna, hiszen alig fázik, de már látott min­dent. A gruspán felé ugyan nem sokat tekingetett, mert ott még minden havas volt, de ez érthe­tő is, azt a részt nem éri a nap­fény. Amúgy meg persze pusz- páng, csak ő hívja gruspánnak. Mindegy, a fazékból nagy nehe­zen kirugdalt jegeknek ott a leg-' jobb helye, holnapra akár el is olvadhatnak, s nem lesz a bokor alja száraz. Bemegy hát az ember, mint aki jól végezte dolgát. Egyéb­ként meg tényleg jól végezte. Legalább az egyik fele így gon­dolja. Az aktív fele. Tudvalevő, hogy a kertésznek két fele van: az alkotó-tevékeny és a medita- tív-bukolikus (sajnos, egyik fele sem vonul téli álomra). Most az előbbi lett kielégítve. Ventilált egyet, ahogy a stadionokban a focidrukkerek. Sőt, rúgott is, ha nem is labdába, hanem jégbe, de aktivitásnak megteszi. Fölé­nyes hazai győzelem a grus- pánnal szemben. Ezzel az el­mélkedő része is elégedett. Vé­gül, ha úgy vesszük, a decem­bernek már annyi. Márciusig csak két hónap. Enyhe tél ese­tén másfél. Szűk negyven nap, egy laza ramadán (perzsa kiej­tés szerint: ramazán). Annyit fél lábon állva is kibír az ember, fő­ként ha olyan kemény fából fa­ragták, mint a kertészt. Madár járta terület (Kép: Új Szó/Kertészkedő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom