Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-19 / 166. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 19. Vélemény És háttér 5 Az AAKP és a Híd párhuzamos működését, folyamatos civakodását könnyű tragédiaként megélni Krasznahorkai zsákutca Az előzetes, nem túlságosan nagy elvárásoknak sem tudott megfelelni Bugár Béla és Bárdos Gyula nyilvános vitája a Diákhálózat vasárnap befejeződött krasznahorkai táborában. TOKÁR GÉZA Nem feltétlenül azért, mert a két vendég gyakorlatilag semmiben sem tudott megegyezni, hiszen erre számítani lehetett. A probléma abból fakadt, hogy egyiküknek sem volt érdemi mondanivalója. Pedig a két politikus saját reménybeli választói előtt beszélt. Az üzenetek hiánya - ami egyébként azt eredményezi, hogy lehetetlen röviden és frappánsan összefoglalni, mi is hangzott el a Bugár-Bárdos vitán - különösen akkor tűnik fájónak, ha a diáktábor többi előadásával hasonlítjuk össze a beszélgetés színvonalát. Ami az előzetesen beharangozott csúcselőadásokat illeti, Világi Oszkár és Szigeti László, a nagyvállalkozói minőségben meghívott Néveri Sándor és Tóth Attila jóval konstruktívabb és konkrétabb jövőképet vagy megoldási javaslatokat vázolt fel, mint a két politikus. Tették ezt, holott nem kötelességük és feladatuk a széles nyüvánosság előtt beszélni a saját elképzeléseikről. A vállalkozókkal, háttérben ténykedő személyiségekkel ellentétben a Híd és az MKP vezető politikusainak elméletileg pont az egyszerű, érthető üzeneteket kellene közvetítenie a választóknak. Ehelyett a beszélgetés során visszatérő elemként aktuális és távoli múltban elkövetett hibákról esett a legtöbb szó, olyan konfliktusokról, amelyeket egy pártnak, ha a jövőbe tekint, régen meg kellett volna haladnia. Lehet, hogy a néha személyeskedésbe hajló vita azért zajlott ilyen hangnemben, mert a felvidéki magyarság két csúcspártja alig kommunikál egymással, vezető személyiségeiknek pedig esélye nincs máshol megbeszélni az egykori sérelmeket. Elképzelhető, hogy a vállalkozók azért képesek nyíltan és köntörfalazás nélkül beszélni a fontos témákról, mert senki előtt nem kell magyarázkodniuk tetteikért és utólag igazolni döntéseiket, a politikusok élete viszont, merő magyarázkodás. Mégis, az MKP- nak és a Hídnak is tudatosítania kell, milyen témákkal és kijelentésekkel képesek megfogni a fiatal valamint a kiábrándult szavazókat. Azokat a választókat, akik nem hiszik, hogy a politikai pártok a valós problémákra igazi megoldásokat képesek nyújtani. A krasznahorkai beszélgetés egyik legnagyobb hibája, hogy a résztvevők tovább erősítették a hagyományos, politikához kapcsolható előítéleteket és sztereotípiákat - mely szerint a politikusok célja nem a közösség, hanem legfeljebb saját érdekük képviselete, az értelmes ötleteket pedig másoktól érdemes várni. Az MKP és a Híd párhuzamos működését és folyamatos civakodását könnyű tragédiaként megélni, holott lehetőséget is láthatnánk benne. A felvidéki magyar közösségnek nem feltétlenül egy egységes pártra, hanem értelmes politikai kezdeményezésekre és következetes érdekképviseletre lenne szüksége. A krasznahorkai beszélgetésből nem úgy tűnt, hogy bármelyik párt eleget tudna tenni az elvárásoknak. A fiatalok pedig nagyon is gondosan figyeltek - nem véletlen, hogy a legnagyobb tapsot az a közönség köréből feltett kérdés kapta, amelyben egy harmadik párt alapításának lehetőségét feszegették. Most még csak tréfásan. Mi, közép-európaiak, nem vagyunk alábbvalók, mint a nyugat-európai országok lakosai Közép-Európa potenciálja HORBULÁK ZSOLT Az unió távolinak tűnő problémái egyre közelednek. Amíg a jogharmonizáció vagy közös külpolitika kialakítása legfeljebb a szakmát érdekli, a Brüsszel által létrehozott közös pénz gondjai minden állampolgár zsebére hatnak. Függetlenül attól, hogy az adott állam eurózónatag vagy sem. Míg az első csoportot leginkább a stabilitási paktumhoz való anyagi hozzájárulás súlya nyomja, a másikat az árfolyam-ingadozás és az általános instabilitás. Az euró egészen mostanáig az Európai Ünió mindennap látható és tapintható vívmánya volt. Az, hogy az unió valóban szoros együttműködést és egymásrautaltságot jelent, csak a közös pénz használatával vettük észre. A probléma gyökere abban rejlik, hogy nincs közös gazdaságpolitika. Van ugyan valamiféle ellenőrzés, az úgynevezett maastrichti kritériumok, de ezek betartását mindeddig könnyű volt kijátszani. Jelenleg úgy tűnik fel, hogy a legjobb biztosíték a józan gazdálkodásra a nemzeti tradíció. A hollandok vagy a finnek még a nehéz időkben is megkísérlik egyensúlyban tartani a költségvetést, a görögök viszont sohasem érzik ezt a kényszert. Az eurót megítélni valóban nehéz. A válságot nem tudta megállítani, de vele szemben a fejlett világ egyik országa sem volt immunis. Bár a szakértők előszeretettel hasonlítják az elmúlni látszó gazdasági válságot az 1929-33-as válsághoz, az akkori idők nyomora és éhezése nem ismétlődött meg. Az uniónak köszönhetően az országok nem fordultak magukba, nem kezdtek önellátó, a behozatalt gátló gazdaságpolitikába. Az utóbbi három év gazdasági eseményeit vizsgálva talán ki lehet jelenteni, hogy mi, közép-európaiak, nem vagyunk alábbvalók, mint a nyugat-európai országok lakosai. A krízist jobban menedzseltük, mint a mediterrán államok. Lengyelország még azokban az években is gazdasági növekedést produkált, amikor a legfejlettebb országok is recesszióba csúsztak. Észtország olyan reformot hajtott végre külső anyagi segítség nélkül, amelyet Görögországnak ajánlgatnak mesés támogatás mellett. Tulajdonképpen Szlovákia is sikeresen átvészelte a nehéz időket. Végül úgy látszik, hogy az örök tékozló Magyarország is, igaz hitelek segítségével, de túljutott a hullámvölgyön. A válságok egyetlen előnye, hogy megmutatják, ki az erős, kiben van meg a túlélés képessége. Talán nem korai kijelenteni, hogy Közép-Európa állta a sarat, ha úgy tetszik unióérett lett. Hátra dőlve, egy kis kárör- vendéssel nézhetjük, miként küszködik Görögország, Portugália vagy Olaszország. KOMMENTÁR Kórusban gágogva NAGYANDRÁS A nyári politikai uborkaszezonban egy cseppet üdítő hatása lehet a friss közvélemény-kutatásoknak. Leginkább akkor, ha valamiféle elmozdulást látunk. Jelenleg úgy tűnik, Szlovákiában a Smer verhetetlen, a felmérések talán csak annyiban különböznek egymástól, hogy nem mindenhol éri el az abszolút többséget, azaz nem mindenki szerint tudna önállóan kormányozni Robert Fico pártja. Szlovákiában lassan, de biztosan beállt ugyanaz a tömbösödés a baloldalon, amely pár évvel ezelőtt Magyarországon a jobboldalon. A HZDS eltűnt a süllyesztőben, Vladimír Mečiar legfeljebb vándorcirkuszosok attrakciójaként lép fel vidéken. Az SNS még tartja magát, de valószínű, hogy Ancsa aknamunkája nyomán ez a párt is hamarosan olyan léket kap, mely három éven belül a parlamenti küszöb alá süllyeszti. Visszatérve a Smer támogatottságára, Szlovákia többi politikai pártjának - elsősorban a jobboldalnak - óriási szerencséje, hogy nálunk arányos választási rendszer van, mert mondjuk egy magyarországihoz hasonló