Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-12 / 85. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 12. Szín folk 21 Színpadi ékességet jelentett az együttes táncokhoz alkalmazott viselete, ez is a Szőttes művészi igényességét jellemzi Emlékezetünkben megmarad „Az az asszony meg vette a guzsalyát, boldogan ment, ott eldúdolták a régi nótákat együtt. No meg aztán némelykor összehozták az öregeket is, az embereket... egy- egy bált. Ezekbe jól elmulattak, ezekbe volt gyönyörűség. Ez aztán erőt adott, reményt arra, hogy érdemes élni.” Csorba János, a Népművészet Mestere, Szék TAKÁCS ANDRÁS Több alkotó kezenyomát viseli magán a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes új műsora a „Bár emlékezete maradjon meg...” Az 1969-ben alakult együttesnek ez volt a 20. új bemutatója. Egy önmagát eltartó amatőr együttestől szép teljesítmény. Az együttes munkájának jelentőségét hangsúlyozandó felsoroljuk a megalkotott műsorainak a címét: A tűznek nem szabad kialudni, Mezőkapuban, ’74-ben szőttük, Szerelmek és nászok, Újra itt vagyunk, Tavasztrilógia, Tíz év dallal, tánccal, muzsikával, Mese, mese, mátka, Ugoijunk a táncba, Hej, révész, révész..., Nyugtalan ének, Ünnepeink, Nem menünk a másvüágra..., Bál, Régi szokás szerint, Haca- cáré..., Jöjjenek a lagziba! Szőttes est, ...S tették szépen, figurásán. Tettük a felsorolást azzal a céllal is, hogy bizonyítsuk, újból hangsúlyozzuk: az együttes hű maradt a maga elé tűzött célhoz, a néphagyományok, a néptáncok hű ápolásához, őrzéséhez, terjesztéséhez, s mindenkor „anyanyelvi megszólaltatásához”. Teszi ezt táncban, zenében, dalban, viseletben, szokásanyagban.' A huszadik műsorukat megfelelő színházi feltételek és lehetőségek között, a teljesen megtelt pozsonyi Új Színpad színházban, mintegy 700 néző előtt mutatták be. Magyarként, volt táncosként és hazai táncaik alapanyagának egyik feltárója és gyűjtőjeként nagyon jól éreztem magam. A közönség is, mert a műsor zárószáma után háromszori visszahívást eredményező vastapssal ezt fejezte ki. A táncosok, a zenészek, beleértve az Apró Szőttes gyerek- csoportot, és más közreműködőket is minden tudásukat a színpadra vitték, úgy tolmácsolták a mozaikszerűen egymás mellé beillesztett kompozíciókat, műveket. így válhattak a műsor szerves részévé a Gál Tamás színművész szavalta versek, valamint a Hortobágyi Gyöngyvér, Németh Ildikó, Szabó Szüárd és Végső Miklós vendégtáncosok által bemutatott Két pár tánc Visából és Mező- keszüből is. Sőt, ezeknek a műsorba szerkesztésével lett egészebb, kerekebb, kifejezőbb a nagyobb részében erdélyi magyar és román tánc- és zenehagyományokra épült műsor előadása. Évtizedek óta hangoztatom, hogy a Kárpát-medence hagyományos kultúrája: táncai, dalai, zenéje, szokásai egy tőről fakadnak, a másság bennük alig több, mint az egy-egy néprajzi tájegységhez kapcsolódás jelei és a megszólaltatás nyelvezete. Demonstrálta ezt a Szőttes műsora is. Idézzük magunk elé a felvidéki gömöri, valamint az Ipoly környéki magyar táncokat, tegyük őket gondolatban egymás mellé és hasonlítsuk össze az erdélyi magyar - táncok Búzából, Ördöngősfüzes- ből, Visából, Mezőkeszüből, Székből, Mezőfeleiből, György- falváról -, valamint román - mezőszopori - táncokkal. Igazolva láthatjuk a fenntebb leírtakat. Ez az alapokat érintő hasonlóság jelentősen megköny- nyíti az előadóknak a tiszta jellegzetesség hibátlan elsajátítását. Mert hibáüan volt a táncok, a dalok, a zenék tolmácsolása, s magával ragadóan tökéletes a hangulatuk, a táncok belső tüze. Az sem tűnt ki, hogy az előadók korban jelentősen eltértek egymástól. A fiatalok és a legfiatalabbak is hangulatban, táncstílusban tudták követni a korosabbakat, a vendégként műsorba iktatott, ma már a középgenerációba tartozó valamikori vezetőik/koreográ- fusaik táncolási jellegzetességét, minőségét, hangulatát, tüzét. A hasonlításkor gondolok a Két pár tánc Visából és Mezőkeszüből, amit a vendégek mutattak be, valamint a csoport által bemutatott többi, fentebb már felsorolt erdélyi hagyományos tánc-, és zenealapanyagra épült táncokra. Nagyot fejlődött a Pozsony- püspökiben; a magyar alapiskolában működő Apró Szőttes gyerektánccsoport tánckészsége, tánctudása, színpadi bátor mozgáskultúrája, éneklése, előadásmódja. Ritkán látható élménnyel táncolták, játszották az Ipoly menti Kiskér, Nagykér, Varbó, Ipolynyék tánc- és játékNagyot fejlődött a Pozsonypüspökiben, a magyar alapiskolában működő Apró Szőttes gyerektánccsoport is. hagyományaira épült Ki lesz az én párom?, nagyon a korukra szabott koreográfiát. Élték, élvezték, játszották, miközben már a tinédzserekre jellemző játékos összemosolygás, tánc közbeni kacérkodás is megjelent. Konkoly Annamária az iskola pedagógusa, a gyerekek tanítója és segítőtársa, férje, László nagyon felkészült a koreográfia alapanyagából, s nagyszerű színpadképet alkotott. Most, mint a műsoruk nézője viszont láthattam az 1989- ’92-ben végzett néprajzi gyűjtéseink, filmezéseink helyi résztvevőinek, az önzeden adatközcsodálhattam, most a Szőttes lányait. Jellemzője a tiszta éneklés, a gyönyörű színpadi képalkotás, a bájos mozgás, a tökéletes viselet és a viselet viselése. Hasonlóan tökéletesre sikeredet a zárótáncként bemutatott gömöri kompozíció is. Tartalmában bő táncanyagot tárt elénk, mert alkotó részét képezte a leányok, asszonyok tánca a karéj, a férfiak vasvári ver- bunkjának több megjelentetési formája és a figurákban, partnertartásban, forgatásban, páros forgásokban, bokázókban, lippentésekben, bukó- és ugrófigurákban nagyon gazdag páros csárdás. Ebben a táncban aztán valóságban megmutatkoztak az Arany János-i verssorok: „Melyben, ahány pár, annyiféle/A tánc alakja és szeszélye, / Mégis azonegy zenemérték/ Kormányozza minenki léptét.” Igen, ahány táncospár volt a színpadon a táncnak annyiféle díszítéstét, a tánc belső tüzének kisugárzását láthattuk, magával ragadó élménydús táncolást láthattunk. Az „öregek”, Balta Ari, Füzék Gyuri, Kuszy Feri - a név szerint nem felsoroltak se sértődjenek meg, ők is ide tartoznak -, de mellettük a fiatalok is tündököltek. Olyan gazdag volt a csárdásban a pártartás formájának alkalmazása: váll-derék fogás, váll-váll fogás, tágraenge- dő, „csülökfogás”, félkézre engedő fogás, test előtt leengedett két kézzel keresztforgás stb., hogy eszembe ötlött: milyen gazdag táncházi csárdást lehetne ebből a rengeteg díszítéssel rendelkező táncfajtából kreálni és a felvidéki táncosok, táncso- portok összefogásával itthon és a határokon túl a táncházakban - mellé téve az erdélyi forgatósokat - gömöri párosként meghonosítani. Hazai „felhozatalként” lehetnénk rá büszkék. Színpadi ékességet jelentett az együttes táncokhoz alkalmazott viselete. Ismerve az együttes anyagi helyzetét, ez külön érdem. Ez is a művési igényességüket jellemzi. Ragaszkodnak hozzá, hogy a viselet a tájegység, illetve a falu hagyományos viseletének megfelelője legyen. Balta Aranka és segítői szépet, hihetőt alkottak. Kellemes meglepetés volt a hattagú zenekar (parasztbanda), amely nemcsak kiváló kíséretet szolgáltatott a tánchoz, hanem alkotója is volt a számoknak. A zenekar nem akart többet, nem akart a muzsikálásával tánc közben tündökölni, a táncosok teljesítményét felülmúlni, „csak” ritmusgazdag és pontos „talpalávaló” muzsikát játszani. És ez tökéletesen sikerült. Németh Dénes, Takács Ádám, Hanusz Zoltán, Lelkes Tibor, Horsa István, Kuti Sándor zenélésével nagyban hozzájárult az est sikeréhez. löknek a felvételeink alkalmával átélt élményeit: a Lakota apa, és fia verbunkos táncban vetélkedését, a két-három párokként felvevőkamera elé engedett táncosok egymás táncolását felülmúlni akaró igyekezetét, a szőlőhegyről levonuló, majd lent, a sík terepen karé- lyozó asszonyok/lányok völgyet betöltő hangos énekét, az ipolynyéki lakodalmas ritkán látható lakodalmi gyertyás- táncának egyes tánc- és térmotívumait, sétáltatóját, páros csárdásait, a ipolyvarbóiak gyönyörű viseletét, dalolását, táncait. Számomra ezt is megjelenítette a színpadon látott tánc- és játékkép. Külön kell szólnom az Addig gyűjj el én Mártonyom, fonóbeli dalok és játékok - koreográfia Nagy Myrtil -, nők által bemutatott, valamint az A miskolci csárdában, táncok Szűkéről és Borzováról - koreográfia Péter Tímea, Füzék György, Gémesi Zoltán -, számokról. Ezek kompozíciói, valamint az előadói tökéletességükkel kiemelkedtek az amúgy is színvonalas műsorból. A nők szereplése - éneke, tánca -, és a színpadra koreog- rafált alkotás is, megállná a helyét a legfejlettebb hívatásos néptáncegyüttes műsorában is. Életem során már volt szerencsém hasonló élményben részesülni, akkor a martosi éneklőcsoport tavaszi vonuló- és bújócska énekes-táncos játékait
