Új Szó, 2011. február (64. évfolyam, 25-48. szám)
2011-02-23 / 44. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com Szomszédolás Miskolcon, a kocsonya európai fővárosában, ahol fesztivált csináltak a kocsonyának, összekapcsolva a kultúrát és a gasztronómiát Végy négy disznólábat... Jókedvű emberekkel teli, hullámzó utca (Szekeres Éva felvételei) Miskolc új s egyben igen régi, csak az acélgyártás miatt kissé beporozódott dicsősége bizony disznólábakon hódítja meg közönségét. A megyeszékhely ma a kocsonya fővárosának büszke címét hordozza ismét. SZÁSZl ZOLTÁN Idegennek, hazainak legyen kedve oda elmenni, farsang táján pedig különösen, mert ilyenkor készíttetnek el a szakács- mesterségnek remekeiként a színben, ízben, illatban pompás, és bizony látványnak sem utolsó, finom miskolci kocsonyák. Végy négy disznólábat, jó alaposan mosd meg azokat, mert hát azokon járt szegény állat rövid életében. Ehhez végy egy gusztusos füstölt csülköt, hozzájuk mérve úgy válassz, hogy legalább négy tányérba jusson, mert az lesz,az egésznek a lelke majd, ha lesz elég türelmed hozzá, hogy kivárd, míg a kocsonya elkészül, és ki nem csipkeded a fazékból a javát, míg az apró gyöngyözéssel fő magának lassacskán a többi alkatrésszel együtt. Ha nem vagy rest, és tudsz megbízható forrásból, házi disznótorból egyjókora darab sózott bőrt, netán malac farkát meg fülét is szerezni, szerencse fia vagy, mert attól az igazi e nemes étek, na meg attól tud valóban rezgős lenni. Végy még fűszereket is, sót módjával, mert ugye sózott bőrről, farokról, fülről esett itt feljebb ajánlás, de végy még jóféle borsot, szegfűbors is, s ne feledd, kell szép karós sárgarépa, meg fehérgyökerű petrezselyem is, úgy kettesével számolva. Személy szerint én még egy kisebb zellert is bele szoktam rakni, mert attól még férfiasabb a kocsonya, meg másnap reggel a fogyasztója is. Ha már minden hozzávalót megszereztél, kellő nosztalgikus, nagyfőzésekhangulatátfel- idézve keresd elő a konyhakre- denc aljából nagyanyád régi, hibátlan zománcú, füleki kakasmintás nagy fazekát, aztán az alkotóelemeket, elébb a körmöt, bőrt, disznófarkat, fület, csülköt tedd fel hideg vízben kis lángra fődögélni. Aztán már csak annyi a gondod, hogy figyeled, miként gyöngyözik a fazékban a sok összetevő alatt a víz, hogyan olvadnak ki országnyi zsírpacnik, hogyan faragják ki a buborékok az ízeket a látszatra talán nem éppen gusztusos alapanyagokból. Hajói tetted a dolgod, a lassú bugyborékolásnak csodálatos végeredménye lesz bő három vagy négy óra múlva. A sűrű léből kihalászod a finomságokat, azokat mélytányérba rakod, hozzá még díszítésnek tehetsz sokfélét. Uborkát, felébe vágott főtt tojást, mesterszakács módjára megdíszített retket, de legfőképpen tedd a tányérnak aljára a füstölt csülöknek megmaradt, a munkafolyamat alatt el nem fogyasztott részeit, szűrd rá a levet, szépen lassan, akár több fázisban is, és hadd, hogy hűvös helyen megdémberedjen. Akkor az igazi, ha rezeg a megkötött lé a fehér tányérban, ha a húsokat oly tisztán látod alatta, mint ifjúkori szerelmedet, amikor az első ölelésre várva ott remegett a fehér ágyon. Ha elkészült, lila hagymát vágj hozzá, fehér kenyeret is, s fogyaszd élvezettel, békével, ábrándozva és lassacskán, kiélvezve az ízeket, meg gondolva arra, hogy Európa mindegyik országában ismerik ugyan ezt a fenséges étket, de te kiváltságos vagy, mert te annak a miskolci változatát tudtad elkészíteni. Igaz, egyik receptúra sem írja, béka is kellene a kocsonyába, de a régi idők mondái szerint egy alkalommal