Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-07 / 232. szám, péntek
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 7. Jobb lenne, ha az orvostársadalom a bérekért küzdene, nem a nem működő rendszerért Gyermeket nevén A kórház ne legyen részvénytársaság - hangoztatja az orvosi szakszervezetek égisze alatt felmondását beadó orvosok nagy része. Azt sem először halljuk, olvassuk, hogy tulajdonképpen nem a bérekért küzdenek, hanem az egészségügyi rendszerért. Mert az állam lemond a betegekről, mert az állam nem szavatolja az egészségügyi ellátást - mondják a tiltakozók. LOVÁSZ ATTILA Efféléket olvasva, hallva, joggal gondolhatunk arra, de jó lenne, ha a bérükért küz- denének az orvosok. Akkor a helyzet világos lenne, sőt, e sorok írója még támogatná is őket, mert a gyógyítani képes ember szaktudását, munkáját igenis fizessük meg. S ennek nagyon is köze van az egészségügyi ellátás rendszeréhez, de nem a maihoz. A mai rendszer, mint azt az elmúlt húsz esztendőben több alkalommal bekövetkezett adósságrendezés igazolja, tarthatatlan, rossz, működésképtelen. Az orvosok jelentős része azt állítja, hogy az a rendszer, ami a minisztérium égisze alatt készül, még rosszabb. S most jön a közéleti kommentátor álságos, soha meg nem válaszolt, és rendre köz- helypufogtatásokkal elintézett kérdése. Ugyan honnan tudják? Miért jó az állami kórház, amely adósságot termel, s amelyben az egészségügyi ellátás színvonala dolgozók, páciensek szerint is sok-sok kívánnivalót hagy maga után? Miért gondolják képzett, egyetemet végzett emberek, hogy az állami cég azonos az állami garanciával? Miért gondolja valaki, hogy az állam csak tulajdonnal képes valamit garantálni, ha pl. az energiaellátásban egyetlen egy dolog állami: a teljes monopolt élvező elosztó rendszer. Vajon veszélyben van-e a lakosság élelmiszer-ellátása, mert ezen a piacon az állami tartalékokon kívül semmi sem állami? Még egyszer hát a kérdés: a részvénytársaságként működő kórház miért mumus? Egy dolog biztos: számos egyéb intézmény megmutatta, hogy intézményi formája nem befolyásolta az eredményességet. Volt számos olyan terület, ahol meg igen. A kórház, a rendelőintézet, a szanatórium s egyéb egészségügyi intézmény, főleg gócpontokon, hatalmas vállalat és vállalatként kell irányítani, egyébként pénznyelő automatává válik. Ez nem azt jelenti, hogy a beteget könyvelő veszi fel, hanem azt, hogy a teljesítményeket tisztességesen beárazza és az adott biztosítási járulékból a legnagyobb hatékonyságot hozza ki. Persze, jó lenne már végre megfogalmazni, mi a siker az egészségügyben, de erre a feladatra komolyabb pénzekből működő rendszerek orvosai sem mernek választ adni. Az elején talán elég lenne, ha egyáltalán tudnánk, milyen a lakosság egészségi állapota (mert nem tudjuk, az utolsó nagy szűrő, a fiúk sorozása, megszűnt), társadalmi szinten megfogalmazni, mit érhetünk el a felmért adatokkal, s aztán rendszerről beszélni. Nem ártana, ha ilyen érvekkel egy tárca elő tudna rukkolni, mert nem az orvosok dolga társadalmi szintű kutatásokat végezni. De addig jobb lenne, ha az orvostársadalom azért küzdene, amiért küzdhet: a bérekért. Ne a rendszerért, amely nem működik, egy olyan rendszer ellenében, amely nem biztos, hogy működik, de semmivel sem rosszabb a mainál. Tehát nevezzük nevén a gyermeket, arra esetleg társadalmi és szakmai diskurzust is lehetne építeni. ' >■ 1 i J- Sokkal hatékonyabb, az eurózóna megszűnésével ijesztgetni. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET „Munkások” kerestetnek JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Valószínűleg megírtam már egyszer ezt a jegyzetet. Hogy mégse veszítette aktualitását ebben a hosszú évek óta legmagasabb munkanélküliséggel küszködő gömöri régióban? Ha önök ebben a mondatban ellentmondást keresnek, akkor súlyosan tévednek. A múlt hét folyamán egy fejvadász cég keresett kétkezi munkásokat a rima- szombati Fő téren, de hiába vártak egész nap, a sátrukra a kutya sem volt kíváncsi. De ugyan miért is tolongtak volna, amikor az aktivációs és egyéb támogatások végösszege magasabb, mint a minimálbér. Hát még ha valaki beutazó, s a fizetése egyharmadát buszra és vonatra költi. Egyik ismerősöm már közel húsz éve él segélyeken, s a napokban több munkaajánlatot kapott. De kiderült, hogy a kitanult szakmájára allergiás, a másik munkát pedig nemes egyszerűséggel büdösnek találta. Holott csak osztott és szorzott, s rájött arra, ha beállna dolgozni, akkor se kapna többet, s még az sem lenne biztos, hogy időben a fizetéséhez jutna. Milton Friedman Nobel-dí- jas közgazdász egyszer egy harmadik világbeli országban járt, ahol egy építkezésen közmunkásokat látott, amint azok ásóval, lapáttal görnyedeztek. Meglepődve kérdezte: miért nem használják a földgépeket? Azt felelték: úgy csak néhányuk- nak jutna munka. „Ha kanállal hordanák el a homokot, még többen dolgozhatnának” - jegyezte meg mérgesen a közgazdász. Jutott ez eszembe, amikor a minap kimentem az egyik környékbeli temetőbe, ahol aktivációs munkások melegítették a sírokat. Egy főállású kaszás vágta a füvet, két koordinátor seperte a füvet, a többi, mintegy 20 ember szotyolá- zott. Miután letudva a napi semmittevést, elvonultak, a két koordinátor a sír körül összetakarította a csikkeket és a napraforgómagot. Ad hoc osztottam és szoroztam, s kiderült, hogy az „órabérük” jóval magasabb, mint az enyém. Ezek után rájöttem, ma tényleg bolond az, aki becsületes munkahely után ácsingózik ebben az országban. KOMMENTAR Arcvesztés MÓZES SZABOLCS Másként nem lehet nevezni az SaS tegnapi bejelentését. Arcvesztés. A részletek az oldal nyomdába küldéséig még nem derültek ki, egyvalami biztosnak tűnik: kvázikompromisszumos javaslatuk elfogadása esetén a liberálisok megszavazzák az eurómentőöv bővítését. Azért kvázi, mert hasonló ajánlatot kaptak már korábban partnereiktől, ám azt akkor visszakézből elutasították. Várható volt, hogy Szlovákia aligha engedheti meg magának, hogy rajta bukjon el a mentőöv bővítése - gondoljunk akármit is egyébként magáról a pénzügyi mechanizmusról. Ebben az esetben pedig a liberálisok számára is a kezdetektől világosnak kellett lennie, hogy a ratifikációhoz két út vezet: az egyik, ha ők megszavazzák, a másik, ha a Smer segíti ki a koalíciót. Azzal, hogy tudhatták, belpolitikai és külpolitikai okok miatt is rájuk nehezedik nagyobb nyomás. Nemegyszer mégis úgy tűnt, hajlandók arra, hogy elhiggyék: a Smer fog visszatáncolni. Hát nem. Azt a játékot, amelyet még tavasszal kezdtek, népszerűségszerzés és tematizáció szempontjából mégis eredményesen vezették. Sőt, a történet számukra kedvezően is zárulhatott volna. 