Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-16 / 164. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 16. Régió 3 A Fair-play Szövetség szerint alacsonyra tették a mércét a képzettségi követelmények terén Szakmai tapasztalatok nélkül a körzeti hivatal élére Ifj. Miloš Gallo, ahogy eddig ismerték, a TJ Baník Štítnik mezében (Fotó: PP) Rozsnyó. Tegnap iktatták be tisztségébe a rozsnyói Körzeti Hivatal új vezető­jét, az állam- és közigaz­gatás terén szakmai ta­pasztalatokkal nem ren­delkező, friss diplomás ifj. Miloš Gallót. Kinevezésé­ről a kormány július 13-án döntött; az ügy a Fair-play Szövetség szerint is aggá­lyosnak nevezhető. ÚJ SZÓ-HÍR Az 1974-ben született Gallót a posztra az SDKÚ-DS rozsnyói járási szervezete jelölte, mely­nek elnöki tisztjét apja, Miloš Gallo-Barnák, Csetnek pol­gármestere tölti be. Az ifjabb Gallo korábban karbantartó­ként, majd 2005-től a rozsnyói szociális otthon alkalmazottja­ként dolgozott, oklevelet idén szerzett a pozsonyi Szent Er­zsébet Főiskola távutas képzé­sén. Miloš Gallo-Barnák a gö- möri Korzámak elmondta: nem lát kivetnivalót abban, hogy a párt járási szervezete fi­át jelölte a tisztségre. „Valamennyi kritériumnak megfelelt, ezért döntöttünk je­lölése mellett” - közölte. A SI­TA hírügynökség értesülése szerint a kormány elé terjesz­tett dokumentumokban az áll: „a körzeti hivatal elöljárói tisztségének betöltésére java­solt személy teljesíti a kor­mány által jóváhagyott feltéte­leket. A feddhetetlenségi vizs­gálatot a belügyminisztérium végzi el az I. fokú biztonsági átvilágítás során.” Ifj. Miloš Gallo életrajza mindamellett nem tartalmaz olyan lényeges adatokat, hogy mikor és hol érettségizett, s rendelkezik-e tapasztalatokkal az állam- és közigazgatás terén; arra vi­szont kitér, hogy aktív futbal­lista. Peter Kunder, a Fair-play Szövetség elemzője a Korzár kérdésére elmondta: nehezen elképzelhető, hogy egy szak­mai tapasztalatokkal nem rendelkező friss diplomás megfelelő jelölt lenne a körzeti hivatal vezetői posztjára. „Úgy tűnik, a szakmai és képzettségi követelmények te­rén meglehetősen alacsonyra tették a mércét, a belügymi­niszternek jobban kellene fi­gyelnie a hasonló esetekre” - mondta, hozzátéve: megen­gedhetetlen, hogy ha a pártok képtelenek az államigazgatás vezetői posztjaira és ellenőrző szerveibe szakmailag megfele­lő személyeket jelölni, politi­kai alapon jelöljenek bárkit is. Ifj. Miloš Gallo kinevezésével kapcsolatban egyelőre nem nyilatkozott. (SITA, jak, la) Rimaszombat lllésháza Változik ajegyek érvényességi ideje Augusztustól nem jár a 28-as busz Alsómislyére UJ SZO-1NFO RAAACIO Kassa. Augusztus első nap­jától megszünteti a Kassai Vá­rosi Közlekedési Vállalat a Kas­sa és Alsómislye (Nižná Myšľa) között közlekedő 28-as autó- buszjáratot. Linda Šnajdárová, a kassai magisztrátus munkatársa arról tájékoztatta lapunkat, hogy a jövő hónaptól megszűnik az eddig Staničné námestie-Nám. Osloboditeľov-Ryba-Nad ja­zerom, Važecká-Vyšná Hut- ka-Nižná Hutka-Nižná Myšľa útvonalon közlekedő 28-as buszjárat. Ezentúl az Eurobus cég működted Kassa és az emlí­tett települések között közle­kedőjáratokat. Mivel sokan megváltották már a T2-es zónára érvényes 30, vagy 90 napos bérletüket, ezért a közlekedési vállalat az előbbi érvényességi idejét 44, az utóbbiét 106 napra növeli. Ezt azonban fel kell tüntetni a kártyán, amit az utasok a Bar­dejovská utcai irodában intéz­hetnek el. Változik a 30 és a 60 perces jegyek érvényességi ide­je is a T2-es zónában. Ezek az idei év végéig a megjelöléstől számítva 40, ületve 75 percig érvényesek, (mars) Senki nem érzi felelősnek magát, az önkormányzat rendőrségi feljelentést fontolgat - a polgármester szerint ez is az előző vezetés munkáját minősíti Volt út, nincs út, kavics helyett sár (A szerző felvétele) Eltűnt az 53 ezer euróból épített turistaösvény SZÁSZI ZOLTÁN Rimaszombat. 2003-ban 53 ezer euróból épült turistaös­vény Rimaszombat Kurinci üdülőövezetében, mára nyoma sincs az erdei sétaútnak, felelős nincs, a városvezetés rendőrsé­gi feljelentést fontolgat. 