választási rendszerben Ficóék minden valószínűség szerint megközelítenék az alkotmányos többséget. Úgy tűnik, a kormánykoalíció jelenlegi négy hivatalos tagja képtelen saját támogatói csoportja növelésére, hiába próbálkozik jobbnál jobb trükkökkel. A végeredmény folyton csak annyi, hogy ami az egyiknek jó, azzal a másikat biztos elakasztja, de a biztonság kedvéért a másik még magával rántja az elsőt. Nagyon érdekes jelenség, és komolyan elgondolkodtató, hogy a koalíció egyetlen tagjának sem sikerült szemernyit sem növelni saját támogatottságát az elmúlt egy év alatt. De mintha ez senkit sem zavarna, elfogadják, és kész. Ebből a szempontból sokkal érdekesebb Igor Matovič. A nagyszájú, őzikeszemű fenegyerek lehet egyelőre az egyetlen olyan kormánypárti politikus, aki valamennyire fel tudja kavarni az állóvizet. De amíg nem alakítja meg saját politikai pártját, addig legfeljebb koalíciós partnereit idegesíti fel. Ahhoz, hogy kiderüljön, vajon a Smer mostani szavazói között mekkora lehet a Matovič-féle populizmus támogatóinak aránya, elő kell lépnie az árnyékból. Mielőbb saját párt, saját program kell. A jelenlegi koalícióban mindenki csak jól járna ezzel a lépéssel. Matovičnak felelősséget kellene vállalnia szavaiért, a partnerek meg látnák, hányadán állnak vele. Ha mégis az derülne ki, hogy az Egyszerű Emberek is csak a már eddig is atomizálódott jobboldalról tudnának szavazatokat begyűjteni, akkor inkább bukjanak, hogy mindenki tanulja meg a leckét: sok lúd csak akkor győz disznót, ha uniszónó, de legalább kórusban gágognak. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ A Die Presse című osztrák konzervatív lap hétfői számában az Orbán-kormányról értekezik, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német konzervatív újság a magyarországi munkaügyi helyzetre tért ki, míg a Financial Times Deutschland című gazdasági napilap a kormány gazdaság- politikáját elemezte. Európa többi országában ellenségesen tekintenek az Or- bán-kormányra, holott az szellemi, politikai, erkölcsi fordulatot akar végrehajtani - írta kommentárjában a Die Presse. Hans Winkier cikkíró emlékeztetett: a Magyarország elleni támadások fő motorja, Martin Schulz szocialista EP-frakció- vezető szankciókkal fenyegette meg Budapestet, arra hivatkozva, hogy a kormány demokratikus alapjogokat sértett meg - például az új média- törvénnyel, amellyel saját ellenőrzése alá akarta vonni a sajtót. Valójában azonban csak a rendszerváltás óta esedékes szabályozást hajtotta végre a kormány (nyugati minták alapján) -tette hozzá a cikkíró. Winkler sajátságosnak nevezi az Orbán-kormánnyal kapcsolatban szemrehányásként emlegetett „nemzetihazafias” jelzőt, amely különösen hangzik a saját nyelvvel és identitással rendelkező szuverén államokból álló közösségben. A magyar kultúmemzet meghatározását - azét a nemzetét, amely korábbi területének kétharmadát elvesztette, és népes kisebbségei élnek a mai határokon túl - nem szabad Európa-ellenesnek bélyegezni, különösen azért nem, mert a balkáni háborúk óta rögzítettek az európai határok - írta a Die Presse kommentátora. A Frankfurter Allgemeine Zeitung Michaela Seiser tudósítását közölte a munkanélküliek ellátmányának csökkentéséről. A parlament határozata értelmében munkaképes emberek elveszítik jogosultságukat mindennemű állami juttatásra, ha nem vállalják el az állam vagy az önkormányzat által felkínált munkalehetőséget. Az új törvény alapján munkanélküliek akár lakóhelyüktől távol eső munkahelyre is irányíthatók. (MTI) Szöveg nélkül