19-re viszont lapot húztak, és most nagyon úgy fest, erre alaposan ráfizetnek. A liberálisok a mentőövsztorit ideális esetben már nyáron lezárhatták volna. Akkor ugyanis az uniós vezetők az adósok mentése és a mentőövbővítése kapcsán olyan feltételekben egyeztek meg, amelyeket korábban az SaS is kért. Sulíkék viszont tovább feszítették a húrt, ami - noha a koalíción belüli kapcsolatokat újabb történelmi mélypontrajuttatta - még mindigjól is végződhetett volna számukra. Elég lett volna az elmúlt két- három hétben felkínált kompromisszumos javaslatok közül valamelyikre rábólintaniuk. „Ment, aki akar, nem gátoljuk a többi államot, mi viszont egy centet sem fizetünk. Megmentettük az adófizetők pénzét” - zenghették volna győzelemit- tasan (és hamisan), ám elszalasztották a lehetőséget. Most nem maradt más, mint ugyanazt felkínálni a partnereknek, amit pár hete saját maguk utasítottak el. S lógó orral megszavazni kedden a mentőövet. Az SaS népszerűsége egy szeptemberi mérvadó felmérés szerint átlépte a 8 százalékot, a folyamatos csökkenés után 2-3 százalékponttal emelkedve. Nem csodálkoznánk, ha az októberi, novemberi mérések ismét az 5 százalékos bejutási küszöb határára löknék vissza a párt preferenciáit, vagy még lejjebb. A történetnek a párt számára pedig lehet még egy ennél ka- tasztrofálisabb következménye is. Most még nem látni a párton belüli törésvonalakat, ám ha valami, akkor a mentőöv körüli hercehurca ezeket alaposan kitágíthatta. Az ellenállás a kezdetektől a pártelnök „mániája” volt, ha viszont a történet miatt ismét mélyrepülést mutatnak a párt népszerűségi mutatói, a belső ellenzék- amely ellenezte a heves ellenállást - elő- veheti a pártelnököt. Teljes joggal. TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ A kárpátaljai magyarság választási esélyeit latolgatja, és az egymással szemben álló két magyar szervezet összefogását javasolja a jövőre esedékes ukrajnai parlamenti választásokra való tekintettel a Kárpáti Igaz Szó. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez (UMDSZ) közel álló újság főszerkesztője, Kőszeghy Elemér megállapítja, hogy a magyar szempontból fontos választókerületben, amely Beregszászt, a Beregszászi és a Nagyszőlősijárásokatfoglalná magában, mintegy 200 ezren élnek, s ebből 85 ezren magyar nemzetiségűek. Ezért csak akkor van esély arra, hogy magyar jelölt kerüljön az ukrán parlamentbe, ha a választás egyfordulós és mindkét magyar szervezet egyazon jelölt mellett teszi le a voksát. A szerző úgy véli: ha két magyar indul, könnyen meglehet, hogy egy jól felfuttatott ukrán jelölt gyűjti be a szláv szavazatok döntő hányadát, és jut be a törvényhozásba. Ha viszont csak egy magyar startol, elképzelhető, hogy több szláv jelölt indulása esetén a magyar gyűjti be a legtöbb szavazatot. A cikkíró rámutat, hogy ha a magyar szervezetektől egy jelölt indul, annak sem lesz könnyű dolga, ugyanis ha valamelyik ukrán párt ringbe dob egy erősen megtámogatott magyar nemzetiségű személyt, meglehet, hogy felül tudja múlni a tavalyi önkormányzati választásokon elért ukrán sikert is. AKMKSZ és az UMDSZ olyan kézfogására lenne szükség, amilyenre a közelmúltban volt példa Woj- ciech Jaruzelski és Lech Walesa között, mert a két szervezet és azok vezetői között nincs akkora antagonisztikus szembenállás, amilyen annak idején feszült a két lengyel politikus között, s amit ne lehetne feloldani egy, a kárpátaljai magyarság érdekeit szolgáló kézfogásban. (MTI)