a pincének alsó részébe tette ki egy miskolci korcsmárosné a kocsonyát dermedni. S abba beleugrott egy béka, mely a pincének mélyén vélte biztos helyét találni a tél átbrekegéséhez. S benne is maradt, hogy már önszántából- e vagy a kocsonya gyorsan kötő anyagának köszönhetően, azt már nem tudni, de így lett feltálalva a kedves vendégnek Miskolc városában, s így lett legendája annak a mondásnak: pislog, mint miskolci kocsonyában a béka. Mert ha mást már nem is tudott a béka a megdermedt kocsonyában magával kezdem, még pislogni csak bírt, mikor meglátta a késsel, villával ráfe- nekedő embert! Az idegenforgalmi receptúra sem írja, de vannak okos emberek a megye- székhelyen, akik kitalálták, ha máshol farsangkor mindenféle mulatságok tartatnak, miért ne lehetne Miskolcon a kocsonyának fesztivált rendezni? S rendeztek is, az elsőt még 1999- -ben nem kocsonyafesztivál néven, csak afféle téli ünnepként, de azóta már tizenegyedszer, tényleges nevén nevezve az igazi gasztronómiai és kulturális ünnepségsorozatot: Miskolci Kocsonyafesztivál. Bár csak egyetlen délután volt szerencsém vendége lenni a miskolciaknak, igen jól szervezett, jókedvű és jó hangulatú fesztivált tapasztaltam meg. Meg sem lehet számolni, mennyi rendezvény folyt, s mennyi helyszínen. Busójárás Mohácsról, koncertek sora, rock és népzene, folk és táncdal, azt már csak a rendezők tudják, mennyi fellépő vett részt három nap alatt a fesztiválon. A vendéglátósok standjait végigkóri- cálva meg azt tudja megállapítani az egyszeri idetévedt halandó: nincs neki annyi pénze, amit ott ne tudna hagyni egy ilyen fesztiválon. Halas kocsonya, sonkás, csülkös, zöldséges, csirkés meg még az isten tudja miféle, de igen díszes - leírhatatlan mennyiségben, változatban 450 és 1500 forint közötti árakon kínálva. Hát, bizony szemet gyönyörködtető! Jókedvű emberekkel teli, hullámzó utca, forralt bor és guruló kemencében sülő tökipompos (más nevén honfoglalás kori pizza) illata, marcipán halmokban, kürtös kalács és kolbász sercegése, kereplő, furulya, dob, cintányér meg mindenféle zeneeszköz bájos kavalkádja, házi kézműipari encsem-ben- csem és kínai bóvli, főleg békát formázva mind, szóval mi szem- szájnak ingere. Ilyen jó kis dolog kerekedett ki abból a pincébe dermedni rakott tányér kocsonyából, hála sok okos, ügyes kései utód bolondozni való hajlamának. Csak kipróbálásra tudom ajánlani a Miskolci Kocsonyafesztivált, miként ajánlom mindenkinek a fentebbi kocsonyarecept megvalósítását. Jó biz az, kiváltképp ilyenkor, tél végén, mikor már-már ernyedtté tesz minket a fénynek hiánya, a télnek áporodott, súlyos nyomása. Egy vendéglátós stand a sok közül Szent Anna, a bányászok védőszentje Szűz Máriával és a kis Jézussal, a háttérben bányamunkálatokkal, valamint a gömöri vasöntők művészete Gömöri évad a fővárosban - egy kiállítássorozat nyitányáról KÖVESDI KÁROLY Pozsony. Pazar kiállítás nyílt február 16-án a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában (Brámer-kúria). Pontosabban két tárlatról van szó, és mindkettő a Gömör címet viselő tematikus kiállítássorozat keretében valósult meg. Az egyik tárlat egy festményt mutat he, illetve annak kinagyított részleteit. A páratlan szépségű, 1513-ból származó alkotás, a Szent Anna harmadmagával (amelyet Rozsnyói Me- tercia néven ismer a művészet- történet és a bányászattörténeti szakirodalom) a magát L. A. szignóval jelző művész alkotása. Szent Annát, a bányászok védőszentjét ábrázolja Szűz Máriával és a kis Jézussal, innen az elnevezése. A táblakép elsősorban mégis azért