2003-ban a Phare program finanszírozásával 53 ezer euró­ból két kilométernyi erdei séta­utat építettek ki, az út egész nyomvonalán vízátereszeket építettek, felszórták kaviccsal, de ebből a néhány, mostanra gondozat vízátereszen kívü má­ra semmi nem maradt. Az ön- kormányzat legutóbbi ülésén foglalkozott az eltűnt erdei út esetével, főellenőri beszámoló is készült, a képviselők a város- vezetéssel közösen megpróbál­ják megkeresni a felelősöket. A sétaút a közterület-fenn­tartó vállalat kezelésébe került, az erdő bérleti joga abban az időben még az Állami Erdészeti Vállalaté volt, majd miután a Leskorp vállalkozás vette át a rimaszombati városi erdők bér­letét, ennek a cégnek a gépei használták a területet. Átadása után sok kerékpáros és gyalogos turista előszeretettel használta a sétautat, ahogy az erdőt keze­lő vállalkozások fakitermelést végző nehéz gépjárművei is. A viszonylag nagy költséggel ki­épített út így hamar tönkre­ment, mostanra szinte semmi nyoma nincs annak, hogy ott alig nyolc évvel ezelőtt jelentős pénzösszeget fordítottak útépí­tésre. Mivel semmilyen, a gép­járművek behajtását tiltó vagy korlátozó táblával nem látták el a korábban erdei útként szolgá­ló sétautat, a terület bérlőit pe­dig írásban nem figyelmeztet­ték arra, hogy ne hajtsanak a járművekkel az útra, a fakiter­melő cégek nem érzik felelős­nek magukat. Az önkormányzat és a város- vezetés szerint most már na­gyon nehéz lesz megtalálni, ki a felelős a keletkezett károkért. A képviselők egy része ismeretlen tettes ellen tenne feljelentést. Jozef Šimko, Rimaszombat polgármestere szerint az eltűnt erdei út nyilvánvaló példa arra, mennyire felelőtlenül és lazán gazdálkodott a korábbi város- vezetés az elmúlt két választási időszak alatt az önkormányzati vagyonnal. Valódi indián békepipát, különleges vízipipákat és gyönyörűen megmunkált tajtékkőpipákat is láthatnak az érdeklődők augusztus végéig Piparitkaságok a párkányi múzeumban GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. A pipázás történe­tét és igazi ritkaságokat bemu­tató kiállítás nyílt a Párkányi Városi Múzeumban. A fa-, fém-, cserép-, porcelán és tajtékpipák mellett valódi indián békepipát és kínai ópiumpipát is láthat­nak az érdeklődők. A kiállított darabok között vannak állati csontokból, szaruból, kagyló­ból és kukoricacsutkából készí­tett pipák is. Nem hiányoznak a vízipipák sem. ,A kiállítási tárgyak a Nyitrai Pipatörténeti Klub és a Lévai Barsi Múzeum gyűjteményéből valók. Nagyon ritka és egyedi darabok is vannak közöttük. Külön vitrinben láthatók a Za- char cég pipái, melyeket az Egyesült Államokban is forgalmaztak” - mondta Juhász Gyula, a múzeum igazgatója. A pipázás a dohányzás leg­szertartásosabb formája. Há­romezer éve a papok kiváltsága volt, később a közép-amerikai indiánok mindennapjainak ré­szévé vált. Európában - ahová Kolumbusz közvetítésével ke­rült - sokáig az ördög művének tartották. Hódító útjára az Er- zsébet-kori Angliából indult. Anglia mellett elsőként Hol­landiában honosodott meg a pipázás. Az agyagból készített cseréppipák leghíresebb gyár­tási helyei Gouda (Hollandia) és Broseley (Anglia) volt. Ma­gyarországra a pipa török köz­vetítéssel került. A 18. és 19. században már jelentős pipa­készítő műhelyek működtek Selmecbányán, Zólyomban, Léván, Modorban és Körmöc­bányán. Tartósságuk és ke­ménységük miatt a legkedvel­tebbek a selmeci pipák voltak. „A pipák legkorábbi alap­anyaga az égetett agyag volt. Az ebből készített cseréppipa a 19. század elejéig szinte egyeduralkodó volt a pipázók körében. Alapvetően két fajtá­ját különböztetjük meg: az angol-holland típust és a török vagy magyar típust. Egyik ér­dekes típusa a csibuk, melynek feje laposabb, tömzsibb, pipa­rostélyt tartalmaz. A magyar- országi cseréppipa-készítés fel­legvára Selmecbánya és Deb­recen volt” - magyarázta a mú­zeum vezetője. Á legelterjed­tebb pipa-alapanyag a fa. Az idők során a legkülönbözőbb fajta fából készítettek pipákat, amelyek nem minden esetben voltak jók, mivel gyakran kel­lemetlen mellékízt okoztak. A 19. század elején fedezték fel Franciaországban a ma legálta­lánosabban elterjedt és hasz­nált pipafajtát, a briar pipát. A fapipák mellett - az anyag tar­tóssága miatt - kedveltek vol­tak a fémpipák is. A19. és a 20. században Közép-Európában a porcelánpipák voltak a legked­veltebbek, amelyeknek nagy hátránya volt a pipafej túlme- legedése és törékenysége. A ki­állított pipák között gyönyö­rűen megmunkált tajtékkő pi­pafejek is vannak. Á legjobb tajtékpipákat Budapesten, Pá­rizsban, Bécsben és Isztambul­ban készítették. Napjainkban a legismertebb tajtékpipagyár- tók Ausztriában és Törökor­szágban működnek. „Az első vízipipákat kókusz­dió héjából készítették Indiá­ban. Fénykora a 17. századi Törökországban volt, akkori­ban szigorúan szabályozták a használatukat. A19. és 20. szá­zadban kifejezetten népszerű­vé vált az előkelő európai höl­gyek körében. Fontos részévé vált az ötórai teázásnak és egyéb összejöveteleknek” - je­gyezte meg Juhász a kiállított pipák kapcsán, amelyek au­gusztus végéig láthatók a pár­kányi múzeumban. A pipák a Nyitrai Pipatörténeti Klub és a Lévai Barsi Múzeum gyűjteményéből valók (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom