Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-04 / 204. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 4. Szalon 13 Ahol a 18. század óta a házak csak kőből és téglából, a tetők pedig csak cserépből épülhetnek az ismétlődő tűzvészek miatt Erdélyi anziksz, 2. rész. Bölön, Bárót, Brassó A vörös város nélküliség. A cigányok körében 99 százalékos. A faluban nagyjából ezer roma él, közülük öten dolgoznak Brassóban. Marad a kéményseprés meg a téglavetés, az olcsó „cigánytéglára” nagy a kereslet errefelé. Az út szélén embertömegek, mintha egy metropoliszban korzóznának. Fekete arcú gyerekek bámulnak az autó után, a kamaszok közül néhány talán be is kéredzkedne mellénk. Teljes kilátástalanság. A földhányások mellett három színes műanyag konténer. Szelektív hulladékgyűjtők. ♦ ♦ ♦ Erdővidék központja egy bájos kisváros, Bárót. Az útikönyvek számára nem létezik, ez benne a vonzó. Baróton mintha megállt volna az idő, nagyjából 1970 körül. A vegyesbolt kirakatában tekercses Kodak-film, műanyag hajcsat, abakusz, horgászorsó, CD- lemez, körömvágó olló. Gimnazisták súgnak össze mögöttünk, kik lehetünk.. Kórház a város szélén, kocsma a főút mellett. A teraszon egy férfi ücsörög egymagában. Az asztalon egy korsó sör. A főtéren szobor, három bányásszal, a szénbányák Baróton még működnek. Bárót működik. Az utcákon elhajított csikkeket sem látunk. Nem csoda, a városban negyven lakosra jut egy köztéri szemetes. Mindenki biciklizik vagy sétál. Csak a lakótelepen bukkanunk autókra, azok is parkolnak. Lakótelepi ábécé, bevásárlókocsi. Egy kicsit tologatjuk, dobálunk bele gumicukrot. Mindenki minket bámul, amikor kijövünk az üzletből. ♦ ♦ ♦ „Probably the best city in the world”, hirdetik a kávéházi napernyők Brassóban. Nincs ebben sok túlzás, Brassó különleges, pezsgő város, Pécset idéző kulturális kisugárzással. És a világ legjobb krémfagyijával. Egy cigánylány kezeli a gépet, mélán, pipával pöfékelve. Extragiga adag, 150 forintért. A háttérben lottózó, az eladónő egymás után próbálja fel a virágmintás nyári ruhákat. A bejárati ajtó előtt pózol, forgolódva nézi magát az üvegben. Mellette egy macska alszik a macskaköveken. Brassó főtere, július vége, kora délután, tizenöt fok, szemerA bölöni hídnál lassítunk. A kétszintes kockaházak előtt homokzsákok, szivattyúk. Mindenütt sár, még a fák törzsén is. Fáradt emberek támasztják a biciklit, cipelik a vödröket. KISS TIBOR NOÉ A patak egy hónapon belül másodszor is elmosta a falut. Tönkretette a termést, felborította a hűtőszekrényt a polgármesteri hivatalban, elvitte magával a többtonnás földgyalut és egy 51 éves tanítónőt is. Elvitt mindent. Katasztrófaturizmusra nem készültünk. A helyiek sem, nem fényképezünk, nem bámészkodunk. A környékbeli falvak egyformák, egyutcásak, zsákutcásak. Köpec, Miklósvár, Bölön, Apáca, Nagyaj- ta, az Erdővidék déli része. Majdnem minden faluból származik egy híres ember. Apácáról Apáczai Csere János, Bölönről Bölöni Farkas Sándor. Utóbbi egykor beutazta az „Egyesült Státusokat”. „Szorgalom és jólétre s a szabadság érzetei közt mívelődött emberekre találni mindenütt” - jellemezte Amerikát 1834-ben a lelkes Bölöni, aki még a függetlenségi nyilatkozat szövegét is közreadta könyvében. Amit a Habsburgok azonnal betiltottak. ♦ ♦ ♦ Apáca felé behajtani tilos, zsákutca. A táblákkal nem kell törődni, mosolyog egy bácsi az árokparton ülve. Az Olt túloldalán fekvő falvak lehangolóan mutatnak. Ürmösnél az út elfogy, csak a gödrös salak marad. Ürmösön három nemzetiség él együtt, magyarok, románok, cigányok. A magyarok és románok körében 65 százalékos a munkaBrassó, a régi városháza kélő eső. Ortodox templom, Kentucky Fried Chicken, Pireusz Bank, balkáni mozaik, középkori díszletek között. Galambok százai gyűlnek össze a kövezeten. A tócsákban tocsognak, amíg egy kisfiú közéjük nem hajt biciklivel. A galambok tesznek egy tiszteletkört a levegőben, majd leszállnak a földre, és tovább kergetőznek a gyerekekkel. ♦ ♦ ♦ A monumetális Fekete-templom hátat fordít a főtérnek. Gótikus, evangélikus, legfőképpen mégis fekete: az 1689-es nagy tűzvész során a korom feketére színezte a falakat. Grandiózus épület, hossza 89 méter, kupolája 65 méter magas, nagyharangja héttonnás, orgonája 3993 sípot számlál. A templombelsőt A Cenk-hegy felől 119 anatóliai szőnyeg díszíti, amelyeket szász kereskedők ajándékoztak az egyházközségnek. A templom oldalán Johannes Hontems szobra áll, száz év múlva talán ő lesz az utolsó szász a városban. A szászok a középkorban virágzó céhes kultúrát hoztak létre, s még a 19. század közepén is többséget alkottak Brassóban - mára alig tizenöt ezren maradtak egész Erdélyben. Ceausescu a nyolcvanas években fejpénzért adta el őket az NSZK- nak. A román állam tízezer márkát kapott egy szászért. ♦ ♦ ♦ A libegő két és fél perc alatt visz fel a Cenk-hegyre. A „teleferic” piros, nyikorgó szerkezet, berozsdásodott segélykérő telefonnal. 955 méter magasan vagyunk, 350 méterrel a város felett. Fentről látszik igazán Brassó. A kép tökéletes, kirajzolódnak a belvárosi utcák cikcakkjai, a távolabb fekvő lakótelepekből csak szürke sziluettek látszanak, ennyi most elég is. A fényképezőgép a háztetőkre zoomol, ezzel a belváros egy impresszionista festménnyé változik. „Vörös város.” így is szokták emlegetni Brassót, ahol a 18. század óta a házak csak kőből és téglából, a tetők pedig csak cserépből épülhetnek az ismétlődő tűzvészek miatt. Búcsúzóul átnézünk a bádogon, a tízméteres betűkből kirakott BRASOV felirat rései között. A hollywoodi hangulat helyett Bolgárszeget keressük, az egyik legrégebbi negyed kacska- ringós utcáit. Akkor még nem tudjuk, hogy a Szent Miklós-templom temetőjében a sírok szinte ráom- lanak a szomszédos háztetőkre. Nem tudunk semmit az egy méter széles Zsinór utcáról és a medvetaxiról. Csak annyit tudunk, hogy nem utoljára jártunk Brassóban. (A szerző felvételei) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