értékes, mert - azon túl, hogy szépségét és finom kidolgozottságát tekintve akár olasz reneszánsz mesterek ecsetje alól is kikerülhetett volna - a főalakok hátterében konkrét helyszínt, a Csengőnek nevezett bányát, illetve az ott folyó munkát ábrázolja, amely mintegy másfél kilométernyire található Rozsnyótól. A képet a rozsnyói bányászok céhe készíttette, és a Szűz Mária Menny- bemenetele templomban helyezték el, amely 1776-tól püspöki székesegyház lett. A másik kiállítás Az öntvény varázsa címet viseli, és a gömöri vasöntő mesterek művészetét mutatja be a múzeum átriumában. Felső-Gömörben több öntőműhely létezett (Demőn, Hizsnyóvízen és Kuntapolcán), közülük ma már csak a kuntapolcai gyárban folyik termelés. Különösen a dernői Andrássy-fé- le öntöde játszott kiemelkedő szerepet (köztudott, hogy itt készültek a budapesti Lánchíd egyes elemei). A Brámer-kúriá- ban látható kiállításon vaskályhákat és öntöttvas edényeket, dísztálakat láthat a közönség. Mint Csobádi József, a múzeum igazgatója (aki az év elején rangos kitüntetést, Móra Ferenc Díjat vehetett át) elmondta, a kiállított kályhák és edények a rozsnyói gyűjteménynek csak egy töredékét alkotják, ezért körültekintően kellett válogatni, hogy az adott térben mit tartanak méltónak kiállításra. Külön figyelmet érdemelnek a dísztányérok, amelyek kidolgozottsága azért olyan lehelletfinom, mert az öntőformákat a mesterek nem homokban készítették, hanem porban. S valóban olyanok, mintha fekete csipkéből készítették volna őket, egy-egy műtárgy megtekintése szinte nagyítót igényel. Az öntöttvas kályhák között akad olyan, Hizsnyóvízen készült darab, amely a mai mikrohullámú sütők elvén működött: különleges kiképzésének köszönhetően a hő nemcsak alulról melegítette a kályhába tett edényt, hanem körbefolytaazt. A Rozsnyói Bányászati Múzeumot 1902-ben alapították, és napjainkban a járási honismereti múzeum szerepét tölti be. Elsősorban a Szepes-Gömöri Érchegység bányászatának és kohászatának bemutatására, valamint Felső-Gömör képzőművészeti értékeinek gyűjtésére szakosodik. A rozsnyói muze- ológia gyökerei azonban sokkal korábbra nyúlnak: Andrássy György már 1857-ben megnyitotta a krasznahorkai várat a közönség előtt, és 1882-ben vár- múzumot létesített. Fia, Andrássy Dénes követte apja nyomdokait, és bővítette a vármúzeumot, 1903-ban pedig mauzóleumot építtetett. Ugyancsak ő építtette Krasznahorkaváralján a Felvidék első képtárát 1902-ben. Ugyanebben az évben az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület borsod- gömöri csoportjának kezdeményezésére megalapították a rozsnyói Mineralógiai-Bányá- szati Múzeumot. Az intézmény 1905-ben kapott saját épületet, és Közép-Európa legrégibb ilyen jellegű építményében 1912-ben nyílt meg az első kiállítás. Ekkor alakult Rozsnyó második múzeuma is, a városi múzeum, s a kettő egyesülésével jött létre a múlt század negyvenes éveinek elején a mai intézmény. A két tárlat, melyek kurátora Tomány Károly, a Bányászati Múzeum munkatársa, április 28-ig látható a pozsonyi Brámer-kúriában, és egy egész évben tartó kiállítássorozat nyitányát jelenti; hiszen a mostani kiállítást május elején A gömöri fazekasok üzenete, majd A rozsnyói céhek, a Világörökség a föld mélyében, A szlovák barlangászat nagyjai követi, szeptemberben pedig Méry Gábor fotókiállítását nyitják meg Középkori falfestmények Gömörben címmel, s ugyancsak szeptember végétől 2012 januárjáig láthatja a közönség a Krasznahorkát és Bet- lért bemutató kiállítást. Művészi öntöttvas kályhák (Tomány Károly felvétele
